Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nem kis megnyugvást okozott a tárgyalások eredménye, amely szerint vám- és kvótamentes szabadkereskedelmi megállapodás jött létre az EU és az Egyesült Királyság között, ami persze nem olyan szép, mint amilyennek elsőre látszik. A brit pénzügyi szolgáltatók továbbra is megőrzik az ún. passporting jogosultságot, azaz szabadon nyújthatnak szolgáltatásokat az EU területén, és ugyanezek a szabályok vonatkoznak még a jogi és üzleti szolgáltatásokra is. Továbbra is sok a bizonytalanság az áfa-visszatérítések ügyében.
Az európaiak és a britek hónapokon át aggódva figyelték a Brexit-megállapodás megszületése körüli, fordulatokban gazdag fejleményeket. Végül 2020. december 24-én, egy héttel a végső határidő lejárta előtt, egyfajta karácsonyi ajándékként megszületett a kilépés utáni viszonyt rendező megállapodás.
Nemcsak az Egyesült Királyság kilépése, hanem már a csatlakozása is az európai integrációhoz meglehetősen hányattatott volt. A hatvanas években kétszer is próbálkoztak, de mindkétszer fennakadtak De Gaulle francia elnök ellenállásán, aki a britekben az amerikai érdekek képviselőit látta és az európai egységfolyamat iránti elkötelezettségükről sem volt meggyőződve. Ami az utóbbi fenntartását illeti, a történelem igazolta a tábornok gyanúját.
Az Egyesült Királyság számára a XX. század második fele egy korábbi világbirodalom hanyatlásának és végének a szomorú története. Viktória királynő idején még a Brit Birodalom a Föld területének 24%-ára terjedt ki és a világ népességének 20%-a volt brit alattvaló. A birodalom szétesését követően azonban az Egyesült Királyság Európa „beteg embere” lett és a hetvenes évek végére még a lesajnált Olaszország gazdasága is megelőzte őket és az olasz GDP ekkor meghaladta a brit gazdaság teljesítményét.
A csatlakozást követően és a thatcher-i gazdasági reformok nyomán a brit gazdaság magához tért és dinamikus gazdasági növekedést produkált. Németországot követően ismét Európa második legerősebb gazdasága lett. Ennek ellenére a brit közvélemény mindig is fenntartásokkal és szkepszissel viseltetett a az európai integrációval szemben. Ilyen körülmények között döntött úgy 2015-ben David Cameron brit miniszterelnök, hogy véget vet a tagsággal kapcsolatos ambivalenciának és egy népszavazással pontot tesz a kilépési követelések végére. Annál is bátrabban dönthetett így, mert akkor még a közvéleménykutatások a maradáspártiak egyértelmű többségét mutatták. A 2016. júniusában megtartott népszavazáson – sokak meglepetésére – 52-48 % arányban a kilépéspártiak győztek, Ebben nem kis része volt a manipulatív kampánystratégiának, a Cambridge Analytica által szervezett agresszív közösségi médiakampánynak.
A kilépés tárgyalások 2017. márciusában kezdődtek el, ezekre a Lisszaboni Szerződés kétéves időtartamot határoz meg, ami elvileg meghosszabbítható. Erre a hosszabbításra szükség is volt, mert két év alatt sem sikerült a kilépés feltételeiről megállapodni, ezért meghosszabbították a határidőt 2019. októberig, ám még ez a hosszabbítás sem volt elegendő. Végül egy előrehozott választás oldotta meg a kérdést, amin a kilépéspárti Boris Johnson nagy fölénnyel nyert, és ez lehetővé tette számára, hogy egy hevenyészett megállapodással 2020. január 31-én kiléptette az Egyesült Királyságot az Európai Unióból. Mivel a kilépési megállapodás szinte semmilyen fontos kérdést nem rendezett, ezért egy újabb átmeneti időt fogadtak el 2020. december 31-ig, amikor a britek már nem tagok, de még mindenben az EU-s szabályok érvényesek. Ezt az átmeneti időt szánták arra, hogy létrehozzák az átfogó megállapodást az Egyesült Királyság és az Európai Unió politikai, gazdasági, állampolgári kapcsolatairól.
Nagy nehezen, az utolsó pillanatban ez a megállapodás született meg karácsony előtt, amely 1246 oldalt tesz ki, és ebben nincs benne az a 800 oldal függelék és lábjegyzet, ami szintén fontos kiegészítés a szerződéshez.
Érthető módon ez a szerződés első sorban két területen váltott ki nagy érdeklődést: a gazdasági és kereskedelmi együttműködés, valamint az állampolgárok jogai területén. Ez nem is véletlen, hiszen az EU az Egyesült Királyság első számú gazdasági partnere, külkereskedelmének több mint fele az EU tagállamaival bonyolódik és az EU számára is kiemelt partner az Egyesült Királyság, az EU külkereskedelmének 8%-át teszi ki a brit reláció.
Különösen fontos szerepe van a pénzügyi szolgáltatások terén a londoni City-nek és a nagyon jelentős szerepet játszik a londoni tőzsde, amely a világ második legnagyobb forgalmú börzéje. Ezért nem kis megnyugvást okozott a tárgyalások eredménye, miszerint egy vám- és kvótamentes szabadkereskedelmi megállapodás jött létre az EU- és az Egyesült Királyság között.
Ez persze nem olyan szép, mint amilyennek első látásra látszik. Bár vámot valóban nem kell fizetni, a vámeljárás viszont kötelező. Minden árucikknek szabályos eredetigazolással kell rendelkeznie (mert a vám és kvótamentesség csak a ténylegesen brit árukra vonatkozik, a harmadik országokból importált áruk vámkötelesek és azok a termékek is, amelyekben jelentős mennyiségben vannak harmadik országból importált alkatrészek). Tehát minden szállítmánynak rendelkeznie kell vámáru nyilatkozattal, mind az Egyesült Királyságba induló exportnak, mind az onnan érkező importnak. A vámeljárást mind a két országban elvégzik és a vám- és kvótamentességi jogosultságot vizsgálják. Ez tehát egyszerre növeli a költségeket, lassítja a szállításokat és bürokratikus akadályként nehezíti a kereskedelmet, még akkor is, ha tényleges vámot nem kell fizetni.
Ez azért is nagyon fontos, mert ha megállapodás nélkül zárultak volna le a tárgyalások, akkor az általános WTO-szabályok szerint az árucikkek túlnyomó többségét 15%-os, egyes termékeket még magasabb vám terhelt volna. A bonyolult vámszabályok miatt most azt tanácsolják a szállítmányozóknak, hogy vámtanácsadók segítségét vegyék igénybe.
Fontos eredmény, hogy a megállapodás nemcsak az áruk kereskedelmére, hanem a szolgáltatási szektorra is kiterjed, méghozzá a britek számára különösen fontos pénzügyi szektorra is: a brit pénzügyi szolgáltatók továbbra is megőrzik az ún. passporting jogosultságot, azaz szabadon nyújthatnak szolgáltatásokat az EU területén. Ennek ellenére megfigyelhető volt, hogy számos bank és pénzügyi szolgáltató az elmúlt években áttette székhelyét az EU valamelyik pénzügyi központjába, leginkább Frankfurtba vagy Párizsba. Ugyanezek a szabályok vonatkoznak még a jogi és üzleti szolgáltatásokra is.
A magyar állampolgárok Egyesült Királyságban szerzett jövedelme után fizetendő személyi jövedelemadóra vonatkozó szabályok szerencsére nem változnak, mert továbbra is érvénybe van az a kétoldalú megállapodás, amely ezt e kérdést rendezte. Ugyanez vonatkozik a társasági adó megfizetésére is, mert itt is érvényben maradt a két ország között megkötött kettős adóztatást elkerülő egyezmény.
Egyelőre sok a bizonytalanság az ÁFA visszatérítések ügyében. Az már biztos, hogy az EU ÁFA visszatérítési rendszerben január 1-től az ÁFA visszatérítése nem igényelhető. Valószínűleg a nemzeti hatóságok illetékességébe tartozik az ÁFA visszatérítés, de a részletszabályok még nem ismertek. Mostantól viszont import ÁFA fizetési kötelezettség érvényes minden, az Egyesült Királyságból behozott árucikkre.
A dolog annál is bonyolultabb, mert Észak-Írországra egésze más szabályok vonatkoznak, mint az ország többi részére. Észak-Írországban döntően a korábbi EU-s vámszabályok érvényesek, mert az ország speciális vámterület, önálló országkóddal is rendelkezik.
Mindezek a szabályok a csomagküldő és webshop szolgáltatásokra is vonatkoznak. Bizonyos értékhatár fölött, amennyiben nem egyértelműen és igazoltan brit terméket vásárolunk brit webshopból, akkor azután vámot kell fizetnünk és ezen felül minden termék után ÁFA fizetési kötelezettségünk is van (mivel a brit webshopok ÁFA-mentesen küldik a termékeket az EU-ba).
Az uniós és azon belül a magyar állampolgárokat nagyon érdekelte a letelepedési és munkavállalási jog alakulása. A megállapodás értelmében azok az EU-s állampolgárok, tehát honfitársaink is, akik 2020. december 31-e előtt legálisan (munkavállalással, letelepedési engedéllyel, vállalkozással) tartózkodtak az Egyesült Királyságban és ezt dokumentumokkal is igazolni tudják, és 2021. június 30-ig bejelentkeznek a letelepedési rendszerbe (az ún. EUSS-be), , azok megőrzik mindazokat a jogokat, amelyekkel korábban rendelkeztek. Tehát szabadon és korlátozás nélkül vállalhatnak munkát, tartózkodhatnak az országban és telepedhetnek le, amennyiben ezt szeretnék. Ez a lehetőség már nem vonatkozik azokra, akik 2021. január 1-e után szeretnének munkát vállalni vagy huzamos ideig ott tartózkodni. Rájuk ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint minden más harmadik országbeli állampolgárra. Az általános vízummentesség is megszűnik, vízum nélkül csak rövid ideig tartózkodhatunk az Egyesült Királyság területén, egy éven belül legfeljebb 180 napig, és ez nem jogosít munkavállalásra, tanulásra. Aki hosszabb ideig szeretne az Egyesült Királyságban tartózkodni, annak mostantól vízumot kell kérvényeznie a brit nagykövetségen.
Várhatóan a kilépésnek rövid távon mind az EU, mind a szigetország vesztese lesz – valószínűleg ez a közeljövőben az Egyesült Királyságot viseli meg jobban, de nekünk is nagyon fájdalmas a britek távozása. Az EU elveszíti második legerősebb gazdaságát, a második legnagyobb nettó befizetőjét, Európa legjelentősebb pénzügyi központját, az EU legerősebb és legütőképesebb haderejét, és még hosszan sorolhatnánk veszteségeinket. A britek abban bíznak, hogy a globális Britannia (Global Britain) jelszó jegyében idővel egy második Singapore lehet az országból, azaz az alacsony adókkal és kiterjedt szabadkereskedelmi megállapodásokkal egyfajta kereskedelmi és pénzügyi kapu és hub lesz az Egyesült Királyság. Ma nehéz megjósolni, hogy mennyi realitása van az optimista forgatókönyvnek. Egy biztos, hogy a közeljövő sem nekik, sem nekünk nem lesz könnyű.
Ma sokan azt gondolják, hogy a Brexittel az ország közel ötvenéves európai „kalandja” végleg lezárult. Ki tudja? Nemrég egy új párt jött létre azzal a célkitűzéssel, hogy az Egyesült Királyság újból csatlakozzon az Európai Unióhoz. Lehet, hogy ennek a történetnek még most sincs vége?
A cikk szerzője Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország ügyvezetője. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.
