A fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékértékesítés (2. rész)


Gyakori hogy a vállalkozó másik ország területén végez termékértékesítést és ahhoz kapcsolódó összeszerelést magánszemély részére. Ez a viszonylat lényegesen eltér a cég-cég viszonylattól, hiszen a magánszemély megrendelők nem rendelkeznek adószámmal.

Az előző cikkben említett példák (fúrópajzs, telekommunikációs adatátvitelt lehetővé tevő eszközök) nem azt jelentik, hogy a fel- vagy összeszereléssel létrehozott termékek csak cég-cég viszonylatban értelmezhetők. Magyarországon is, más országokban is nagyon gyakori, a határmenti területeken főleg, hogy a vállalkozó másik ország területén végez ilyen jellegű összeszerelés típusú termékértékesítést magánszemély részére. Ez a típusú viszonylat lényegesen eltér a cég-cég viszonylattól, hiszen a magánszemély megrendelők nem rendelkeznek adószámmal. Ebben az esetben a fordított adózás nem érvényesülhet, hiszen a megrendelő nem adóalany, nem fogja tudni saját adószáma alatt „lerendezni” az áfa-kötelezettséget. Ebben az esetben az eladónak nincsen más lehetősége/választása, mint adószámot kérnie adott ország adóhatóságától és a helyi szabályok szerinti áfás számlát kiállítania megrendelője részére.

A fenti helyzet – adószám kiváltása az összeszerelés országában – sajnos nemcsak abban esetben állhat elő, ha a megrendelő magánszemély, hanem abban az esetben is, amikor a helyi szabályok alapján az ügylet állandó telephelyet keletkeztet az eladó számára. Ilyenkor is köteles az eladó bejelentkezni adott országban és az ügyletet áfa-kötelesen, a helyi adószámával leszámláznia vevője felé. Az egyszerűség kedvéért, ha a magyar adóalany kiváltja Ausztriában a helyi adószámát, akkor a magyar adószámát természetesen nem használja a termékértékesítés számlázása során, ennek az is a következménye, ha például osztrák megrendelője osztrák számlát kap, akkor ennek a számlának az áfa-tartalmát levonhatja. Míg a magyar adóalany osztrák adószáma alatt felszámított áfát megfizeti az osztrák adóhatóság számára, ha adott időszakban nem hárítottak rá annyi áfát, amely visszaigényelhető pozícióba fordította volna az egyenlegét.

Jelen cikk keretei között még arra érdemes kitérni, hogy maga az ügylet jellege termékértékesítést képvisel, annak ellenére, vagy azzal együtt, hogy az ügyletben megjelenik a szolgáltatási motívum is, azonban a hangsúly a végeredményen van, a készterméken, és nem az ehhez szükséges szolgáltatáson. Az eladó ezt fogja leszámlázni a megrendelője felé. Hibás az a gyakorlat, és negatív következménye lenne egy ellenőrzés során, ha az eladó a terméket Közösségen belüli termékértékesítésként kezelné, míg a kapcsolódó szerelést – magyar adóalany esetén – a magyar áfa hatályán kívüli ügyletként számlázná, hiszen nem két ügylet történik, hanem egy, amely termékértékesítésre irányul.

Szintén fontos kiemelni az ügylet tárgya kapcsán a klasszikus fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékértékesítéskor a különböző komponensekből, alkatrészekből egy új, összességében magasabb értékkel bíró termék jön létre a szerelés eredményeképpen. Ettől viszont meg kell különböztetni azt az esetet, ha már megvan a termék, amit összeszereléssel hoztak létre, azonban ez kap még valami új funkciót egy plusz alkatrész beszerelése következtében. A termék jellege nem változik meg, azonban egy új tartalommal bővül a termék funkciója. Ez a plusz beépítés nem feltétlenül a fel- vagy összeszerelés szabályai alapján adózik, hanem vizsgálni kell a fő- és mellékszolgáltatás viszonyát a beépített termék és nyújtott szolgáltatás között.

A fenti ismeretek alapján itt is az a javaslatom az adóalanyok számára, hogy konzultáljanak adótanácsadójukkal, mielőtt számláznak, ugyanis értékelni kell az ügyletek áfa-vonatkozásait is, nem csupán azok műszaki, anyagi tartalmát.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.


Kapcsolódó cikkek