A filippínó vendégmunkások hazája: a Fülöp-szigetek

Az országot kis kihagyással hatvan éve két család több generációja irányítja. A Fülöp-szigetek a világ második legnagyobb aranykészletével rendelkezik, és alacsony adózású országnak számít.

A Fülöp-szigetek és Európa sajátos kapcsolata jóval megelőzte Magellán utazását, aki világ körüli útja során 1521-ben fedezte fel a szigetet számunkra. A velencei és genovai fűszerkereskedők, igaz arab közvetítők útján, már a XII. századtól kereskedtek a kor divatos fűszerével, a fekete borssal, aminek jelentős része akkoriban a Fülöp-szigetekről származott, bár nekik erről nem sok tudomásuk lehetett. A kereskedés kezdete egy bizonyos Romano Mariano csődbe jutott velencei kereskedőhöz fűződik, aki Szaladin egyiptomi szultánnal kötött egyezséget, hogy Alexandriából szabadon vásárolhasson keleti fűszereket, elsősorban fekete borsot, ami akkor nem csak fűszer, hanem fizetőeszköz is volt. Egy font feketebors egy tengerész egy heti bérének felelt meg. Az üzlet felvirágzott és egészen a XVI. századig a velencei kereskedők egyik legnagyobb bevételi forrása volt. Még a pápai kiközösítést is vállalták, ami azért járt, mert a főellenségnek számított muszlimokkal kereskedtek. Ez bizony mai fogalmainkkal korai szankciótörés volt a javából.

Magellán balul végződött expedícióját követően (Magellán itt vesztette el az életét a bennszülöttekkel folytatott összetűzésben) az európaiak sokáig elkerülték a környéket, végül egy spanyol felfedező, bizonyos Villalobos 1543-ban jutott el újra erre, és ő adott nevet a szigetcsoportnak uralkodója, II. Fülöp spanyol király után, amit a mai napig Fülöp-szigeteknek hívunk. A spanyol uralom egy rövid brit intermezzo után egészen 1898-ig tartott, amikor is a spanyol-amerikai háborút követően Fülöp-szigetek amerikai protektorátus alá került. Ez egészen 1941 végéig tartott, ekkor a japánok megszállták a szigeteket, akiket a helyiek először felszabadítóként üdvözöltek, majd ebben keserűen csalódtak és velük szemben erős helyi ellenállási- és partizánmozgalom jött létre. A Fülöp-szigeteket az amerikaiak 1945-ben szabadították fel és a teljes függetlenséget 1946-ban nyerte el.

A függetlenség évtizedeinek politikai élete mind a mai napig meglehetősen hányattatott, kevés békés és nyugodt időszak volt benne. Az ország világszerte híres-hírhedt elnöke Ferdinand Marcos 1965-ben választáson nyerte el a hatalmát. Az első elnöki periódus kifejezetten sikeres volt, az ország fejlődött, az elnök népszerű maradt, és még egyszer megválasztották. A bajok ekkor kezdődtek: a korrupció egyre általánosabbá vált, a gazdaság hanyatlott, az elnök hatalma veszélybe került. A sokasodó gondokon úgy kívánt úrrá lenne, hogy a kommunista veszélyre hivatkozva 1972-ben bevezette a szükségállapotot, áttért a rendeleti kormányzásra. Innentől kezdve általánossá vált a politikai elnyomás, a tömeges emberi jogi sérelmek, bevezették a cenzúrát, a kulcsiparágakat monopóliumként a családtagoknak és a hozzá közelálló oligarcháknak a kezére adták. Az egyre növekvő elégedetlenséget Marcos elnök a terror fokozásával kívánta féken tartani, majd az ellenzék vezérét, Benigno Aquinot 1983-ban a manilai repülőtéren katonai merénylők meggyilkolták. A gyilkosság tiltakozási hullámot indított el az egész országban, aminek a végén 1986-ban Marcos elnök menekülni kényszerült, Hawai szigetére magával vitte a 30 milliárd dollárosra becsült lopott vagyonát és felesége az értékes ékszer- és cipőgyűjteményét.

Az ország új elnöke a meggyilkolt ellenzéki politikus özvegye, Corazon Aquino lett. Ám ő sem tudott véget vetni a korrupciónak, ezért egy ciklus után távoznia kellett, 2010-2016 között a fia, Aquino III. lett az elnök, őt a populista Duterte követte, aki halálosztagokat vezényelt a politikai ellenfelei ill. a drogkereskedők- és fogyasztók ellen. Duterte bukása után viszont Marcos elnök fiát, Bongbong Marcos-t választották meg, ő Fülöp-szigetek jelenlegi elnöke. Látható, hogy az országot kis kihagyással hatvan éve két család, a Marcos és az Aquino család több generációja irányítja, több-kevesebb sikerrel.

A Fülöp-szigetek a Csendes óceán nyugati térségében található, összesen 7600 szigetből álló ország, de ebből „csak” 2000 sziget lakott. Az ország területe – a lakatlan szigeteket is beszámítva – 300 ezer négyzetkilométer. Az ország az ún. „tűzőv” sávban helyezkedik el, egy szeizmikus törésvonal mentén, ezért gyakoriak a földrengések és vulkánkitörések, az összesen 300 vulkánból 23 még mindig aktív. Évente átlagosan 19 tájfun csap le az országra. Klímája trópikus, forró égövi, magas páratartalommal. Három évszak van és két heves monszun is befolyásolja az időjárást.

Lakossága jelenleg 110 millió, az elmúlt hetven évben valóságos népességrobbanás történt, bár az utóbbi években már lassult a népességnövekedés. Míg 1948-ban még csak 19 millióan lakták a szigeteket, mára a lélekszám megötszöröződött. A társadalom fiatal, a medián életkor 25 év. A lakosság etnikailag nagyon sokszínű, összesen 182 nyelvet beszélnek a lakói, a hivatalos nyelv az angol és a filippínó, ami a legnagyobb nemzetiség nyelvének irodalmi változata.

Fővárosa Manila, kétmillió lakossal, de mára ez már teljesen összenőtt Quezon városával és az agglomerációval, aminek Metro Manila a neve és összesen 13 millióan lakják.

A spanyol hódításnak köszönhetően a lakosság 90%-a keresztény és 79%-a római katolikus, itt él a világon a harmadik legnagyobb római katolikus közösség.

Az ország politikai rendszere elnöki köztársaság. Az elnök egyben a végrehajtói hatalom feje is. A ciklus hatéves és az elnök egyszer újraválasztható. Az ország külpolitikai orientációja nyugatbarát, szoros együttműködés folytat az Egyesült Államokkal, védelmi megállapodással is rendelkezik. Duterte elnöksége alatt megindult egy közeledés Kínához és elidegenedés az Egyesült Államokkal szemben, ennek azonban véget vetett Kína agresszív terjeszkedése a Dél-kínai-tengeren és vitája Fülöp-szigetekkel a Spratly-szigetek fennhatósága ill. a felségvizek kijelölése körül. Rendszeresek az összecsapások a Fülöp-szigeteki halászhajók és a kínai parti őrség között.

Gazdasága 2010 óta dinamikusan növekszik, minden évben átlagosan 5-7%-kal, ezzel együtt közepesen fejlett ország, egyelőre nem látszik a kitörés ebből, GDP-je 2022-ben 440 milliárd dollár. A nyolcvanas években a lakosság 48%-a élt a szegénységi küszöb alatt, ez mára 20%-ra csökkent. A munkanélküliség viszonylag alacsony, 5% alatt van, a minimálbér 10 EUR/nap.

Az ország nyersanyagban gazdag, a világon a második legnagyobb aranykészlettel rendelkezik Dél-Afrika után, palládiumban az első, nikkel érc exportja a világon a második, de bőven van króm, platina, réz és cink is. Korábban a mezőgazdaság volt a legjelentősebb gazdasági ágazat, ami még mindig számottevő, de ma már a vezető ágazat a szolgáltatás és ipar. Fő mezőgazdasági exportcikkei a cukornád, kókusz, ananász, mangó.

Az ipari termelésben elsődleges az összeszerelő szektor, ebben is fontos a járműipar: jelen van az országban a Toyota, Hyundai és a Kia. A kivitelben az elsődleges piac Kína és a fő exporttermékek az elektronikai cikkek, félvezetők, nyomtatott áramkörök, irodai eszközök, ezek az export 50%át teszik ki.

A befektetésben a legfontosabbak Japán, Egyesült Államok, újabban Kína és Dél-Korea. Korábban igen jelentős ágazat volt a turizmus, a GDP 12%-át hozta, de a pandémia miatt ez mostanra nagyon lecsökkent, jelenleg csupán a GDP 5%-a, de most ismét növekvő tendenciát mutat.

Adózás szempontjából alacsony adózású országnak számít, az OECD számítása szerint az összes adó aránya a GDP-hez viszonyítva 19,8 %, ami a nyugati országokhoz képest kifejezetten alacsonynak mondható.

A társasági adó mértéke 25%, a helyi kis- és közepes vállalkozások számára viszont csak 20%. Az új befektetők négy évig teljes adómentességet élveznek. Van minimumadó is, ami a forgalomhoz kötött. Ha a társasági adó 20%-a nem éri el a bevétel két százalékát, akkor a forgalom utáni 2%-ot kell befizetni adóként.

Az adórendszer ismeri a forrásadót is, ez 15-től 25%-ig terjed. A kamatadó 20%-os. Az általános forgalmi adó alacsonynak mondható, mindössze 12%. A személyi jövedelemadó progresszív, hat sáv van, a legalacsonyabb sávban 0 kulcsos, a legmagasabb sávban viszont már 35%.

Korábban hazánknak alig volt kapcsolata Fülöp-szigetekkel. Ez alighanem a közeljövőben jelentősen megváltozik, mivel egyre több vendégmunkás érkezik onnan, akik főleg a most épülő akkumulátorgyárakban, de még a fővárosi közlekedésben is fognak dolgozni. A filippínó vendégmunkásoknak nemzetközileg is jó hírük van, szorgalmasan és hatékonyan dolgoznak. Hamarosan lesz alkalmunk ezt nekünk is megtapasztalni.

A cikk szerzője Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország ügyvezetője. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.

---