A magyar és román adórendszer összevetése a vállalkozások szemszögéből

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Románia felvétele az Európai Unióba politikai döntés eredménye volt, hiszen Románia az elvárásokat a csatlakozás időpontjában nagymértékben ugyan, de mégsem teljes egészében teljesítette. Az adójog területén azonban a helyzet kedvezően alakult, részben talán ezen jogterületnek az unión belül kialakult különös helyzete miatt. Románia minden adójogi irányelvet, amelyre vonatkozóan nem kapott mentességet, a belső jogába átültetett.

A tagállamok az adójog harmonizációját a közvetett adók területén valósították meg. Így a román és a magyar forgalmi adóra vonatkozó szabályok is nagymértékben megegyeznek. Természetesen mindkét országban vannak egyedi rendelkezések – ilyen például Magyarországon a csoportos adóalanyiság vagy Romániában az építőiparra vonatkozó speciális szabályok –, de az adó rendszere, logikája lényegileg azonos. Ebből következően, amennyiben egy vállalkozás adóalanynak minősül és adóköteles tevékenységet végez, úgy az a tény, hogy tevékenységet Magyarországon és Romániában is végez, többlet forgalmiadó-fizetési kötelezettséget jellemzően nem eredményez, hiszen ezen adó mindkét országban ˝átfutó tétel˝.

A közvetlen adók esetében más a helyzet: a tagállamok ezen a területen a jogszabályaikat csak ˝koordinálják˝, azaz közelítik egymáshoz, de igazi harmonizáció nem valósult meg. Természetesen mindkét ország kötelezően átültette belső jogába az erre vonatkozó irányelveket. Románia a kamat- és jogdíjfizetésekre vonatkozó irányelv rendelkezéseinek alkalmazására azonban átmeneti mentességet kapott, annak szabályait majd csak 2011-től kell alkalmaznia. Mindkét országban a társasági adó számításának kiinduló alapja a számviteli eredmény, amely bizonyos tételek által módosítva eredményezi az adóalapot. Az adókulcsok mértéke megegyezik ugyan a két országban, azonban a módosító tételek különböző volta még azonos ügyletek esetében is eltérő adóalapot eredményezhet. A képet tovább árnyalják a nyereséget terhelő további magyar adók.

A legmarkánsabb eltérés a magánszemélyek adóztatásában mutatkozik. Romániában mind az összevonandó, mind a külön adózó jövedelmeket egységesen 16 százalékos adókulcs terheli, illetőleg bizonyos esetekben az adóteher még ennél is kedvezőbb. Ez a kedvező különbség a személyi jellegű kifizetéseket terhelő egyéb közterhek figyelembevételével is megmarad: Romániában nagyságrendileg a teljes bérköltség felét kapja meg nettóban a munkavállaló.

Az adójog az acquis communautaire kevésbé szabályozott területe, és mint ilyen, a fenti hasonlóságokon túlmenően rendkívül sokszínű. Minden ügyletnek van adóvonzata és minden más típusú ügyletnek más az adóvonzata. Az a tény, hogy mind Románia, mind Magyarország tagja az Európai Uniónak, rendkívül sokszínűvé teszi azon lehetőségek tárházát, amelyek közül a vállalkozások választhatnak üzleti céljaik megvalósítása érdekében. Megfelelő adótervezés esetében a két ország adórendszereinek mind a hasonlóságaiból, mind a különbségeiből előnyök kovácsolhatóak.

Forrás: Napi Gazdaság

---