Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Előző cikkünkben részleteztük az iparűzési adó megosztására vonatkozó szabályokat, valamint a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerét. A következőkben a témára vonatkozó, érdekes Kúriai döntést részletezünk.
A munkaerő-kölcsönzés főtevékenységű adózó székhelye Budapesten volt található, 2014. évben Borsod Abaúj-Zemplén megyében Miskolc, továbbá Abodon rendelkezett fiókteleppel. A Megyei Jogú Város Önkormányzati Jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) adózónál 2014. évre helyi iparűzési adó (hipa) adónemben végzett ellenőrzés eredményeként határozatával adózót 2014. évre 40 millió Ft adókülönbözet, 20 millió Ft adóbírság és 1,2 millió Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az önkormányzati adóhatóság döntését egyebek mellett a Htv. 35.§ (1) bekezdés, 39.§ (2) bekezdés, 52.§ 31. pont, a mellékletének 1.1. pont rendelkezéseire alapította. Indokolása szerint az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy adózó a Miskolc telephelyén, valamint e telephelyen kívül, de Miskolc településen foglalkoztatott munkavállalókat. A munkaerő-kölcsönzés keretében a Miskolcra kikölcsönzött foglalkoztatottak után felmerült személyi jellegű ráfordításokat Abod településen vette figyelembe arra hivatkozással, hogy az egyes projektek irányítása e faluból történt. Abod településen nem került bevezetésre hipa. Az önkormányzati adóhatóság kifejtette, hogy a személyi jellegű ráfordításokkal arányos adóalaprész-megosztás során az egyes foglalkoztatottakat azon telephely szerinti településeken kell figyelembe venni, ahol ténylegesen munkát végeznek, vagy a telephelyen kívüli településen dolgozó foglalkoztatottak esetén, ahonnan a munkák végzésére kirendelik. A településhez tartozó foglalkoztatottak gyűjtő fogalmába beletartoznak egyrészt a kizárólag az adott településen, másrészt e településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek, ha irányításuk e településről történik. Adózó Miskolc telephelyén foglalkoztatottak után a személyi jellegű ráfordítást Miskolc Önkormányzat illetékességi területén kell figyelembe venni. E telephely szerinti településen: Miskolcon munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottak után felmerült személyi jellegű ráfordítást szintén Miskolc településen kell figyelembe venni a Htv. melléklet 1.1. pontjának első mondata alapján, figyelemmel arra, hogy adózónak Miskolc Önkormányzat területén a Htv. szerinti telephelye volt és a kölcsönzött munkavállalók ténylegesen Miskolc településen végeztek munkát.
Adózó a keresetében az adóhatározatok megváltoztatását kérte akként, hogy általa az abodi kölcsönzési irodából irányított, Miskolc területén munkát végző, oda kölcsönzött munkavállalók, mint változó munkahelyen munkát végzők utáni személyi jellegű ráfordítások – miután azok az abodi kölcsönzési irodához, az irányítás helyéhez, és nem Miskolchoz, a munkavégzés helyéhez – allokálódnak, nem veendők figyelembe a miskolci hipa kötelezettség számításakor. Előadta, hogy a vizsgált időszakban Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Abodon volt a munkaerő-kölcsönzési irodája, innen történt a régióban a munkaerő-kölcsönzési szerződések alapján kikölcsönzött munkavállalók irányítása. Az abodi irodán kívül telephelyet üzemeltetett Miskolcon is, ugyanakkor e telephelyen elsősorban toborzási és adminisztratív tevékenységet látott el, továbbá innen végezte a munkaerő-kölcsönzéstől független munkaerő-közvetítő tevékenységét. Jogi álláspontja szerint a munkaerő-kölcsönzés keretében Miskolc településen foglalkoztatott munkavállalókra a Htv. melléklet 1.1. pontjának nem az első, hanem az ötödik mondata alkalmazandó, mert a „kölcsönzött munkavállalóinak munkavégzési helye önmagában nem keletkeztet a számára e munkavégzési hely szerinti településen Htv. szerinti telephelyet”, a munkájuk pedig semmilyen módon nem kapcsolódik a toborzási tevékenységet ellátó egyéb, a Miskolc telephelyhez. Hivatkozott a Pénzügyminisztérium által 2010. május 20. napján kelt állásfoglalásban foglaltakra.
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az irányítás helye csak azon foglalkoztatottak esetében releváns, akik Miskolc és Abod településen kívül is voltak foglalkoztatva. Nem volt alapos ezért adózó azon hivatkozása, hogy a tényleges irányítás Abodon történt, mivel a hatóságnak nem az ötödik mondatot kell alkalmazni. A Htv. melléklet ötödik mondata szerint: a településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezen személyek tényleges irányítása történik. Nincs jelentősége ezért annak sem, hogy az önkormányzati adóhatóság megállapította-e azt, Abod volt az irányítás helye; ilyen megállapítást azonban a hatóság nem is tett. E jogértelmezésen nem változtat a Pénzügyminisztérium állásfoglalása sem, amely azt tartalmazza, hogy a kölcsönadott munkavállalók munkavégzésének helye szerinti település vonatkozásában szó sincs az adóalap megosztás kötelezettségéről, sőt adókötelezettségéről sem, feltéve, hogy a településen a munkaerő kölcsönzőnek más ok miatt nincs telephelye (nincs irodája). Jelen esetben ugyanis ez a kitétel állapítható meg. A munkaerő kölcsönzőnek, azaz adózónak azon a településen, ahol a munkavégzés helye megvalósul, Miskolcon telephelye volt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a személyi jellegű ráfordítással arányos módszernél a melléklet 1.1. pont első mondata alkalmazásával kell megosztani az adóalapot, és azt kellett vizsgálni, hogy az adott székhely, telephely szerinti településhez mely foglalkoztatottak tartoznak. Elsőként azt kell vizsgálni, hogy az adott munkavállaló hol, mely településen végez munkát, a következőben pedig azt, hogy ezen a településen van-e telephelye, illetve székhelye a cégnek. Az önkormányzati adóhatóság helytállóan állapította meg, hogy a munkavállalók Miskolcon végeztek munkát, e településen adózónak telephelye van, ezért Miskolchoz tartozónak minősülnek e foglalkoztatottak.
A munkaerő-kölcsönzés és munkaerő közvetítés – az elsőfokú bíróság álláspontja szerint – jelen esetben nem különíthető el. A munkaerő-közvetítés a munkaerő-kölcsönzés részét képezte, ahhoz szükségszerűen kapcsolódott, ezt pedig az eltérő TEÁOR kód sem befolyásolta. Az elsőfokú bíróság rögzítette, arra kérdésére, hogy hol történt a munkaszerződések aláírása, adózó kitérő választ adott, akként nyilatkozott, hogy annak nincs jelentősége az irányítás helye miatt. Nem került igazolásra, hogy a munkavállalók Abodra mentek volna szerződést kötni, azt módosítani, esetleg onnan utalták volna át a munkabérüket. A toborzási- közvetítési tevékenység szorosan összefügg adózó munkaerő kölcsönzési tevékenységével, nem elkülöníthető, ezért e munkavállalók Miskolchoz, mint telephelyhez tartozó munkavállalóknak minősülnek.
A Kúria szerint az elsőfokú bíróság jogértelmezése megegyezik a jogalkotói akarattal, döntése részletesen kifejtett és megindokolt, a jogi indokolása a teljes körűsége okán kiegészítésre nem szorul. Hangsúlyozta a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság a telephellyel kapcsolatosan is a jogi álláspontját kifejtette, rögzítve az alapul szolgáló tények körében, hogy adózó kereseti előadása szerint a Miskolc telephelyén munkaerő toborzási, adminisztratív, továbbá munkaerő-közvetítési tevékenységet végzett, Abodon kölcsönzött munkavállalókat irányított. A Kúria helytállónak értékelte az elsőfokú bíróság azon döntését, hogy jogszerűen járt el az önkormányzati adóhatóság akkor, amikor adózó miskolci telephelyéhez a főtevékenysége szerinti iparűzési tevékenységet rendelte, a munkaerővel kapcsolatos tevékenységek, így kölcsönzés-, toborzás-, közvetítés és adminisztráció adózó által a perben hivatkozott megosztása nélkül.
A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.V.35.139/2018/11.)
Cikksorozatunk első részét itt olvashatja.
A szerző jogász LL.M. EIBL, áfa -és nemzetközi adószakértő.
