A nagy adócsata: hadrendben a franciák és az amerikaiak

Az amerikai szövetségi kormány július elején megtorló intézkedéseket lengetett be a Franciaország által bevezetett digitális adóra válaszként. Újabb, nagy lobbi-potenciállal bíró cégek kerültek bele a nemzetközi játékba.

Az amerikai szövetségi kormány július elején megtorló intézkedéseket lengetett be a Franciaország által bevezetett digitális adóra (az ún. GAFA-adóra) válaszként. Bár bejelentette, az amerikai adminisztráció a gyakorlatban nem léptette e vámokat hatályba, ahogy Franciaország maga is felfüggesztette a kivetett digitális adó 2020-as beszedését. A fenyegetés gyakorlatban azt jelenti, hogy újabb, nagy lobbi-potenciállal bíró cégek kerültek bele a nemzetközi játékba, mint a “büntetésben” ellenérdekelt adózók. Ily módon az amerikaiak és a franciák lépésről lépésre fejlődnek fel, állnak hadrendbe, gyűjtenek erőforrásokat a nagy adócsatához. Az érdemi ütközet a mostani állás szerint azonban inkább 2020 után jöhet, mintsem idén, és nem is csak a franciák és az amerikaiak között. Az Európai Unió és annak tagállami együtt és külön-külön is szereplők lehetnek.

A francia GAFA-törvényt 2019 nyarán fogadták el, s az amerikai kereskedelmi főképviselő már a törvény formális kihirdetése előtt bejelentette, hogy a kereskedelmi törvény szerinti vizsgálatot kezdenek miatta, mivel az amerikai kormány benyomása szerint a francia adónem igazságtalanul támadja az amerikai technológiai cégeket, ideértve az adó közismert nevét adó Google, Amazon, Facebook, Apple-négyest. Az amerikai jogalap, hogy az 1974-es kereskedelmi törvény ún. 301-es szakasza (United States Code §2411.) felhatalmazza az USA mindenkori elnökét a kereskedelmi főképviselőn keresztül, hogy minden szükséges és megtehető lépést megtegyen, amennyiben az amerikai termékeket igazságtalan, szerződébe ütköző lépés, vagy diszkrimináció éri a nemzetközi kereskedelemben. A cselekvés célja, hogy az akadály elháruljon az amerikai termékek elől, a szóban forgó szakasz (c) (1) (B) pontja pedig egyértelműen engedélyezi büntetővámok kivetését. A kereskedelmi főképviselő a bejelentett vizsgálat során arra jutott, hogy az adó észszerűtlen, szembemegy a nemzetközi adózási gyakorlattal és diszkriminálja az amerikai cégeket. Érdekesség, hogy az érintett amerikai cégek, amelyeknek a szerepe az Egyesült Államokban is vitatott, ebben a témában felsorakoztak azon Trump-adminisztráció mögött, mellyel politikailag egyébként nem mindig, illetve gyakran nem egyeznek (természetesen a potenciálisan pótvámokkal sújtott termékeket importáló vállalatok viszont nem támogatják az adminisztrációt). Mindenesetre az első körben a potenciálisan vámokkal támadható francia import (sajtok, pezsgő, kézitáskák) értékét 2,4 milliárd dollárra becsülték az amerikaiak.

Az igaz, hogy a 2019. július 25-én törvényben kihirdetett adó kiemelten érinti a gyakran nevesített amerikai tech-cégeket, és kár lenne tagadni, hogy a szabályozás igényét Franciaországban az ő jövedelmezőségük és adózási szokásaik generálták. De nemcsak amerikaiakat ér el a szabályozás, mely 3%-os forgalomarányos adót ír elő azon cégeknek, amelyek globálisan 750 millió, Franciaországban pedig legalább 25 millió euró bevételt generálnak. Azt egyébként a gyakorlatban semmi sem garantálja, hogy az adót teljes egészében ezek a cégek fizetik majd ki. Az Amazon például a kihirdetés után nem sokkal jelezte, hogy Franciaországban árat fog emelni, azaz az ottani eladókra és fogyasztókra hárítja át a bevezetendő sarcot.

Globális, ráadásul új típusú, innovatív üzleti modellű cégekről lévén szó, a nemzetközi közösség is foglalkozik az adóztatásuk ügyével. Az OECD egésze alatt is zajlik egy egyeztetéssorozat a digitális gazdaság adóztatásának az ügyében, s a francia fél folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy nem az egyoldalú megoldások híve, inkább a nemzetközi megegyezés felé haladna. Így mind az OECD, mind pedig az EU szintjén történtek francia kísérletek a megegyezés megteremtésére. A hosszú tárgyalási szappanoperában számos eseményről, fejezetről, apró megegyezésről értesülhettünk már. Donald Trump és Emmanuel Macron például egy alkalommal megegyeztek abban, hogy Franciaország visszafizeti a nemzetközi adószint felett beszedett összeget az amerikai cégeknek, ha megvan a globális megállapodás, illetve tudjuk azt is, megállapodtak, 2020 végéig jegelik a feszültséget az OECD-megállapodásra várva. Utóbbi azonban éppenhogy nem tűnik egyszerűnek, lévén az amerikai fél 2019 végén olyan javaslatokkal lépett fel, mint egy “opcionális”, választható adórezsim nemzetközi szinten, ami persze éppenhogy nem az, amire a franciák igényt tartanának. Pár héttel korábban még az adóztatható cégek körének kiszélesítése volt a fő csapásirány, a végfelhasználók elérésének szempontként beemelése által, egészen addig, míg az amerikai üzleti szektor lobbiereje meg nem mozdult. Ami elnökválasztás előtt természetesen nem jó ómen egyetlen amerikai elnöknek sem.

2020 – eddig legalábbis – így már a turbulensebb politikai üzenetek, az erőfitogtatás, a csatasorba rendeződés, és nem pedig a kompromisszumkeresés éve volt. Az OECD-s tárgyalások sem akadályozták Donald Trump amerikai elnököt, hogy az európai autóiparra kivetett vámokkal fenyegessen Davosban, de az európai tisztviselők egy jelentős része sem fogja vissza magát ígérgetésben. Az üzengetés, vámokkal fenyegetés nyilvánvalóan a nyomásgyakorlás és a tárgyalástechnika része. Mindenki tologatja előre a bábuit a táblán, készülve egy esetleges komolyabb csatára. A franciák is ezt teszik: a francia gazdasági miniszter májusban jelezte, hogy digitális adó így vagy úgy, de lesz 2020-ban; és tudjuk, hogy nem Franciaország az egyetlen EU-tagállam, amely hasonló adóbevételekre feni a fogát. Olaszország, Spanyolország, Nagy-Britannia is gondolkozik hasonlóban.

Az eddigi crescendo, hogy 2020. június 17-én az amerikaiak kivonultak az OECD-tárgyalásokról. A jelenlegi európai álláspont az, hogy ha az OECD-n belül nem sikerül eredményt elérni, akkor jövőre lép az EU. Igaz, ettől a fenyegetéstől az európai digitális adózásnak eddig ellenálló tagállamok, például Írország nem lesznek lelkesebbek, így a franciák és mások előtt még komoly “meggyőzési munka” áll. Brüsszel azonban még akkor is kihagyhatatlan a játékból, ha végül nem uniós szinten jön létre valamilyen digitális adó: a vám- és kereskedelempolitika uniós hatáskör, praktikusan Franciaország sem válaszolhat egyedül az esetleges amerikai büntetővámokra.

Az európai szuverenitás elvét hirdető francia elnök számára egyébként nem is feltétlenül a GAFA-sarc léte és beszedése a lényeg, hanem a téma napirenden tartása, a folyamatos nyomásgyakorlás, a Robin Hood-attitűd felmutatása a “globális tőkével”, Amerikával stb. szemben. A GAFA-adó esetében ezeket a hívószavakat ráadásul elmondani sem kell, mindenki oda tudja képzelni magától is. A nagy cégek, a nagytőke, valamint az amerikaiak adóztatása nem feltétlenül olyan téma, amely szavazókat visz Franciaországban (az Amerika-ellenességnek és a nagytőke-ellenességnek megvannak a maga francia hagyományai, s Donald Trump francia népszerűsége sem magas, így a kormánynak érdeke a témát napirenden tartani, ha nem sikerül megállapodni, akkor is).

További szempont, hogy a Covid-válságos, recessziós környezet minden államban megváltoztatja az adózáshoz való viszonyt, és új költségvetési igényeket nyit. Franciaországban is, ahol az államadósság immáron a GDP 120%-át is elérheti a legutóbbi költségvetési tervek szerint, tehát a politikai igény az “igazságos adózásra”, a “terhek megosztására” jó eséllyel nőhet. Ráadásul mást nem is nagyon lehet adóztatni, mint aki “már a képben van”, lévén a francia adminisztráció leverte azt a cölöpöt, hogy a válságot nem adóemeléssel kívánja kezelni. Így arra lehet számítani, hogy a franciák 2020-ban kitartóak lesznek az üzeneteikben (“GAFA-adó márpedig kell”), az amerikaiak pedig éppen annyira védik majd a nagy amerikai cégeket, amennyire az a kampányadományok és a “Great Again” programja keretében számukra megéri. 2021 lehet, hogy máshogy néz majd ki, de 2020-ban ez a felállás. (A nemzetközi partnerek, akik pár hónappal ezelőtt még jó eséllyel arra készülhettek, hogy Trump elnök még négy évig hivatalban marad, és azzal számolhattak, hogy 2021 elejétől már könnyebb lesz megegyezni vele, a közvélemény-kutatások szerint most már azzal a forgatókönyvvel is reálisan számolhatnak, hogy esetleg “a másik pasi” nyer, és vele más típusú és stílusú megállapodásokat lehet majd kötni.)

A franciák számára 2020 után reményt adhat az is, hogy az Európai Tanács hétéves keretköltségvetésről szóló megegyezése lehetővé teszi, hogy az Európai Unió további saját forrásokat vonjon be a költségvetése finanszírozásába. A tanácsi következtetés, amelyről még a kritikusnak mutatkozó az Európai Parlamentnek is szavaznia kell, beszél digitális illetékről, mellyel kapcsolatban a Bizottság 2021 első felében köteles javaslatokat előterjeszteni. Vagyis a franciáknak még győzködni kell az európai szereplőket egy ilyen adóbevétel megteremtésére, de legalább újabb bábuk által fel a táblára, újabb front nyílt, amellyel és ahol a franciák napirenden tarthatják az ügyüket. A bizonytalanságot az adja, hogy a “semmi nincs eldöntve, amíg minden el nincs döntve” jegyében – mivel a költségvetési deal keretében erről nem döntöttek véglegesen – egyáltalán nem biztos, hogy az európai szkeptikusok 2021-ben véleményt változtatnak. Az egy más kérdés, hogy néha a harc látszata fontosabb, mint hogy az ember győzelmet arasson a csatában, és ez a 2022-es újraválasztásáért dolgozó francia elnökre is igaz.


Kapcsolódó cikkek:


Adóügyi illetőség: sok a tévhit
2020. augusztus 13.

„Szlovák lakcímkártyám van, ezért Magyarországon nem kell adót fizetnem…” „Csak arra kell figyelnem, hogy 183 napnál ne töltsek itthon többet!”. Sok tévhit kering Magyarországon az adóilletőség szabályai és joggyakorlata kapcsán.

A transzferár-ellenőrzések
2020. augusztus 13.

Az adóhatóság kiemelt ellenőrzési területe a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott transzferárak vizsgálata. Tekintettel arra, hogy kapcsolt vállalkozások nemcsak belföldi, hanem nemzetközi viszonylatban is előfordulnak, a különböző országok adóhatóságai egymástól függetlenül vizsgálódnak. Arra a kérdésre, hogy a különféle adóhatóságok kötelesek-e figyelembe venni a másik ország adóellenőrzés szerinti megállapításait, a következő Kúria által hozott ítélet ad választ.