A faktoring adójogi megítélése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Adó szaklap 2008/8. számában dr. Csemniczky Judit cikke a követelésvétel, a követelésértékesítés és a követelésbeszedés adójogi megítélésével foglalkozik. A cikkben kitér arra is, hogy hogyan ítélendők meg az engedményezés azon esetei, amikor a követelést annak engedményezője szedi be, illetve, amikor a nem teljesítés kockázata az engedményezőt terheli.

Faktoring szerződés alapján a faktor díjazás ellenében arra vállal kötelezettséget, hogy a harmadik személlyel (kötelezett) szemben fennálló, illetve a jövőben keletkező követelést rá átruházó személy (eredeti jogosult) számára – a szerződésben rögzített keret erejéig – az alábbi szolgáltatások közül legalább kettőt nyújt:

• a javára engedményezett követelést az eredeti jogosult számára részben vagy egészben megelőlegezi, a követelés végleges átruházásra esetén pedig annak ellenértékét megfizeti;
• ellátja a követelés nyilvántartásával, illetve a számla vezetésével kapcsolatos feladatokat;
• a kötelezett nem vagy késedelmes teljesítése esetére biztosítékot nyújt;
• szükség esetén eljár a kötelezettel szemben a követelés érvényesítése érdekében;
• a kötelezett teljesítése esetén az eredeti jogosult részére szolgáltatja a követelésnek a szerződés szerinti költségekkel, kamatokkal csökkentett összegét.

A cikk kiindulópontja az Európai Bíróság faktoring tárgyában hozott C-305/01. számú ítélete, amelyből többek között az alábbi következtetések vonhatók le:

• 1. Amennyiben a követelés beszedését (behajtását) a követelés vevője nem vállalja, azt saját nevében más javára a követelés értékesítője – az engedményező – végzi, a követelés vevőjének tevékenysége minősülhet gazdasági tevékenységnek, de az a hozzáadott érték adó szempontjából az Európai Bíróság álláspontja szerint nem faktoring.
  Ilyen esetekben a követelés értékesítője – az engedményező – az engedményezéssel (pénz)követelésre vonatkozó ügylet címén adómentes szolgáltatást nyújt a követelés vevője részére.
  Az engedményezett követelés beszedésével (behajtásával) a követelés értékesítője – az engedményező – nem nyújt további szolgáltatást a követelés vevője részére, amennyiben azt saját nevében saját érdekében szedi be.
  Amennyiben az engedményező a követelés beszedését (behajtását) külön megállapodás alapján saját nevében, de az engedményes javára végzi, az a (pénz)követeléssel kapcsolatos adómentes szolgáltatás járulékos szolgáltatásának minősült és annak adójogi sorsát osztja, azaz szintén adómentes szolgáltatás.
• 2. A faktor szolgáltatásával összefüggésben a faktor részéről a szállítónak nyújtott kölcsön fő szabály szerint alárendelt jelentőséggel bír és önállótlan mellékszolgáltatásként az adóköteles főszolgáltatás – a beszedés, behajtás – adójogi sorsát osztva maga is adóköteles.

A kölcsönnyújtás önálló gazdasági jelentőséggel is bírhat, ilyen esetben a fentiektől eltérően, önálló szolgáltatásként kezelendő.
Ez feltételezhető, ha a követelés több részletben vagy a követelés értékesítését követő egy éven túl esedékes vagy a faktorkövetelés beszedésére – behajtására – irányuló szolgáltatása és a pénzkölcsön nyújtására irányuló szolgáltatása egyértelműen elkülönül egymástól.
Ez teljesül, ha

• a szolgáltatások ellenértékeiről már az ügylet megkötése időpontjában külön-külön megállapodnak, az ellenérték utólag nem bontható meg,
• a megállapodás a kölcsön kamatáról is rendelkezik,
• az ellenérték elszámolása is elkülönülten történik.
  Ilyenkor a követelésvétel – a biztosítéki célú engedményezés esetét kivéve – adójogilag olyan jogügyletnek minősül, ahol a követelés vevője a szállító részére kölcsönt nyújt, a követelés értékesítője, pedig ennek ellenértékeként engedményezi követelését, azaz csereügylet valósul meg. Mind a követelés vevőjének kölcsönnyújtása, mind a követelés eladójának (pénz)követelésre vonatkozó ügylete – az engedményezés – adómentes.

A magyar Áfatörvény faktoringra vonatkozó szabályai

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfatörvény) 13. § (4) bekezdése értelmében nem minősül szolgáltatásnyújtásnak, ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója a teljesítésével keletkezett, pénzbeli követeléseként fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi, feltéve, hogy a harmadik fél a követelés megvásárlásával nyújt szolgáltatást az engedményezőnek.

Az Áfatörvény 86. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a követelés (kinnlevőség) behajtása nem mentes az adó alól.
A fentiekből következően, amennyiben a követelés vevője saját nevében és saját javára szedi be (hatja be) a megvásárolt – rá engedményezett – (pénz)követelést, szolgáltatásnyújtása adóköteles. A követelést értékesítő engedményező ebben az esetben nem nyújt szolgáltatást az engedményezéssel.

dr. Csemniczky Judit cikke teljes terjedelemben az Adó szaklap 2008/8. számában olvasható

---