A háromszögügyletek alapvető szabályai (3. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ahogy azt megszokhattuk, a magyar Áfa törvény nem egy helyen összegyűjtve, hanem több helyen elszórva szabályozza a háromszögügylet rendelkezéseit, amelyek tartalmukat tekintve összhangban vannak az uniós rendelkezésekkel. Megjegyzem, ez nem a magyar törvény kritikája, más országok is hasonló elvek alapján strukturálják saját törvényeiket.

Természetesen találunk rendelkezéseket a Közösségen belüli beszerzések teljesítési helye alatt (Áfa tv. 51-52 §), az adómentes Közösségen belüli termékbeszerzések rendelkezései között (91. § (2) bekezdés); az adófizetésre kötelezett meghatározásában termék értékesítése esetén (141. §), valamint a számla adattartalmára vonatkozó rendelkezések között (169. § n) pontja).

Az előbbi törvényhelyek alapján járjuk körbe a háromszögügyletet a különböző szereplői minőségeket kifejezetten magyar adózói szemszögből vizsgálva.

A legegyszerűbb eset az, amikor a magyar adóalany az „A”-szereplő, azaz tőle indul a számlázás, és tőle indul el a termék a végső rendeltetési országba, ami ahogy megismertük más mint a közvetlen vevőjének az országa. Ebben az esetben a magyar „A”-szereplőnek csak azt kell tudni igazolni, hogy az áru elhagyta Magyarország területét és másik Közösségen belüli tagállamba lett leszállítva. Arra azonban érdemes tekintettel lenni, hogy a szállításról vagy „A”, vagy „B”-szereplő gondoskodjon.

Amennyiben a magyar adóalany „B”-szereplőként jár el az ügyletben, akkor a törvény 51-52, 91. § valamint 169. § n) pontjára kell különös figyelemmel lenni. Abban az esetben, ha ezek a szabályok nem lennének a törvénybe iktatva, akkor a magyar „B”-szereplőnek egyfelől adókötelezettsége keletkezne Közösségen belüli termékbeszerzés címén, valamint a láncértékesítés szabálya miatt belföldi adóköteles értékesítést teljesítene „C”-szereplő felé. Ezek alól a kötelezettségek alól mentesítik az előbbi szabályok, még akkor is, ha az ügylet során magyar közösségi adószámát használja. Szintén az előbbi szabályokból következik, hogy a magyar „B”-szereplő adómentes közösségi beszerzést teljesít, amelyet ily módon szerepeltet a magyar bevallásában. A szabályok helyes alkalmazásához hozzátartozik, hogy a magyar „B”-szereplő összesítő nyilatkozatában jelzi „B”-szereplői minőségét, illetve a „C”-szereplő felé kiállított számlájában utal „B”-szereplői minőségére, a fordított adózás mechanizmusát alkalmazva (169. § n) pont).

Abban az esetben, ha a magyar fél lesz a „C”-szereplő az ügyletben, akkor fog belföldön teljesülni a háromszögügylet, ha a termék rendeltetési helye Magyarország és a fuvarozást vagy „A”-szereplő intézi, vagy „B”-szereplő, de vevői minőségében. Így „B”-nek kellene belföldön regisztrálnia magát, azonban az egyszerűsítés miatt ez nem szükséges, a könnyítések révén „C”-szereplő fogja az adókötelezettséget teljesíteni, amennyiben „B”-szereplő is eleget tesz a rá vonatkozó elvárásoknak (számla, összesítő nyilatkozat).

Egy dologra azonban hadd hívjam fel a figyelmet: amennyiben „B”-szereplő Magyarországon letelepedett, azaz nem csak adóregisztrációja van belföldön, akkor nincs lehetőség a háromszög kínálta egyszerűsítés alkalmazására, ugyanis a letelepedettség feltételezi, hogy belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben történt az áru közvetítése. Ebből pedig logikailag az is következik, hogy „B”-szereplőnek van belföldi adószáma, de az ügylet során nem azt adja meg az ügyletben részt vevő felek számára, hanem mondjuk másik uniós országbeli közösségi adószámát, akkor ez nem fogja kizárni az egyszerűsítés alkalmazását.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.

---