A pénzforgalmi adózás az áfa rendszerén belül III.


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A teljesítés szemléletben gazdálkodó szervezetek egyik leggyakoribb panasza az általános forgalmi adóra, hogy akkor is meg kell fizetniük a teljesítésük után az adót, ha ahhoz ők még nem is jutottak hozzá a megrendelőjüktől. Ez nagy vevői kintlévőséget görgető adóalanyok esetén komoly likviditási gondokat tud okozni. Ennek kiküszöbölésére került a törvénybe a pénzforgalmi adózás lehetősége.

A pénzforgalmi adózás lényege röviden, hogy a teljesítésünk után akkor kell az adót megfizetni, amikor azt megkapjuk, de levonható adó tekintetében is csak akkor élhetünk adólevonási jogunkkal, amikor szállítónk felé megtérítettük a beszerzés ellenértékét.

A pénzforgalmi adózó értékesítő ugyanúgy állítja ki számláját, úgy állapítja meg a teljesítési időpontot, mintha normál adózó lenne, azonban abban az időszakban fogja bevallásába beállítani, amikor annak ellenértékéhez hozzájutott. Amennyiben a számla ellenértékét részletekben egyenlítik ki, akkor az adókötelezettség és a vevőnél a levonási jog is részletekben, a részösszeg erejéig keletkezik.

Bár az ellenértékhez részletekben jut az eladó, mégsem ugyanarról a konstrukcióról beszélhetünk, mint amit a törvény 10. § a) pontjában említ a jogalkotó, utóbbi ugyanis a zárt végű lízinget (részletvételt) szabályozza. A pénzforgalmi adózás és a 10. § a) pont szerinti konstrukció között a fő különbség abban áll, hogy a zárt végű lízing esetén egy számla van és a futamidő végén a vevő tulajdonába megy át az ügylet tárgya. A pénzforgalmi adózás esetén is egy számla van, amelyen szerepelni fog egy fizetési hat…


Tisztelt Látogatónk! Ez a tartalom vagy funkció csak előfizetőink számára érhető el!

Ha rendelkezik érvényes előfizetéssel, kérjük lépjen be felhasználói nevével és jelszavával.
A tartalom azonnali eléréséhez kérjük, válasszon előfizetést a Wolters Kluwer Hungary Kft. webáruházában.


Kapcsolódó cikkek

2019. december 9.

A pénzforgalmi adózás alapvető szabályai

Eltérés van a jogosultak körében, hiszen a halasztást csak az egyszeres könyvvitelt vezetők, bevételi nyilvántartást vezetők, valamint költségvetési szervek alkalmazhatják. Azok, akik a halasztással kívánnak élni, ezt a választásukat nem kell bejelenteni az adóhatóság felé, míg a pénzforgalmi adózás alkalmazását megelőzően bejelentést kell tenni az NAV felé, hogy következő év január elsejét követően erre az adózási módra kívánnak átállni. A bizonylatolásban is eltérés tapasztalható, hiszen a pénzforgalmi adózást alkalmazók ezt a tényt kötelesek a számlán feltüntetni. Végül a pénzforgalmi adózás lényegéből adódóan máskor fog keletkezni az adófizetési kötelezettség és máskor nyílik meg az adó levonásának joga.

A pénzforgalmi adózásra tehát választás útján lehet rátérni, ezt a választást év végéig lehet megtenni, illetve aki a tevékenységét év közben kezdi az év közben is választhatja ezt az adózási módot. Első főbb pontként járjuk körbe a jogosultak körét. Az az adóalany választhatja a pénzforgalmi adózást, aki

  • Az év első napján kisvállalkozásnak minősül, vagy annak minősülne, ha a Kkv. törvény hatálya alá tartozna
  • Belföldön letelepedett, illetv
2019. december 16.

A pénzforgalmi adózás alapvető szabályai 2.

Tárgyévnek azt az évet kell tekinteni, amikor a pénzforgalmi adózás először akarjuk alkalmazni, azaz ha például 2020-ra akarjuk ezt az adózási módot választani, akkor ez lesz a tárgyév, és 2020 várható árbevételének kell 125 millió forint alatt maradnia.

Ahogy más speciális adózási módok esetében, itt is vannak olyan bevételek, amelyek nem számítanak bele a bevételi határba, úgy a pénzforgalmi adózás esetén is vannak ilyen bevételek.

Értelemszerűen, ha ilyen típusú bevételek miatt veszítenénk el a pénzforgalmi adózást, akkor nem kell ettől tartanunk. A figyelmen kívül hagyható bevételek is két csoportba oszthatók, vannak a nevesített és a nem nevesített bevételek.

Nevesített figyelmen kívül hagyható bevétel lesz:

  • Az adóalany vállalkozásában használt
    • tárgyi eszköz értékesítéséből,
    • immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog végleges átengedéséből származó bevétel.
  • Közösségen belüli adómentes értékesítésből származó bevétel,
  • A tevékenység közérdekű jellegére tekintettel adómentes ügyletek ellenértéke (Áfa tv. 85. (1) bekezdés)
  • Az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés a)-g) pontja szerinti adómentes, kiegészítő jelleg