A háromszögügyletek alapvető szabályai (4. rész)
A háromszögügyletekkel foglalkozó cikksorozat utolsó részében alaposan elemzünk egy konkrét esetet.
A háromszögügyletekkel foglalkozó cikksorozat utolsó részében alaposan elemzünk egy konkrét esetet.
A háromszögügyletekben három szereplő van, amelyek eltérő tagállamban működnek, nincs köztük két azonos országbeli, vagy unión kívüli országhoz tartozó partner.
Elmondható, hogy a háromszögügylet tulajdonképpen egy láncügylet, hiszen igaz rá, hogy egynél több értékesítés történik a felek között olyan módon, hogy a termék az első értékesítőtől közvetlenül a végső beszerzőhöz kerül.
A korábbi cikkek a láncértékesítés elméleti kérdéseivel foglalkoztak, sorozatunk befejező részében most vizsgáljunk meg egy gyakorlati, négyszereplős példát.
Közbenső szereplő alatt a láncolat olyan gazdasági alanyát értjük, aki az árut megvásárolja, majd tovább értékesíti, illetve vagy saját maga, vagy a megbízásából eljáró harmadik személy féllel fuvarozási szerződést köt.. Sorozatunkban most a közbenső vevőre vonatkozó, 2020-ban megváltozott szabályokat mutatjuk be.
A legnagyobb kihívás, és egyben legnagyobb kockázat a közbenső szereplőknél merül fel, hiszen ők akár vevői, akár eladói minőségben is meg tudnak jelenni a láncolatban. Azonban az axióma kimondja: csak egyetlen értékesítés minősülhet fuvarozással egybekötött értékesítésnek.
A láncértékesítés során ugyanaz a termék úgy vált tulajdonost többször is egymást követően, hogy a termék az első szereplőtől végül a láncolat utolsó szereplőjéhez kerül fizikailag. Ezeknek az ügyleteknek azért van különös jelentősége, mert gyakran megesik, hogy a termék a folyamat eredményeképpen átlépi egy, vagy akár több ország határát, valamint az áfatörvény speciális teljesítésihely-szabályt rendel az ilyen típusú ügyletekhez.
Nem elegendő az értékesítési láncban távolabb álló adózók magatartásából következtetni adózó aktív magatartására, ahhoz legalább az elősegítés vagy a támogatás formáját öltő saját közreműködésnek kell fennállnia. Ennek bizonyítása hiányában az adólevonási jog megtagadásához elengedhetetlen a „tudta vagy tudhatta volna” feltételek fennállásának igazolása.
2020. január 1. előtt az EU áfa irányelv nem szabályozta egységesen a láncügyleteket, csak az EU Bírósági ítéletek adhattak támpontot az ilyen ügyletek áfa kezelésében. 2020. január 1-től azonban az EU tagállamokban egységesen kell kezelni a láncügyleteket. Míg bizonyos EU tagállamokban a harmonizáció nagyobb horderejű változást jelentett, Magyarországon csupán a köztes szereplőhöz kapcsolódó vélelem megdöntésére vonatkozó szabály pontosításaként értékelhető.
A láncügyletet – amikor egy termék több szereplőn keresztül jut el a végső vásárlóhoz – az áfatörvény speciálisan kezeli. A több értékesítésből álló sorozatban egy ügylethez, a fuvarozással járó értékesítéshez kapcsolja az adómentességet az áfaszabály.
Az áfaszabályok változása sok szektort és társaságot érinthet, az RSM blogja összegyűjtötte, melyek azok a területek, amelyekre 2019-ben érdemes kiemelt figyelmet fordítani a hazai vagy az európai jogszabályok változása okán.