A láncértékesítés szabályai az áfa rendszerében (1. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A láncértékesítés során ugyanaz a termék úgy vált tulajdonost többször is egymást követően, hogy a termék az első szereplőtől végül a láncolat utolsó szereplőjéhez kerül fizikailag. Ezeknek az ügyleteknek azért van különös jelentősége, mert gyakran megesik, hogy a termék a folyamat eredményeképpen átlépi egy, vagy akár több ország határát, valamint az áfatörvény speciális teljesítésihely-szabályt rendel az ilyen típusú ügyletekhez.

A gazdasági életben gyakran találkozunk olyan ügyletekkel, amelyek látszólag két szereplő között történnek meg, azonban ha az ügylet összes körülményét vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy abban több szereplő is részt vesz. Ilyen ügylet a láncértékesítés is, amelynek során ugyanaz a termék úgy vált tulajdonost többször is egymást követően, hogy a termék az első szereplőtől végül a láncolat utolsó szereplőjéhez kerül fizikailag. Ezeknek az ügyleteknek azért van különös jelentősége, mert gyakran megesik, hogy a termék a folyamat eredményeképpen átlépi egy, vagy akár több ország határát, valamint az áfatörvény speciális teljesítésihely-szabályt rendel az ilyen típusú ügyletekhez.

A láncértékesítésben résztvevő szereplők száma felülről nem korlátos, akárhány szereplője lehet, azonban ahhoz, hogy a láncértékesítés szabályai alkalmazandóak legyenek, kettőnél mindenképpen több szereplőnek kell benne részt vennie. Két szereplő esetén a főszabály érvényesül, nem kell vizsgálni fuvarozást, eladói/vevői minőséget, amelyek mind a láncértékesítés sajátosságai, ahogy a későbbiekben látni fogjuk.

Szintén fontos kiemelni: a termék a szereplők láncolatában nem állhat meg, annak mindig az első szereplőtől az utolsóhoz kell eljutnia, nem történhet meg a termék újra feladása. A szereplői minőségek értékelése során el kell határolni a tulajdonjogot szerző szereplőket azoktól, akik közreműködnek az ügylet teljesedése érdekében. E logika alapján nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni a szereplők értékelése során a fuvarozót, fuvarközvetítőt, a terméken esetleg bérmunkát végzőt, ügynököt, hiszen ezek egyike sem lesz soha tulajdonosa a láncolatban mozgó terméknek. Azonban a logikát tovább görgetve megállapíthatjuk, hogy a bizományos lehet szereplője a láncolatnak, hiszen a bizományosi minőség magában hordozza a tulajdonjog megszerzésének a tényét is.

Mivel a láncügyletben az áru mindenképpen mozog, ezért a láncügylettől meg kell különböztetni azokat az ügyleteket, amikor az áru feletti tulajdonszerzés során az áru nem mozdul meg, hanem fizikailag végig ugyanott marad.

Bár láncértékesítés megtörténhet tisztán egy ország határain belül, azonban a továbbiakban azokra az ügyletekre fogunk fókuszálni, amelyek keretében az áru átlépi adott ország határait, azaz a folyamat végén másik országban köt ki az áru. Ebből a szempontból azonban nincs jelentősége, hogy az áru a Közösség területén belül vagy harmadik ország területére jut el, a szabályok teljesen megegyeznek minden reláció esetében.

Az értékesítések láncolatából mindenképpen ki kell emelni azt az értékesítést, amelyhez a fuvarozás kapcsolódik, hiszen ez egy viszonyítás pont lesz az azt megelőző értékesítések, illetve az azt követő értékesítések teljesítési helyének meghatározása során. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fuvarozásos értékesítés mindig a láncolat közepén valahol fog megtörténni, hiszen az kapcsolódhat rögtön az első értékesítéshez, de akár az utolsó értékesítési/beszerzési ponthoz. Azért van kiemelt jelentősége a fuvarozással egybekötött termékértékesítésnek, ugyanis a törvény ezt az értékesítést adómentessé teszi.

Ellenben a megelőző, ha volt ilyen, vagy az ezt követő ügylet, szintén ha volt ilyen, teljesítési helyének meghatározása már különös odafigyelését igényel. Bármennyire is sok szereplő vesz részt a láncolatban, és bármennyire is bonyolultnak tűnhet annak meghatározása, hogy melyik láncszem lesz a fuvarozással egybekötött értékesítés, egy ügyletet mindenképpen muszáj fuvarozással egybekötött termékértékesítésnek minősíteni.

Ezen a ponton el is érkeztünk egy nagyon fontos körülményhez, kérdéshez, amit a szereplők gyakran felvetnek: hogyan tudják megállapítani, hogy láncügyletben vesznek részt, és ami még nehezebb, hogy a láncolatban hol helyezkednek el a fuvarozásos értékesítéshez viszonyítva. Ugyanis bármennyire is összetettek a szabályok, sem a jogalkotó, sem az adóhatóság nem értékeli különös méltánylást érdemlő körülménynek azt, ha az adóalany információ hiányában tévesen kezelte a saját szerepét, annak adójogi vonatkozásait.

Bármennyire is elkeserítőnek tűnhet a helyzet, azért a szereplők valahol egymásra vannak utalva, az nem csak egy szereplő érdeke, hogy felismerje a láncolatban történő részvételét, illetve annak helyét, hanem a többieké is, ugyanis az adómentesség csak egyetlen ügyletre alkalmazható.

A fenti bevezetőből is láthatjuk, hogy bőven tartalmaz mélységet a láncértékesítés témája, a továbbiakban ezeket próbálom meg közelebb hozni az olvasó számára.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.

---