A digitális adózás néhány aktuális kérdése az EU-ban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Napjainkban az ún. 4. ipari forradalom időszakát éljük. A hangsúlyok máshová helyeződtek. Korábban a fókusz a hagyományos területeken, oktatáson, egészségügyön, a vállalatok kormányokkal való együttműködésén, később a piacok és egyének szabadságán volt, míg napjainkban egyre inkább az emberiség jólétének kiteljesítésén, különbségek megszüntetésére használjuk a robotizáció, 3d nyomtatás, információs technológiák adta lehetőségeket. A digitális változások hatására különböző üzleti modellek jelentek meg, beleértve az e-kereskedelem változatait, app áruházakat, online reklámozást, felhő alapú szolgáltatásokat, hálózatos platform szolgáltatókat, nagysebességű kereskedelmi formákat és online fizetési szolgáltatásokat.

1. A digitális gazdaság

A digitális gazdaság a multinacionális vállalatok világszintű működési üzletpolitikáját is átalakította. Bevételeik egyre nagyobb mértékben: a reklám alapú szolgáltatásokból, digitális tartalmak (e-könyvek, apps, játékok, zene), előfizetéses alapú szolgáltatások (pénzügyi szolgáltatások, platform hozzáférés, web támogatás, adattárolás, vírusírtó szoftverek), termékek (virtuális játékok), felhasználói adatok, jogdíjas tartalmak (online újság előfizetés) értékesítéséből és rejtett díjakból (online bankolás) származnak. A kereskedelem mára óriási volumenben és határokon átnyúlóan történik.

A változás mértéke és sebessége monumentális, amelyet a számok tökéletesen alátámasztanak. Naponta 20 milliárd e-mailt küldenek és 150 millió közösségi posztot tesznek közzé. A digitális vállalatok piaci részesedése az elmúlt évtizedben meghétszereződött, 2008 és 2016 között az első 5 e-kereskedelemmel foglalkozó kiskereskedő bevétele 32%-kal nőtt, szemben az Európai Uniós kiskereskedelmi szektor 1%-os össznövekedésével. További látványos mutató a technológiai cégek piaci kapitalizációs részesedésének a jelentős emelkedése. 2006-ban még a világ 20 legnagyobb piaci kapitalizációjával rendelkező vállalata közül csak 1 technológiai cég volt, 7%-os részesedéssel, addigra 2017-ben ez már 9 társaság vonatkozásában 54%-ot jelentett. Továbbá friss előrejelzések szerint a digitális gazdaság értéke az unióban 2018-ban mintegy 739 milliárd €-val (GDP 4%-ának megfelelően) fog növekedni. Fontos kiemelni, hogy a világ legnagyobb 4 digitális vállalatának, az ún. GAFA-csoport (Google, Apple, Facebook és Amazon) piaci értéke 2016-ban, 1,722 Mrd $-nak felelt meg, amelyből a Google 377 milliárd $-os értéke Argentína éves GDP-jével volt egyenlő. Természetesen az ún. NATU-csoportot (Netflix, Airbnb, Tesla, Uber) sem szabad kihagyni, amely szintén jelentős növekedést ért el globális szinten.

A korábbi, hagyományos gazdasági modellből, amelyben a hangsúly a befektetett tárgyi eszközökön, gépeken, állandó gazdasági letelepedettségen és az alacsonyabb szintű határon átnyúló kereskedelmen volt, áttértünk a digitális „valóságba”, amelyben a vállalatok üzleti tevékenységeiket elektronikusan úgy szervezik, hogy ahhoz minimális vagy szinte semmilyen fizikai jelenlét sem kell az igénybevevők országában. A fókusz az immateriális javakra, védjegyekre, jogdíjakra, (személyes) adatok felhasználására, illetve az intenzív határon átnyúló kereskedelemre helyeződött. Nehéz jelenleg azt meghatározni, hogy az érték hol jön létre, pedig éppen ez az egyik kulcskérdés, amivel mind az OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development, azaz Gazdasági, Együttműködési és Fejlesztési Szervezet), mind az EU foglalkozik, mivel ez képezheti ezen társaságok adóztatásának jogi alapját. Fontos kiemelni azt is, hogy a digitális vállalatok online platformjaikon keresztül rugalmasabban tudnak a fogyasztói igényekre reagálni hagyományos versenytársaikhoz képest, ezzel is olcsóbban tudják szolgáltatásaikat és termékeiket a fogyasztók felé értékesíteni, amely jelentős versenyelőnyhöz és bevételhez juttatja őket. Azonban az igazi előnyt nem itt, hanem adózás területén érik el, mégpedig olyan (esetenként agresszív) adótervezési technikákkal, amely kihasználja az egyes országok adórendszerében lévő különbségeket, ezáltal mesterségesen csökkentik adóköteles jövedelmüket vagy nyereségüket alacsony adókulcsú országba csoportosítják át, ahol alig, vagy szinte semmilyen valós gazdasági tevékenységet nem végeznek. Ennek egyik legtipikusabb példája az ír-holland kettős szendvics („Double Irish and Dutch Sandwitch”) struktúra, amelyet a Google használ a UK-ból származó reklámbevételek adóztatására vagy jobban mondva nem adóztatására. Ugyanis a Google Egyesült Királyságból származó reklámbevételét nem ott adózza le 20%-os társasági adóval, hivatkozással arra, hogy telephelye ott nem keletkezik, hanem írországi, majd hollandiai leányvállalatain keresztül a Bermudában bejegyzett másik ír cégénél. Ebben az esetben viszont, mivel az adóparadicsomként is ismert Bermudán a nyereségadó mértéke nulla, tényleges adókötelezettsége nem keletkezik. Ez természetesen sem a társadalom, sem a politikai döntéshozók számára már nem elfogadható, mivel alapvető adózási alapelvek, mint adósemlegesség, méltányos adóztatási elvek sérülnek. Különösen akkor, amikor a GAFA, NATU társaságok, illetve a Sturbucks is óriási árbevételt generálnak az adott EU-s országokban, mégis alig vagy szinte semmilyen mértékben nem fizetnek ott adót. Jóllehet a 2015. áprilisban UK-ban bevezetett DPT (diverted profit tax), azaz eltérített profitadó javított némileg a helyzeten, de egyoldalú tagállami intézkedésként befolyásolhatja a belső piac hatékony működését. Igaz ez Magyarországra is, ahol a hirdetési piac jelentős részét a Facebook és a Google fedi le, mégis szinte alig fizetnek a magyar költségvetésbe adót, jóllehet a reklámadó törvény értelmében erre a nettó reklámbevételeik után 7,5%-os mértékben kötelezettek lennének. Sőt, a 2017. január 1-jei törvénymódosítás értelmében a reklámot közzétevő külföldi vállalkozásoknak 15 napon belül a NAV-nál regisztráltatniuk kellene magukat, amelyet úgyszintén elmulasztottak, így részükre 1 milliárd Ft összegű mulasztási bírság került kiszabásra, amelyet hazánk jelenleg adóügyi együttműködés keretében próbál Írország segítségével behajtani. A probléma, amely szerint a digitális vállalatok adókötelezettségüket az előnyösebb adózási kondíciókkal rendelkező illetőség szerinti országban teljesítik, a forrás országa helyett, abból ered, hogy jelenleg a digitálisan végzett tevékenységekhez az adott országban nem kell állandó fizikai jelenlét, így az nem keletkeztet állandó telephelyet, amely szükséges előfeltétele lenne az adott állam adóztatásának. Így hiába nyújt például egy amerikai cég EU-s igénybevevőknek online platformjáról előfizetéses tartalmakat (pl. zene vagy videó letöltéseket) vagy értékesít EU-s cégeknek reklámfelületeket, amely mellett célzott adatgyűjtést is végez a közösségi hálóján lévő felhasználókról, nem keletkeztet „adózási jelenlétet”, amely az állandó telephely előfeltétele lenne. Így ahhoz, hogy újra egyensúly jöjjön létre a nemzetközi adózás területén, át kell gondolni az adózási alapelveket, szabályokat és azokat a megváltozott gazdasági környezethez kell igazítani.

[htmlbox akr]

 

A 35 tagú OECD, digitális témakörben első jelentős intézkedését 2013. szeptember 5-én hozta meg Szentpéterváron azzal, hogy a G20-szal együtt az ún. BEPS Akciótervet elfogadta. Alapvető prioritásként fogalmazták meg olyan szabályok megalkotását, amelyek biztosítják, hogy minden adóalany, így a digitális nagyvállalatok is méltányos adórészesedésüket az őket megillető országokba fizessék be. Az Akcióterv, amely a szervezet 2013. februári beszámolóján alapult, 15 pontból álló célkitűzést fogalmazott meg, a transzferárazás témakörétől kezdve káros adótervezési rezsimek feltérképezésén, ellenőrzött külföldi társaságok kérdéskörén át egészen a digitális gazdaság kihívásáig. A digitális gazdaság témakörét kiemelten kezeli az OECD, amelyet egyértelműen alátámaszt, hogy ezt jelölte meg 1. Akciótervének, amellyel kapcsolatban 2015. október 5-én közzétette 283 oldalas angol nyelvű „Action 1 – Addressing the Tax Challenges of the Digital Economy” nevű végső jelentését. Ebben rámutatott, hogy a jelenlegi nemzetközi adózási szabályok már nem hatékonyak a digitális gazdaság korában, a korábbi forrás és illetőség szabályrendszer egyensúlya megbomlott, ezáltal a szabályokat újra kell gondolni. Ennek során a döntéshozóknak, jogszabályalkotóknak olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek a gazdasági életben a bizalmat és biztonságot visszaállítják. Továbbá a társaságoknak abban az országban kell a nyereségük után adózniuk, ahol a gazdasági tevékenységüket végzik és ahol az érték teremtődik.

 

2. Európai unió, digitális adóügyi kihívásai

2017. II. felében Észtország vette át a soros elnökséget, amelynek kiemelt prioritása a digitalizáció volt. Célként jelölték meg, hogy Európának a technológiai fejlődéssel lépést kell tartania és az abból adódó lehetőségeket maximálisan ki kell használnia, amelyhez tagállami összefogásra és az adózási kiskapuknak a bezárására van szükség. A 2015-ben 16 speciális kezdeményezést tartalmazó digitális belső stratégia (DSM, Digital Single Market) keretén belül számos jogszabályi javaslatot készítettek elő és tárgyalást bonyolítottak le. Foglalkoztak többek között a smart gazdasággal, e-kereskedelemmel, e-kormányzattal, adatvédelemmel és biztonsággal és kiemelt figyelemmel az adózással is. Az elnökség egyik mottója volt: ha nem cselekszünk, költségvetéseink kárt szenvednek, így ideje cselekednünk, hogy a digitális gazdaságban a fair adóztatás megvalósulhasson. Erre hívta fel a figyelmet Jean-Claude Juncker, EB-elnök is, 2017. szeptemberben Brüsszelben megtartott államok uniója beszédében. Andrus Asip, DSM-ügyekért felelős bizottsági alelnök kiemelte, hogy a modern adójogszabályok elengedhetetlenek az innováció és növekedés biztosításához, mivel ezek garantálják a jogbiztonságot és a gazdasági ösztönzőket. Továbbá megjegyezte, hogy az EU továbbra is azon lesz, hogy mai megváltozott gazdasághoz illeszkedő szabályok kerüljenek elfogadásra, amelyhez elengedhetetlen a globális adószabályoknak a teljes felülvizsgálata. 2017. szeptember 29-én a Tallinnban rendezett uniós csúcson Emmanuel Macron ismertette az államfők előtt a francia elképzelést egy ún. kiegyenlítő adó (equalisation tax) bevezetéséről, amelyet a 2017. szeptember 11-ei 4 uniós tagállam (Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország) erősített meg politikai nyilatkozatában. 2017. szeptember 16-ai informális Ecofin (uniós pénzügyminiszterek) ülésen döntés született arról, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg a digitális vállalatok uniós adóztatására vonatkozó lehetséges adóügyi megoldásokat és tegyen erre javaslatot legkésőbb év végéig. A Bizottság már a kezdetektől fogva olyan közös uniós megoldásban gondolkodott, amely az időbeli arányos és hatékony adóztatásukat biztosítja. Ezt azért is tartotta fontosnak, mert ugyan véleménye szerint elsődlegesen a nemzetközi adószabályrendszer reformjára lenne szükség, de látva az OECD közös megegyezésre való nehézségeit, gyorsabb uniós lépéseket szorgalmazott. Ennek keretében több ún. gyors (quick fixes) és hosszabb távú intézkedést javasolt. Ez utóbbi keretében került újra napirendre a CCCTB (Common Consolidated Corporate Tax Base, azaz közös konszolidált társasági adóalap) uniós irányelvi javaslat, amely hatékony segítséget jelenthetne a digitális vállalatok adóztatására. Ehhez viszont természetesen az állandó telephely fogalmát és a nyereségmegosztási modellt is felül kellene vizsgálni.

[htmlbox art_tukor]

 

3. Digitális adózási kérdőív

Az Európai Bizottság a legjobb digitális adózási módszer megtalálása céljából egy 5 részből álló kérdőívet tett közzé a weblapján 2017 decemberében, 2018. január 5-ei határidővel, amelynek kitöltése kb. 20 percet vett igénybe. A megjelölt célcsoport alapján nyitottak voltak mind a magánszemélyek, mind a kutatók, vállalatok és szakmai egyesületek véleményére. A kérdőív 5. része tartalmazta a bizottság rövid és hosszú távú adóügyi elképzeléseit, azonban csak nagyon röviden, gyakorlati konkrétumok nélkül. A Bizottság javaslatainak megfogalmazása során 4 célkitűzést vett figyelembe: a versenyképesség, az egységes belső piac integritásának biztosítását és a fenntarthatóság, méltányosság garantálását.

A rövid távú elképzelései között 4 alternatívát sorolt fel. Első helyen a francia digitális tevékenységekből származó bevétel alapú adóztatást (equalisation tax), amely minden típusú digitális ügyletre vonatkozna mind a B2B, mind a B2C esetében. Az adó a vállalat társasági adókötelezettségébe beszámítható lenne, vagy külön adóként funkcionálna. Másodszor az elektronikus úton rendelt áruk és szolgáltatások forrásadóztatásátnevesítette. Ezt követte a meghatározott (pl. online reklámozás) tevékenységekből származó bevételek adóztatása, amennyiben a külföldi társaság jelentős gazdasági jelenléttel rendelkezne a fogyasztási országban. Végül a digitális tranzakciós adót tüntette fel, amelyet a társaságoknak már az értékteremtés korai szakaszában (pl. személyes adatgyűjtés) fizetnie kellene. A hosszú távú elképzelések között először a CCCTB irányelvi javaslat módosítását nevesítette, amely során az állandó telephely és nyereségmegosztási szabályokat felül kellene vizsgálni. Ezt követte az „EU-s digitális jelenlét” irányelvi javaslata, a célország alapú társasági adózás gondolata, majd az országok szerinti bevétel alapú arányos adózása, végül a székhely szerinti adózás a célország adómértékével.

 

Rabb Andrea az Áfa-Kalauz 208/4 számában megjelent cikkéből megismerheti az Európai Bizottság Digitális adócsomagját is.

---