A Rubik-egyezménnyel törjük fel a svájci banktitkot
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Rubik-egyezmény az a csodafegyver, amely alapján a kormány bejelentkezett a Svájcban eltitkolt vagyonok harmadára. Adószakértők véleménye megoszlik arról, hogy továbbra is el lehet-e bújni offsore cégek mögé Svájcban. A számos rendelkezésre álló adat ellenére az is kérdéses, mekkora lehet az ott elrejtett vagyon, amelynek kamatai után eddig is évente 400-500 millió forinthoz jutott Magyarország.
Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár a közelmúltban bejelentette, hogy a magyar hatóságok a Svájcban vezetett titkos magyar betéteket visszamenőlegesen meg kívánják adóztatni mintegy 35 százalékos átlagos forrásadóval, amelyért cserébe teljes információ- és adatnyilvánosságot szeretnénk. A bejelentés vélhetően egyrészt a hazai tárgyalópozíció alapjait jelzi a svájci partnereknek, másrészt üzenet a vagyont eltitkoló magyar számlatulajdonosok számára, hogy nincsenek biztonságban. Szakértők szerint a teljes körű információátadásra igen kevés az esély, mert ebben a kérdésben eddig csak az Egyesült Államok ért el sikereket, gazdasági nyomásgyakorlás segítségével. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Magyarországnak ne lenne keresnivalója Svájcban.
Rubik-egyezménnyel az adócsalók ellen
A jelek egyértelműen arra mutatnak, hogy Magyarország is a Rubik-egyezmény bevezetését tervezi. Ennek értelmében Svájc vállalja, hogy az országban vezetett titkos bankszámlák esetében nemcsak az eddig adott kamat után számolt 35 százalékos forrásadó jelentős részét fizeti ki azoknak az országoknak, ahová a svájci titkos számlát vezető ügyfélnek adóznia kellett volna, hanem ennek tőkealapját is hasonló mértékű adóval sújtja, amit szintén átutal annak oda, ahová az adórezidens tartozik.
Svájc tehát banktitkokat végül nem ad az egyezményt aláíró országnak, de megsarcolja a titkos vagyonokat. A bejelentés során példaként említett országok és a bevezetni tervezett forrásadó mértéke miatt lehet a kormány szándékai mögött a Rubik-egyezményt sejteni. A Rubik-egyezményt már letárgyalt országok esetében ugyanis igen hasonló ahhoz az átlagosan 35 százalékhoz, amit Lázár János említett.
Az Ausztriával kötött megegyezés esetében az adó mértéke ugyanis 15-38 százalék, Nagy Britannia esetében 19-34 százalék, míg Németországgal 21-41 százalék között állapodott meg Svájc, de aztán a német törvényhozásban elbukott a tervezet, így azt nem ratifikálták. Ezek a számok egyébként az életbe lépésükig még változhatnak, és akár elérhetik a némethez hasonló 21-41 százalékos szintet.
A magyar kormány tehát a bejelentés értelmében arra számít, hogy az svájci bankszámlákon keresztül eléri a hazai adóelkerülőket és jelentős összeget tud a költségvetésbe terelni. Az Adó Online a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól megtudta, hogy eddig a helyzetet Európai Unió Tanácsa által 2003. június 3-án elfogadott 2003/48/EK, a „Megtakarítási Irányelv” szabályozta. Ennek célja az adott tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó adóköteles jövedelmének teljes körű adóztatása abban az esetben is – a tőke szabad mozgásának és fizetési műveletek korlátozásának tilalmáról szóló elvek alapján – a, ha a kamatjövedelem nem az illetőség szerinti tagállamban keletkezik.
A Svájci Államszövetség az Európai Unióval 2004. október 26-án aláírt megállapodás alapján vesz részt az információcserében. Eszerint az uniós tagállamok többségétől eltérően nem automatikus információcserét folytat, hanem forrásadót von le a magyar illetőségű haszonhúzók svájci számláin keletkezett kamatjövedelemből, melynek 75 százalékát utalja minden év június 30-ig a Magyar Államkincstár számlájára, 25 százalékát megtartja. A forrásadó mértéke az irányelv alapján meghatározott, az utóbbi években fokozatosan emelkedett, jelenleg 35 százalék.
A NAV adataiból így kiderül, hogy tavaly a svájci hatóságok közel 2 millió eurót utaltak át a Magyar Állami Kincstárnak, amelyet mintegy 563 millió forintként könyveltek el (egy évvel korábban ez az összeg 1,7 millió euró, azaz 465 millió forint volt). Ebből az összegből ki lehet számítani a Svájc által levont forrásadót, amely így kerekítve 830 millió forintnyi összeg volt. Ez tehát az az összeg, amit azoktól a magyar bankszámla-tulajdonosoktól vontak le Svájcban, akik Magyarországon nem adóztak a svájci kamatjövedelmük után.
Bár ebből az összegből ki lehet számítani, hogy a kamat, amelyből a forrásadót vonták, 2,3 milliárd forintnyi összeg volt, de a tőkerészre csak hozzávetőleges becslésekbe lehet bonyolódni. Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője ugyanis az Adó Online-nak elmondta, hogy a svájci bankoknak (a magyarokkal ellentétben) jelenleg nincs szükségük betétekre, így a kamatot igen alacsonyra szabják. Sőt még az is várható, hogy a közeljövőben akár még „negatív kamatot” is bevezetnek, azaz megnövelik a betétek költségét, hogy elirányítsák maguktól a pénzt. Ennek megfelelően a 2011-es évre vonatkozóan megközelítőleg 0-0,5 százalék közötti banki kamatot lehetett elérni a megtakarításokra, amelynél magasabb hozamot legfeljebb az igen hosszú 5-10 éves lekötések hozhattak. A számlákon tartott pénzekhez viszont értékpapírszámlák, vagy részvényszámlák is tartozhatnak, amelynek hozama egy-egy jó döntéssel akár a 30 százalékot is elérheti, így pontosabb becsléseket csak akkor lehetne tenni, ha lehetne ismerni a számlák összetételét.
Lázár János bejelentése mindenesetre a Nemzetgazdasági Minisztérium becslése alapján még 1000 milliárd forintnyi vagyonról szólt. A sajtóban eközben megjelent már 2000 milliárd forintos szám is, de az államtitkár később, egy sajtóbeszélgetésen már 700 milliárdra finomította a becsült vagyon összegét, amelynek tehát közel az egyharmada lehet az, amely a magyar kincstárba befolyhat.
Fehér pénzekre nem lőnek
A bejelentés után sokan amiatt aggódtak, hogy a súlyos, 35 százalékos forrásadót azoknak is meg kell fizetniük, akik egyébként itthon az adóhatóságnak bevallották ezt a jövedelmüket, de különböző megfontolásokból svájci bankszámlára helyezték el azt. Ezt az esetet azonban eddig is megkülönböztető módon kezelték a nemzetközi egyezmények, és ebben továbbra sem várható változás.
A NAV-tól megtudtuk, hogy azoknak, akik Svájcban tartott pénzeik után Magyarországon bevallották a jövedelmüket, Svájc mentességet ad a forrásadó alól akkor, ha a számlatulajdonos kéri a svájci hatóságoktól a forrásadó-mentességet, és egyben nyilatkozik azon adatairól, melyeket a kifizető az automatikus információcsere keretében közölni köteles Magyarországgal. A NAV adatai szerint ilyen önkéntes adatközlés során 2011-ben megközelítőleg 122 millió forintnyi kamatról tettek jelentést, míg tavaly 368 millióról. Ezt a mentességi eljárást egyébként a tagállamok közül kizárólag Luxemburg alkalmazza, illetve valamennyi harmadik ország, így Svájc, Liechtenstein, San Marino, Monaco és Andorra is.
Svájci bankszámlákon lehetnek magánszemélyek teljesen legális jövedelmei is. Emellett vállalkozások is vezethetnek legálisan bankszámlákat Svájcban – hívta fel a figyelmet a különbségtétel fontosságára Máthé Dóra, PwC Magyarország cégtársa. Mint a társasági adóval foglalkozó szakember elmondta, sok nyugat-európai cég, és jó pár magyar is használja Svájcot adóoptimalizálásra. Svájc ugyanis nem tagja az EU-nak, így egy-egy cégnek nagyobb adókedvezményeket tudnak nyújtani a letelepedéshez. Az adókulcsot így igen alacsonyra is lehet faragni egy svájci kantonban.
Nem lenne jó, ha mindezeket összemosnák a vagyon eltitkolására létrehozott adóparadicsomokban bejegyzett offshore-cégekkel. Szerinte mindemellett nehéz lenne megállapítani, hogy ezen cégek magyar eredetűek-e. A legfeketébb pénzekhez a Brit Virgin-szigetek, Jersey, Seychelle-szigetek számláit használják – mondta.
Ki bújik az offshore mögött?
A feketepénzeket kezelő offshore cégeknek is szükségük van olyan biztos banki háttérre, amit Svájc képes nyújtani, és ha ezeknek a cégeknek a számláit kívánják 35 százalékos forrásadóval sújtani, akkor kérdéses, hogy ki lehet-e deríteni, hogy magyar eredetű-e a vagyon. Hiszen vannak olyan offshore cégek, amelynek a tulajdonosai titkosak. Emellett trustok, alapítványok is érintettek, amelyek komoly vagyonokat kezelnek. Itt is gondot jelenthet, hogy ki áll a számlák mögött, mert ilyenkor a tulajdonos maga az alapítvány.
Békés Balázs, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adópartnere szerint viszont mivel egy bank a pénzmosás elleni szabályrendszer bevezetése miatt minden esetben tisztában van azzal, hogy egy-egy bankszámla mögött milyen magánszemély áll, így mindegy, hogy a vagyont offshore cégek, alapítványok vagy trustok kezelik-e.
Békés Balázs úgy véli, hogy igen tiszta a helyzet, hiszen jelenleg a Svájcban vezetett bankszámlák kamatai után a vagyon tulajdonosainak eddig is Magyarországon kellett volna adózniuk. Miután erről kapott az adózó igazolást, azt jelezhette a svájci hatóságoknak, így ott nem vontak tőle forrásadót. A mindez elmaradt, és az anonimitás mögé bújtak a számlatulajdonosok, akkor a banknak értelemszerűen tudomása volt arról, hogy magyar állampolgáré a vagyon. Így ezek kamata után a bank 35 százalékos adót vont le, és fizetett be a svájci hatóságoknak, amely ennek a 75 százalékát átutalta Magyarországnak. Ekkor azonban megőrizték a bankszámla vezetőjének anonimitását. A helyzet a Rubik-egyezménnyel annyiban változik, hogy míg eddig a vagyonrész védve volt, és csak a kamat adózott, most már az adózatlan tőkerészhez is hozzányúlnak.
Mit tehet az adócsaló?
A Rubik-egyezmény életbe lépésével az anonim számlatulajdonosoknak több lehetőségük van. Első esetben nem tesznek semmit, elkönyvelik a számlájukon lévő összeg harmadolását, és elfogadják, hogy ezen a módon fehérítették ki az eltitkolt vagyonukat, feltéve, hogy a 35 százalékos forrásadó levonása egyben a maradék 65 százalék tekintetében adóamnesztiával jár.
Emellett lehetőségük van az előremenekülésre is, például önrevízióval legalizálhatják a folyószámlán lévő pénzt – hívta fel a figyelmet Kalocsai Zsolt, az RSM DTM elnök-vezérigazgatója. Ebben az esetben fontos odafigyelni, hogy a több évre visszamenő elhelyezések esetén évente milyen kulccsal kellett adózni, és ennek megfelelően kell végrehajtaniuk az önellenőrzést. Amennyiben ezt az utat választják, akkor az eddigi adóelkerülők így szintén megmenekülhetnek az utólagos felelősségre vonás alól, és vélhetően jobban járnak, mint a 35 százalékos forrásadóval, hiszen az szja idén például mindössze 16 százalék.
Mindemellett az interneten keresgélve a proaktív lépések között igen hamar lehet találni olyan megoldásokat is, amelyek a további adóelkerülésre adnak tanácsokat. Ezek persze további kockázattal, és bonyodalommal járnak. Emellett az is lehetséges, hogy ha tovább folytatódik a nemzetközi törekvés a kiskapuk bezárására, akkor még inkább sarokba szorulhatnak az ügyeskedők. Így a titkos bankszámlák tulajdonosai számára a Rubik-egyezmény akár jó lehetőség lehet arra, hogy megszabaduljanak az adócsalás miatt rájuk nehezedő (akár hatósági, akár lelki) nyomástól, és részt vállaljanak a közteherviselésből.
