A magánszemélyek új különadójának munkajogi vonatkozásai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozata után másodszor is elfogadta az Országgyűlés a magánszemélyek különadójáról szóló szabályokat. A magánszemélyek új különadójára vonatkozó rendelkezések december 30-ától hatályosak, a szabályok a 2005. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre alkalmazandók. Az Adó szaklap 2011/1-2. számában dr. Horváth István cikke a munkajogi vonatkozásokkal foglalkozik.

A 2010. évi CXXIV. törvény több kérdésben is a korábbihoz képest eltérő feltételeket határoz meg az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról és módosításáról szóló 2010. évi XC. (Gptv.) törvény megváltoztatott II. fejezetében.

A különadó hatálya – munkáltatók, jogviszonyok

A Gptv. II. fejezete állapítja meg a magánszemélyek különadójának szabályait, a következőkben ennek munkajogi sajátosságait vizsgáljuk. A különadó egyébként a központi költségvetést illeti meg. A Gptv.-ben nem szabályozott kérdésekben az Art. rendelkezései az irányadók. A különadó hatálya kiterjed

• a költségvetési szervnél, állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított, fenntartott vagy működési támogatásban részesített más szervezetnél foglalkoztatott magánszemélyre;
• aki munkavégzésre irányuló jogviszonya alapján, továbbá;
• aki a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi LXXV. törvény vagy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény szerinti munkavégzésre irányuló jogviszonyban a különadó-alapnak minősülő bevételt szerez;
• kivéve azt, akinek a jogviszonya megszűnését követő naptári naptól a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott saját jogú nyugellátás kerül megállapításra [Gptv. 9. § (1) bek.].

Mentesülő nyugdíjasok

A legutóbb idézett kitétel azt jelenti, hogy ha az alkalmazott jogviszonya – például a felmentése vagy a munkáltató rendes felmondása következtében – úgy szűnik meg, hogy a következő naptól részére megállapítják a saját jogú nyug-ellátást, az általános szabályok szerint adózik a „távozással járó” valamennyi díjazásért, juttatásért. Ekkor – az egyéb feltételek megléte esetén – végkielégítésre (jó eséllyel emelt összegűre) is jogosultságot szerezhet – különadó nélkül átlépve a 3,5 millió forintos határt. Ha viszont már a felmondási vagy felmentési idő alatt megállapítják a nyugdíjat, az említett forinthatár felett belép a különadó. Ugyanakkor ebben az esetben a nyugdíjasnak minősülés a végkielégítésre való törvény szerinti jogosultságot kizárja, csökkentve ezzel a „különadózás” esélyét.

Különadóalap – kivételekkel

A különadó alapjának minősül a jogviszony megszűnésével összefüggésben pénzben kifizetett, vagy bármely más formában juttatott (bármely esetben a továbbiakban: kifizetett) bevételből ide nem értve a jogviszony 2005. január 1-jét megelőző megszűnése jogellenességét megállapító bírósági határozatban megállapított összegeket, illetve a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel járó időszakára fizetett munkabér, illetmény összegét, továbbá a szerződéses katonák leszerelési segélyét, de ideértve a Munka törvénykönyve (Mt.) 3. § (6) bekezdése alapján megállapodás szerint kikötött ellenérték címén kifizetett bevételt a törvény alapján megállapított összeget.

Két markáns eltérés elöljáróban: 2010 helyett 2005-ig terjedő visszaható hatállyal vezették be a különadót, továbbá szabályait alkalmazni kell arra a bevételre is, amit éppen a jogviszony jogellenes megszüntetése okán ítél meg volt közvállalati munkavállalónak, illetve közalkalmazottnak, a köz- vagy kormánytisztviselőnek a bíróság.

Az adóalap – két csoport

Nem minősül a különadó alapjának:

• az állami vezetők, polgármesterek, (fő)jegyzők, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezető tisztségviselői és felügyelő bizottságának tagjai esetében a fent említett bevétel kétmillió forintot meg nem haladó része;
• más foglalkoztatott esetében a különadó alapba tartozó bevételnek a hárommillió-ötszázezer forintot meg nem haladó része, valamint a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevétel, illetve a jogviszony megszűnésekor a magánszemélyt megillető jubileumi jutalom.

Állami vezetők: a miniszterelnök, a miniszter, az államtitkár, a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár. A különadó esetében megítélésünk szerint nem tartoznak a „kétmilliós körbe” azok, akik a vezetői jogállásukra vonatkozó szabály szerint például helyettes-államtitkári juttatásra jogosultak. Ugyancsak nem fizetnek különadót általában az Mt. szerinti vezető állású munkavállalók, amennyiben egyébként nem a gazdasági társaság vezető tisztségviselői. A kétmilliós körben a szabadságmegváltás teljes összegében a különadó alapjába kerül, egyébként a korábbi évekről megmaradt, ki nem adott szabadságot terhelheti a 98 százalékos elvonás, ha egyébként a jogviszony megszűnésével járó díjazás és juttatás már a 3,5 millió forintot elérte.

A különadó alapját jogviszonyonként külön-külön kell megállapítani. A különadó alapja független attól, hogy a kifizetett összeget egy vagy több adóévben kell jövedelemként figyelembe venni. Ha a bevétel megszerzése több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a magánszemély először a különadó-alapot nem képező személyi jövedelemadó-köteles jövedelmet szerzi meg. A különadó mértéke a 2, illetve a 3,5 millió forintot meghaladó összeg (adóalap) 98 százaléka.

Vissza az időben – akik megfizethetik az elmúlt öt évet…

A magánszemély az adóbevallásában bevallott különadó-kötelezettséggel szemben adóelőlegként veszi figyelembe a kifizető által levont különadót. A törvény hatálybalépése előtt megszerzett, különadó-köteles jövedelmek után az adókötelezettséget a következők szerint kell teljesíteni. A magánszemély a 2010. évről benyújtandó személyi jövedelemadó-bevallásra előírt határidőig a különadó-kötelezettségét megállapítja, és az erre a célra rendszeresített külön nyomtatványon bevallja, és az adót megfizeti. Bevallásában megfizetett különadóként veszi figyelembe a különadó-alapba tartozó jövedelmek után a jövedelem megszerzése évében hatályos szabályok szerinti valamennyi közteher-kötelezettségét. Ha a magánszemély 2010-ben a törvény alapján megillető végkielégítést kapott, arra a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezésétől eltérően az évek közötti megosztást nem alkalmazhatja.

A jövedelem megszerzése évében hatályos szabályok szerint a magánszemély valamennyi közteher-kötelezettségét úgy kell meghatározni, hogy a magánszemély a különadó-köteles jövedelem megszerzése évére (éveire) megállapított valamennyi közteher-kötelezettségéből levonja a különadó-köteles jövedelmek nélkül – annak figyelembevételével, hogy a különadó-köteles jövedelmeket a magánszemély összes jövedelmébe az adóévben ekkor is be kell számítani – kiszámított közteher-kötelezettségét.

A kifizető munkáltató – ideértve ezek jogutódját is – magánszemélyenkénti és a jövedelem juttatásának éve (évei) szerinti bontásban 2011. március 31-éig adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak az általa kifizetett különadóalapot képező összegről, valamint jogcímenként megbontva, az abból levont, a különadó fizetésére kötelezett magánszemélyt terhelő közterhekről. A magánszemély kérésére a kifizető munkáltató az említett adatokról és rendelkezésére álló, a különadó-fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokról a kérés beérkezését követő 30 napon belül tájékoztatja a magánszemélyt.

dr. Horváth István cikke teljes terjedelemben az Adó szaklap 2011/1-2. számában olvasható.

Forrás: Adó szaklap 2011/1-2. szám

---