A pénzügyek Arany János költészetében – 1. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Arany János 200 éve, 1817. március 2-án született a Bihar megyei Nagyszalontán. A kisnemesi református családból származó, de ténylegesen földműveléssel foglalkozó család tizedik, és egyben egyetlen fiúgyermekeként született. Szorgalmának és tehetségének köszönhetően óriási pályaívet tudhat magáénak, 1882-ben bekövetkezett halálakor a nemzet mindenki által ismert lírikusától és közszereplőjétől búcsúztak. Kétrészes írásunkban pénzügyekkel, adózással kapcsolatos soraival emlékezünk rá, tisztelgünk emléke előtt.

…ne ámíts pénzért, tudva hamis hittel;

Ím ez arany kincs, légy vele boldog, vidd el.

(Csaba trilógia, 1881)

2017-ben ünnepeljük Arany János születésének 200. évfordulóját. Ezt az esztendőt az Országgyűlés és a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-emlékévnek nyilvánította.

Az emlékév legfontosabb eseményei a költő életében jelentős szerepet játszó településeken lesznek: Nagyszalontán, Debrecenben, Nagykőrösön és Budapesten.

A walesi bárdok Arany költészetének meghatározó verse, ezt tanulva a magyar diákok többet tudnak Walesnek a versben ismertetett eseményeiről, mint walesi társaik. A vers kapcsot adhat a két nép között, ezt erősíti, hogy a 200. évforduló alkalmából a walesi Montgomeryben a magyar költőt posztumusz Montgomery Szabad Polgára címmel tüntették ki.

Emlékérmék Arany János születésének 200. évfordulójára

 

Arany János életének néhány meghatározó eseménye

Élete történetének részletes ismertetésétől eltekintünk (ez számos forrásból elérhető), csak címszavakban soroljuk fel a legfontosabb eseményeket.

• Születésének dátuma: 1817. március 2.

• Az Arany-család első földjét és nemességét Bocskai Istvántól kapta, címerüket I. Rákóczi György adományozta 1634-ben. Nemesi előjogaikat elvesztették, amikor 1745-ben Mária Terézia herceg Esterházy Pál Antalnak adományozta a hajdúvárosokat. A nemeslevél birtokában a família 1778-tól pereskedett jussáért, eredménytelenül, végül a pereskedéssel Arany János apja felhagyott.

• Aranyt kisgyermekként csodagyereknek tartották, iskoláiban éltanuló volt. Debreceni középiskolai tanulmányait 1834-ben rövid időre megszakította, részben anyagi helyzetének rendezése miatt, Kisújszálláson beállt segédtanítónak. Munkája közben is sokat olvasott, tanult, elmélyedt a német és a francia nyelvben, latinból és németből fordításokkal is próbálkozott, kísérletezett a költészettel is.

• Egy év múlva rendeződött anyagi helyzete, visszatért a Debreceni Református Kollégiumba tanulmányait folytatni. Tehetségével gyorsan kitűnt, de Arany unta a kollégiumi életet, 1836 februárjában önként elhagyta a kollégiumot. A kilépés azt eredményezte, hogy középfokú tanulmányait nem fejezte be, és emiatt nem kaphatott végbizonyítványt sem, ennek a későbbiekben még lesz jelentősége.

• Néhány hónapig vándorszínészként élte életét, de egy álom hatására hazautazott. Ekkor tudta meg, hogy apja megvakult, anyja a hazaérkezése után két héttel meghalt.

  Az Arany család címere 1634-ből

   

   

• A következő években Nagyszalontán tanított, majd a hivatalnoki élettel próbálkozott, írnok volt, majd aljegyzővé nevezték ki.

• 1840-ben vette feleségül Ercsey Juliannát, házasságukból két gyermek született, 1841-ben Juliska, 1844-ben László.

• 1845 nyarán írta az Elveszett alkotmány című szatirikus eposzt, amelyet beküldött a Kisfaludy Társaság vígeposz-pályázatára. Ez hozta meg Arany első költői elismerését, a kitűzött 25 arannyal járó pályadíjat elnyerte. E művéről részletesebben a cikk második részében lesz szó.

• A Kisfaludy Társaság 1846-ban újabb pályázatot írt ki: „Készíttessék költői beszély, versben, melynek hőse valamelyt, a nép ajakin élő történeti személy, például: Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. A forma és a szellem pedig népies legyen. Beküldés határnapja: 1846. november 26. Jutalma 15 db arany.” Arany a Toldi című művével pályázott és nyert, a pályadíjat elismerésként 20 aranyra egészítették ki. A Toldi Aranynak országos ismertséget és elismertséget hozott, Petőfi barátjává fogadta. Ezt követően versei sorra jelentek meg nyomtatásban is, 1848-ban a Kisfaludy Társaság tagjává fogadta.

• A forradalmi események alatt Arany Nagyszalontán maradt, jegyzői hivatalát egészen 1849 tavaszáig megtartotta, bár a végén már fizetést sem kapott érte. Nemzetőrként részt vett Arad ostromában, majd a Belügyminisztériumban vállalt fogalmazói állást. Ő folyamatosan „költözött” a minisztériummal, de családja Nagyszalontán maradt.

• A szabadságharc bukása után egy ideig bujdosott, végül hazamerészkedett. Nem üldözték, nem tartóztatták le, hivatali szerepet nem mert vállalni. Jövedelem híján anyagilag viszont szinte teljesen ellehetetlenült a család.

• A válságos helyzetből egy házitanítói állás elvállalásával kezdett kiemelkedni, 1850-től újra megjelentek írásai is. 1851-ben Nagykőrösön kinevezték a magyar és latin nyelv és irodalom tanárának. Tanári állását egészen az 1850-es évek végéig betöltötte, mellette számos írása megjelent.

• 1857-ben Ferenc József és Erzsébet királyné magyarországi látogatása alkalmából felkérték egy üdvözlő költemény megírására. Ő ezt elhárította. Végül 1861-ben megírta A walesi bárdok című versét (megjelent 1863-ban), amely minden volt, csak nem üdvözlés. A cenzúra kikerülése miatt a verset első kiadásakor fordítóként írta alá.

  Zichy Mihály illusztrációja A walesi bárdokhoz

   

   

• A Széchenyi kezdeményezésére létrejött Magyar Tudományos Akadémia a szabadságharc bukását követően szüneteltette tevékenységét egészen 1858-ig. Az 1858. december 15-én tartott ülésen Aranyt levelező, majd még aznap rendes taggá választották. A Kisfaludy Társaság 1860. július 15-én igazgatójává választotta. Ezt követően Pestre költözött, hivatali és irodalmi tevékenysége is egyre jobban a városhoz kötötte.

• Az MTA titkára lett 1865-ben (az előző titkár halála miatt üresedett meg az állás), majd az alapszabály módosítása miatt ezt a funkciót 1870-től lemondásáig (1877) főtitkárként töltötte be (valójában csak harmadszori lemondását fogadták el 1879-ben, addig két alkalommal egy-egy évre szabadságra küldték).

• 1865-ben meghalt Juliska lánya. Ez annyira megrendítette, hogy egy évtizeden át alig ír verset. Utolsó költői korszaka 1876-77-től haláláig, 1882-ig tartott, ezt „őszikék” jelzővel illeti az irodalomtudomány (1877-ben írt ezzel a címmel verset, illetve jelent meg ezzel a címmel kötete). Ehhez az időszakhoz kötődik a Toldi szerelmének befejezése, számos balladája, illetve Shakespeare és Arisztophanész fordításai.

• Több magas állami kitüntetésben is részesítették, ezeket megpróbálta visszautasítani, de rábeszélésre átvette, majd fiókjába süllyesztette ezeket. Volt, amit ki sem vett a csomagolásából, halála után találták meg bontatlanul.

• Arany egészségi állapota egész életében gyenge volt, sokszor betegeskedett, műtötték, gyógyfürdőbe küldték. A Petőfi-szobor 1882. október 15-i avatásán megfázott, és tüdőgyulladást kapott. Egy hét múlva, október 22-én elhunyt. Két nappal később a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték örök nyugalomra, református szertartás szerint. Alig fél évvel korábban írt utolsó versében megjósolja halálát.

SEJTELEM Életem hatvanhatodik évébe’ Köt engem a jó Isten kévébe, Betakarít régi rakott csűrébe, Vet helyemre más gabonát cserébe. (1882. március 2.)

Arany János sírja a Fiumei úti Temetőben, a tölgyek alattArany János sírja a Fiumei úti Temetőben, a tölgyek alatt

Arany János sírja a Fiumei úti Temetőben, a tölgyek alatt

 

Arany hozzáállása az adózási kérdésekhez

A költő sajátos viszonyban volt a pénzzel, vagyonnal. Magánéletében – hogy udvariasan fejezzük ki magunkat – takarékos ember volt. Ezt ne rójuk fel neki, hiszen élete első évtizedeiben kijutott neki a nélkülözésből, még elismert költőként is kenyérgondokkal küzdött a szabadságharc bukását követően. Érthető, hogy amikor már „jobban ment” neki, akkor is megtartotta a korábbi takarékos életmódját.

Verseiben a pénz, az adózás jó néhány helyen megjelenik, és ami ennél is fontosabb, különböző kontextusokban. A következőkben néhány műrészlettel mutatjuk be véleményét az adózással kapcsolatban.

Az első idézet az 1848-ban írt János pap országa című verséből van:

Első ága volt a hitnek (Elmondom a nagyját): Hogy minden termék tizedét A papoknak adják, Bort és búzát és baromfit, Földeket is mellé S faluszámra jobbágy-népet, Aki a kövér pusztákat Ingyen megmívelné.

János pap képzeletbeli országának hitelvei között az első a tizedfizetés kötelezettsége a papok számára. A citált néhány sor alapján is egyértelmű, hogy Arany meglehetősen rossz véleménnyel volt a papokról, illetve a nekik fizetendő tizedről. A vers más részeiben is ostorozza az egyházfiakat, illetve a németeket, akik a magyar népet csak pénzforrásnak tekintik.

Arany református hitvallása ellenkezett a papi dőzsölés példájával, a nép kifosztásával.

A papi tizedet egyébként az 1848. évi úgynevezett áprilisi törvények eltörölték.

A fiatal Arany János (Barabás Miklós litográfiája, 1848)

 

A következő citátum az 1851-ben írt A nagyidai cigányok című „hőskölteményből” (vígeposzból) származik:

… Csóri nem tétováz sokat: Kiosztja közöttük a hivatalokat. Legelébb azt nézi: kinek van nagy körme S kinek keze inkább maga felé görbe; Fő adószedővé teszi bölcs Kolopot: Tud az bánni pénzzel, aki annyit lopott.

Arany maró gúnnyal illeti a hatalom birtokosait (tévedés ne essék, e sorokkal nem a cigányokat gúnyolja ki!), akik az adószedést a rablásban nagy jártassággal rendelkező Kolopra bízzák. Az már csak költői kérdés, hogy változott-e ez a helyzet az elmúlt jó másfél évszázadban.

A történelem során az egyik legborzasztóbb adófajta a hadisarc volt (volt?). A győztesek mindig jogot formáltak arra, hogy a legyőzötteket megadóztassák. Gyakran ideológiát társítottak ehhez, amely szerint a győztesek oldalán van az „igazság”, és ezért a veszteseknek fizetniük kell a kárért, meg kell téríteniük a háborúskodás költségeit.

Arany a Toldi trilógiában számos ponton ír a hadisarcról, alapvetően elítélő jelleggel. Ez alól csak akkor „enged” kivételt, ha meg kell büntetni az ellenség oldalára pártolókat. Akik a vesztesek alattvalói voltak, azoknak is fizetniük kell, mert „megmentették” őket. Ezekről szólnak a trilógia 1., 4. és 5. sorszámú idézetei.

A 2. idézet a hatalom adóztatási jogát emeli ki, a 3. pedig azt, hogy az idegen hatalmaknak való adófizetés valójában a függetlenség elvesztését, feladását jelenti (ennek is volt Arany korában – is – sajátos értelmezése).

Idézetek a Toldi trilógiából 1. …„Egy-egy arany! zsidók: Amiért megmenténk, fizessetek adót!” 2. „Legyen, azt kivánjuk, a fejedelemség, Mint maga a császár, sérthetetlen fenség; Pénzt verjen, zsidó-bért, vámot, adót szedjen, Pénzér’ szabadalmát, jogot ő engedjen; Pöreit császárhoz föl ne vigye senki; S firól-fira szálljon e hatalom rendi!” 3. Király pedig otthonn beparancsolá most Maga fő-deákját, Küküllei Jánost, Erre lévén a nagy leveles-tár bízva, Hol az ország minden dolga le van írva: És monda: „Se nappal ne nyugodj’ sem éjjel, Hányd az egész tárat nekem össze, szélyel: Vajon e szép ország – kiderűl-e onnat – Hogy adózott volna más birodalomnak?” 4. Valahol útaztok, valahol átkeltek, Azt ne halljam én, hogy bántsatok egy lelket, Vagy sarcot vegyetek, vagy ragadozzatok!… És szent koronámra szennyet ne hozzatok. 5. De a vár-vivásnak nincs vége, se’ hossza Legelőbb az útban meghódola Conza, Azután Conturszi város alá mennek; Sarcot vet a király lakóira ennek, Mert részire állt volt, elvette aranyját, Most ellene fordult s élteti Johannát; Vete hát birságot rá, s két napig űle, Míg azt lefizették, hada is körűle.

A Toldi első nyomtatásban megjelent kiadása (1847)

 

Cikkünk utolsó idézete az 1880-ban írt A jóságos özvegynek című verséből származik. A „jóságos özvegy” Bezerédj Etelka volt, özvegysége pedig Bezerédj István 1856-ban bekövetkezett halála után igen hosszúra nyúlt, Etelka 1888-ban halt meg.

Búbánatos özvegy! – rég özvegye Annak Kit Klio* följegyzett már halhatatlannak, Mert „Örök Igazság” volt szava járása. Az neve, az tette, az példa-adása. Ki – míg az önérdek, az ösi jog örvén, Nem hallgat e szóra, s még haboz a törvény – Tettel bizonyítá, mit hirdete szája; Hogy szabad a jobbágy, földje és munkája. Rád ezt a pazarlást hagyta dicsőségül, Ösi birtokát a régi panasz nélkül, S a korpát édenné ápolva, mivelve Megmutatá: mit tesz szorgalom és elme. És ez az érdem még kamatozott nálad, Birta örökségét gyenge női vállad, Áldozni, mikép őt, nemesen, közjóra, Téged is oly készen lele minden óra.

*Klió a történettudomány, a történetírás múzsája.

Bezerédj István, ahogyan az idézetbeli méltatás is kiemeli, jelentős személyiség volt. Ő volt az első önként adózó főnemes, jobbágyait felszabadította, iskoláztatta, ő hozta létre az első óvodát Magyarországon, javaslatot tett a progresszív adózás bevezetésére. Az országgyűlés üléstermében több más nemzeti nagyságunkkal (Széchenyi, Kossuth stb.) együtt festmény örökíti meg Bezerédj Istvánt.

Irodalom:

Arany János összes költeményei

---