A nyugdíjasok jövedelmei utáni közterhek 2018-ban és 2019-ben

Szerző: Adó Online
Dátum: 2019. február 14.
Címkék: , , ,
Rovat:
A nyugdíjas magánszemélyek többféle lehetőség közül választhatnak, ha jövedelemre kívánnak szert tenni. Ezen kívül olyan jövedelmeket is szerezhetnek, amelyek nem az általuk végzett tevékenységből származnak. Az Adó szaklap írása áttekinti, hogy milyen közteherfizetési-kötelezettségeket kell teljesíteni a különböző jogcímeken szerzett jövedelmek után.

1. A nyugdíjas magánszemélyek jövedelmei utáni szja-kötelezettségek

1.1. A nyugdíj adójogi megítélésével kapcsolatos szabályok

Általánosságban véve a nyugdíjas magánszemélyek ugyanolyan szabályok szerint kötelesek eleget tenni az általuk megszerzett jövedelmek utáni személyijövedelemadó-kötelezettségeknek, mint azok a magánszemélyek, akik nem részesülnek nyugellátásban.

A nyugdíj ugyanakkor a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.1. számú melléklet 1. pont 1.2. alpontjaértelmében a magánszemély adómentes bevételének számít.

A nyugdíj fogalmát az Szja tv. 3. § 23. pontja tartalmazza, mely szerint ide tartoznak:

– a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott saját jogú nyugellátások és hozzátartozói nyugellátások, a rehabilitációs járadékról szóló törvényben meghatározott rehabilitációs járadék, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított nyugdíj előtti munkanélküli segély, álláskeresési segély, ha annak megállapítására a magánszemélyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár öt évet meg nem haladó időtartamon belüli betöltésére is figyelemmel került sor;

– a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvényben meghatározott korhatár előtti ellátás és szolgálati járandóság;

– a magánnyugdíjpénztár által nyújtott nyugdíjszolgáltatás,

– az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvény alapján folyósított, a nyugdíj-kiegészítésnek megfelelő, valamint azzal azonos pótlék;

– a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény hatálybalépése előtt hatályos jogszabály alapján megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátások;

– a Kiváló és Érdemes Művészeket, valamint a Népművészet Mestereit és özvegyüket megillető, törvényben meghatározott járadék, az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényben meghatározott táncművészeti életjáradék, valamint a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított ellátás;

– a bányászatról szóló törvényben meghatározott átmeneti bányászjáradék, a nyugdíjas bányászok szénjárandóságának pénzbeli megváltásáról szóló kormányrendelet alapján folyósított pénzbeli szénjárandóság;

– a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló kormányrendeletben meghatározott pótlék;

– a bevett egyház belső szabálya szerint létrehozott és az egyházi jogi személy által működtetett nyugdíjalapból a bevett egyház idős, rokkant egyházi személy tagja vagy a tag özvegye számára folyósított nyugellátás vagy nyugdíjkiegészítés;

– a sportról szóló törvényben meghatározott olimpiai járadék, a Nemzet Sportolója címmel járó életjáradék;

– a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai, valamint a bányászok egészségkárosodási járadéka;

– a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött egyezményben nyugdíjként meghatározott bevétel, valamint – egyezmény hiányában is – az ennek megfelelő, külföldi szervezet által folyósított bevétel.

Jól látható, hogy az szja-törvény számos ellátást nyugdíjnak minősít, ugyanakkor – ahogyan az a későbbiek folyamán kiderül majd – ezek közül társadalombiztosítási szempontból több ellátás nem értelmezhető nyugdíjként.

Az a körülmény, hogy a nyugdíj mentes az adó alól, azt is jelenti, hogy ezt a bevételt nem kell figyelembe venni a jövedelem kiszámításánál, a magánszemélynek a nyugdíjat nem kell szerepeltetnie az éves személyijövedelemadó-bevallásában, illetőleg, amennyiben ezen kívül nem szerez más adóköteles jövedelmet, akkor nem is kötelezett személyijövedelemadó-bevallás benyújtására [Szja tv. 7. § (1) bekezdés a) pontja és 11. § (3) bekezdés a)pontja].

1.2. A nyugdíjas magánszemélyek jövedelmének adózása  

A nyugdíjas magánszemélyek munkaviszony alapján, megbízási szerződés keretében végzett tevékenységükre tekintettel is szerezhetnek jövedelmet. Ezen jövedelmek után az Szja tv. 2. § (6) bekezdése értelmében a felek közötti jogviszonyra és a szerzés körülményeire tekintettel kell meghatározni a szerzés jogcímét, az adókötelezettségeket pedig munkaviszony esetén a nem önálló tevékenységből származó, megbízási jogviszony esetében az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó általános szabályok szerint kell teljesíteni.

Olyan eset is előfordulhat, hogy egy nyugdíjas magánszemély egy társas vállalkozás tagja lesz, és személyes közreműködést vállal a társaság tevékenységében, vagy vállalja egy társas vállalkozás ügyvezetését; ilyenkor a magánszemélynek a személyes közreműködés díjára, vagy az ügyvezetői feladatok ellátásáért kapott munkabérre vagy megbízási díjra tekintettel – az Szja tv. 24. §-ában foglaltak alapján – nem önálló tevékenységből származó jövedelme keletkezik.

Ha a nyugdíjas magánszemély az összevont adóalapba tartozó jövedelmet szerez – mint például munkaviszonyból származó jövedelmet, önálló tevékenységből származó jövedelmet (ez utóbbi körbe tartozik az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelem is) -, akkor az szja-törvényben meghatározott jogosultsági feltételek teljesülése esetén lehetősége van arra, hogy igénybe vegye az első házasok kedvezményét, a családi kedvezményt, illetőleg személyi kedvezményt is érvényesíthet.

Ha egy nyugdíjas magánszemélyt munkaviszonyban vagy megbízási szerződés alapján foglalkoztatnak, akkor a munkáltató, kifizető az általános szabályok szerint a kifizetés (juttatás) hónapját követő hónap 12. napjáig köteles a 15 százalékos mértékű adóelőleg megállapítására, levonására, megfizetésére és bevallására.

A munkáltató természetesen az Szja tv. 70-71. §-aiban nevesített egyes meghatározott juttatást, illetőleg béren kívüli juttatást is nyújthat a nyugdíjas magánszemély részére. Így például béren kívüli juttatásként adhat a munkáltató a nyugdíjas munkavállalónak 100 ezer forint pénzjuttatást, illetőleg a SZÉP-kártya három alszámlájára utalhat támogatást, együttesen az évi 450 ezer forintos rekreációs keretösszeget meg nem haladó összegben.

Az Szja tv. 70. § (3) bekezdés (1a) bekezdésében foglalt szabály alapján a munkáltató által valamennyi munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel egyes meghatározott juttatásnak minősül, feltéve, hogy a termék megszerzése, a szolgáltatás igénybevétele bármelyikük számára ténylegesen is elérhető. Ugyanezen szabályt alkalmazhatja a munkáltató a nyugdíjban részesülő magánszemély részére a fentiek szerint nyújtott juttatásra, feltéve, hogy a magánszemély a nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél munkaviszonyban állt.

A volt munkáltató vagy annak jogutódja a nyugdíjban részesülő magánszemélynek és közeli hozzátartozójának legfeljebb évi három alkalommal egyes meghatározott juttatásként a minimálbér 10 százalékát (2018-ban legfeljebb három alkalommal, alkalmanként 13 800 forintot) meg nem haladó értékben csekély mértékű ajándékot is adhat.

Szintén egyes meghatározott juttatásként visel adóterhet az is, ha – figyelemmel az Szja tv. 89. § (6) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a 2016. december 31-éig béren kívüli juttatásnak minősülő juttatást a munkáltató 2017. január 1-jét követően egyes meghatározott juttatásként nyújthat a munkavállalónak – a munkáltató helyi utazási bérletet ad havonta a nyugdíjas munkavállaló részére.

Az egyes meghatározott juttatás esetén a juttatás értékének 1,18-szorosa után a munkáltatónak 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadót és 19,5 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie, mely közterheket a juttatás hónapját követő hónap 12-éig kell megfizetnie és bevallania a ’08-as bevallásban.

2019. január 1-jétől jelentős változások következnek be az egyes meghatározott juttatások és a béren kívüli juttatások rendszerében.

Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló 2018. évi XLI. törvény ugyanis 2019-től úgy módosítja az Szja tv. 71. §-ában foglalt rendelkezéseit, melynek következtében kizárólag a munkáltató által a SZÉP-kártya három alszámlájára utalt juttatás minősül béren kívüli juttatásnak. Az éves rekreációs keretösszeg nem változik, költségvetési szervnek minősülő munkáltató esetén évi 200 ezer forint, egyéb munkáltató esetén évi 450 ezer forint marad. A SZÉP-kártyára utalt támogatásnak az egyes alszámlákra vonatkozóan meghatározott értékhatárt meghaladó része egyes meghatározott juttatásként adóköteles. Ez azt is jelenti, hogy az évi 100 ezer forint összegű juttatás nyújtása esetén nem a béren kívüli juttatásokra vonatkozó szabályok szerint kell megfizetni a közterheket, hanem a felek közötti jogviszonyra tekintettel kell megállapítani a fizetendő adóelőleget és a járulékokat.

Itt kell megemlíteni, hogy 2019-től módosul a béren kívüli juttatások esetében a jövedelem meghatározására vonatkozó szabály is, míg ugyanis a hatályos szabályok szerint a juttatás értékének 1,18-szorosa után kell megfizetni a közterheket, addig jövőre a juttatás értéke lesz a közterhek alapja. Fontos változást jelent az is, hogy 2019. január 1-jétől megszűnik az egészségügyi hozzájárulás, pontosabban az egészségügyi hozzájárulás beleolvad a szociális hozzájárulási adóba. Ebből következően a béren kívüli juttatások értéke után a munkáltatónak a 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadó mellett a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho tv.) szerinti 19,5 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adót kell fizetnie.

PÉLDA
Ha a munkáltató 2018-ban béren kívüli juttatásként évi 100 000 forint támogatást utal a nyugdíjas munkavállaló SZÉP-kártyájának vendéglátás alszámlájára, akkor ezen juttatás értékének 1,18-szorosa, azaz 118 000 forint után 17 700 forint személyi jövedelemadót (15 százalék) és 16 520 forint egészségügyi hozzájárulást (14 százalék), azaz összesen 34 220 forint közterhet kell fizetnie. Ha a munkáltató 2019-ben is ugyanilyen összegű támogatást utal a nyugdíjas munkavállaló SZÉP-kártyája javára, akkor a juttatás értéke, vagyis 100 000 forint után 15 000 forint személyi jövedelemadót (15 százalék) és 19 500 forint szociális hozzájárulási adót (19,5 százalék), azaz összesen 34 500 forint közterhet kell fizetnie ezen béren kívüli juttatásra tekintettel.


További változást jelent, hogy 2019-től csak az Szja tv. 70. §-ában nevesítetten felsorolt juttatások minősülhetnek egyes meghatározott juttatásnak. Így egyes meghatározott juttatásnak számítanak a munkavégzéshez szorosabban kapcsolódó juttatások (pl. a cégtelefon magáncélú használata, a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás), az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakba célzott szolgáltatásra befizetett összeg, a reprezentációs esemény keretében, illetve üzleti ajándék címén juttatott termék és szolgáltatás. Szintén ebbe a juttatási körbe fog tartozni a csekély értékű ajándékok juttatása, azonban a munkáltató jövőre évente nem három, hanem mindössze egy alkalommal juttathat ilyen ajándékot a munkavállalók részére egyes meghatározott juttatásként.

Az egyes meghatározott juttatások esetében a közterhek alapja nem változik 2019-től, vagyis a jutatás értékének 1,18-szorosa után a munkáltatónak 15 százalékos mértékű szja- és – az egészségügyi hozzájárulás megszűnése miatt – 19,5 százalékos mértékű szocho-fizetési kötelezettsége keletkezik.

2019. január 1-jétől nem tekinthető egyes meghatározott juttatásnak az Szja tv. 70. § (1a) bekezdésébe tartozó juttatások köre, vagyis a munkáltató nem adhat belső szabályzat alapján vagy minden munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon terméket, szolgáltatást egyes meghatározott juttatásként, vagyis ilyen esetben a munkavállalóknak az Szja tv. 24. §-a szerinti nem önálló tevékenységből származó jövedelme keletkezik majd. A kifizető által a magánszemély javára kötött személybiztosítási szerződés alapján fizetett adóköteles biztosítási díj sem adható jövőre egyes meghatározott juttatásként a magánszemély részére.

Ugyanezen időponttól hatályát veszti az Szja tv. 89. § (6) bekezdésében foglalt azon rendelkezés is, mely alapján a 2016. december 31-éig béren kívüli juttatásnak minősülő juttatások – pl. helyi utazási bérlet, iskolakezdési támogatás, Erzsébet-utalvány, munkahelyi étkeztetés, önkéntes biztosító pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás – egyes meghatározott juttatásként volt biztosítható a munkavállalók részére, ebből következően, ha a munkáltató a következő évben a fenti formájú juttatások valamelyikét nyújtja a nyugdíjas munkavállaló részére, akkor a juttatás után a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell teljesíteni az adókötelezettségeket.

Megjegyzést érdemel továbbá, hogy 2019-től nem minősül a magánszemély adómentes bevételének a munkáltató által nyújtott

– lakáscélú munkáltatói támogatás,

– mobilitási célú lakhatási támogatás,

– sportrendezvényre szóló belépőjegy és a kultúra utalvány juttatása,

– kockázati biztosítás más személy által fizetett díja,

mert ezeknek a munkáltató által az eddigiekben a cafeteria-rendszer keretében nyújtott juttatások adómentességéről rendelkező szabályok is hatályon kívül kerülnek 2019-től. Ha tehát a munkáltató a fenti juttatások valamelyikét jövőre is adni kívánja a nyugdíjas munkavállaló részére, akkor ezek után a bérjövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell megfizetni a közterheket, vagyis a magánszemélynek a személyi jövedelemadót és a járulékokat, a munkáltatónak pedig a szociális hozzájárulási adót.

Abban az esetben, ha a nyugdíjas magánszemély elkülönülten adózó jövedelemre (pl. árfolyamnyereségből származó jövedelem, ellenőrzött tőkepiaci jövedelem, kamatjövedelem, tartós befektetésből származó jövedelem) tesz szert, akkor ezen jövedelmek után az egyes jövedelmekre vonatkozó általános szabályok szerint kell eleget tenni az adófizetési kötelezettségnek. A hatályos szabályok szerint e jövedelmek után a magánszemélynek 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadót, továbbá egyes elkülönülten adózó jövedelmek – mint például az árfolyamnyereségből származó jövedelem, osztalékból származó jövedelem – után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie a 450 ezer forintos hozzájárulás-fizetési felső határig.

Tekintettel arra, hogy 2019-től megszűnik az egészségügyi hozzájárulás, ezért az említett jogcímeken megszerzett elkülönülten adózó jövedelmek után a magánszemélynek 19,5 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adót kell fizetnie. Az egészségügyi hozzájárulás megszűnésével változik az az összeghatár is, ameddig a magánszemélynek meg kell fizetnie a szociális hozzájárulási adót. A Szocho tv. 2. § (2) bekezdése értelmében ugyanis az adót addig kell megfizetni, amíg a magánszemély összevont adóalapba tartozó jövedelme és a Szocho tv. 1. § (5) bekezdés a)-e) pontjaiban meghatározott jövedelme (vállalkozásból kivont jövedelem, értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem, osztalék, árfolyamnyereségből származó jövedelem) a tárgyévben eléri a minimálbér összegének huszonegyszeresét, vagyis az adófizetési felső határt.

Egy nyugdíjas magánszemély úgy is dönthet, hogy tagja lesz egy közérdekű nyugdíjas szövetkezetnek, és vállalja, hogy részt vesz a szövetkezet tevékenységében. A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: Szöv. tv.25-26. §-ai szerint a közérdekű nyugdíjas szövetkezet a még aktív időskorúak számára foglalkoztatást biztosító, a tagok gazdasági és szociális helyzetét előmozdító szövetkezet, amelynek csak magánszemély tagja lehet. A tagok legalább 90 százalékának öregségi nyugdíjban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő magánszemélynek kell lennie, továbbá nem lehet olyan tagja, aki nem vállal a szövetkezetben személyes közreműködést. A nyugdíjas szövetkezet tagsági megállapodást köt a tagjával a személyes közreműködés módjára és ellentételezésére vonatkozóan, mely utóbbinak arányban kell állnia a tag személyes közreműködésének mértékével. Arra is lehetőség van, hogy a közérdekű nyugdíjas szövetkezet tagja harmadik személy részére, külső szolgáltatás keretében teljesítse a személyes közreműködését. Ilyen esetben a külső szolgáltatásra vonatkozó tagsági megállapodás alapján a szövetkezet és a tagja között egy olyan sajátos jogviszony jön létre, amelyre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) a megbízásra vonatkozó rendelkezéseit, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénynek (a továbbiakban: Mt.) a szövetkezeti törvényben meghatározott szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A szövetkezet tagjának személyes közreműködése ellentételezéseként a közérdekű nyugdíjas szövetkezet különböző juttatásokat adhat a magánszemély részére, mely juttatások tekintetében az Szja tv. 1. számú melléklet 4.24. pontja egy adómentes rendelkezést tartalmaz.

Eszerint a magánszemély adómentes bevételének számít a közérdekű nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő tagja által a személyes közreműködés ellenértékeként élelmiszer, a közérdekű nyugdíjas szövetkezet tevékenységének eredményeként előállított javak és fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány formájában együttesen legfeljebb havonta a minimálbér összegét (2018-ban havi 138 000 forintot) meg nem haladó értékben megszerzett bevétel, azzal, hogy a fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány formájában juttatott bevétel nem haladhatja meg a minimálbér 25 százalékát (2018-ban 34 500 forintot).

Szintén adómentes a közérdekű nyugdíjas szövetkezet által a közösségi alapból az alapszabályban rögzítettek szerint az öregségi nyugdíjban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő tagjának vagy családtagjának élelmiszer, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány formájában legfeljebb havonta a minimálbér összegét meg nem haladó értékben támogatásként vagy segélyként juttatott bevétel. Az élelmiszerjuttatás vagy a szövetkezet tevékenységének eredményeként előállított javak értékének megállapításánál a szövetkezet értékesítési tevékenysége során alkalmazott árat, ennek hiányában a szokásos piaci értéket kell figyelembe venni.

Ha a nyugdíjas magánszemélynek munkáltatótól, kifizetőtől származó adóköteles jövedelme keletkezik, akkor az állami adó- és vámhatóság elkészíti számára az adóbevallási tervezetet, feltüntetve abban a munkáltató, kifizető által benyújtott havi adó- és járulékbevallásban bevallott, illetőleg a kifizetői adatszolgáltatásokban szerepeltetett adóköteles jövedelmekre vonatkozó adatokat. Ha az adóbevallási tervezet tartalma megegyezik a magánszemély rendelkezésére álló összesített igazolás(ok)ban szereplő adatokkal, akkor a nyugdíjas magánszemély jóváhagyhatja a tervezetet, illetőleg az a május 20-ai adóbevallási határidő leteltével jóváhagyás nélkül is adóbevallássá válik. Természetesen olyan esetben, ha a nyugdíjas magánszemély olyan jövedelemre is szert tett az adóévben, amely nem munkáltatótól, kifizetőtől származott (pl. magánszemélynek adott bérbe ingatlant), akkor az adóbevallási tervezetet nem hagyhatja jóvá, az említett jövedelemre vonatkozó adatokkal ki kell egészítenie az adóhatóság által összeállított adóbevallási tervezetet.

1.3. A nyugdíj mellett egyéni vállalkozói tevékenységet folytatókra vonatkozó speciális szabályok  

Egy nyugdíjas magánszemély az szja-törvény hatálya alatt kétféle adózási módszer közül választhat, adókötelezettségeit teljesítheti egyrészt a vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint, másrészt az átalányadózás mellett is dönthet.

Az szja-törvénynek a vállalkozói személyi jövedelemadóra vonatkozó szabályai alapvetően nem tesznek különbséget az egyéni vállalkozók között abban a tekintetben, hogy főfoglalkozású egyéni vállalkozóként vagy nyugdíj mellett végzik a vállalkozói tevékenységüket. A vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint az egyéni vállalkozónak a vállalkozói adóalap után 9 százalékos mértékű személyi jövedelemadót, a vállalkozói kivét után 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadót, továbbá – amennyiben nyereséges – a vállalkozói osztalékalap után 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadót és 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie a 450 ezer forintos hozzájárulás-fizetési felső határig. 2019. január 1-jétől a személyi jövedelemadóval összefüggő adókötelezettség mértéke tekintetében nem lesz változás, a vállalkozói osztalékalap után azonban jövőre nem 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást, hanem 19,5 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adót kell fizetni a fentebb ismertetett adófizetési felső határig.

Az átalányadózás rendszerében ugyanakkor speciális szabályok vonatkoznak a nyugdíjas egyéni vállalkozókra. Az átalányban megállapított jövedelmet a vállalkozói bevételből a törvényben tételesen meghatározott költséghányad levonásával kell meghatározni. Az szja-törvény rendelkezései értelmében azokra az egyéni vállalkozókra, akik a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról és ezen ellátások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény(a továbbiakban: Tbj.4. § e) és f) pontjai szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülnek, alacsonyabb mértékű költséghányad vonatkozik.

A költséghányadok szempontjából az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozók az általuk végzett tevékenységre tekintettel négy kategóriába sorolhatók:

– az 1. kategóriába tartozó egyéni vállalkozók általánosságban véve, a végzett tevékenységtől függetlenül 40 százalékos költséghányadot vonhatnak le a bevételből;

– a 2. kategóriába azok az egyéni vállalkozók sorolhatók, akik az adóévben kizárólag az Szja tv. 53. § (3) bekezdésében meghatározott, vagy kizárólag az Szja tv. 53. § (3) és (4) bekezdéseiben meghatározott tevékenységből – így például mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, feldolgozóipari szolgáltatás, építőipari szolgáltatás, taxis személyszállítás, fodrászati, szépségápolási szolgáltatás, gépjárműjavítás, vendéglátó tevékenység folytatásából, vagy üzletek (pl. élelmiszer jellegű, iparcikk jellegű bolti kiskereskedelem, zöldség, gyümölcs kiskereskedelme, hús, húsáru kiskereskedelme, kenyér-, pékáru kiskereskedelem) működtetéséből – szereztek bevételt, ők 80 százalék költséghányadot vonhatnak le a bevételből;

– a 3. kategóriába azok az egyéni vállalkozók tartoznak, akik az adóév egészében kizárólag a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet alapján kiskereskedelmi tevékenységből szereznek bevételt, ők 87 százalék költséghányadot alkalmazhatnak;

– a 4. kategóriát pedig azok az egyéni vállalkozók alkotják, akik az adóév egészében kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végeznek, és külön-külön, vagy együttesen az adóévben kizárólag a 2. kategóriába tartozó egyéni vállalkozók esetében felsorolt üzletek működtetéséből szereznek bevételt, ők 93 százalék költséghányadot érvényesíthetnek bevételükkel szemben.

Ha azonban az egyéni vállalkozó a Tbj. szerinti kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak minősül, akkor az előzőektől alacsonyabb költséghányadot érvényesíthet, vagyis az 1. kategória esetén 25 százalék, a 2. kategória esetén 75 százalék, a 3. kategória esetén 83 százalék, a 4. kategória esetén pedig 91 százalék költséghányadot vonhat le a bevételéből.

Ha az átalányadózó egyéni vállalkozó év közben tölti be a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, vagy az öregségi nyugdíjat év közben kezdik el folyósítani részére, vagyis az év egy részében kiegészítő tevékenységet folytatónak is minősül, akkor az adóévben megszerzett összes bevételére a nem kiegészítő tevékenységet folytató átalányadózó egyéni vállalkozókra vonatkozó – az adózóra nézve természetesen kedvezőbb – költséghányadokat kell alkalmaznia.

PÉLDA
Ha egy taxis személyszállítási szolgáltatást végző, saját jogú öregségi nyugdíjban részesülő egyéni vállalkozó az adóévben 5 350 000 forint bevételt ér el, akkor, tekintettel arra, hogy a Tbj. szerint kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak minősül, és tevékenysége alapján a fentiek szerinti 2. kategóriába tartozik, jövedelmének megállapítása során a bevételéből 75 százalék költséghányadot vonhat le, így az átalányban megállapított jövedelmének összege: 5 350 000 forint – 4 012 500 forint = 1 337 500 forint. Ezen jövedelme után 200 625 forint adót kell fizetnie (ha nem lenne nyugdíjas, akkor bevételével szemben 80 százalék költséghányadot érvényesíthetne, és 160 500 forint személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettsége keletkezne).


Az egyéni vállalkozók személyijövedelemadó-bevallási kötelezettségét érintően 2019. január 1-jétől bekövetkező jelentős változásként meg kell említeni egyrészt, hogy a jövő évtől az egyéni vállalkozóknak is az adóévet követő év május 20-áig kell benyújtaniuk a személyijövedelemadó-bevallást – tehát a 2018-as adóévre vonatkozó adóbevallási határidő 2019. május 20-a -, másrészt pedig az állami adó- és vámhatóság az egyéni vállalkozók részére is elkészíti az adóbevallási tervezetet. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy nyugdíjas egyéni vállalkozó 2018-ban a vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme mellett olyan jövedelemre is szert tett, amely munkáltatótól, kifizetőtől származott, akkor ez utóbbi jövedelmeit tartalmazni fogja az adóbevallási tervezet. A nyugdíjas egyéni vállalkozónak az adóbevallási tervezetet ki kell egészítenie a vállalkozási tevékenységével összefüggésben keletkezett bevételeire, költségeire, esetleges veszteségére vagy nyereségére vonatkozó adatokkal, hiszen az szja-törvény rendelkezései alapján az egyéni vállalkozó személyijövedelemadó-bevallási kötelezettségét teljesítheti egyrészt az adóbevallási tervezet felhasználásával, másrészt pedig önadózással. Utóbbi esetben a 18SZJA bevallás elkészíthető az állami adó- és vámhatóság honlapján elérhető WebNYK alkalmazás segítségével is.

Rosenfeld Anita cikkéből, amely az Adó szaklap 2019/1-2. számában jelent meg, a fentieken túl mindent megtudhat a nyugdíjasok tevékenységére vonatkozó járulékfizetési szabályokról, valamint a nyugdíjasok jövedelmével és tevékenységével összefüggő szociális hozzájárulási adóról. Az Adó szaklapot itt rendelheti meg.


Kapcsolódó cikkek:


Közreműködőket keres a NAV
2019. november 21.

Közreműködőket keres az adóhatóság: a vállalkozások és a kereskedők egy egyszerű regisztrációval bekerülhetnek abba a nyilvántartásba, ahonnan a NAV kiválasztja a végrehajtási eljárásaiban közreműködő szervezeteket, kereskedőket.

Bejelentési buktatók a kapcsolt vállalkozásoknál
2019. november 21.

Esettanulmányunk hetedik részében a képzeletbeli cégcsoporttól kapott információkat vizsgáljuk meg, annak érdekében, hogy a bejelentési kötelezettségek teljesítéséről képet kapjunk. Az alábbiakban bemutatjuk a kapott információkat és a válaszokat is.