A füstbe ment export, a pórul járt vevő és az áfa

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Előfordulhat, hogy az értékesített áru  – mind az eladótól, mind a vevőtől független okokból – soha nem ér célba. Esetleg célba ér, csak nem a szerződésben meghatározott határidőben. Ezt nevezi a jog vis majornak.  Felmerül a kérdés, hogy mindez befolyásolhatja-e ez az áfa-fizetési kötelezettséget. Az Áfa törvény 2014-ben hatályba lépő apró – de az érintetek számára nagyon is fontos – módosítása ürügyén e kérdésre keressük a választ.

Egy magyar vállalkozás bútorokat készít és értékesít egy kanadai cég részére. A két vállalkozás közötti szerződés szerint a kanadai vásárló a vételár kifizetésével egyidejűleg szerzi meg a tulajdonjogot, és az árut  az ettől számított 90 napon belül köteles elszállítani  a magyar társaság raktárából.

A tulajdonjog megszerzésével egyidejűleg a bútorok raktározásával kapcsolatos költségek, valamint a kárveszélyekből eredő kockázat a kanadai társaságot terheli.

A magyar vállalkozás áfa felszámítása nélkül kiállított számlája alapján a kanadai cég  kifizette a vételárat, de

1. az áru elszállítását megelőzően a magyar cég raktára kigyulladt és a kanadai vállalkozás tulajdonát képező bútorok megsemmisültek.
2. A kanadai partner által megbízott közúti fuvarozó a szerződés szerinti határidőn belül elszállította az árut a magyar vállalkozás raktárából, de még Magyarország területén a jármű balesetet szenvedett, amelynek következtében a szállítmány megsemmisült.
3. A kanadai cég által megbízott közúti fuvarozó a szerződés szerinti határidőn belül elszállította az árut a magyar cég raktárából. A kamion vezetője – a szállító cég alkalmazottja – még belföldön éjszakai pihenőt tartott és a járművet (azaz a szállítmányt) a szálloda parkolójában hagyta, ahonnan azt ellopták.
4. A kanadai partner  – nyilatkozata szerint az üzletmenetében előre nem látható, elháríthatatlan körülmények miatt – nem tartotta be a 90 napos határidőt, a termék csak a 95. napon hagyja el az EU területét.

Kinek kell a vázolt helyzetekben megfizetnie az értékesítést terhelő áfát? A pórul járt vevőnek, a vétlen eladónak? Talán nem is történt értékesítés az árukészlet megsemmisülése miatt? Változtat az a helyzeten, hogy a szóban forgó esetek még az idén, 2013-ban történtek, vagy már jövőre, 2014-ben?

Miként értelmezi a kérdést az Áfa-tövény?

Kezdjük az esetek megítélése szempontjából döntő kérdéssel, jelesül, hogy történt-e teljesítés.

Jogilag mindenképpen, hiszen az ügylet szerződés szerinti teljesítését a vevő elismerte azzal, hogy az árut „átvette” és a vételárat kifizette.

Annak eldöntéséhez, hogy az Áfa-tv. szempontjából történt-e teljesítés – azaz beszélhetünk-e adóztatható tényállásról -, és az adót hol és kinek kell megfizetnie, kicsit mélyedjünk el az Áfa-törvény előírásaiban!

Az Áfa-tv. főszabályként annak a ténynek a bekövetkeztéhez köti az adófizetési kötelezettség keletkezését, amellyel az adott ügylet tényállásszerűen megvalósul, azaz teljesül.

Vannak olyan ügyletek, amelyek teljesüléséhez szükséges követelményeket, a „tényállást” maga az adótörvény határozza meg – ezekhez jellemzően a főszabálytól eltérő teljesítési időpontokat köt-, míg „alapesetben” követi a polgári jogi teljesítés kritériumait – azaz az ügylet szerződés szerinti,  fizikai megvalósulásának időpontja egyben az adójogi teljesítés időpontja is.

Így az Áfa-tv. szerint a birtokba vehető dolog (termék)  átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja termékértékesítésnek, és mint ilyen adóztatható tényállásnak minősül, az adókötelezettség pedig a tulajdonjog átadásának időpontjában keletkezik.

Jelen esetben is erről van szó – függetlenül attól, hogy a szóban forgó termék az ügylet teljesítését követően megsemmisült, illetve eltulajdonították azt.

 

 

Adót tehát fizetni kell –  de vajon kinek?

Abban az esetben, ha a vevő egy belföldön bejegyzett cég lenne, akkor egyértelműen az eladót terhelné a fizetendő áfa, hiszen az adótörvény teljesítésihely-szabálya alapján a teljesítés helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van  – ez az ún. fő szabály. .

Az értékesítés fizikailag a bemutatott esetekben is belföldön történt, hiszen a vevő megbízásából az árut az eladó belföldi telephelyén vették át, illetve a tűzeset bekövetkeztekor azt még az eladó raktárában tárolták, bár már a vevő tulajdonában volt.

Az Áfa-tv. azonban további előírásokat is tartalmaz azokra az esetekre, ha a terméket elfuvarozzák, küldeményként feladják és az ennek következtében egy másik országban lévő rendeltetési helyére kerül.

Amennyiben ez az ország nem az EU valamely tagállama, illetve olyan terület, amely az Áfa-tv. szempontjából közösségi területnek minősül (például Man-sziget vagy a Monaccói hercegség), hanem harmadik állam (mint jelen esetben), úgy az értékesítés az Áfa-tv. hatálya alá tartozó belföldi értékesítés (2.§. c) pont), amely bizonyos – az Áfa-tv. 98.§-ában részletezett- feltételek teljesülésével termékexportként mentesül belföldön az áfa fizetése alól.  

Az adómentességnek több feltétele is van.

Az első feltétel az, hogy a termék értékesítése harmadik államba úgy történjék, hogy az áru feladását vagy fuvarozását az értékesítő maga vagy az ő megbízáséból más végezze.

Arra is lehetőség van, hogy a szállítást a vevő maga intézze, feltéve, hogy Magyarországon nem rendelkezik a beszerzéssel érintett telephellyel

További feltétel az, hogy a terméket a teljesítés napját követő 90 napon belül igazoltan elszállítsák a Közösség területéről.

Ez azt jelenti, hogy a szállítmánynak a felek közötti ügylet teljesítési időpontjától számított 90 napon belül végleges rendeltetéssel ki kell lépnie az unióból. E kritériumnak az nem tesz eleget, ha  csak a kiviteli eljárást indítják meg a jelzett határidőn belül, mivel a kiléptetésnek is meg kell történnie eddig az időpontig.

Fontos, hogy az adómentességnek az is a feltétele, hogy az említett 90 napos határidőn belül a terméket – a kipróbáláson és a próbagyártáson túl – ne használják, hasznosítsák. 

A magyar és kanadai cég közötti ügyletekben a 90 napos határidőre vonatkozó feltétel nem teljesül, az áru unió területéről való kiszállítása ténylegesen nem történt meg. 

Fontos, hogy nem értelmezhetőek úgy a bemutatott esetek, mintha az ügylet meg sem történt volna, hiszen a tulajdonjog átruházására sor került. Ezt nem teszi semmissé az a körülmény, hogy a szóban forgó szállítmány a tulajdonjog átruházását (a teljesítést) követően megsemmisült, vagy az azért nem áll a vevő rendelkezésére, mert a kamiont a szállítmánnyal együtt ellopták.  

Az eladó kötelezettségei és lehetőségei

Ezért a magyar vállalkozásnak módosító számla kibocsátásával kell áthárítania az áfát a kanadai partnerre. A felszámított adót a teljesítés időpontját magában foglaló bevallási időszakban (akár önellenőrzéssel) kell elszámolni, bevallani.

A módosító számlán az eredetileg kibocsátott számlán feltüntetett teljesítési időpontot (feltételezve persze, hogy ez az adat helyes volt) kell feltüntetni, hiszen a teljesítés abban az időpontban megtörtént.

A magyar vállalkozásnak lehetősége van arra, hogy méltányossági kérelemmel forduljon az adóhatósághoz, és kérje az önellenőrzési pótlék mérséklését, illetve elengedését.

E kérelemnek az adóhatóság – az Art.-ban részletezett szabályok figyelembevételével – helyt adhat, ha a társaság igazolni tudja, hogy az eredeti bevallását olyan méltányolható körülmények miatt kell korrigálnia, amelyek egyébként az adóbírság mérséklését is megalapoznák  – azaz az adott helyzetben a cég, illetve képviselője, megbízottja a tőle elvárható körültekintéssel járt el.

Tekintettel arra, hogy a cikkemben vizsgált esetekben a magyar társaság neki fel nem róható okokból kényszerült az áfát utólag bevallani, helyesbíteni, megalapozottan kérheti az adóhatóságtól az önellenőrzési pótlék teljes törlését.

Mit tehet a pórul jár vevő?

A külföldön letelepedett adóalany az Áfa-tv. 244.§.-253.§-aiban részletezettek szerint kérheti  az áfa visszatérítését.

E feltételek közül a legfontosabb az a személyi kör, amely élhet e lehetőséggel.

Így – a 252.§-253.§-ban speciális körön túl – kérhetik ezt az EU más tagállamában letelepedett adóalanyok, illetve azok a vállalkozások, amelyeknek ugyan harmadik államban van a székhelye, állandó telephelye, de az érintett harmadik állammal Magyarországnak van erre vonatkozó nemzetközi megállapodása, azaz elismert harmadik államról van szó.

Jelenleg Svájccal és Lichtensteinnel van ilyen megállapodásunk (Áfa-tv. 8/A. melléklet)

Jelen esetben tehát a kanadai vállalkozás nem élhet az áfa-visszatérítés lehetőségével, mivel Kanadával nincs erre vonatkozó szerződésünk.

Mi változik jövőre?

2014. január 1-jétől az Áfa-tv. 98.§-a kiegészül egy új (5) bekezdéssel. Ennek köszönhetően a cikkem elején ismertetett 4. esetben a magyar vállalkozásnak módja van arra, hogy „visszaszerezze” az áfát.

Az új előírás szerint ugyanis, ha az adó alóli mentesség feltételei közül kizárólag csak az ominózus 90 napos határidő betartása hiányzik, de a termék az értékesítés teljesítését követő 360 napon belül a vámhatóság által igazoltan mégis elhagyja a Közösség területét, úgy az adóalany – jelen esetben a magyar bútorkészítő cég – jogosult az emiatt fizetendő adóval megegyező összegben csökkenteni a fizetendő adóját (és – például –  visszautalhatja e különbözetet a külföldi partnernek).

Ennek az is feltétele, hogy az ügylet teljesítését igazoló számlát a cég ennek megfelelően módosítsa.

(A szerző okleveles nemzetközi adó- és áfaszakértő.)

---