A mezőgazdasági őstermelők járulékfizetése
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A mezőgazdasági őstermelők 2007. január 1-jétől tartoznak a kötelező társadalombiztosítás rendszerébe. Biztosítási kötelezettségük azonban nem automatikusan jön létre, az függ az életkortól és a már megszerzett szolgálati időtől is. A Tb-kalauz 2008/10. számában megjelent írás az őstermelők járulékfizetési kötelezettségéhez kapcsolódó gyakorlati tudnivalókkal is foglalkozik.
Mezőgazdasági őstermelőknél a biztosítás létrejöttének feltétele, hogy az őstermelő öregségi nyugdíjkorhatárig hátralévő ideje és a már megszerzett szolgálati ideje együttesen kitegyen legalább 20 évet. Nem válhat biztosítottá például a gazdálkodó család kiskorú tagja, vagy a saját jogú nyugdíjas, aki a rá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte. A biztosítási kötelezettség időtartama az igazolvány visszaadásának napjáig, családi gazdaságnál a nyilvántartásból való törlés napjáig, illetve a biztosítást kizáró körülmény bekövetkezésének napjáig áll fenn. Megszűnik a biztosítás akkor is, ha a mezőgazdasági őstermelő kilép a családi gazdaságból vagy a közös őstermelésből.
A járulékfizetési kötelezettséget az előző évben elért bevétel mellett az befolyásolja, hogy kezdő vagy nem kezdő mezőgazdasági őstermelőről van szó. Kezdő az, aki a tárgyévet megelőző naptári évben nem minősült mezőgazdasági őstermelőnek. Főszabály szerint a minimálbérnek megfelelő összeg után kell megfizetni a 29 százalék társadalombiztosítási járulékot, a 6 százalék egészségbiztosítási járulékot, valamint a 9,5 százalék nyugdíjjárulékot. Magán-nyugdíjpénztári tagság esetén 8 százalék a tagdíj mértéke és 1,5 százalék a fizetendő nyugdíjjárulék. Ettől eltérően az, akinek az előző évben elért bevétele nem haladja meg a hétmillió forintot, a bevétel 20 százaléka után 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékot és – a nyugdíj-biztosítási járulékot is magában foglaló – 9,5 százalék nyugdíjjárulékot fizet. Ha a mezőgazdasági őstermelő magán-nyugdíjpénztár tagja, akkor 2,3 százalék tagdíjat és 7,2 százalék nyugdíjjárulékot fizet.
Az őstermelő a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalhatja, hogy a járulékokat az előbbieknél magasabb összeg után fizeti meg. Erről az első negyedéves bevallásában kell nyilatkozni, év közben váltani pedig nem lehet. A magasabb járulékalap választása a 7 millió forint bevételi határt el nem érő őstermelők esetében azt is jelenti, hogy minden típusú járulékot (tehát a társadalombiztosítási és a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is) meg kell fizetniük, ami az egészségbiztosítási ellátások tekintetében teljes körű jogosultságot eredményez, azaz a pénzbeli ellátásokra is jogosít.
A 7 millió forint bevételi határ alatti őstermelők nem fizetnek pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. Esetükben azonban a keresőképtelenség (táppénzfolyósítás hiánya miatt) időtartama nem mentesítő körülmény, tehát a járulékfizetési kötelezettséget teljesíteni kell. Az az őstermelő, aki az előzőek szerint nem válik biztosítottá, egyéb jogcímen sem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra más jogcímen sem jogosult, köteles egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni, melynek összege havi 4350, naptári naponként 145 forint.
A társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot elektronikus úton negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig kell bevallani, és megfizetni az állami adóhatóságnak. Nem kell bevallást benyújtania annak, akinek az előző évben nem volt őstermelésből bevétele, kivéve, ha magasabb összeg után választotta a járulékok megfizetését.
Matlné Kisari Erika cikke részletesen foglalkozik még a családi gazdálkodókkal, valamint a tanulói jogviszonyokból eredő biztosítási és a járulékfizetési kötelezettség gyakorlati kérdéseivel.
