A digitális sárkány – a technológiai óriások és a digitális szolgáltatások adózása Kínában


Sokan szeretnék megfejteni, hogy mi áll a kínai „titok” hátterében, minek köszönhető a digitális és gazdasági nagy ugrás? Egyértelmű, hogy az egyik legfontosabb ok a piac méretében keresendő, a másik pedig a jelentős állami szerepvállalás. A kínai techcégek adózása is megoldott: az összes beszedett adó több mint 30 százalékát ez a szektor fizeti.

A nyugati világ túl sokáig ringatta magát abban a hamis illúzióban, hogy Kína az olcsó és rossz minőségű termékek előállítója, a nyugaton már nem profitábilis és/vagy környezetszennyező gyárak, üzemek lerakata, az alacsony hozzáadott értékű termelés hazája. Az utóbbi két évtized és különösen az elmúlt tíz év tapasztalata egyre inkább rácáfol erre az idejétmúlt elképzelésre.

Kína mostanra nemcsak általában lett a világ második legnagyobb gazdasága, hanem annak legfejlettebb szegmensében, a digitális és technológiai szektorban is az élvonalba küzdötte fel magát és már az e téren még világelső Egyesült Államok előnye is jelentősen megfogyatkozott, egyes területeken, mint pl. a mesterséges intelligencia vagy a kvantum számítógépek építése pedig talán már el is tűnt.

Trump elnök kevés széles körben elismert érdeme közül talán a legfontosabb, hogy ráirányította a figyelmet arra a kihívásra, amit Kína gazdasága a technológiai húzószektorával jelent számunkra. Míg korábban mindenki a szédítő gazdasági lehetőséget látta a kínai piacban, ma már tudatosult, hogy egy erős és geopolitikai értelemben kockázatos rivális jelent meg a láthatáron.

Sokan szeretnék megfejteni, hogy mi áll a kínai „titok” hátterében, minek köszönhető a nagy ugrás? Egyértelmű, hogy az egyik legfontosabb ok a piac méretében keresendő. A világ legnagyobb és most már egyre inkább fizetőképes piaca a kínai. Potenciálisan 1,3 milliárd fogyasztóra épül a piac, jelenleg 1 milliárd mobiltelefon van forgalomban, aminek 90 százaléka már okostelefon. Igen magas az internet-penetráció és gőzerővel folyik a legmodernebb 5G hálózat kiépítése is. A tervek szerint (mert azért Kínában még ma is van tervgazdaság) 2025-ben már 800 millió kínai fér hozzá a korszerű 5G hálózathoz. Ezt az imponáló fejlődést szemlélteti az a tény, hogy a világ ún. „okos városainak” a fele ma már Kínában van, számuk közelíti az ötszázat.

A másik fontos tényező a piac nagyságán túl a jelentős állami szerepvállalás. Az állam tudatosan teremti meg a digitális ökoszisztéma jogi és infrastrukturális feltételeit. A rohamosan kiépülő 5G hálózatot például az állami China Mobile építi, nem piaci alapon (és ennek nemcsak az ellenőrzési szándék az oka), mert ez még üzletileg nem lenne rentábilis. Az állam nagyvonalúan támogatja a digitális technológia terén zajló kutatásokat és azok eredményeit akár a magáncégek számára is jutányosan hozzáférhetővé teszi. Egy másik sajátos tényező is segíti átmenetileg a technológiai szektor szédítő fejlődését: nevezetesen a szerzői jogok gyenge védelme, amit egyébként a nyugati technológiai cégek folyamatosan és joggal bírálnak. Ez azt jelenti, hogy az egyes fejlesztéseket a kínai technológiai cégek egymástól gyakorlatilag ingyen átveszik, másolják, tehát egyenként lényegesen kevesebb összeget kell fordítaniuk önálló kutatásra, fejlesztésre. Ez azért hosszú távon nagyon visszaüthet, mert egy idő után senkinek nem lesz érdeke a fejlesztésre jelentős összegeket fordítani.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a kínai piac az állami propaganda ellenére védett piac, erősen protekcionista jellemzőkkel. Ez a digitális szektorra is igaz. Ennek még most, az inkubációs fázisban bizonyára volt kedvező ösztönző hatása, de hosszútávon alapvetően ellentmond a szektor globális jellegének, és inkább korlátként, semmint pozitív ösztönzőként működik. A kínai Nagy Falhoz hasonlított kínai internetes Tűzfal elsődleges oka persze a digitális szolgáltatásokra is kiterjedő állami cenzúra. Ez a cenzúra és a folyamatos hatósági zaklatás elűzte a kínai piacról a legnagyobb vetélytársakat. Először, még 2009-ben a Twitter és a Facebook húzta le a rolót Kínában, egy évvel később a Google és a YouTube is kivonult. Kizárták a szolgáltatók közül a WhatsApp-ot, a Messengert és a Telegramot. Később még a titkosított beszélgetések specialistáját, a Signalt is száműzték. Legutóbb pedig, idén októberben a LinkedIn fejezte be a hagyományos szolgáltatást, igaz ők azt tervezik, hogy egy speciális, csak az álláskeresésre és kapcsolatépítésre szánt termékkel továbbra is a piacon maradnak, és megszüntetik az önálló posztokat lehetővé tevő ill. kommentelő és megosztási funkciókat (a kínai hatóságok cenzúrája ezeket kifogásolta a leginkább). Kérdés, hogy a világháló, ami fejlődését nem kis részben a szabadságának és korlátlanságának köszönhette, mennyire tudja megőrizni az innovációt és kreativitást a szűk hatósági korlátok között. Egyelőre azonban még nem látszik, hogy ez komoly versenyhátrányt jelentene a kínai cégek számára.

Mindezek után aligha csodálhatjuk, hogy jelenleg a világ tíz legjelentősebb technológiai cége közül immáron öten kínaiak. A szektor szárnyal, és mára létrejöttek a világszerte ismert brandek, a kínai digitális gazdaság zászlóshajói.

A Tencent óriáscég létrehozta a maga üzenetküldő platformját, a WeChat céget, aminek már 1,2 milliárd felhasználója van, ez tulajdonképpen a Messenger kínai megfelelője. Ma már a fintech iparágban is jelentős a WeChatPay szolgáltatás. A Google internetes keresőjének kínai riválisa a Baidu, ami lefedi a kínai piac 76 százalékát. Időközben ebből is egy technológiai óriás lett, akárcsak a másolt Google cégből. A piacról elűzött Twitternek is van természetesen kínai megfelelője, ez a Weibo, szintén meghatározó cégóriás. Világsiker lett a ByteDance cég által 2017-ben alapított TikTok videómegosztó közösségi hálózat (Kínában Douyin néven fut), ennek piaci értéke 100 milliárd USD, jelenleg a világ leggyorsabban fejlődő cége. 800 millió felhasználójának 57 százaléka kínai, de az egész világon népszerű, az Egyesült Államokban is van 120 millió felhasználója. A cég bámulatos növekedési potenciállal rendelkezik és büszke arra, hogy minden 13 másodpercben van egy újabb felhasználója. Nem véletlen, hogy Trump elnök többször a TikTok amerikai betiltásával fenyegetőzött, mert úgy vélte, hogy ez igencsak érzékenyen érintené a kínai gazdaságot.

A felsoroltakon kívül jól ismert még Európában az Amazon kínai megfelelője, az AliBaba csomagküldö e-kereskedelmi vállalatóriás, amely szintén rendelkezik fintech szolgáltatóval is, ami AliPay néven fut. A technológiai gyártók körében ismert az infokommunikációs szektorban a Huawei, a Xiaomi. A Geely kínai multinacionális cég a Volvo személygépkocsi gyárának is többségi tulajdonosa, egyúttal kiemelkedő a szerepe az egyre erősebb kínai autóiparban, és azon belül is az e-mobilitás és önvezető autók terén.

Ez a rövid áttekintés is bizonyítja, hogy Kína az élenjáró technológiai iparágban is első számú riválisa az Egyesült Államoknak és sajnos az Európai Unió országai jócskán lemaradtak ebben a versenyben.

A rohamos kínai digitalizációnak azonban vannak aggasztó árnyoldalai is. Egyes szakértők Kína esetében már a digitális autokráciáról, az ún. totális megfigyelő állam létrejöttéről beszélnek. Ezzel a kínai „társadalmi hitelrendszer” (social credit system) bevezetésének szándékára utalnak, ami kísérleti jelleggel már szűkebb körben működik is. Ennek lényege, hogy minden állampolgár rendelkezik bizonyos társadalmi hitellel, kreditpontokkal, amit az egyénről digitális úton begyűjtött információk alapján a mesterséges intelligencián alapuló rendszer folyamatosan értékel és korrigál. Pontokat lehet gyűjteni azzal pl., ha valaki pelenkát vagy gyermektápszert vásárol, a fizetésének jelentős részét megtakarítja, politikailag helyes nézeteket vall (értsd lojális állampolgár), de veszíteni is lehet, ha az állampolgár cigarettát vagy alkoholt vásárol, szemetel a köztereken, nem takarékoskodik, bírálja az állami vagy pártvezetést stb. Ettől függene az illető hitelképessége, munkahelyi előmenetele és még az útlevél-kérelmének elbírálása is. Mindezt egy az egész országra kiterjedő, arcfelismerő szoftverrel rendelkező ipari kamerarendszer (CCTV) teszi teljessé. Ez bizony nagyon emlékeztet az orwelli 1984 „Big Brother is watching you” (a Nagy Testvér figyel Téged) világára. Egyelőre a rendszer próbaüzeme zajlik, de félő, hogy hamarosan megtörténik az országos bevezetése is.

A nyugati világban régóta visszatérő panasz, hogy a nagy technológiai cégek adóztatása – éppen a tevékenységük globális jellege miatt – megoldatlan. Vannak nemzeti hatáskörben bevezetett kísérletek Franciaországban, az Egyesült Királyságban vagy Olaszországban, de ezek is csak alig karcolják meg ezen technológiai cégek extraprofitját. A probléma abból adódik, hogy a digitális szolgáltatások színtere elválik a szolgáltatásnyújtó székhelyétől és a profit vagy sehol nem adózik, vagy az adóparadicsomokban, ahol ezen cégeknek bejegyzett leányvállalataik vannak. Ezen kíván segíteni az éppen most elvi szinten elfogadott globális minimum adó terve, az OECD GLOBE II. pillére. A részletszabályokra azonban még éveket kell várni.

Kína, éppen a piac védelme és zártsága miatt megoldotta ezt a problémát, és Kínában ma már az összes beszedett adó több mint 30 százalékát a technológiai szektor fizeti (egyébként 2019-ben az ország GDP-jének 36 százalékát már ez a szektor állította elő). Kínában ez a szektor adózási szempontból nem számíthat külön elbánásra, a normál társasági adó hatálya alá tartozik. A társasági adó egyébként többkulcsos, 5 – 15 – 20 és 25 százalékos kulcsok vannak. Az új iparágak és a digitális gazdasági vállalkozások 15 százalékos kedvezményesnek mondható társasági adót fizetnek. A digitális szolgáltatások után ÁFA-t is kell fizetni, ez 13 százalékos. A kínai hatóságok szerint ezen adók beszedése azonban nehézkes és hiányos, becslések szerint a fizetendő adónak csupán mintegy 55 százaléka folyik be. Az ÁFA jövedelem 75 százaléka egyébként az állami költségvetést gyarapítja, míg 25 százaléka a helyi önkormányzatot. Egyéb kedvezmények nem vonatkoznak a digitális szektorra.

Jelenleg a szakértők körében vita folyik arról, hogy bevezessenek-e a szektor számára egy új adónemet (Kínában jelenleg 18 különböző adónem van), ez lenne a digitális adó. A szakértők többsége szerint erre nincs szükség, inkább az adózási fegyelmet kellene növelni, ráadásul várhatóan megszületik az új globális minimum adó és az rendezheti a felmerülő problémákat. Bár a kínai hatóságok is elégedetlenek a gyorsan fejlődő szektor által befizetett adómennyiséggel, összehasonlítva a nyugati technológiai óriások által befizettet adók alacsony összegével, a kínaiak nagyságrendekkel hatékonyabban sarcolják meg ezt a szektort, mint az a nyugati hatóságoknak sikerül.

Kína gazdasága, beleértve a digitális szektort is, sokáig követő magatartást mutatott. Most már több tekintetben az élen jár és mások próbálják a dinamikus fejlődés titkát eltanulni tőlük. Van, amit érdemes, de korántsem mindent. Kérdés, hogy a cenzúra és a korlátozások mikor válnak a technológiai és üzleti fejlődés gátjává. Az erős állami szerepvállalás egyszerre rendelkezik jótékony és kártékony hatásokkal. Ma még úgy tűnik, hogy az előbbiek hatnak erősebben, de nem tudhatjuk, hogy ez meddig maradhat így.

BDOA cikk szerzője Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország ügyvezetője. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.



Kapcsolódó cikkek

2022. szeptember 29.

Figyelem: szeptember 30-ig lehet visszaigényelni a külföldi áfát

Péntekig van lehetőségük az áfalevonásra jogosult hazai vállalkozásoknak arra, hogy benyújtsák a külföldi áfa visszaigénylésére vonatkozó visszatérítési kérelmeiket – hívja fel a hazai vállalkozások figyelmét a Mazars. A nemzetközi adótanácsadó és könyvvizsgáló vállalat összefoglalójából kiderül: a szeptember 30-ai jogvesztő határidőig uniós és unión kívüli országokból is kérhetnek visszatérítést 2021-es vásárlásaik után a magyar áfaalanyok.