A magánszálláshely-szolgáltatás adózása – az áfa-szabályok (3. rész)


A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás az általános forgalmi adó rendszerében ingatlan bérbeadásnak minősül. Az ingatlan bérbeadás az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontja értelmében adómentes szolgáltatás, ugyanakkor ez az adómentesség az ingatlanok idegenforgalmi, turisztikai célú hasznosítására már nem terjed ki. Tisztázzuk még az ingatlan-bérbeadás és a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás közötti különbséget.

  1. A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás az általános forgalmi adóban

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás definíciót használja. Annak meghatározásakor, hogy az általános forgalmi adó rendszerében mit tekintünk kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásnak, a 2009/62. Adózási kérdésben foglaltakat kell irányadónak tekinteni. Eszerint minden olyan, alapvetően turisztikai jellegű szolgáltatás tartozik ide, amely során ellenérték fejében az adott szálláshelyre vonatkozó jogszabályok szerinti követelményeknek megfelelő szállás biztosítása történik, így különösen

  • a szálloda, panzió, kemping, üdülőház, turistaszálló, ifjúsági szálló által nyújtott szálláshely-szolgáltatás, továbbá
  • az üdülők szálláshely szolgáltatása (függetlenül attól, hogy a szolgáltatást igényjogosultak és azok hozzátartozói, vagy más személy veszi igénybe);
  • a kollégiumok, diákotthonok azon szálláshely szolgáltatása, amely az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés i) pontja alapján nem minősül adómentes tevékenységnek;
  • a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosítása.

Az áfában a minősítést a szolgáltatás jellegadó tartalma alapján végezzük. Kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásról beszélünk azokban az esetekben, amikor az adóalany idegenforgalmi körben biztosít szolgáltatást a vendégei számára, tehát ha turisztikai jellegű szolgáltatásról van szó.

A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás az általános forgalmi adó rendszerében ingatlan bérbeadásnak minősül. Az ingatlan bérbeadás az Áfa tv.  86. § (1) bekezdés l) pontja értelmében adómentes szolgáltatás, ugyanakkor ez az adómentesség az ingatlanok idegenforgalmi, turisztikai célú hasznosítására már nem terjed ki, függetlenül attól, hogy a bérbeadásra vonatkozó törvényi definíció (Áfa tv. 259. § 4. pont) alapján ez utóbbi hasznosítási forma is bérbeadásként kezelendő.

Az Áfa tv. 86. § (2) bekezdés a) pontja rögzíti is ezt a megkülönböztetést, amikor úgy fogalmaz, hogy az olyan bérbeadásra, amely tartalma alapján kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtásának minősül, nem alkalmazható a főszabály szerinti adómentesség, tehát a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás az áfa rendszerében áfa-köteles tevékenységnek minősül, amelyet az Áfa tv. kedvezményes, 5 százalékos adókulcs alá sorol.

Természetesen előfordulhat, hogy az adózó a gazdasági tevékenységére alanyi adómentességet választ.

Az Áfa tv. szerinti alanyi adómentesség személyhez és nem egyes tevékenységekhez kötődő adózási mód, ezért minden olyan tevékenység ellenértéke beleszámít az értékhatárba, amelyet egyébként fő szabály szerint áfa kötelezettség terhelné, kivéve azokat, amelyeket az Áfa tv. 118.§ (3) bekezdése említ. A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás tehát mindaddig alanyi adómentesen végezhető, amíg az adóalany adóév elejétől számított összes termékértékesítése vagy szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege nem éri el a 12 000 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.

A továbbiakban az ingatlan-bérbeadás és a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás elhatárolásával foglalkozunk.

  1. Ingatlan-bérbeadás, vagy kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás?

Az általános forgalmi adóban a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás fő jellemzője a turisztikai, idegenforgalmi jellegű szállásadás. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy szálláshely nem – vagy nem csupán – turisztikai vendégek elszállásolásával foglalkozik, hanem egy adott település környező vállalatai dolgozóinak elszállásolását biztosítja (tehát üzleti célból munkáltatók megbízásából munkásoknak ad ki szállást). Ilyenkor felmerülhet a kérdés, hogy mi alapján lehet elkülöníteni a turisztikai szolgáltatást az ingatlan-bérbeadástól.

E körben fontos hangsúlyozni, hogy nem attól függ az 5 %-os adókulcs alkalmazandósága, tehát az áfafizetési kötelezettség keletkezése, hogy a szállóvendég látogatása turisztikai célú-e, hanem hogy az adóalany által nyújtott szolgáltatás alapvetően turisztikai jellegű-e. A gyakorlatban ugyanis kivitelezhetetlen minden vendég esetén annak egyedi vizsgálata, hogy a szállóvendég pontosan milyen célból, milyen személyes indíttatásból érkezett. Tehát a szálláshely által nyújtott szolgáltatásokra kell koncentrálni egy adott eset minősítésénél.

Kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás esetén általában rövid távú tartózkodásról van szó, amelyhez gyakran kapcsolódnak kiegészítő szolgáltatások, pl. takarítás, ágynemű használat, és a rezsiköltségek díját a szállás ellenértéke jellemzően tartalmazza. Ingatlan-bérbeadásnál jellemzően hosszabb távú szálláshely-szolgáltatás valósul meg, amelyhez kiegészítő szolgáltatások általában nem tartoznak, és a rezsiköltségek díja a bérlőt terheli.

Vegyünk például egy olyan esetet, amikor egy munkáltató alkalmazottai néhány hétre egy vendégházként üzemelő szálláson kerülnek elhelyezésre. A vendégház biztosít ágynemű-használatot, takarítást, de recepció nem üzemel és reggelit sem kapnak a társaság dolgozói. Ebben az esetben a nyújtott szolgáltatás a munkásszállások által nyújtott szállásadással mutat hasonlóságot, figyelemmel a szálláshoz nyújtott szolgáltatások szűk körére. A néhány hetes, adott esetben pár hónapos időtartamú elszállásolás is arra enged következtetni, hogy nem turisztikai jellegű szálláshely-szolgáltatásra jellemző rövid távú, átmeneti jellegű szálláshely-szolgáltatás nyújtása történik, hanem a szállásadó életvitelszerű tartózkodást biztosít a vendégházban. Ennek alapján az idegenforgalmi jelleget, mint a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás alapvető kritériumát a vendégház által nyújtott szolgáltatás nélkülözi, és az az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontja szerinti ingatlan-bérbeadás. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy minden esetet egyedileg kell minősíteni, a szolgáltatás jellegadó tartalma alapján.

Cikksorozatunk IV. részében a magánszálláshely-szolgáltatókat terhelő számlázási kötelezettségről lesz szó.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 19.

Varga Mihály: Magyarország élen jár a gazdaságfehérítésben az uniós országok között

Az Európai Unión belül Magyarország hajtotta végre az egyik legnagyobb gazdaságfehérítést 2010 óta: az áfarés mértéke 22 százalékról 4,4 százalékra, a GDP-arányos adóelvonás mértéke pedig 40 százalékról 35 százalékra csökkent – jelentette ki Varga Mihály az Adóigazgatások Európai Szervezete (IOTA) éves közgyűlésének szerdai nyitó napján Budapesten.