A Panama-ügy tanulságai és a kiegyenesített pálya


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A világméretű offshore-os adóelkerülés problémáját nemzeti szinten nem lehet megoldani. Ezúttal kivételesen tényleg nagyobb az igazsága a baloldali értelmezéseknek: osztályalapú elemzéssel inkább jutunk előre, mint nemzetivel. Az adóelkerülés áldozatai a szegények, a középosztály (illetve azok a tisztességes versenyhez ragaszkodó vállalkozók, kötelezettségeiket teljesítő gazdagok, akik nem akarnak lopni a polgártársaktól). Ők most egymás szövetségesei lehetnek, és nyomást gyakorolhatnak a korrupt elitekre, hogy adózzanak rendesen és fejezzék be a közösben turkálást. Az internetre kötött világban már nemcsak a polgárnak kell félnie az állam vigyázó szemétől: amikor a sajtó teszi a dolgát, az elitek disznóságai sem maradnak titokban. És ez így helyes.
 


A magyar sajtó egyelőre azzal van elfoglalva, hogy mekkora offshore-lovag a volt fideszes Horváth Zsolt, és vajon miért van a volt MSZP-pénztárnok Boldvai László felesége tulajdonában szamoai offshore-cég. Naná, jogos az érdeklődés: Boldvai vagyonbevallása körül korábban is sok kérdés merült fel, s milyen érdekes egy volt képviselő, aki pár éve még szociális bérlakásban élt, ma pedig a Panama-ügy egyik szereplője! De ne tévedjünk, nemcsak ezért fontos az a hatalmas adattömeg, amely a napokban fokozatosan került nyilvánosságra a Mossack Fonseca offshore ügyletekkel foglalkozó ügyvédi iroda archívumából.

Aki nem adózik a jövedelmei után, kevesebbet adózik vagy esetleg máshol adózik, mint ahol a tényleges tevékenységét végzi, az tulajdonképpen polgártársaitól lop. Az offshore-ügyletek egy jelentős része erről szól: kiszivattyúzni az adóalapot – nem egyszer fiktív, de minimum vitatható ügyletek révén – egy olyan joghatóság alá, ahol kisebb adókulccsal megúszható a közteherviselési kötelezettség.

Nemzeti ügy?

Ugyanakkor az offshore nem elsősorban nemzeti probléma. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a gazdag országok kizsákmányolják a szegényebb országokat, akik a maguk részéről tehetetlenül nézik, ahogy külföldre áramolnak az adóztatható jövedelmeik. Az offshore komoly gondot okoz a gazdagabb országoknak is – nem véletlenül beszélnek annyit az amerikai elnökjelöltek a különböző tengerentúli ügyletekről, a brit miniszigeteken tobzódó gazdagok nyilvánvalóan brit polgártársakat is megkárosítják, és bizony Franciaországból is éppúgy irányítanak el jövedelmeket külföldre, ahogyan Magyarországról.

ADÓklub Online 2016 – Androidos okostelefonnal

 

ADÓ szaklap online

ADÓ-kódex szaklap online

Számviteli tanácsadó szaklap online

Áfa-kalauz szaklap online – ADÓ

kérdések és válaszok

Ado.hu Prémium cikkek

Rendelje meg most >>

Hogy mást ne mondjak, annak a Jerôme Cahuzac-nak a neve is szerepel a panamai iratokban, aki pár éve miniszterként bukott le és bukott meg egy be nem vallott svájci számlával. De súlyos gyanú vetül a francia, francia, nagyon francia Nemzeti Frontra is, amely úgy tűnik, sokkal inkább viselkedik egy korrupt elit részeként, mint a „nemzet” hiteles megjelenítőjeként (az amúgy is korrupciós ügyektől hangos párt persze mindent tagad). A Panama-iratokban található nemzetközi bankok is nyilván vagyonos privátbanki ügyfeleiknek segédkeznek offshore-cégek révén, nem a „,kisembernek”.

Új szövetségek a láthatáron?

Ez azt jelenti, hogy ez esetben el kell felejtenünk a nemzeti diskurzust, mert azzal nem jutunk messze. Ebben az ügyben a francia szegények és középosztálybeliek, illetve a tisztességes francia vállalkozások a magyar szegények, középosztálybeliek és tisztes vállalkozások szövetségesei. Ezek a csoportok vagy nem hajlandók adócsalós praktikákat alkalmazni, vagy általában nem rendelkeznek elegendő információval és lehetőséggel a jövedelmük, vagyonuk adóhatóság előli elrejtéséhez. Szemben velük azok a gazdagok és privilegizáltak, akik információval és lehetőséggel rendelkeznek, s akik ki is használják az előnyüket. Ők a tisztességes gazdagokat éppúgy meglopják, mint a szegényeket és a középosztálybelieket.

A baloldali, osztályalapú értelmezések inkább megragadják a dolgok lényegét, bár hiba lenne nettó osztályharcos dologként értelmezni az offshore-t – hiszen aki gazdag, még nem biztos, hogy rögtön korrupt adócsaló is. Nem. Inkább az információval és lehetőséggel bíró, adóelkerülő, rosszabb esetben korrupt, a közös bödönben matató elitek állnak itt szemben azokkal kiszolgáltatottakkal, akik sem lehetőséggel, sem információval nem bírnak, illetve azokkal a tisztességesekkel, akik vagyonosként is teljesítik kötelességeiket, azaz rendesen adóznak.

Lehetséges következmények

A korrupt elitek vs. kiszolgáltatottak és tisztességesek értelmezéséből sok, egyelőre beláthatatlan dolog következhet.

Az offshore-cégek nyilvánvalóan egyre kevésbé lesznek megbízható üzleti partnerek a tisztességes vállalkozások számára, hiszen ki akarna olyanokkal üzletelni, akik nem átlátható módon működnek, akinek a homlokukra van írva, hogy nagy valószínűséggel adócsalók? Egyre több állam hozhat az offshore-cégeket innen-onnan kizáró szabályokat, és jelentős nyomás nehezedhet az adóparadicsomokra is, hogy zárják be, vagy legalábbis fogják vissza a boltot. Az sem lenne meglepő, ha az adóelkerülés elleni harcot komolyan vevő gazdagabb államok végső megoldásként zsebbe nyúlnának a kieső adóparadicsomi bevételek átlátható fedezésére. Nos, itt már azért be fog lépni a nemzetállami érdek, és a kis adóparadicsomoknak mérlegelniük kell: egy idegen kormány, vagy gazemberek hada pénze-e a nemzetileg kifizetődőbb üzlet?

Persze ez még messze van. Ne várjunk gyors eredményt. Néhány nap után nem lehet megjósolni, mi fog történni, egyáltalán történni fog-e valami. Mindenesetre az adózó, a szociális szolidaritás iránt elkötelezett, a tisztességes kapitalizmushoz, a tiszta, átlátható és valódi versenyhez ragaszkodó átlagpolgárok, tisztességes vállalkozások számára a politikai okokból megvalósuló tisztulás lehetne a dolog legnagyobb előnye. Ugyanakkor – ha a tisztességes versenyhez és kapitalizmushoz ragaszkodó elit nem kezd el nagyon gyorsan rendet rakni – éppen a tisztességes kapitalistáknak árthat leginkább a potenciálisan legrosszabb forgatókönyv is, a radikális, akár „kommunisztikus” baloldal világszintű megerősödésének a lehetősége (utóbbit nevezhetnénk a „fürdővizet a gyerekkel” forgatókönyvnek is).

Hogy a tényleges következmények a skála mely részén állnak meg, az attól is függ majd, hogy a Panama-iratok politikai értelmezése a következő napokban miként alakul tovább. Olyan ritka pillanatban élünk, amikor a (tisztességes) piaci szereplőknek ismét meg kell barátkozniuk a politikai kockázat fogalmával, sőt, a globális politikai kockázat fogalmával is!

A legfontosabb kérdés ugyanis nem az, hogy mi lesz a tisztességtelen, adócsalásban utazó vállalatokkal, mert őket a politikai felháborodás és nyomás részben jobb belátásra bírhatja. A fő kérdés az, hogy a korrupció gyanújába keveredett politikai elitek képesek lesznek-e kivakarni magukat a slamasztikából, vagy nem. Vlagyimir Putyinra és a kínaiakra különösen érdemes figyelni, hiszen ők lehetnek a két lábon járó bizonyíték arra, hogy a világméretű offshore-mutyi nem egyszerűen adóelkerülő piaci anomália. Az állami szintre emelt korrupció és átláthatatlanság éppúgy előnyöket élvez belőle, ahogy az állam és a polgártársak elől bujkáló, tisztességtelen piaci szereplők teszik.

A Kreml és Vlagyimir Putyin első reakciója mintha arra utalna, hogy külső támadásként igyekeznek értelmezni a Panama-vitát. Vagyis azt sugallják, itt nem a mocskosok állnak szemben a tisztákkal és a kiszolgáltatottakkal, hanem az Oroszországot megtestesítő Putyin és az ország ellenségei feszülnek egymásnak. Ez is egy lehetséges narratíva, érdemes figyelni, hogy mennyire terjed el. Putyin érdeke természetesen az, hogy ez legyen a „domináns”, belpolitikai fogyasztásra kínált mese. De vajon milyen lépéseket tesznek az orosz elnök geostratégiai mozgását rossz szemmel néző egyéb nagyhatalmak? Régen volt napirenden olyan gazdasági, sőt, adópolitikai ügy, amelynek ennyire jelentős világpolitikai jelentősége lett volna!

Figyelmeztetés az eliteknek

Nyilvánvalóan nem szereti egy elit sem, ha valaki alaposan megnézi, mit csinál – és különösen igaz ez az illiberális és diktatórikus elitekre. A Panama-ügy azt az üzenetet küldi ezeknek, az átláthatóságot csak hírből ismerő, gyakran korrupt csoportoknak, hogy rájuk sem vonatkoznak más szabályok, mint az átlagemberekre. Lehet adót csalni, zavarosban halászni, meg lehet próbálni elrejteni a lopott holmit, de előbb-utóbb minden kiderül. Minden disznóságnak van valahol, legalább egy eldugott számítógépen egy icipici nyoma, és ebben a globalizálódó, egyre zsugorodó világban ezek a nyomok a legváratlanabb pillanatban felszínre törhetnek.

A Panama-ügy, mint az eddigi legnagyobb ilyen jellegű szivárogtatás arra utal: ha a dolgok így mennek tovább, a privát szféra sokszor emlegetett, szomorú végével nemcsak a terrorizmustól rettegő, esetleg önkényes(ebb) államhatalom alatt senyvedő átlagpolgárnak kell megbarátkoznia, hanem az eliteknek is. Ha az oknyomozó média teszi a dolgát, az egyenlőtlen pálya akár ki is egyenesedhet. Az állam elvben tudhatja, hol járunk, kit hívunk, milyen hírportálokat olvasunk, mikor nézünk pornót és milyen egészségügyi problémákra keresünk rá – de az is csak idő kérdése, hogy az állampolgárok is megtudják, milyen titkai vannak az eliteknek. És ha belegondolunk, egy tisztességesebb és méltányosabb adórendszer és kapitalizmus kialakulása mellett ez a kiegyenesedő pálya a lehet a Panama-ügy legpozitívabb hozadéka a tisztességes polgárok számára.

Nem lennék meglepődve, ha éreznék ezt a simlisek és gazdagok is, ha például a lendületes cenzúrába kezdő Kína hirtelen felgyorsítaná azt a napokban nyilvánosságra került tervét, miszerint az országban gyakorlatilag csak a cn-végű internetes oldalakat lehetne elérni. Az adócsalásnak, a vagyonrejtegetésnek, a polgártársak meglopásának ugyanis pontosan ugyanaz a fő ellensége, mint az átláthatatlan, diktatórikus, illiberális hatalmaknak: a nyilvánosság, az átláthatóság és a jog előtti, gyakorlatban is megvalósuló egyenlőség.


Kapcsolódó cikkek

2024. december 4.

Kisokos a beruházások adókedvezményeiről

A társasági adó rendszerében több, a beruházások kapcsán igénybe vehető kedvezménnyel is találkozhatunk: ezek egy része az adóalap szintjén (adóalap-kedvezményként), más része a számított adóból, adókedvezmény formájában érvényesíthető, illetve egy speciális kedvezménnyel is találkozhatunk, ez utóbbi a növekedési adóhitelre jutó adó egyes részleteit csökkentő összeg.