M-lap: új év, új változások
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2021 a számlákhoz kapcsolódó adatszolgáltatás terén elsősorban a kibocsátók számára hozott újdonságokat, de néhány változás a számlabefogadói oldalon is bekövetkezett. Ezekre célszerű odafigyelni, hiszen a havi bevallóknak már a néhány hét múlva, 2021. február 22-én benyújtandó áfa-bevallásban is ennek megfelelően kell adatot szolgáltatniuk.
Végszámláról történő számlabefogadói adatszolgáltatás
Törvényi szintű módosítás a számlabefogadói adatszolgáltatásban csak egy lépett hatályba 2021. január 4-től: az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 59. §-a szerinti előlegfizetéssel érintett ügyletek esetén immár a jogszabály szövege szerint is kötelező lett a végszámla teljes végösszegét is jelenteni, nemcsak az előleg figyelembevételével adódó különbözetet. (Az adatszolgáltatási kötelezettség természetesen változatlanul csak akkor áll fenn, ha áfa-levonási jogot érvényesítünk a végszámla alapján.)
Korábbi cikkünkben említettük, hogy az adóhatóság már 2020-ban is várta mind a teljesítés, mind pedig a különbözet levezetését a 2065M-02 lapon. A nyomtatvány képe viszont tavaly még nem változott meg ehhez kapcsolódóan, egyszerűen két soron is adatot kellett szolgáltatni a végszámláról. A NAV a GitHubon erre vonatkozóan arról tájékoztatta az adózókat, hogy az M-lapot feldolgozzák akkor is, ha ugyanazon számlasorszám kétszer van rajta feltüntetve, a duplaság tehát nem fog problémát okozni a bevallás feldolgozása során.
A 2021-ben alkalmazandó 2165M nyomtatvány 02-es lapján már speciálisan a végszámlára utaló rovat is megjelenik: az “Előlegből adódó különbözet jelölése” megnevezésű, (e) jelű oszlop.
A bevallás kitöltési útmutatója értelmében ebben az oszlopban kizárólag akkor kell jelölést tenni, ha az adóalany a számla befogadójaként az áfa előírásai szerinti előlegfizetéssel érintett ügylet teljesítéséről kibocsátott, kiállított számláról (ún. végszámláról) szolgáltat adatot.
Abban az esetben tehát, ha olyan ügylethez fűződő számlát jelentünk, melyhez nem kapcsolódott az Áfa tv. 59. § szerint előlegfizetés, az (e) oszlopot üresen kell hagyni.
Úgyszintén nincs helye az (e) oszlopban jelölésnek, ha előlegként a teljes ellenértéket megfizettük. Ilyenkor ugyanis az előleg figyelembe vételével adódó áfaalap és -összeg is nulla, a “nullás” végszámla alapján már nem helyezhető levonásba további áfa. Ez még akkor is igaz, ha az előlegszámla áfa-tartalmát csak a végszámla kézhezvételét követően helyezzük levonásba, például mert a részben levonási tilalom alá eső tételeket is tartalmazó számla tekintetében ekkor állapítható meg egyértelműen a levonható áfa összege. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy “100 százalékos” előlegfizetés esetén kizárólag az előlegszámlának van áfa-tartalma, következésképpen levonási jogot is csak ezen számla alapján tudunk gyakorolni. Ebből viszont egyenesen következik az, hogy adatot szolgáltatni is kizárólag az előlegszámláról kell. Az (e) oszlopban ugyanakkor kizárólag a végszámláról történő adatszolgáltatás esetén kell és lehet jelölést tenni. Ha tehát a teljes ellenértéket előlegként fizettük meg, és részben vagy egészben levonjuk az áfát, minden esetben az előlegszámláról kell adatot szolgáltatnunk, az (e) oszlop üresen hagyása mellett.
Azokban az esetekben, amikor a végszámla alapján levonási jogot érvényesítünk, 2021-ben is két soron várja az adóhatóság a végszámláról történő adatszolgáltatást, de immár az (e) oszlopban számot adva arról, hogy melyik sor melyik adathalmazt tartalmazza.
- A bevallás kitöltési útmutatója szerint az egyik sorban a teljesített ügylet teljes adóalap-és adóösszegét kell feltüntetni, melyhez kapcsolódóan az e) oszlopban a „V=végszámla” jelölést kell szerepeltetni.
- Ezzel egyidejűleg a következő sorban ismét fel kell tüntetni a végszámla adatait, de az adóalap és adó mezőben már csak a fizetett előleg figyelembevételével adódó különbözetről szolgáltatva adatot, melyhez kapcsolódóan az e) oszlopban a „KÜL=végszámla előleggel csökkentett értéke” jelölést kell kiválasztani.
Nincs változás a tekintetben, hogy előlegfizetés esetén mind az előlegszámla, mind a végszámla alapszámlának minősül, így egyik összege sem lehet negatív, és mindkettőről a 2165M-02 lapon kell adatot szolgáltatni.
Abban az esetben, ha ugyanabban az adómegállapítási időszakban élünk mind az előlegszámla, mind pedig a végszámla alapján áfa-levonási jogunkkal, a 2165M-02 lapon fogjuk szerepeltetni mind az előlegszámla, mind pedig a végszámla adatait, az alábbiak szerint:
- Az előlegszámláról egy soron adunk információt, az (e) rovat üresen hagyásával.
- A végszámláról pedig két soron, egyikben az ügylet teljes adóalapját és adóját szerepeltetve, az (e) oszlopban “V” kódérték feltüntetésével, másikban a különbözetet levezetve, az (e) oszlopban “KÜL” jelölés alkalmazásával.
Számlamódosítási láncokról történő számlabefogadói adatszolgáltatás
Míg a végszámlák esetében új jelölések kerültek be az M-lapra, a többször módosított számlákról történő adatszolgáltatásnál egy korábban használt kódértéket megszüntetett az adóhatóság.
Korábbi cikkünkben kitértünk arra, hogy számlamódosítási láncok esetén (amikor egy eredeti számlához több módosítás tartozik) 2020. júliusától a 2.0-ás adatszolgáltatási séma kibocsátói oldalon már a számlák indexálásával biztosította a korrekciós bizonylatok sorrendiségét, befogadói oldalon viszont továbbra is a teljes számlasorozatot meg kellett adni. Ha tehát egy eredeti számlához – akár a korábbi bevallási időszakokban, akár a tárgyidőszaki adómegállapítási időszakban – több módosítás tartozott, az eredeti számla és az aktuális módosító számla/számlák mellett (között) a közbülső módosító számlákat is fel kellett tüntetni, mégpedig a számlatípus szerinti kódérték [E (eredeti), K (nem a tárgyidőszakban elszámolt), KT (a tárgyidőszakban elszámolt)] feltüntetésével.
2021-től viszont az adóhatóság már kizárólag az eredeti számla és az ahhoz kapcsolódó, a tárgyidőszakban figyelembe vett korrekciós bizonylat(ok) adatait várja a befogadótól.
Elsőként továbbra is az eredeti számla sorszámát kell feltüntetni az (a) oszlopban, a számla típusának megadására szolgáló (b) oszlopban „E” (eredeti) kódérték jelölése mellett.
Ezután az eredeti számlához tartozó, az adómegállapítási időszakban figyelembe vett (egy vagy több) módosító vagy érvénytelenítő számlát kell feltüntetni oly módon, hogy a korrekciós bizonylat sorszámát az (a) oszlopban, az eredeti számla sorszámát a (c) oszlopban adjuk meg, a számla típusaként pedig KT (tárgyidőszakban elszámolt korrekció) kódértéket jelölünk meg a (b) oszlopban. Ha egy eredeti számlához a tárgyidőszakban több módosítás tartozik, akkor az adott tárgyidőszakra vonatkozó teljes számlasorozatot meg kell adni, azaz az eredeti számlát és valamennyi aktuális – de csakis aktuális, tehát a tárgyidőszakban elszámolt! – módosító számlát.
Az eredeti számlához tartozó, az aktuális adómegállapítási időszakot megelőzően figyelembe vett módosító számlákat viszont 2021-től az aktuális adómegállapítási időszakban nem kell szerepeltetni.
A tárgyidőszakot megelőzően figyelembe vett módosító számlákról tehát, amelyekről a számlamódosítási láncról történő adatszolgáltatás keretében 2020-ban még “K” (nem a tárgyidőszakban elszámolt) jelöléssel kellett információt adni, 2021-től már nem kell adatot szolgáltatnunk az összesítő jelentés K-02 lapján.
Összegzés
A 2021-es év az M-lapok terén is hozott módosításokat. Habár ezek nem olyan mértékűek, mint a számlakibocsátói adatszolgáltatásra vonatkozó változások, ezekre is fel kell készülni. Különösen igaz ez azoknál a cégeknél, amelyek automatizált módon állítják elő a számlabefogadói adatszolgáltatást, mivel esetükben az erre használt szoftver paramétereinek finomhangolása szükséges ahhoz, hogy az adatszolgáltatás megfelelően történjen meg.