A neten értékesítők adóellenőrzése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A gazdasági élet szereplői és az internetet használók egyre jelentősebb mértékben veszik igénybe az értékesítéseik, illetve beszerzéseik lebonyolítására az internetes kereskedelem nyújtotta lehetőségeket. Ezért nem maradhat el az interneten értékesítő adózók ellenőrzése sem, melyek tapasztalatait és szabályozását alább foglaljuk össze.

A virtuális aukciós portálokon való megjelenés egyrészt az értékesítés új dimenzióit nyitotta meg az internetet használók számára, másrészt az üzletszerűen értékesítést végzők webáruházukon keresztül termékkínálatukkal költséghatékonyan juthatnak el a fogyasztók széles köréhez.

A számítógépről, laptopról vagy újabban táblagépről, illetve okostelefonról a hálózati kapcsolat által bárhonnan elérhető aukciós portálokon vagy webáruházakból történő vásárlás pedig a mindennapok szerves részévé vált.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal a törvényi előírások alapján a vezetője által minden év elején – többek között az aktuális gazdasági folyamatok, gazdálkodási típusok alapján – kiadott ellenőrzési irányokra vonatkozó tájékoztatása figyelembevételével végzi el egyik fő feladatát, az adókötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítását.

Mindezek alapján a NAV tevékenységében is évek óta egyre nagyobb hangsúlyt kap az e–kereskedelem útján értékesítők ellenőrzése. Ezen adózói kör vizsgálata során az elmúlt években jelentős ellenőrzési tapasztalat, jogalkalmazási és ítélkezési gyakorlat halmozódott fel, melynek számos jellemző és aktuális kérdésével foglalkozunk a következőkben.

Az alábbiakban az adókötelezettségek rövid áttekintését követően az adózói kör speciális jellegére tekintettel mutatjuk be az ellenőrzés során alkalmazott tipikus bizonyítási eszközöket és eljárási cselekményeket, majd pedig a termékeiket e‑kereskedelem útján értékesítő társas vállalkozások és magánszemélyek ellenőrzéseinél jellemző megállapításokat ismertetjük.

1. Adókötelezettségek

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 86. § (1) bekezdése alapján az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása.

Az Art. 14. § (1) bekezdése alapján az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles jogszabályban vagy e törvényben előírt:
a) bejelentésre, nyilatkozattételre,
b) adómegállapításra,
c) bevallásra,
d) adófizetésre és adóelőleg fizetésére,
e) bizonylat kiállítására és megőrzésére,
f) nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre),
g) adatszolgáltatásra,
h) adólevonásra,
i) pénzforgalmi számla nyitására és adóköteles tevékenységével összefüggő kifizetésnek az e törvényben meghatározott módon való teljesítésére.

Az általános szabályozáson túl az Art. adókötelezettségekre vonatkozó részletes szabályai között ugyanakkor előírja, hogy az adózónak a NAV részére be kell jelentenie a cég honlapján való közzététel esetén a cég elektronikus elérhetőségét [honlapját; Art. 16. § (3) bekezdés b) pontja], elektronikus alapon rendelkezésre álló bizonylatok és nyilvántartások őrzésének helyét, ha az nem azonos a székhellyel vagy lakóhellyel, illetve annak tényét, ha bizonylatot, könyvet, nyilvántartást online hozzáférést biztosítva, elektronikus úton őriznek meg [Art. 16. § (3) bekezdés g) pontja].

Magánszemély kereskedelmi tevékenységet – amennyiben azt nem egyéni vállalkozóként végzi – adószám birtokában folytathat. Az Art. 16. § (1)–(2) bekezdései értelmében adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező adózó folytathat, és az adóköteles tevékenységet folytatni kívánó adózó adószám megállapítása végett köteles az állami adóhatóságnál bejelentkezni. Az Art. 17. § (1) bekezdés szerint, ha a magánszemély adóköteles bevételszerző tevékenységét nem egyéni vállalkozóként folytatja, vagy a tevékenység folytatására nem alapít céget, akkor a tevékenység megkezdését megelőzően az állami adóhatóságnál az e célra szolgáló nyomtatványon, írásban teljesíti bejelentkezési kötelezettségét.

Az Art. további kógens előírása, hogy a jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást – ideértve a gépi adathordozón rögzített elektronikus adatokat, információkat is – úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen [Art. 44. § (1) bekezdés], továbbá amennyiben az adózó a bizonylatot, könyvet, nyilvántartást online hozzáférést biztosítva, elektronikusan őrzi meg, köteles ellenőrzés esetén az adóhatóság részére az elektronikus hozzáférést, letöltést biztosítani (Art. 47/A §).

Az interneten értékesítő adózóknál az adókötelezettségek megsértésének megállapításával zárult ellenőrzések esetében jellemzően e tevékenységből szármaró eltitkolt árbevételt tárnak fel. A jogsértés jellegéből következően az adózók az irataikat nem, vagy pedig nem a valós adóalap megállapítására alkalmas módon bocsátják az adóellenőrzés rendelkezésére. A bevallási kötelezettség elmulasztása miatt adókülönbözetet állapítanak meg, adóhiány feltárása pedig adóbírság és késedelmi pótlék kiszabását eredményezi.

Mulasztási bírság kiszabására elsősorban a fentiekben megjelölt bejelentési, bejelentkezési, illetve az iratok ellenőrzésre alkalmas módon történő rendelkezésre bocsátásának elmulasztása miatt kerül sor.

2. Az internetes értékesítést végzők ellenőrzése során jellemzően alkalmazott bizonyítási eszközök és eljárási cselekmények

2013. december 5: Adónap

ART, SZJA, ÁFA, JÁRULÉKOK, TAO – Mindent megtudhat a 2014-től hatályos adó- és járulékváltozásokról! Időpont: 2013. december 5. Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. Program: 09.00-10.00     Az adózás rendjéről szóló törvény változásai       10.15-11.45     Személyi jövedelemadó változásai           13.00-14.00     Járulékok változásai                   14.00-15.30     Általános forgalmi adó változásai           15.45-16.45     Társasági adó változásai   Előadók: Dr. Vámosi-Nagy Szabolcs ügyvéd, adószakértő, c. egyetemi tanár ELTE jogi kar Dr. Németh Nóra tanácsos, NAV Dr. Kovács Ferenc adószakértő Sike Olga főosztályvezető-helyettes, NAV Széll Zoltánné szakmai főtanácsadó, NAV További információk és jelentkezés itt

Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi [Art. 97. § (4) bekezdés]. Az Art. 97. § (6) bekezdés figyelembevételével az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény – a becslési eljárás kivételével – az adózó terhére nem értékelhető.

A tényállás megállapítása során az adóhatóság az Art. 97. § (5) bekezdésében rögzítettek szerint felhasználhatja a bizonyítási eljárás során bizonyítékként, illetve bizonyítási eszközként többek között az iratot, a szakértői véleményt, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozatát, a tanúvallomást, a helyszíni szemlét, a próbavásárlást, más adózók adatait, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításait, más hatóság nyilvántartásából származó vagy nyilvánosan elérhető elektronikus adatot, információt.

Az adózót az Art. 99. § (1) bekezdése alapján együttműködési kötelezettség terheli az ellenőrzés során, azonban azon magánszemélyek, illetve társas vállalkozások, melyek az interneten történő értékesítés bevallásának elmulasztásával, illetve azon magánszemélyek, akik adószám kiváltása nélkül folytatnak gazdasági tevékenységet, éppen a tevékenységük körülményeit kívánják leplezni, ezért ezen adózók jellemzően nem működnek együtt az adóhatósággal az értékesítő tevékenység feltárásában.

Mindezek alapján ezen adózói kör vizsgálata során a tényállás teljes körű tisztázása érdekében az ügyfél nyilatkozatán és az adózók által a revízió részére átadott iratanyagon túl, kiemelkedő szerep jut az adózóval szerződéses kapcsolatban álló adózók nyilatkozatainak, a banktitok kiadása iránti kérelmeknek, a próbavásárlásnak, illetve a számítógépes adathordozóról történő adatmentés eredményének.

2.1. Nyilatkozat

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdése alapján az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozatot megtagadja.

Az adóhatóság ugyanakkor az adózót, illetve az adózónak nem minősülő magánszemélyt – a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózók adókötelezettségének, adóalapjának, adójának megállapítása, ellenőrzése, illetve az adóhatóság törvényben meghatározott eljárásának lefolytatása érdekében – az Art. 48. § (1) bekezdésében foglaltak szerint felhívásban nyilatkozattételre kötelezheti az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő adatról, tényről, körülményről.

A jogszabályi meghatározás szerint az ellenőrzés alá vont adózóval szerződéses jogviszonyban álló másik személytől a revizorok kérhetnek nyilatkozatot. Az internetes árverési felületeken értékesítő személyek egyrészt az adásvételi szerződés alapján létesítenek jogviszonyt a termékeket tőlük megvásároló személyekkel, másrészt az adásvétel létrejöttében közreműködő szolgáltatóval, aki jutalék ellenében az értékesíteni kívánó személynek az internetes felületet biztosítja.

Az Art. 48. § (2) bekezdés alapján a nyilatkozattételi felhívás teljesítése megtagadható, ha az adózó vagy a magánszemély az eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná.

A Ket. 54. § (3) bekezdése értelmében tanúként nem hallgatható meg
a) az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás,
b) védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől.

A Ket. 54. § (4) bekezdése alapján a tanúvallomás megtagadható, ha
a) a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója,
b) a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.

Egy adóellenőrzés során az adóhatóság az Art. 48. § (1) bekezdésére hivatkozva nyilatkozattételre hívta fel egy online piactér üzemeltetőjét, annak tisztázására, hogy meghatározott felhasználónevek mögött álló személyek milyen tranzakciókat bonyolítottak, továbbá a hatóság kérte a pénzügyi bizonylatok másolatát. A felhívott üzemeltető képviselője a nyilatkozattételt megtagadta arra tekintettel, hogy ő „közvetítő szolgáltató” és nem adózó, de ha adózónak is minősülne, a szigorú titoktartási szabályok miatt csak az adózó hozzájárulásával adhatná ki az adatokat.

Az adóhatóság a nyilatkozattételi felhívás teljesítésének elmulasztása miatt mulasztási bírságot szabott ki az online piactér üzemeltetőjével szemben. A hatóság eljárásjogilag azzal indokolta döntését, hogy a nyilatkozattételi felhíváskor tájékoztatta a címzettet a törvényi rendelkezésekről. A nyilatkozattételre kötelezett – a saját állításával szemben – adózónak minősül, mivel az Art. 6. § (1) bekezdése szerint adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy e törvény írja elő. Az adózói minőséghez nem szükséges az, hogy valamely adónemről rendelkező jogszabály szerint meghatározott adófizetési kötelezettség címzettje legyen, hanem az adózói minőség az Art.-ban meghatározott adókötelezettségen is alapulhat. Az online értékesítő felületet üzemeltető társaság kétséget kizáróan jogviszonyban állt az értékesítővel, amit alátámaszt, hogy az általános szerződési feltételek szerint az online piactérre regisztrációval a felhasználó és a szolgáltató között online szerződés jön létre. Az előbbieken túl a tanúvallomás alóli mentesség, illetve a megtagadhatóság esetkörei sem állnak fenn.

A bíróság az adóhatóság döntésével egyetértett. Az Art. 6. § (1) bekezdése alapján a nyilatkozattételre felhívott vállalkozás adózónak minősül, mivel az adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét törvény írja elő. Az Art. 48. § (1) bekezdésére tekintettel is jogszerű volt az adózó képviselőjének nyilatkozattételre felhívása, mivel a felhívás az érintett adózók adókötelezettségének, adóalapjának megállapítására, illetve ellenőrzésére szolgáltak. Az ellenőrzött adózó és az aukciós oldalt üzemeltető nyilatkozattételre felhívott személy üzleti kapcsolata nem kérdőjelezhető meg, mert az általános szerződési feltételek szerint a jogviszony a regisztrációval létrejött, ezért nem kimentési alap, hogy számlázás nem történt.

Az Art. 10. § (2) bekezdése alapján az adóhatóság feladatkörében nyilvántartja az adózókat, s azokat az adózónak nem minősülő személyeket, akiknek jogát, kötelezettségét e törvény vagy adót, költségvetési támogatást megállapító törvény írja elő. Azaz a törvény felhatalmazza az adóhatóságot a személyes adatok nyilvántartására és a nyilatkozattételi felhívásra felhívott személy azokat köteles közölni a hatósággal. Az adatok közlésével kapcsolatban a bíróság kifejtette, hogy egyértelmű különbség van az Art. 48. § (1) bekezdés szerinti nyilatkozattételi felhívás és az Art. 52. § szerinti adatszolgáltatás között, míg az előbbi a bizonyítási eljárás során felhasználható egyik bizonyítási eszköz, addig a másik a rendszeres adattovábbítás eszköze. Fontos része a bírósági döntésnek, hogy a nyilatkozattételi kötelezettség teljesítése elmaradásának minősül a nyilatkozattétel jogalap nélküli megtagadása. A nyilatkozattételi kötelezettség a feltett kérdések megválaszolásával minősül teljesítettnek. (10.K.22.685/2012/2. Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság)

2.2. Banktitok kiadása iránti megkeresés

A bankszámlaforgalmi adatok vizsgálatának egyrészt kiemelkedő szerepe van a valós adóalap feltárása során, másrészt az aukciós portálon értékesítő adózók vizsgálata esetében a nyilatkozattételre felhívottak beazonosítása jellemzően a bankszámlaadatok alapján történhet, ugyanis a termékek vételára és az eladásokban közreműködő aukciós portál jutaléka jelentős részben banki átutaláson keresztül jut el a jogosulthoz.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 50. § (1) bekezdése alapján banktitok minden olyan, az egyes ügyfelekről a pénzügyi intézmény rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézmény által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik. A Hpt. rendelkezése szerint banktitkot képeznek az értékesítést végző személy bankszámlájának adatai, így az oda érkező jóváírások összege, a jóváírások időpontjai, az átutalást teljesítő személye és a közvetítői jutalék miatti folyószámla-terhelések összege és időpontja is. Ha az adóhatóság az ellenőrzés során a tényállás feltárása érdekében banktitok kiadása érdekében megkeresi a pénzintézetet, akkor a Hpt. 53. § (2) bekezdése szerint az adóhatóság köteles az ügyfelet az adatkérésről tájékoztatni.

2.3. Próbavásárlás

A NAV részére a törvény lehetőséget biztosít próbavásárlás lefolytatására. Az Art. 93. § (5) bekezdése alapján, amennyiben a próbavásárlásra elektronikus kereskedelmi szolgáltatást nyújtó, vagy egyéb megrendelésen alapuló termékértékesítést folytató adózónál kerül sor, és a kiszállított termékhez az értékesítéshez kapcsolódó bizonylatot nem mellékelték, az adóellenőr jogosult annak csomagolását megbontva meggyőződni arról, hogy a bizonylatot az eladó a csomagoláson belül elhelyezte-e. A megrendelt termék kiszállításában közreműködő személy az ellenőrzés során hatósági tanúként közreműködik.

Próbavásárlás esetén a rendelés vagy az értékesítő adózó saját weblapján, vagy pedig valamely webáruházban történik. A rendelések alkalmával számos alkalommal sor kerül az ellenérték átutalására hivatott bankszámlaszám megadására. Egy lefolytatott ellenőrzés során az adóhatósági nyilvántartás alapján megállapítást nyert, hogy az internetes áruházon keresztül egy bizonyos termékkört nagy tételben értékesítő magánszemély által az ellenérték átutalása céljából megadott bankszámlaszám az eladó érdekeltségi körébe tartozó gazdasági társaságé, melynek tevékenységi köre lefedte az értékesítési tevékenységet. Az értékesítéshez kapcsolódó bizonylat kiállításának elmulasztását – két postai alkalmazott mint hatósági tanú jelenlétében – jegyzőkönyvezték az adóellenőrök.

2.4. Adatmentés

A NAV-ban több éve eredményesen működnek információtechnológiai osztályok, melyeken speciális informatikai ismeretekkel rendelkező szakemberek segítik az adóellenőrzések eredményes lefolytatását.

Amennyiben az adózó nem adja át a revízió részére ellenőrzésre alkalmas módon az iratanyagát, akkor indokolttá válhat, hogy az adózó számítástechnikai adattároló eszközén adatmentésre kerüljön sor, melyet az információtechnológiai osztályok munkatársai végeznek.

A gépi adathordozón rögzített elektronikus adatokat, információkat is úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen [Art. 44. § (1) bekezdés], illetve amennyiben az adózó a bizonylatot, könyvet, nyilvántartást online hozzáférést biztosítva, elektronikusan őrzi meg, köteles ellenőrzés esetén az adóhatóság részére az elektronikus hozzáférést, letöltést biztosítani (Art. 47/A §).

Az ellenőrzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás alapjának, összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások – ideértve az elektronikus úton tárolt adatokat is –, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le [Art. 95. § (1) bekezdés]. Az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt adatállományokat – az adóhatóság kérésére elektronikus úton is – az adóhatóság rendelkezésére bocsátja, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja [Art. 95. § (3) bekezdés].

A lementett, s ezáltal az ellenőrzés alá vonható adatok igen sokrétűek: beszerzési, értékesítési bizonylatoktól az általános forgalmi adó analitikákon át a készletre, leltárra, rendelésekre vonatkozó nyilvántartásokon analitikus nyilvántartásokig, melyek számos esetben eltérő adatokat tartalmaznak az adózók által papír alapon a revízió részére átadott iratoktól, illetve nem támasztják alá a bevallásokban szereplő értékesítési és beszerzési adatokat.

Tekintettel az elektronikus kereskedelem jellemzőire, a számítástechnikai adattárolókról történő adatmentésnek kiemelkedő jelentősége van az interneten értékesítő adózók ellenőrzéseinél. A lementett adózói adatok felhasználására az adókötelezettségek ellenőrzése érdekében kerül sor.

3. A társas vállalkozások ellenőrzésének tapasztalatai

Az interneten értékesítő adózói körben a társas vállalkozások megjelenhetnek egyrészt az aukciós portálok eladói oldalán, ugyanakkor a jelentősebb nagyságrendű értékesítések webáruházon keresztül történnek.

A társas vállalkozások számára az internetes értékesítés sok esetben csupán egy az árbevételszerző tevékenységi módok között, míg magánszemélyeknél számos esetben e tény indokolja az adóalannyá válást.

Mindezek alapján a társas vállalkozásoknál kisebb volumenben merülnek fel az adójogi kérdések, mint a magánszemélyek körében, akiknél – a következő fejezetben részletesen ismertetendő körülmények szerint – sok esetben az adóalanyiság, illetve az üzletszerűség fennállása is kérdéses lehet.

Az elektronikus kereskedelmet (is) folytató adóelkerülő cégeknél jellemző adózói magatartás az interneten keresztül megvalósuló értékesítéshez kapcsolódó bevallási és befizetési kötelezettség elmulasztása. A jogszerűtlenül eltitkolt árbevétel feltárását szolgáló költségvetési érdek mellett jogos igény az is, hogy az internetes értékesítés útján árbevételt realizáló és adókötelezettségeiknek eleget tévő gazdasági társaságok nem kerülhetnek versenyhátrányba az adófizetést kikerülő, és így termékeiket olcsóbban kínáló cégekkel szemben.

Több ellenőrzési ügy során megállapítást nyert, hogy a bolti kiskereskedelmi tevékenységet folytató cégek a társasági adó és általános forgalmiadó-bevallási kötelezettségeiket nem, vagy pedig nullás árbevétellel, illetve értékesítési adattartalommal teljesítették. A társaságok e gazdasági tevékenységükre vonatkozó iratanyagot nem bocsátották az adóhatóság rendelkezésére.

A vizsgált adózók által rendelkezésre bocsátott iratanyag hiányában nem állapíthatók meg a valós értékesítési és beszerzési adatok, a költségek és ráfordítások összege, az általános forgalmi adó és társasági adó alapja.

Az ellenőrzések ugyanakkor az adott ügyek során feltárták, hogy a társaságok több millió forint értékben internetes webáruházban is értékesítették a termékeket. A vizsgálatok során így a webáruház adatállományát az adóhatóság lementette. Az adatok kiértékelését követően az adókötelezettségek vizsgálata szempontjából releváns adatok kiértékelése után az adóhatóság rendelkezésére álltak az értékesítési adatok. Megállapítást nyert továbbá, hogy a beszerzéseket lebonyolító személy a belföldön értékesített ingóságokat az eBay aukciós portálon a PayPal fizetési rendszer igénybevételével teljesítette, melyhez kapcsolódóan a pénzügyi teljesítést tanúsító bizonylatokat átadta az adóhatóság részére.

A valós adóalapok megállapítása érdekében így az Art. becslésre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazták.

Az Art. 108. § (3) bekezdés c) pontja alapján becslés alkalmazható, ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására.
Az Art. 108. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az Art. 108. § (2) bekezdése szerint az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.

Az Art. 108. § (5) bekezdése szerint a bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel.

Az Art. 108. § (9) bekezdése pedig kimondja, hogy a becslés alapján számított adóalaptól, költségvetési támogatás alapjától való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. Ha az adózó e bizonyítás körében más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az adóhatóság az érintett más adózónál – ha az adózó állítását az adózó bevallása, az érintett más adózó bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenőrzés eredménye nem támasztja alá, és az ellenőrzés elrendelését e törvény egyéb rendelkezése nem zárja ki – a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul elrendeli és – a feltételek fennállása esetén – a kapcsolódó vizsgálat során a becslés szabályait alkalmazza.

Fontos kiemelni, hogy ha az adózók az interneten értékesített termékeik forrásaként az eBAY vagy az Amazon aukciós webhelyeket jelölik meg, akkor is hiteles bizonylattal szükséges igazolniuk a beszerzéseiket.

Amennyiben a beszerzések pénzügyi rendezéséhez az adózók a PayPal-típusú fizetést jelölik meg, a kiadási adatok becsléséhez a joggyakorlat szerint a PayPal bizonylatok felhasználhatóak.

A PayPal egy készpénzmentes pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtó pénzügyi intézet. Az elnevezést egyúttal a pénzintézet által kínált internetes fizetési módozat elnevezéseként is használjuk, mely beékelődik a vásárló és a kereskedő közé. A PayPal elektronikus számlát vezet ügyfelei részére, melyet azok bankszámlájukról tölthetnek fel. Internetes vásárlások során nem kell bizalmas bankkártya- vagy számlaadatokat megadni, hanem a PayPal felhasználói név, valamint a jelszó megadása elegendő a fizetés lebonyolításához.

Az Art. 47. § (3) bekezdése alapján az adózónak az iratokat meg kell őriznie. Amennyiben az adókötelezettség ellenőrzéséhez szükséges, az adózó az eBAY vagy az Amazon portálokon történő beszerzéseihez kapcsolódó bizonylatai, illetve a kapcsolódó PayPal bizonylatok átadására kötelezhető.

A használt ingóságok értékesítésével foglalkozó adózók esetében megállapítható, hogy az eBAY vagy az Amazon aukciós portálok közreműködésével harmadik országok területéről beszerzett termékeik vonatkozásában az adóalap megállapítására nem alkalmazhatóak az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfatörvény) használt ingóságra vonatkozó különös adóalap-megállapítási szabályai, mivel a viszonteladó részére nem a Közösség területéről értékesítették a termékeket (Áfatörvény 216. § és 217. § rendelkezései).

4. Magánszemélyek ellenőrzési tapasztalatai

Magánszemélyek számára legális keretek között két lehetőség nyílik a kereskedelmi tevékenység folytatására. Egyrészt egyéni vállalkozóként értékesíthetnek üzletszerűen ingó dolgokat, tekintettel arra, hogy az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 2. § (1) bekezdése szerint Magyarország területén természetes személy a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény szerinti letelepedés keretében üzletszerű – rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott – gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhet.

Magánszemélyek kereskedelmi tevékenységet ugyanakkor egyéni vállalkozás helyett adószám birtokában is folytathatnak, melynek kiváltásáról – mint adókötelezettségről – a korábbiakban már szó esett.

Az ingóértékesítéssel foglalkozó magánszemélyek megbecsülhetetlen nagyságrendet képviselő körét képezik azok a személyek, akik egyéni vagy társas vállalkozás alapítása, illetve magánszemélyként adószám kiváltása nélkül folytatnak kereskedelmi tevékenységet.

Az adóhatóságnak az e-kereskedelmet érintően lefolytatott ellenőrzéseinek jelentős része arra irányul, hogy azon magánszemélyek jogsértéseit feltárja, akik jellemzően adószám vagy egyéni vállalkozói engedély kiváltása nélkül, internetes árverési felületeken, kereskedelmi tevékenységnek minősülően értékesítenek különböző termékeket.

4.1. Magánszemélyek adóalanyisága az áfafizetési kötelezettség szempontjából

Az Áfatörvény 2. §-ának a) pontja alapján adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítés után keletkezik adófizetési kötelezettség.

Az Áfatörvény 5. § alapján a jövedelemszerzés céljából ingó dolgok értékesítésével foglalkozó magánszemélyek adóalanyoknak minősülnek, ha gazdasági tevékenységet folytatnak, mivel a magánszemély jogképes, saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettséget vállalhat. A magánszemélyek általános forgalmi adó fizetése szempontjából ennek azért van kiemelt jelentősége, mert az áfafizetési kötelezettség nem az adóköteles tevékenység bejelentésétől, hanem az Áfatörvény szerinti gazdasági tevékenység tényleges folytatásától függ.

Az Áfatörvény 6. § (1) bekezdése szerint gazdasági tevékenység valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.

Az a tevékenység minősül az Áfatörvény alkalmazásában gazdasági tevékenységnek, amelyre vonatkozóan három konjunktív feltétel teljesül: egyrészt üzletszerű vagy tartós, illetve rendszeres, másodrészt ellenérték szerzésére irányul, harmadrészt független formában végzik.

A jelentős számban elvégzett ellenőrzés során született hatósági és bírósági döntésekből kirajzolódik az adóalanyiság keletkezésének és a végzett tevékenység körülményeinek kapcsolata. A következőkben ismertetjük, hogy mely tényállás mellett, a tevékenység milyen jellemzői miatt minősített az adóhatóság, illetve a bíróság egyes értékesítő magatartásokat gazdasági tevékenységnek.

Példák

1. Fitneszgépek kereskedelme

Az adott ügyben a feltárt tényállás szerint az adózó fitneszgépeket, ruhaneműt, ékszereket, órákat, kozmetikai termékeket értékesített. Az ellenőrzés során beszerzett és feltárt adatok szerint egyik adóévben száznál több, a másik adóévben több mint ezer alkalommal értékesített különféle termékeket internetes árverési oldalakon. Az egyik évben az adózónak közel két és fél millió forint, a másik évben majdnem kilencmillió forint bevétele keletkezett az egyes termékek értékesítéséből.
Az adóhatósági megállapítás szerint tekintettel az értékesített termékek mennyiségére, az értékesítés körülményeire és a nyereségre, az adózó rendszeresen, ismétlődő jelleggel, illetve üzletszerűen folytatta a tevékenységét. Az adózó nem eseti jellegű, hanem kereskedelmi, rendszeres és üzletszerű beszerző és értékesítő volt.
A bírósági döntés szerint egyértelműen és aggálymentesen megállapítható, hogy a fenti tényállás alapján az adózó áruk kereskedelmére irányuló tevékenysége az Áfatörvény szerinti gazdasági tevékenység volt. (Fővárosi Törvényszék 14.K.33.094/2011/10.)

2. Megunt eszközök értékesítései milliókért

Egy másik ügyben feltárt tényállás szerint egy adózó adószámmal nem rendelkezett, az ellenőrzés alá vont időszakban magánszemélyként munkaviszonyban állt, és emellett interneten ingóságokat értékesített. A vevők jellemzően bankszámlára történt befizetéssel vagy átutalással, készpénzben fizették meg az eladott dolgok ellenértékét. Az interneten értékesített dolgokból az adózónak az egymást követő adóévekben öt- és kilencmillió forint közötti bevétele keletkezett. A bevételek több mint száz magánszemélytől származtak. Az átutalások „megjegyzés” rovataiban feltüntetett szövegek alapján megállapítható, hogy a befizetések, jóváírások az értékesítő ingó eladásaival kapcsolatos bevételek. Az adózó nyilatkozata szerint a számítástechnikai eszközöket, valamint saját megunt régi holmijait értékesítette: gyermekjátékokat, gyermekruhákat, gyerekbútorokat, kismama holmikat, könyveket, cd-ket, háztartási eszközöket (mosógép, mikrohullámú sütő). Az adóhatóság gazdasági tevékenységnek minősítette adózó értékesítését, és a bíróság is elfogadta az adóhatóság döntését. (Fővárosi Törvényszék 11.K.32.647/2011/6.)

3. DVD-k értékesítése „bontatlan” megjelöléssel

Egy másik jogeset szerint egy adózó bevételének összege első évben több mint hárommillió forint, következő évben nyolcmillió forint, míg az értékesített tételek száma ezer és kétezer-ötszáz között volt. Az adózó filmeket, és számítógépes játékokat tartalmazó DVD-ket értékesített saját nevében (erre utal, hogy a jutalékszámlák a nevére és a lakcímére lettek kiállítva). Az áruk az esetek többségében bontatlan megjelöléssel lettek ellátva, azokat nem használta, ami bizonyítja, hogy a termékeket nem saját használatára, hanem továbbértékesítési céllal szerezte meg. Így a hatóság a tevékenység összes körülményei alapján megállapította, hogy adózó a tevékenységét üzletszerűen végezte.

4. Három év alatt hétezer ügylet

Az érintett magánszemély internetes aukciós portálon értékesített különböző tárgyakat és az értékesítések után jutalékot fizetett az üzemeltető részére. A megállapítás szerint első évben több mint ezerötszáz alkalommal összesen hét és fél millió forint körüli, a következő évben több mint négyezer alkalommal tizenhétmillió forint, míg az utolsó évben megközelítőleg háromezer-ötszáz alkalommal majdnem huszonkétmillió forint értékben értékesített különböző termékeket. Az ügyleteket a bíróság úgy minősítette, hogy az illető több éven keresztül rendszeresen, haszonszerzés céljából, több ezer alkalommal üzletszerű értékesítést folytatott. (Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27.111/2012/10.)

5. A bíróság minősítése: az értékesítés mennyisége „számottevő” volt

A következő magánszemély is internetes aukciós oldalakon értékesített új és használt elektronikai termékeket, kiegészítőket, kisebb műszaki cikkeket, kerékpárokat és sportszereket. A termékeket a magánszemély saját nevében értékesítette, és bevételt realizált. A rendszeres értékesítést igazolta, hogy az egyes adóévekben több száz, illetve közel ezer értékesítést teljesített. A bíróság döntése szerint ez „számottevő” alkalomnak minősül.
Az új és használt termékek értékesítéséből a bevétele az egymást követő adóévekben két és fél és hatmillió forint közötti volt. A megjelölt időszakban munkaviszonyból származó bérjövedelme is keletkezett az eladónak három- és négyszázezer forint közötti összegekben, amelyek nagyságrendekkel alacsonyabbak voltak az ingó értékesítés bevételéhez képest. Az értékesített tételek száma egyértelműen az üzletszerűségre utal. Az üzletszerűséget támasztotta alá az is, hogy az értékesítő összes bevételében az internetes értékesítésekből származó jövedelem aránya jelentős volt, az adózó néhány százezer forintos bérjövedelmével szemben több millió forintos, értékesítésből származó bevétel állt szemben. (Pest Megyei Bíróság 6.K.27.645/2010/14.)

Összegezve, a bírósági és hatósági döntések szerint a következő szempontok lényegesek a gazdasági tevékenység, és annak következményei megállapításánál.

A legtöbb döntésben a gazdasági tevékenység végzésének megállapításánál a hatóság figyelembe vette az értékesítések darabszámát, a százas, nem ritkán ezres nagyságrendű értékesítés már önmagában az üzletszerűségre utal. Az értékesítések darabszáma azonban nem kizárólagos szempont, tehát nem zárja ki a kereskedelmi tevékenység végzését, ha az értékesítések száma alacsony, esetleg csak néhány darab. A néhány darabos eladásnál az értékesített termékek egyenkénti nagyobb értéke is kereskedelmi szándékot feltételezhet, illetve az is fontos körülmény, hogy a beszerzett, majd eladott termékeken jelentős ráfordítással járó felújítást végzett az eladó, ezért ezzel okozati összefüggésben haszonnal adta el a dolgait.

Ha az adózó saját maga által elkészített termékeket értékesít, elmondható, hogy ez a tevékenység is gazdasági tevékenységnek minősül. E tárgyakat ugyanis a magánszemély abból a célból készíti, hogy a piacon ellenérték megszerzésével rendszeresen értékesítse.

Több döntésben megfogalmazódott, hogy az értékesítések száma mellett értékelni kell azt is, hogy az eladások egymást követő években hasonló nagyságrendben vagy esetleg egymást követő években növekvő tendenciát mutatva ismétlődtek.

Két ismertetett esetben a döntéshozók a jövedelemszerzés súlyára is hangsúlyt helyeztek. Külön értékelt körülmény volt, hogy az ingó eladásokból keletkezett jövedelem mellett munkabérhez is jutott az eladó, azonban annak összege jóval kisebb, néhány százezer forintos nagyságrendet képviselt, szemben a több millió forintos ingó eladásból származó bevétellel. Ez alapján egyértelmű, hogy a hatóságok jogértelmezése szerint, ha egy adózó megélhetése teljesen vagy akárcsak jelentősebb mértékben az ingó dolgok eladásából biztosított, akkor az üzletszerű gazdasági tevékenységnek számít.

A bíróság külön értékelte az üzletszerűség megítélése során, hogy a magánszemély ugyanolyan tevékenységet folytatott, mint a tulajdonában álló gazdasági társaság is.

A magánszemélyek ingó értékesítéseivel kapcsolatban sok esetben fogalmazódnak meg a szakirodalomban és internetes fórumokon kritikák, „félelmek” amiatt, hogy az adóhatóság a jogalkalmazói tevékenysége során a gazdasági tevékenységgé minősítés feltételeit kiterjesztően értelmezi, és az alkalmi ingó értékesítők tevékenységét is adóköteles tevékenységnek minősíti.

Az ismertetett jogesetek választ adhatnak a megfogalmazott kérdésekre és félelmekre. Az általános forgalmi adó kötelezettségének megállapításához az ingó értékesítések folyamatukban, beszerzés és értékesítés egységében értékelhetőek. A gazdasági tevékenység folytatása nem határozható meg egy-egy kiragadott tényállási elem alapján, az üzletszerűség megítélése csak egy összetett elemzés eredményként lehetséges.

4.2. Az alanyi adómentesség megítélése az üzletszerű ingóértékesítések esetén

Abban az esetben, ha a magánszemély eladónak a tevékenysége gazdasági tevékenységnek minősül, akkor adófizetésre kötelezetté válik, mivel az Áfatörvény 2. §-ának a) pontja szerint adót kell fizetni az adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése után. Amennyiben az ingó dolgok értékesítője az általános forgalmi adó alanyává válik, akkor be kell jelentkeznie az adóhatóságnál. A bejelentkezéskor az adózó választhatja az általános szabályok szerinti adózást vagy az Áfatörvény XIII. fejezetében szabályozott speciális adómentes státuszt, az alanyi mentességet.

Az Áfatörvény 187. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint az alanyi mentesség választása azzal a következménnyel jár, hogy az alanyi adómentesség időszakában az adóalany alanyi adómentes minőségében
a) adófizetésre nem kötelezett;
b) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult;
c) kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.

Az alanyi mentességgel kapcsolatban fontos rögzíteni, hogy az Áfatörvény 187.–191. §-ai alapján választáson alapuló, személyes mentesség. Az alanyi adómentességet az adóalany választhatja a tevékenységének megkezdésekor, vagy ha már bejelentkezett, működő adóalany, akkor a változás-bejelentés szabályai szerint az alanyi mentességre vonatkozó nyilatkozatot a következő adóévre a változást megelőző év utolsó napjáig teheti meg.

A tevékenységüket be nem jelentő adózóknál az alanyi adómentességet illetően a legfontosabb kérdés az, hogy bejelentkezés és választás hiányában figyelembe kell-e vennie az adóhatóságnak az alanyi mentesség összeghatárát, vagyis ha az eladó értékesítései nem érik el az alanyi adómentesség összeghatárát, akkor is fel kell-e számítani az értékesítések után az adót.

Az áfa adónemben az adóalanyiság az Áfatörvény 5. §-a szerinti gazdasági tevékenység végzése miatt keletkezik. Az Áfatörvény 2. §-ának a) pontja értelmében az Áfatörvény alapján adót kell fizetni az adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után. Az adófizetésre vonatkozó általános szabálytól való eltérést biztosítják az Áfatörvény 187-196. §-ai, azzal, hogy az adózó választhatja az alanyi adómentességet mint különös adómentes adózói státuszt. Az alanyi mentesség tehát választáshoz, bejelentéshez kötött adózói státusz. Azok az adózók, akik bejelentés nélkül végeznek adóköteles tevékenységet, az adóhatóságtól nem kérnek adószámot, nem jelentik be a tevékenységüket, a bejelentkezés hiányában nem is választják a különleges adózói státuszt, az alanyi mentességet. A választás hiányában a különleges mód alkalmazására nincs lehetőség, ezért az áfafizetési kötelezettség terheli az értékesítő magánszemélyt az összes értékesítése után.

4.3. Az általános forgalmi adó levonhatósága

A belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen vagy az Art. szerinti elévülési időn belüli korábbi adómegállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével. [Áfatörvény 131. §-ának (1) bekezdése]

Az üzletszerű ingóértékesítéssel foglalkozó magánszemélyek adóhatósági bejelentkezés esetén az adó levonásához szükséges személyi feltételt teljesítik, így az Áfatörvény további követelményeinek teljesülése esetén a beszerzett termékeik után az általános forgalmi adót levonhatják.

Abban az esetben, ha a magánszemélyek elmulasztják a gazdasági tevékenységük bejelentését, adószámot nem váltanak ki, akkor a hivatkozott jogszabályi hely által előírt feltétel, az adóalany belföldi nyilvántartásba vétele nem valósul meg.

Az adóhatóság és a bíróság ezen előírás következetes alkalmazásával az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyek esetében a beszerzett, majd értékesített termékek után felszámított általános forgalmi adó levonását megtagadják.

A Pest Megyei Bíróság a 6.K.27.645/2010/14 számú ítéletében is kifejtette, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján, ha az üzletszerűen értékesítő személy a bejelentkezésének nem tesz eleget, akkor az adólevonási jog a tárgyidőszak vonatkozásában nem illeti meg.

Amellett, hogy az adózónak nyilvántartottnak kell lennie, rendelkeznie kell a beszerzést igazoló számlákkal, ugyanis az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla [Áfatörvény 127. § (1) bekezdés a) pontja].

A bejelentési kötelezettségüket nem teljesítő eladók jellemzően nem bocsátják az adóhatóság rendelkezésére az értékesített termékeik beszerzéséről kiállított számlákat.

Egyrészt nem legális forrásból származó, nem adózott árukat értékesítenek, ezért számlákkal nem is rendelkeznek az üzletszerű ingó értékesítő magánszemélyek. További ok lehet, hogy az értékesítő eleve nem adóalanytól beszerzett, használt terméket ad el, vagy esetleg a továbbértékesíteni kívánt beszerzésekről rendelkezik, illetve rendelkezett számlákkal, azonban a valós tevékenysége, forgalmának leplezése miatt nincs szándékában a bizonylatokat az adómegállapítás érdekében bemutatni.

Összegezve mindegy, hogy milyen okból nem mutatják be a beszerzési bizonylatokat, a számlák hiánya önmagában az adólevonási jog tilalmához vezet. A bíróságok több ügyben (például a legutóbb hivatkozott ítéletben és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.30.994/2010/37. számú ítéletében) kimondták, hogy az értékesítők a vásárlásokról bizonylatokkal nem rendelkeztek, számlákat nem tudtak bemutatni, ezért az Áfatörvény kizáró rendelkezése folytán adólevonási jog gyakorlására nem voltak jogosultak.

4.4. Magánszemélyek ingóértékesítései után a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége

Általánosságban kimondható, hogy magánszemélyek által ingó dolgoknak az internetes aukciós oldalakon történő értékesítése szja-fizetési kötelezettséggel járó tevékenység.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja-törvény) rendelkezései szerint az ingó vagyontárgy átruházására, az egyes külön adózó jövedelmekre vagy az önálló tevékenységre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Annak eldöntése, hogy melyik adózási mód szerint köteles teljesíteni az adófizetési kötelezettségét az értékesítő, az az Szja-törvény 2012. január 1-jétől hatályos 58. § (8) bekezdésétől függ. Az Szja-törvény 58. § (8) bekezdése szerint, ha az ingó vagyontárgy átruházása – kivéve, ha a magánszemély a bevételt egyéni vállalkozói tevékenysége keretében szerzi meg – gazdasági tevékenység (3. § 46. pont) keretében történik, az (1)–(5) bekezdés rendelkezései szerint megállapított jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. A törvényi hivatkozás egyértelműen szabályozza, hogy aki gazdasági tevékenység keretében folytatja a tevékenységét, annak az ingó dolgok értékesítéséből származó jövedelmére az önálló tevékenység adózásának szabályait kell alkalmaznia.

A gazdasági tevékenység fogalmát a 2012. január 1-jétől hatályos Szja-törvény 3. § 46. pontja az Áfatörvény rendelkezésével azonosan határozza meg, miszerint valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. Mindezekből az következik, hogy az ellenőrzés során a revizoroknak az áfafizetési kötelezettséggel kapcsolatban fent ismertetett szempontok megvizsgálásával kell dönteniük arról, hogy az értékesítő szja-fizetési kötelezettsége a különadózás vagy az összevont adóalap szerinti adózás alapján legyen megállapítva.

Az adózási módoktól függetlenül közös szabály mind a külön, mind az összevont adóalap szerinti adózás esetén, hogy az Szja-törvény 58. § (9) bekezdés figyelembevételével nem kell a jövedelmet megállapítani az ingó vagyontárgyak átruházására tekintettel megszerzett bevételből – ide nem értve, ha a bevételt a magánszemély egyéni vállalkozóként szerzi meg –, ha a bevétel az adóév elejétől összesítve nem haladja meg a 600 ezer forintot. Ilyen esetben, még ha gazdasági tevékenységnek minősülnek is az értékesítések, az eladónak nem kell bevallást sem benyújtani. Szintén közös szabály, hogy a bevételből azonos módon, az Szja-törvény 58. § (1)–(5) bekezdései szerint kell kiszámítani jövedelmet.

Az Szja-törvény 58. § (3) bekezdés szerint az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt):
a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat;
b) az értéknövelő beruházásokat;
c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat.

Az Szja-törvény 58. § (4) bekezdése értelmében megszerzésre fordított összeg a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény stb. szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített érték. Külföldről behozott ingó vagyontárgy esetében megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a forintra átszámított számla szerinti értéket kell figyelembe venni. Öröklés esetén az ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összege a hagyatéki eljárásban megállapított érték, ingyenes szerzés esetén az illetékkiszabás alapjául szolgáló érték, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értéke, és – vagy egyébként – ha az ingó vagyontárgy megszerzésekor adóköteles jövedelemre tekintettel adófizetés történt, ez a jövedelem is a szerzési érték része.

Ha a megszerzésre fordított összeg a fenti rendelkezések szerint nem állapítható meg, akkor az Szja-törvény 58. § (5) bekezdése szerint a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.

A legfontosabb következménye az értékesítésből származó jövedelem összevont adóalap szerinti adóztatásának, hogy az értékesítőnek a személyi jövedelemadó fizetésén túl a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségével is számolnia kell. A költségelszámolás esetében az Szja-törvény 58. § (1)–(5) bekezdései nem rendelkeznek a megfizetett százalékos egészségügyi hozzájárulás költségként való elszámolhatóságáról, ezért a gazdasági tevékenységből származó ingó jövedelmek az Szja-törvény 29. § szerint képezik az összevont adóalap részét, azaz ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésére (kivéve, ha az költségként elszámolható, vagy azt számára megtérítették), a megállapított jövedelem 78 százalékát kell jövedelemként figyelembe venni.

Felmerülhet kérdésként, amennyiben az adóhatóság tárja fel, hogy magánszemély bejelentkezés, bevallás benyújtása nélkül üzletszerűen ingó dolgot értékesít, akkor az eltitkolt bevételt az adóhatóság egyéni vállalkozásból vagy magánszemély önálló tevékenységből származó bevételeként állapítja meg. A kérdésre a választ az Szja-törvény 3. § 17. pontja adja meg az egyéni vállalkozó fogalmának rögzítésével, miszerint egyéni vállalkozó, az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély, az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében (…). A definíció szerint csak az tekinthető egyéni vállalkozónak, aki a nyilvántartásban szerepel, és csak annak a tevékenységnek a tekintetében, ami a nyilvántartásban rögzítve van. Mivel a be nem jelentkezett magánszemélyek nem regisztrálják magukat egyéni vállalkozóként, ezért nem minősülhet bevételük sem egyéni vállalkozói bevételnek, továbbá, ha egyéni vállalkozóként nyilván vannak is tartva, akkor is csak regisztrált tevékenységükből keletkezett bevétel lehet egyéni vállalkozói bevétel.

4.5. A százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége

Az ellenőrzések során feltárt tények alapján a hatóságnak döntenie kell abban a kérdésben, hogy a magánszemély ingó értékesítései üzletszerűek vagy alkalomszerűek, és ennek függvényében keletkezik a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (továbbiakban Eho-törvény) 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kifizető – kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adó (adóelőleg) alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani – a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, az Szja-törvény szerinti összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adó (adóelőleg) alap számításánál figyelembe vett jövedelem után. Mindezek alapján az önálló tevékenységből származó jövedelem után százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége keletkezik a magánszemélynek összeghatártól függetlenül.

---