A promóciók és az áfa

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Számos fogyasztási cikkek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozás él a marketingakciók adta lehetőséggel, különféle promóciókat alkalmazva. Előfordulhat, hogy a számvitel egy adott árcsökkenést engedménynek kezel, annak az így történő elszámolását is lehetővé teszi, ugyanakkor az áfa rendszerében nem minősül engedménynek, így az eredeti ügylet áfaalapja sem csökkenthető – írja az Adó szaklap.

Főképp a gyorsan forgó fogyasztási cikkek szektorában jellemző, hogy vásárlások ösztönzésére, a forgalom fellendítésére, árbevétel növelésére, a vevők szerzésére, megtartására, ismételt vásárlásra ösztönzésére, új termékek és szolgáltatások bevezetésére, beszállítói kapcsolatok fenntartására és egyéb célok érdekében marketingakciókat, promóciókat szerveznek, melyek során kupon átadásával, pontgyűjtő akciókkal, ingyenes szolgáltatásokkal vagy egyéb kedvezményekkel próbálják motiválni a fogyasztót, vásárlót a termék megvásárlására, illetve a szolgáltatás igénybevételére.

Vásárlásaink során sokszor a termék gyártója vagy értékesítője különféle kedvezményekre jogosító kupont, bont vagy jutalompontot ad részünkre, melyeket az értékesítési lánc végső fogyasztójaként beválthatunk vagy azzal fizethetünk egy későbbi vásárlás során.

A termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során a modern fizetési eszközöknek köszönhetően egyre bővül az ellenérték megfizetésének módja, a lehetőségek száma: fizethetünk készpénzben, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel és pénzhelyettesítő eszközzel is.

Írásunk elsősorban az általános forgalmi adó rendszerében igyekszik képet adni e témakörről. (A számviteli, könyvviteli, társasági adózás és személyi jövedelemadóra vonatkozó szabályok részletezésétől ezúttal eltekintünk). Előfordulhat, hogy a számvitel egy adott árcsökkenést engedménynek kezel, annak az így történő elszámolását is lehetővé teszi, ugyanakkor az áfa rendszerében nem minősül engedménynek, így az eredeti ügylet áfaalapja sem csökkenthető. A különböző konstrukciók tehát igen eltérőek lehetnek, s vizsgálataik is bonyolultak lehetnek.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) is fokozott érdeklődést mutat az interneten történő értékesítések iránt, nagy figyelmet szentel a számla- és nyugtaadási kötelezettségek teljesítésével összefüggő kötelezettségeknek.[1]

Kiskönyvtár az áfáról 3. rész: Áfalevonás és áfa-visszaigénylés
Gyakorlati példákon keresztül bemutatjuk az adólevonási jog természetét, szabályait, az adólevonás általános és különös feltételeit, kitérve a speciális termék- és szolgáltatáskörökre. Ismertetjük az adólevonás tárgyi feltételeit, valamint az áfa-visszaigénylés jelenleg hatályos rendszerét. Rendelje meg most! Ára mindössze 2990 Ft+ 5% áfa

1. A jogszabályi háttér

Az újszerű, illetve modern vásárlások megértéséhez szükséges ismernünk az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfatörvény) engedményekre vonatkozó rendelkezéseit, melyeket közösségi szinten az Európai Unió Tanácsa által elfogadott, közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) 79., 87., 185., 226. cikk 8. pontjai tartalmaznak.

Az Áfatörvény 71. § (1) bekezdése szerint:

71. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába nem tartozik bele:

a) az olyan ár- és díjengedmény vagy ár- és díjvisszatérítés (a továbbiakban együtt: árengedmény), amelyet az eredeti esedékességhez képest az ellenérték előrehozott megtérítésére tekintettel a teljesítésig adnak; illetőleg

b) a korábban beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény vagy más, szintén a teljesítésig adott üzletpolitikai célú árengedmény;

c) az a pénzösszeg, amelyet az adóalany a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől – mint az áthárított költség igazolt végső viselőjétől – kap, feltéve, hogy az így kapott összeget az adóalany saját nyilvántartásában elszámolási kötelezettségként tartja nyilván.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett árengedmény abban az esetben üzletpolitikai célú, ha

a) az árengedmény nyújtójától független féllel kötött és más független fél számára is – azonos feltételek mellett – ésszerűen elérhető, vagy

b) az árengedmény nyújtójától független féllel is – azonos feltételek mellett – köthető és számára ésszerűen elérhető

megállapodásban előre rögzített, vagy az annak alapján számított árengedmény pénzben kifejezett – adó nélkül számított – összesített összege kisebb, mint az árengedmény igénybevételére jogosító termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások pénzben kifejezett – adó nélkül számított – összesített ellenértéke.

(3) A termék beszerzőjével, szolgáltatás igénybevevőjével kötött előzetes megállapodás alapján az árengedmény nyújtója dönthet úgy is, hogy az általa az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek szerint nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összege a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása adóalapjába mégis beletartozik, illetőleg azzal az adó alapja utólag sem csökken [77. § (3) bekezdése], feltéve, hogy a nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek terhére akár az árengedmény nyújtója, akár – az árengedmény nyújtójával kötött előzetes megállapodás alapján – más értékesít terméket, nyújt szolgáltatást. Ilyen esetben az utóbb említett ügylet – a nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek erejéig – ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak minősül.

(4) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásának további feltétele, hogy az adóalany a kapott összeget saját nyilvántartásában elkülönítetten és tételesen mutassa ki, továbbá ehhez kapcsolódóan adólevonási jogot ne gyakoroljon.

Áfa törvény alkalmazása költségvetési szerveknél
Egy előadás az áfa törvény és a számlázás szabályairól, ahol kifejezetten a költségvetési szervekre vonatkozó előírások kerülnek megvitatásra. A konzultáción minden egyedi kérdését is felteheti előadónknak. Időpont: 2014. október 2. Előadó: Dr. Csátaljay Zsuzsanna adószakértő Helyszín: Budapest, Best Western Hotel Hungária Részletes tematika és jelentkezés >>

Az Áfatörvény nem ismer olyan árengedményt, melyet az ügyletet megelőzően nyújtanak. A termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésével egyidejűleg nyújtott árengedmények az Áfatörvény 71. §, míg a teljesítést követően adott engedmények a 77. § szerint ítélendőek meg.

2. Az engedmények csoportosítása

Az engedményeket különböző szempontok alapján lehet csoportosítani, melyek egyike az lehet, hogy mihez, mikor, és miben (pénzben, termékben, szolgáltatásban) nyújtják. Így az alábbi csoportok adódhatnak:

–   értékesítéskor, pénzben adott engedmény,

–   értékesítéskor termékben, szolgáltatásban adott engedmény,

–   az értékesítést követően, termékhez, szolgáltatáshoz közvetlenül kapcsolódóan adott engedmény,

–   az értékesítést követően, a termékhez, szolgáltatáshoz, nem közvetlenül kapcsolódóan adott engedmény,

–   az értékesítést követően, az ellenérték megtérítésének esedékességére tekintettel adott engedmény.

3. Értékesítéskor, pénzben adott engedmény

Az egyik legsűrűbben alkalmazott és nyújtott engedmény, mely szerint a vásárló a vásárlás helyén, az üzletben vagy a vállalkozás internetes boltjában a kiszemelt terméket, szolgáltatást az eredetileg meghirdetett árnál olcsóbban vásárolhatja meg, a különbözetet az eladó engedményként nyújtja a vásárlónak. Ezt az engedményt az eladó a vásárlásról kiállított számlán, nyugtán jelzi. A számla, nyugta végösszegét az engedménnyel csökkenti – az Áfatörvény 71. § (1) bekezdés b) pontja szerint –, s a vásárló ezt az engedménnyel csökkentett összeget téríti meg. Erre példa, ha az adott termék egy adott napon és helyen 20 százalékkal olcsóbban vásárolható meg, de a szezonvégi kiárusítás is ide tartozik.

Az Áfatörvény szigorú felsorolást tartalmaz, mi is tekinthető engedménynek. Fontos hangsúlyozni, hogy a már említett Áfatörvény 71. § (1) bekezdés a)–b) pontjainak, és (2) bekezdés együttes értelmezéséből kiindulva, az Áfatörvény adóalap-csökkentő hatású azonnali engedményként csak azokat az engedményeket ismeri el, amelyek üzletpolitikai célúak. Eleve üzletpolitikai célúnak tekinti az előre hozott fizetésre, valamint a mennyiségre tekintettel adott engedményt.

Minden további esetben vizsgálni kell: megfelel-e az engedmény az üzletpolitikai célnak, vagy sem. Az árengedmény nyújtójától független féllel kötött és más független fél számára is – azonos feltételek mellett – ésszerűen elérhető, vagy az árengedmény nyújtójától független féllel is – azonos feltételek mellett – köthető és számára ésszerűen elérhető, megállapodásban előre rögzített vagy az annak alapján számított árengedmény pénzben kifejezett – adó nélkül számított – összesített összege kisebb, mint az árengedmény igénybevételére jogosító termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások pénzben kifejezett – adó nélkül számított – összesített ellenértéke.

4. Értékesítéskor termékben, szolgáltatásban adott engedmény

Vásárlásaink során találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor az eladó nem pénzben (az ellenérték közvetlen csökkentésével) adja az engedményt, hanem a vásárláskor egyéb terméket, szolgáltatást illetve ezek későbbi, ingyenes vagy kedvezményes igénybe vételére jogosító kupont ad a vevőnek. Erre az alábbi példák sorakoztathatóak fel.

a) A „kettőt fizet, hármat kap” típusú engedmények

Az eladó egy meghatározott termékből több darab vásárlása esetén ugyanazon termékből egy darabot „ajándékba ad”, vagyis több termék megvásárlásakor egy termék ellenértékével megegyező összegű árengedményt kap a vásárló. Ezekben az esetekben nem igazi ajándékozásról van szó, ugyanis az nem közvetlen ellenszolgáltatás nélkül valósul meg. A kedvezmény ekkor mennyiségre tekintettel adott engedménynek tekinthető, amelyet az eladó a vásárlással egyidejűleg nyújt, nem pénzben, hanem ugyanabban a termékben. Ezek az akciók azonban általában független felek között történnek, az értékesítés azonos feltételekkel más független fél számára is elérhető. Sokszor találkozhatunk ilyen akciókkal nagyobb bevásárlóközpontok üzleteiben. A személyi feltételek teljesülnek ezekben az esetekben. Az árengedményt előre rögzített feltételek alapján kell megállapítani az értékesítőnek, továbbá az a feltétel is teljesül, hogy az árengedmény összege kisebb, mint az árengedmény igénybevételére jogosító termékértékesítés összege. Így ezek az akciók üzletpolitikai célú árengedménynek minősülnek.

Az értékesítésről kiállított számlán, nyugtán úgy kell az engedményként adott terméket feltüntetni, mintha annak értékét a számlán/nyugtán szereplő termék eladási árából nyújtották volna. Ennek megfelelő a számlázás „kettőt fizet, hármat kap” akció esetén, ha a számlán mind a három termék összértékét feltüntetik, a harmadik termék összegének értékét pedig negatív előjellel, engedményként.

A számlán célszerű elkerülni az „ajándékba” adott terméket érték nélkül vagy nulla forintos értéken való feltüntetést, mert ekkor a bizonylat félreérthető lehet, az eszköz térítés nélküli átadása gazdasági eseményét igazolja.

 

b) „Egy termékhez más termék” típusú engedmények

Erre példa lehet, ha a termék eladója nagy értékű termék vásárlása esetén ajándékba ad egy másik, általában kisebb értékű terméket. Az ajándékozás szó szerinti értelemben ekkor sem valósul meg, mert az eladó itt sem ellenszolgáltatás nélkül, hanem azért adja a terméket ajándékba, mert a másik terméket a vevő már megvásárolta.

Az engedménynek ezt a típusát ún. természetbeni engedménynek tekintjük. Ekkor ugyanis nem pénzben történik az engedmény nyújtása, hanem termékben, de természetesen pénzügyi hatása van az így adott engedménynek. Ezek az engedmények adózási szempontból üzletpolitikai célúak, ezért az adó alapja az engedmény összegével csökkenthető. Adóalapként mindkét termék vételárát figyelembe kell venni azzal, hogy az így kapott adóalapot le lehet csökkenteni az „ajándéktermék” ellenértékével, a számlázás az a) pontban említettekhez hasonlóan történik.

 

c) Későbbi engedményt biztosító kuponok

Az eladó sokszor azzal jutalmazza vásárlóját, hogy értékesítéskor, későbbi vásárlásaihoz meghatározott összegű, vagy meghatározott mértékű engedményre jogosító igazolást (törzsvásárlói kártyát, kuponokat stb.) ad. E kuponokat egy későbbi felhasználáskor az eladó a kuponon feltüntetett összeg vagy százalékérték meghatározásával, a vásárlásról kiállított számlában, nyugtában adott engedményként kezeli, s a vásárlónak az így csökkentett összeget kell kiegyenlítenie.

Kuponokban megvalósuló engedményekkel összefüggésben áfa szempontjából az alábbiakra kell figyelemmel lenni:

–   Ha a kupon meghatározott, konkrét, forintban kifejezett értékkel bír, és a meghirdetett akció szerint az adott kupon bizonyos termékek vásárlásakor a vételár egy részének kiegyenlítéséhez felhasználható, akkor a teljesítéssel egyidejűleg adott üzletpolitikai engedményről beszélhetünk. Ebben az esetben az értékesítő az áfaalap meghatározásakor a kupon értékével csökkentett ellenértéket veszi figyelembe, így az adófizetés a kupon értékével csökkentett összeg után történik.

–   Ha a kupon az Áfatörvény szerint pénzhelyettesítő eszköznek tekinthető, akkor az ügylet nem engedmény az áfa rendszerében, hanem pénzhelyettesítő eszközzel történő fizetés, ami azt jelenti, hogy a megvásárolt termék teljes ára után áfát kell fizetni.

–   Találkozhatunk olyan esettel is, amikor a nagy áruházláncok, bevásárlóközpontok, üzletek különböző újságok, hirdetési lapok segítségével, egy adott termékre és napra kijelölve, különböző százalékokban megjelölt kuponokat (kuponfüzeteket) biztosítanak a vásárlóknak. Ha a kupon olyan engedményre jogosító igazolás, ami egy (azonnali) meghatározott százalékos engedményre jogosítja annak felmutatóját, akkor a kupon kapcsán azonnali engedmény nyújtása történik. Az áfa alapja ebben az esetben az engedményre jogosító igazoláson szereplő százalékos mértékkel csökkentett vételár lesz.

d) Vásárlói pontok

Ezekben az akciókban elsősorban a szerződések, meghirdetett akciók konkrét tartalma alapján kell minősíteni az ügyletet.

A vevő a pontgyűjtő akció során egy adott termék teljes vételárát (az általános forgalmi adót is beleértve) fizeti meg, majd e termék vételára szerint kapott pontok összegyűjtése révén egy másik termék (szolgáltatás) megvásárlásakor árkedvezményre lesz jogosult.

A pontgyűjtés és -beváltás folyamatában két gazdasági esemény történik. Az egyik az adott termék értékesítése az eredeti, teljes vételár összegében, majd egy másik ügylet kapcsán történik az összegyűjtött pontok által, a megvásárolni kívánt termékek értékéből az első értékesítéssel azonos vagy attól eltérő időpontban (és helyen) biztosított árkedvezmény nyújtása. A két értékesítésről külön-külön számlát/nyugtát kell kiállítania az eladónak, egyet az első értékesítésről, egyet a második értékesítésről és az annak során megvalósuló árengedménynyújtásról is, amikor a két ügylet egy időben valósul meg. Az árengedmény nyújtását a számlában rögzíteni kell, még abban a különleges esetben is, amikor a vevő csak a felhalmozódott pontjait váltja be, és nem vásárol egyéb terméket, nem vesz igénybe egyéb szolgáltatást.

A vásárlói pontok esetében attól függően, hogy az eredeti, engedményre jogosító ügylet beazonosítható-e, kétféle áfaelszámolás lehetséges:

–   Amennyiben az eredeti ügyletkor megkapott vásárlói pontok alapján az eredeti, azaz az engedményre jogosító vásárlás beazonosítható, és az értékesítő ezt a vásárlói pontokért kiváltott terméket bizonylati szempontból az eredeti ügylethez kapcsolja, akkor az utólag adott természetbeni engedmény esetköre áll fenn. Az értékesítőnek az eredeti ügyletről kibocsátott számláját módosítania kell, mégpedig úgy, hogy a vásárlói pontok beváltásakor kibocsát egy ún. számlával egy tekintet alá eső okiratot, megjelölve annak kibocsátási dátumát, az eredeti számla sorszámát, hivatkozik arra, hogy természetben adott engedmény nyújtása történik, majd a vásárlói pontokért kiváltott termék adóalapját és az azt terhelő adóösszeget feltünteti, amelyet ugyanolyan összegben negatív előjellel is szerepeltet. Ezzel megvalósul az adóalap csökkentése, ugyanis az eredetileg értékesített termék vételáráért nem pusztán az eredeti terméket, hanem a vásárlói pontokért kiváltott terméket is megkapta a vásárló.

–   Ha az eredeti ügylet során megkapott vásárlói pontok alapján az eredeti ügylet nem azonosítható be, dönthet úgy is az árengedmény nyújtója az Áfatörvény 71. § (3) bekezdésének szabálya figyelembevételével, hogy az általa nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összege a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása adóalapjába mégis beletartozik, illetőleg azzal az adóalapja utólag sem csökken, feltéve, hogy a nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek terhére akár az árengedmény nyújtója, akár – az árengedmény nyújtójával kötött előzetes megállapodás alapján – más értékesít terméket, nyújt szolgáltatást. Ilyen esetben az utóbb említett ügylet – a nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek erejéig – ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak minősül.

Az Áfatörvény 71. § (3) bekezdés szerinti döntésnek akkor van nagy jelentősége, ha az árengedményhez kapcsolódó adóalap-korrekciók nehezen, illetve nagyon nagy ráfordítással végezhetők el. Ilyen például, ha több nagyvállalkozás együttesen alkalmaz kedvezményt a pontgyűjtő kártyákra. Az engedmény az értékesítőnél nem eredményez adóalap-csökkentést, ugyanis az eredeti értékesítéskor az értékesített termék teljes vételárának alapulvételével történt az adófizetés, majd a vásárlói pontok beváltásakor – tekintve, hogy az eredeti ügyletet nem azonosítják be – számlakorrekcióra sincsen lehetőség. A vásárlói pontokért cserébe megvásárolt termék pénzben kifejezhető ellenértéke után áfafizetési kötelezettség keletkezik.

Tegyük fel, hogy egy adóalany januárban értékesít egy televíziót 200 ezer forint bruttó áron a vevőnek, és egyúttal ad 10 ezer forint értékű vásárlói pontot. A vásárló egy későbbi hónapban be szeretné váltani vásárlói pontjait egy kávéfőzőre. Az értékesítő nem tudja, vagy nem kívánja az eredeti értékesítést beazonosítani, így bizonylatkorrekcióra, ezzel együtt adóalap-csökkentésre sem kerülhet sor. Ekkor az értékesítő – függetlenül attól, hogy vásárlói ponttal és nem pénzzel fizetett a vevő – a kávéfőző után áfát köteles fizetni, ugyanúgy, mint egy normál értékesítés keretében. Ebben az esetben a vásárlói pontok pénzhelyettesítő eszközként funkcionálnak.

Előfordult olyan eset, amikor a pontgyűjtő akció során az abban részt vevők (állatorvosok, növényvédelmi szakemberek) nem a saját vásárlásaira tekintettel kaptak pontokat, majd a pontok beváltásakor termékeket, hanem egy általuk tanácsolt, de a végső vevő által teljesített vásárlásokra figyelemmel jutottak vásárlói pontokhoz. A termék használata egy szakértelemmel rendelkező személy ajánlását, szakértelmét, felügyeletét igényelte. Ebben az esetben az Áfatörvény 71. § engedményre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók, mert az engedménynek egyik fogalmi eleme, hogy egy olyan ügylet teljesüljön, melyre tekintettel az engedményt adják. Szükséges egy alapügylet, melyre tekintettel értelmezhetőek az engedmény miatti korrekciós szabályok. Ha az ügyfél és a pontakcióban részt vevő kedvezményezettek között nincs közvetlen kereskedelmi kapcsolat, akkor az átadott termékek sem kezelhetőek üzletpolitikai árengedménynek.

A pontok révén történő termékvásárlás vagy szolgáltatás igénybevétele akkor minősülhet az előző termékértékesítések árengedményének (természetben adott engedménynek), ha a kedvezményezett ugyanaz a személy, aki a vásárolt, valamint pontosan meghatározható, hogy a terméket értékesítő mely értékesítésért adja a természetben árengedményként minősülő terméket.

5. Az értékesítést követően, termékhez, szolgáltatáshoz közvetlenül kapcsolódóan adott engedmény

Az engedmény e csoportjánál elmondható, hogy a vásárlási folyamat első szakasza már biztosan lezárult, a vevő a vásárlást véghezvitte, az eladó az eladást bizonylat kiállításával kísérte. Az engedmény nyújtására ezt követően kerül sor, a korábbi számlázott értékek módosításával. Ha az utólag adott pénzbeli engedmény számlázott, természetesen itt is vizsgálni kell azt, hogy az adózási szempontból üzletpolitikai célú vagy sem. Az utólagos pénzbeli engedmény bizonylatolása az Áfatörvény 170. §-ában foglalt, számlával egy tekintet alá eső okirattal történik. Ide tartoznak azok az esetek is, amikor a teljesítés időpontjában már észlelhető, megismerhető; a szerződéstől való eltérések következtében jár a vevőnek utólagos engedmény a termékből vagy szolgáltatásból. Erre példa, ha gyengébb minőséget szállított le az eladó, azonban a vevő a teljesítést elfogadta azzal, hogy az árból 10 százalék utólagos engedményt kap.

Az Áfatörvény 77. § (3) bekezdéséből következően az utólag adott engedmény adóalapra gyakorolt csökkentő hatása lehetőségként biztosított. Az Áfatörvény szerint, amennyiben a teljesítésre kötelezett adóalany úgy dönt, hogy nem kívánja számlázni az utólag adott engedményt, azaz nem kívánja az eredeti ügyletről kibocsátott bizonylatot számlával egy tekintet alá eső okirat kiállításával módosítani, akkor ez esetben a nem számlázott engedményekre vonatkozó szabályok lesznek alkalmazandók, így az eredeti ügylet adóalapját nem lehet később sem csökkenteni.

6. Az értékesítést követően, a termékhez, szolgáltatáshoz, nem közvetlenül kapcsolódóan adott engedmény

Az eladó és a vásárló között létrejött szerződésen alapuló, meghatározott termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz nem közvetlenül kapcsolódó, nem számlázott utólag adott engedmény (rabatt vagy bónusz), vevő részére nyújtott engedmények egyik különleges formája. A rabatt vagy bónusz nyújtására akkor van lehetőség, ha a felek még az egyes ügyletek teljesülése előtt szerződésükben egyértelműen konkretizálják azokat a feltételeket, amelyek bekövetkezésekor meghatározott mértékű engedmény illeti meg a vevőt. Ez gyakran egy időszak alatt a vevő részéről teljesített vásárlás, forgalom összértékéhez vagy összmennyiségéhez kötött, melynek célja a vevő vásárlásainak ösztönzése, egy bizonyos forgalmi szint elérése. A szerződésben részletezni kell az engedményre jogosító időszakot, az elszámolási időpontot, amikor megállapítják a tényleges forgalom összegét és a járó (fizetendő) engedményt, az engedmény rendezésének módját. Ha az utólag adott engedményt az értékesítő nem számlázza, az engedmény az adóalap terhére nem érvényesíthető.

 

7. Az értékesítést követően, az ellenérték megtérítésének esedékességére tekintettel adott engedmény

Ha a vevő az eladónak a megállapodásuk szerinti időponton belül fizet, ezért általában engedményt kap a vételárból. Az eladó sok esetben finanszírozási okból adja ezt a típusú engedményt, mert a hosszú fizetési határidők miatt a készletmozgás így számára könnyebben finanszírozható. Az „előre fizetés” címen adott engedmény, a skontó az értékesítés ellenértéke kifizetésének esedékességével függ össze. Sok helyen kvázi fordított kamatnak is tekintik, mert az ellenérték pénzügyi realizálásához kapcsolódik.

Ha a skontó érvényesítésére az Áfatörvény szerinti teljesítést követően kerül sor, az utólag adott engedménynek tekintendő. Az engedményt nyújtó adóalany dönthet arról, hogy azt számlázott vagy nem számlázott engedményként kezeli, tekintettel az Áfatörvény 77. § (3) bekezdésére, mely szerint az utólag adott engedmények esetén nem kötelező az adóalap utólagos csökkentése. Ha a teljesítést követően érvényesített skontót az eladó számlázza, a skontó az adóalap terhére nem érvényesíthető. Ha viszont a teljesítést követően érvényesített skontót az engedményt nyújtó adóalany számlázza, az eredeti teljesítésről kiállított számlát a skontó adataival módosítani kell, melyet a már említett, ún. számlával egy tekintet alá eső okirat kibocsátásával megtehet, és a módosításnak megfelelően csökkenthető az adóalap.

 

8. Online vásárlás kuponnal

Pár éve arra is van lehetőség, hogy termékeket, szolgáltatásokat egy cégen keresztül vásároljuk meg kuponos rendszerben, interneten. Ha például egy cég különböző kuponokat forgalmaz, és a vevők a termékért, szolgáltatásért a kuponon feltüntetett, meghatározott összegben fizetnek a forgalmazónak. A vevők a termék, illetve a szolgáltatás ellenértékét is e társaságnak fizetik meg, aki az így beszedett – jutalékkal csökkentett – összeget utalja át a terméket ténylegesen értékesítő, a szolgáltatást ténylegesen nyújtó társaságnak. A kupont forgalmazó tulajdonképpen csak a kapcsolatot teremti meg a értékesítővel/szolgáltatást nyújtóval és a vevővel. Egy ilyen háromszereplős ügylet során figyelembe kell venni, hogy a tényleges pénzmozgás, valamint a termék értékesítésének útja eltér egymástól.

Termékértékesítés az Áfatörvény 9. § (1) bekezdése értelmében kizárólag birtokba vehető dologgal kapcsolatosan valósulhat meg, ugyanezen szakasz azonban egyértelműen kizárja a birtokba vehető dolgok köréből a pénzhelyettesítő eszközt.

Első lépcsőben azt kell meghatározni, hogy ebben az esetben a kupon az áfa rendszerében minek minősül. A kupon nem áru.

Az Áfatörvény 259. § 8. pontja értelmében készpénz-helyettesítő fizetési eszköz a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 6. § 55. pontja alapján készpénz-helyettesítő fizetési eszköz:

a) a csekk,

b) az elektronikus pénzeszköz,

c) a pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél közötti keretszerződésben meghatározott olyan személyre szabott dolog vagy eljárás, amely lehetővé teszi az ügyfél számára a fizetési megbízás megtételét.

Mindezek alapján a kupon nem készpénz-helyettesítő fizetési eszköz.

Az Áfatörvény 259. § 15. pontja értelmében pénzhelyettesítő eszköznek minősül az utalvány – ide nem értve a pénzt és a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt –, ha azzal a kötelezett pénztartozást térít meg, feltéve, hogy annak jogosult általi elfogadásával a jogosult eredeti pénzkövetelése a kötelezettel szemben megszűnik. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a kupon pénzhelyettesítő eszköznek minősül.

Ebben az esetben tulajdonképpen három ügylet történik: egyrészt a pénzhelyettesítő eszköz értékesítése, másrészt az értékesítéseként jutalék kifizetése, és végül pedig a termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás a kuponok beváltásakor.

A kuponforgalmazó a kupon (utalvány) névértékének megfizetése ellenében adja át a kupont a vevő részére. A kupon értékesítése nem minősül az Áfatörvény értelmében termékértékesítésnek, ebben az esetben tulajdonképpen pénzeszközcsere történik, ezért ebben az esetben számla- vagy nyugtakibocsátás nem szükséges. Önmagában a kupon értékesítését a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165. § szerinti számviteli bizonylattal célszerű igazolni. A kuponforgalmazónak célszerű a vevő részére olyan dokumentációt, igazolást adni, mely részletezi a megvásárolt kuponok mennyiségét, értékét, a kuponok jelölő adatait, a vevő nevét, a beváltás helyét, határidejét, a beváltható termék, szolgáltatás megnevezését, illetve azokat az adatokat, amelyek a beváltáshoz szükségesek.

A szolgáltatásnyújtó és a kuponforgalmazó közötti jogviszonyt ketté kell választani, ugyanis egyrészről a vevőtől átvett – a kupon névértékének – megfelelő pénzösszeg átvétele történik, mely az Áfatörvény 71. § (1) bekezdés c) pontja szerinti elszámolási kötelezettséggel átvett összegnek minősül, mely az adó alapjába sem tartozik bele, így arról Áfatörvény szerinti bizonylatot nem, de számviteli bizonylatot kell kiállítani. Másrészről jutalék számlázása történik, amely már az Áfatörvény hatálya alá tartózó ügylet, ekkor a kuponforgalmazó cégnek kell számlát kiállítani a termékértékesítő/szolgáltatásnyújtó társaság, illetve adóalany részére.

Harmadik ügylet a kuponokat beváltó, elfogadó termékértékesítő, szolgáltatásnyújtó adóalany és a vevő közötti ügylet, mely során az értékesítőnek/szolgáltatásnyújtónak az Áfatörvény 159–169. §, illetve a 173. § szerinti bizonylatot kell kiállítania.

 

9. Az utalvány

Hétköznapjaink során nagyon sokféle utalvánnyal találkozunk és nagyon sok beszerzést, szolgáltatás-igénybevételt fizethetünk utalvánnyal. Fizethetünk papír alapon kibocsátott utalvánnyal, s ma már fizethetünk különféle elektronikus úton kibocsátott utalványokkal is vásárlásaink során. Előfordul az is, hogy tüzelőutalvánnyal igyekszik segíteni egy-egy szervezet a téli fűtési szezon költségeinek enyhítésében az arra rászorulóknak, megjelölve azon szervezeteket, vállalkozókat, ahol az utalvány maga beváltható. Ezzel mintegy igazolják is azt a tényt, hogy az utalvány ténylegesen is a megadott értékben és a megadott célra használták fel az arra jogosultak. Ekkor a jogosultak kézhez veszik az utalványokat, majd beváltják azt, például az önkormányzat által megjelölt tűzifa-kereskedő szervezeteknél, vállalkozóknál. A vállalkozó majd ezután elszámol az önkormányzattal.

Az Áfatörvény 9. §-a szerint termék értékesítése birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet. Az Áfatörvény 9. § (2) bekezdés b) pontja szerint nem tekinthető birtokba vehető dolognak a pénz, a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, a pénzhelyettesítő-eszköz, valamint – bizonyos kivételekkel – az értékpapír. Az Áfatörvény 259. § 15. pontja értelmében pénzhelyettesítő-eszköznek minősül az utalvány, egyéb fizetési megbízás vagy ígérvény – ide nem értve a pénzt és a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt –, ha azzal a kötelezett pénztartozást térít meg, feltéve, hogy annak jogosult általi elfogadásával a jogosult eredeti pénzkövetelése a kötelezettel szemben megszűnik.

Az áfa rendszerében a fenti ügyletnél termékértékesítés csak akkor valósul meg, ha az adott vállalkozótól a magánszemély megvásárolja a tűzifát. Számlát a kereskedő a termék beszerzője részére az Áfatörvény 159. § alapján köteles kiállítani. Amikor az utalványt beváltják, az utalványon szereplő összeget úgy kell tekinteni, mint amely az áfa összegét is magában foglalja. Az utalványok ellenében megvásárolt tűzifa összegével ezután a kereskedő elszámol az önkormányzattal. Ebben a relációban nincs termékértékesítés, azaz itt nem valósul meg Áfatörvény hatálya alá tartozó ügylet. Tekintve, hogy nincs termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, így számlakibocsátási kötelezettség sem merülhet fel, azaz az elszámolás bizonylataként az Sztv. szerinti számviteli bizonylatot állítják ki.

Ugyanígy a pénzhelyettesítő-eszközök fogalmába értendő az Erzsébet-utalvány, az ajándékutalvány, a könyvutalvány, s még sorolhatnánk.

Gyakran előfordul, hogy egyes adóalanyok egy-egy bemutatóra, vásárra, fesztiválra, tematikus rendezvényre kitelepülve, oly módon értékesítik portékájukat, hogy eladásaik során ellenértékül kizárólag a rendezvény szervezője által a rendezvény látogatói részére pénz ellenében rendelkezésre bocsátott, és csak az adott rendezvény helyszínén felhasználható (például kóstolójegy, utalvány, bon) készpénz/pénz-helyettesítő eszközöket fogadhatják el. A fenti számlakibocsátásra vonatkozó megállapítások itt is érvényesek azzal a kiegészítéssel, hogy természetesen a pénz készpénz/pénz-helyettesítő eszközökre történő cserélése ebben az esetben sem valósít meg sem termékértékesítést, sem szolgáltatásnyújtást az áfa rendszerében. Ezáltal a rendezvény szervezőinek a „pénzeszközcsere” ügylettel kapcsolatosan Áfatörvény szerinti bizonylat kiállítási kötelezettségük itt sem keletkezik. Amikor a rendezvény látogatói, vendégei az utalványt felhasználják a kiállítóktól, értékesítőktől történő vásárlásaik során, akkor az utalvány a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének kiegyenlítésére szolgál, amely után az Áfatörvény szerinti bizonylatot kell kiállítani. Főszabály szerint azonban számlát ezekben az esetekben a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybevevője állít ki, ugyanis ő döntő többségben nem adóalany, hanem magánszemély, és általában az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a teljesítésig maradéktalanul kiegyenlítik, valamint ha a magánszemély nem kéri számla kiállítását, akkor az értékesítőt, szolgáltatásnyújtót ekkor nyugtakibocsátási kötelezettség terheli az Áfatörvény 166. § (1) bekezdése szerint.

Dr. Veress Júlia az Adó szaklap 2014/7. számában megjelent cikkéből a fentieken túl mindent megtudhat a témával kapcsolatos ellenőrzési tapasztalatokról, az európai bírósági ítéletekről és a hazai bírósági határozatokról . Az Adó szaklap 2014/7. száma a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolható.

---