A munkáltató jogellenes munkaviszony- megszüntetéséről II.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Folytatódik a jogellenes munkaviszony-megszüntetés munkáltatóra háruló következményeinek ismertetése az Adó-tb kalauz szaklap 2007/10. számában. Dr. Horváth István a második részben azt boncolgatja, hogyan lehet csökkenteni a fizetendő kártérítés összegét.

Nem kell megtéríteni a munkabérnek azt a részét, ami máshonnan megtérült [Mt. 100. § (6) bek.]. A munkavállaló egyáltalán nem köteles újbóli elhelyezkedéssel, munkába állással enyhíteni a munkáltató fizetési kötelezettségét. A bíróságnak nincs lehetősége azt vizsgálni, hogy a munkavállaló évek elteltével miért nem tudott ismételten elhelyezkedni, azt megpróbálta-e vagy sem stb. A munkáltató ezért nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a munkavállaló időközben már el tudott volna helyezkedni, és ezáltal megfelelő jövedelmet is el tudott volna érni. A munkáltató jogellenes munkaviszony megszüntetésekor ugyanis a munkavállalót nem terheli kárenyhítési kötelezettség (EBH 2003/969.).

Máshonnan megtérült jövedelem

Abban az esetben, ha a munkavállaló időközben elhelyezkedett munkaviszonyban, a munkáltató elmaradt munkabér megtérítési kötelezettsége a következőképpen alakul:

• ha a munkavállaló új munkahelyén többet vagy ugyanannyit keres, mint amennyit a volt munkáltatónál, a munkáltatót nem terheli további elmaradt munkabér-fizetési kötelezettség az újbóli elhelyezkedés időpontjától;
• ha a munkavállaló új munkahelyén kevesebbet keres, mint a volt munkáltatónál, akkor a munkáltató elmaradt munkabérként az elhelyezkedéstől csak a különbözetet köteles megtéríteni.

A máshonnan megtérült jövedelem nemcsak és kizárólag a munkaviszony keretében megtérült jövedelmeket foglalja magában, hanem bármilyen egyéb, munkavégzésre irányuló jogviszony (vállalkozási, megbízási jogviszony) keretében szerzett jövedelmeket is. Különösen a vállalkozás körében szerzett jövedelmek bizonyítása okozhat nehézséget, hiszen a vállalkozó az elért eredményt nem köteles kivenni. Van olyan álláspont is, amely szerint azonban ez ettől függetlenül máshonnan megtérült jövedelemnek tekinthető . A Legfelsőbb Bíróság – a Fővárosi Bírósággal egyezően – egy eseti döntésében ugyancsak megállapította, hogy az elmaradt munkabér szempontjából megtérült jövedelemként kell figyelembe venni a betéti társaság elért eredményét, mely a felperes személyes közreműködéséhez és tulajdoni hányadához kötődik. Az elmaradt munkabért csökkentő tényező a betéti társaság jövedelme is, tekintet nélkül arra, hogy a munkavállaló, mint a betéti társaság beltagja az elért eredményt kiveszi-e a vállalkozásból. Ekként a betéti társaság igazolt nyereségét a tagok között vagyoni hozzájárulásuk arányában meg kell osztani, és ezt követően kell levonásba helyezni megtérült jövedelemként (Legfelsőbb Bíróság Mfv.II,10.890/1998., Fővárosi Bíróság 55.Mf.24.551/2006/5.). A tagsági viszonyból származó osztalék azonban máshonnan megtérült jövedelemként nem számítható be, mert az nem munkavégzésre irányuló jogviszonyból származik (Fővárosi Bíróság 59.Mf.27.365/20004.).

Ugyancsak kérdésként merül fel, hogy a munkavállaló másodállásból, mellékfoglalkozásból származó jövedelme beszámítható-e. Erre egyértelműen nincs mód akkor, ha a munkavállaló korábban, a munkaviszony fennállása alatt is rendelkezett ilyen mellékjövedelemmel. Amennyiben azonban erre korábban nem vagy kisebb mértékben került sor, az így szerzett jövedelem beszámítható.

Egyes ellátások beszámítása

A fentiek megfelelően érvényesek az állami ellátási formákra is: az álláskeresési járadékra és az álláskeresési segélyre. Ha a bíróság jogerősen megállapította, hogy a munkaadó a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkaadó köteles a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig az érintett részére kifizetett munkanélküli-járadék és annak járulékai összegét a Munkaerő-piaci Alap szolidaritási alaprészébe befizetni [Flt. 37. § (6) bek.]. A bíróság a rendelkezés érvényesülése érdekében a jogerős határozatát a munkaügyi központnak megküldi, amely ennek alapján határoz.

Abban az esetben, ha a munkavállaló betegállománya miatt táppénzes ellátásban részesül, nem követelheti az elmaradt munkabér és a táppénz különbözetét, mert betegállománya idején egyébként sem tudott volna dolgozni.

Felmerül a kérdés, hogy amennyiben a munkavállaló időközben öregségi nyugdíjra vagy rokkantnyugdíjra válik jogosulttá, ez máshonnan megtérült jövedelemként beszámítható-e. Az öregségi nyugdíj tekintetében nem egységes a bírói gyakorlat: Van olyan álláspont, mely szerint, tekintettel arra, hogy öregségi nyugdíj mellett a munkavállaló dolgozhat, a nyugdíj összege nem számítható be, ugyanakkor ezzel ellentétes gyakorlat is létezik.

Egyéb járandóságok

A munkavállaló munkaviszonyának fennállása alatt egyéb juttatásokban is részesülhet. Ezek az egyéb juttatások, járandóságok olykor a jövedelem jelentős részét teszik ki, ezért a munkavállaló ezeket jogosan igényelheti, ha ezektől a munkáltató jogellenes munkaviszony megszüntetése miatt esett el. Fontos azonban különbséget tenni azon juttatások között, amelyek szorosan a munkavégzéshez kapcsolódnak, mert a munkavégzés során felmerült költségek megtérítését célozzák és azok között, amik a munkavállaló munkavégzését díjazzák egyéb juttatás formájában.

Amennyiben a kifizetett összeg kizárólag a munkavállaló költségeinek megtérítését szolgálja, az nem követelhető, mert munkavégzés hiányában a munkavállalónál megtérítendő költség nem merülhetett fel. Gyakori azonban, hogy a költségtérítés címen megfizetett összeg vagy annak egy része valójában nem a költségek megtérítését szolgálja, hanem burkolt munkabérfizetést valósít meg. Ilyenkor a költségtérítés vagy annak a tényleges költségek megtérítésén felüli része valójában munkabér. Abban az esetben, ha a munkavállaló bizonyítani tudja, hogy a költségtérítés címén kifizetett összegből ő rendszeresen megtakarításokat tudott eszközölni, az általános kártérítési szabályok alapján kérheti ennek megfizetését a munkáltató által eszközölt jogellenes munkaviszony-megszüntetés esetén.

Amennyiben tehát a juttatás a munkavállaló egyéb díjazását vagy azt is szolgálta, ezen összegekre a munkavállaló igényt tarthat, hiszen a munkavállaló ezektől a munkáltató jogellenes munkaviszony megszüntetése miatt esett el. Így itt is érvényesülő alapelv, hogy a munkavállalót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a jogellenes megszüntetésre nem került volna sor.

A cikk részletesen kitér a kártérítés összegének meghatározására, a nem vagyoni kárra, valamint azokra az alaptalan munkavállalói követelésekre is, amelyeket a bírói gyakorlat következetesen elutasít.

Dr. Horvát István cikke teljes terjedelemben az Adó-tb kalauz szaklap 10. számában olvasható.

---