A közlekedéssel összefüggő költségek elszámolása és adózása
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Örökzöld téma, hogyan közlekedjünk a jogszabályok útvesztőiben. A jogtár csodákra képes, de mi is a keresett szó? Közlekedés* – két találat, gépjármű* már több mint húsz, és máris elvesztünk a részletekben… Biztos vagyok benne, velem együtt sokan megtapasztalták már ezt az érzést. Emiatt is érdemes tematikusan újragondolni, átismételni az Szja törvény járművek használatával összefüggő rendelkezéseit, annak érdekében, hogy a tudás időhatékonyan legyen elsajátítható, aztán alkalmazható a mindennapi gyakorlatban.
A magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében számos esetben használ közlekedési eszközöket. A legtöbb járművet használó a nem önálló tevékenységet végzők körében található. A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 51. §-a tartalmazza azt az előírást, amely szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak mindazon költségét, amely a munkaviszony létesítésével indokoltan felmerül.
Ilyen többek között a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés, amelyet a 39/2010. (II.26.) kormányrendelet szabályoz. A munkába járás térítése, a munkáltató kötelezettsége, de a térítés függ a munkáltató döntésétől, ezalatt értve, hogy csoportosan szállítja a dolgozókat munkába, tömegközlekedési eszköz használatát biztosítja, s annak 86%-át téríti, esetleg olyan nagyvonalú, hogy mindenkinek 100%-ot biztosít, vagy a különbözetet cafeteria terhére számolja el.
Az, hogy ténylegesen mivel történik a munkába járás, sok esetben nehezen ellenőrizhető, nem beszélve a hétvégi hazautazás tényének bizonyításáról. A cég nevére szóló számla kivételesen itt nem kötelező, hiszen a jogalkotó a jegy ellenében történő elszámolást is megengedi, sőt kifejezetten engedékeny, amikor a gépkocsihasználat térítésénél még a saját autó meglétéhez sem köti a jogszabályi mértéken alapuló térítés kifizetését. Ha a munkáltató úgy dönt a kötelező eseteken felül is engedélyezi az autóval történő munkába járást, akkor kilométerenként minimum 9 forintot kell adnia, de a jogszabály kilométerenként akár 15 Ft-ot is adómentesen enged elszámolni. Természetesen ennél az összegnél több is fizethető, hiszen a tömegközlekedéshez igénybe vett bérlet is lényegesen drágább, arról nem is beszélve, hogy még a 15 forint sem fedezi az autó használatával kapcsolatosan ténylegesen felmerült költségeket. Ilyen esetben a 15 forinton felüli „túlfizetés” értéke munkaviszonyból származó jövedelemként, az általános szabályok szerint számfejtendő.
A munkába járás mellett a másik nagy terület a hivatali, üzleti utazás, vagy szűkebben értelmezve a belföldi és külföldi kiküldetés érdekében felmerült költségek, kiadások megtérítése.
Ezen kiadások közül jelentős részt képvisel az utazással (személygépkocsi, repülő, vonat, autóbusz) kapcsolatos költségek elszámolása. A gyakorlatban ez többféleképpen is történhet. A dolgozó megvásárolja a menetjegyet és elszámol, vagy a munkáltató szerzi be és a munkavégzés feltételeként biztosítja a munkavállaló részére. De vajon mitől függ, hogy az egyiket szerepeltetni kell a magánszemély adóbevallásában, míg a másikat nem? Ez nagyban függ attól, hogy a számla a dolgozó, vagy a munkáltató nevére szól, esetleg nincs számla, vagy csak a menetjegy ellenében történik az elszámolás. Jogosan teszik fel a kérdést, kinek kell ezt eldönteni? A munkáltató nyilván nem fog több adminisztrációt magára vállalni, hacsak jogszabály nem kötelezi rá. És a jogszabály e tekintetben nem kötelez, csak szabályoz, ezért a későbbi viták elkerülése végett a munkáltatónak is célszerű szabályzatot alkotni arról, milyen esetben mit – és milyen elszámolási rend mellett térít a munkavállalónak.
A tömegközlekedési eszközök mellett mind a nem önálló, mind az önállóan végzett tevékenységek során gyakran használunk személygépjárművet. Ez lehet saját gépjármű, bérelt, vagy akár szívességi használatra kapott gépjármű, amelyet részben magáncélra részben pedig a munkavégzéshez használunk. De mit is jelent a magáncélú használat, és milyen esetekben van ennek jelentősége? A magánhasználat személyes, vagy családi szükségletet elégít ki, azaz nem a kifizető tevékenysége és a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében szükséges. A munkába járás magáncélúnak minősül, annak ellenére a munkáltató jelentős mértékben köteles megtéríteni. Nem mindenki használ kiküldetési rendelvényt, ezért a kiküldetésen megtett kilométerekről útnyilvántartást vezetünk, melynek következtében cégautót kell fizetnünk. De ha a cég tulajdonában álló autót a munkavállaló magáncélra is használja, szja fizetési kötelezettsége nincs.
Egyáltalán mit is jelent a saját autó az üzleti utak elszámolása során? Ennek egyszerű a magyarázata, ugyanis az szja törvény ezen törvény alkalmazásában meghatározza a saját gépjármű fogalmát, amely nem más, mint a saját, házastárs és közeli hozzátartozó tulajdonában lévő gépjármű – ideértve a zártvégű lízinget is. Sajnos nem a családban használt autó idegen járműnek számít, így a barát, társ, élettárs tulajdonában lévő autók üzleti célú használata során felmerült kiadások csak tételes költségelszámolás alapján érvényesíthetők, azaz a kilóméterenként 15 Ft-os általános személygépkocsi-normaköltséget nem lehet alkalmazni.
Elképzelhető, hogy nem mindenki tudja mi a tételes, az igazolás nélkül elszámolható és a norma szerinti költségelszámolás közötti különbség. Tételes költségelszámolás nem más, mint a magánszemély nevére szóló számlák alapján történő elszámolás. Norma szerinti elszámolásról beszélünk például az előbb említett 15 Ft, valamint az üzemanyagnorma alapján kalkulált üzemanyagköltség esetében. Igazolás nélkül elszámolható kiadás pedig többek között a kiküldetési rendelvény alapján jogszabályban meghatározott mértékű térítés.
Közlekedés témakörben nem feledkezhetünk meg a cégautó adózásáról és a cégautó biztosításának motivációs szerepéről sem.
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény IV. fejezete szabályozza, a cégutóval kapcsolatos adókötelezettséget. Többek között az adó tárgyát és az adó alanyát. A cégautó adó mértéke meglátásom szerint reális, az autó teljesítményétől, környezetvédelmi besorolásától és életkorától függően 7700–44 000 Ft/hó. Számos országban az autó beszerzési árának 1–2%-a számít jövedelemnek, amely után az adó mértéke 30–40% is lehet. Különös figyelmet érdemel ez a juttatás, ha a javadalmazás részének tekintjük, annál is inkább, mert adómentesen elszámolható az üzemeltetéssel kapcsolatban felmerülő valamennyi kiadás. Garantált bérminimum kifizetése mellett a havi több százezer Ft-ot érő „juttatás” könyvelésekor felmerülhet bennünk az átminősítés kockázatának kérdése. Konkrétabban az, hogy a juttatás körülményeinek vizsgálata alapján átminősíthető-e a juttatás munkaviszonyból származó jövedelemmé, vagy adható-e részben vagy egészben cafeteria juttatásként.
Az új adózás rendjéről szóló törvény kitér rá, hogy az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni, továbbá az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy tiltott lenne legális eszközöket felhasználni és az adócsökkentés lehetőségével élni kivéve, ha az adóelőny elérése kizárólag, vagy döntően az adómegtakarítás elérésére irányul. Ez utóbbi esetben az adóhatóság a jogosulatlanul megszerzett előny figyelmen kívül hagyásával becslést alkalmazhat, mely adóhiányt és kedvezőtlen jogkövetkezményeket vonhat maga után.
A fent említetteken túl is számos adózási, elszámolási probléma elé állítja azonban a szakembereket a közlekedési eszközök igénybevétele az egyes jövedelemszerző tevékenységekkel összefüggésben, amelyekre az érdeklődőkkel igyekszünk majd együtt megtalálni a választ április 27-ei kreditpontos szakmai előadásom során.
A cikk szerzője:
Horváthné Szabó Beáta, a Deloitte Zrt. Adóosztályának igazgatója, bejegyzett adószakértő
a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója