Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A cikksorozatnak kettős célja van, egyrészt a nem adóalanyok felé történő értékesítések (szolgáltatásnyújtások) szabályainak áttekintése, valamint a digitalizációról szóló sorozatban többször hivatkozott 2021-ben bevezetett e-kereskedelmi csomag bemutatása.
Bár a Közösségen belüli távértékesítés szabályai is jelentősen módosultak 2021 júliusától, azonban, ha a harmadik országos adóalanyok által teljesített ügyletekre tekintünk, akkor még sokkal mélyrehatóbb változásokat tapasztalhatunk.
Az e-kereskedelmet szabályozó csomag életbe lépte előtt az uniós adóalanyok jelentős versenyhátrányban voltak a – jellemzően – távol-keleti adóalanyokkal szemben, ugyanis utóbbi kör 22 euró érték alatt adómentesen tudta az uniós megrendelői felé a termékeit behozni/értékesíteni.
Az első jelentős változás ennek a 22 eurós adómentes kategóriának a teljes megszüntetése, valamint helyette egy 150 eurós kategória létrehozás volt. Abban az esetben, ha a termék értéke 150 euró alatt marad, akkor alkalmazhatóak rá az import-távértékesítés szabályai. Az import-távértékesítés szabályainak alkalmazásához az nem elegendő, hogy a termék belefér a 150 eurós limitbe, további feltétel, hogy az áru harmadik országból induljon, a már korábban ismertetett vevői kör (magánszemély, adófizetésre nem kötelezett adóalanyok, stb.) legyen a megrendelő, a termék fuvarozásáról az eladó gondoskodjon, illetve a termék ne legyen jövedéki termék. Bármely feltétel nem teljesül, teljesen más szabályokat kell alkalmazni.
Fontos kiemelni, hogy a termék fuvarozása nem törhet meg, például oly módon, hogy az eladó először tömegében behozza az Unióba a termékét, azt vámkezeli (szabad forgalomba bocsátja), majd megrendelés esetén már uniós áruként az Unió területéről elszállítja azt végső megrendelője felé. Ez ugyanis valójában két ügyletet takar, egy importot és egy Közösségen belüli távértékesítést.
Tudjuk, hogy a Közösség területére harmadik országból behozott terméket nem kötelező abban az országban szabad forgalomba bocsájtani, ami az árunak a rendeltetési helye, hanem a rendeltetési országtól eltérő tagállamban is történhet a vámkezelés. Amennyiben az ügylet tárgya 150 euró érték alatti termék, tehát amelyre alkalmazhatóak a speciális szabályok, akkor a távértékesítés a rendeltetési hely országában fog teljesülni, annak az országnak az áfáját kell felszámítani, ahova a termék „megy”, illetve ha az ügyletre alkalmazzák a harmadik országos adóalanyoknak létrehozott egyablakos rendszert, akkor az import még adómentes is lesz.
Ugyanezek a szabályok lesznek érvényesek akkor, amikor a szabad forgalomba helyezés tagállama és a rendeltetés tagállama megegyezik, valamint az egyablakos rendszert használják, akkor is a rendeltetés országának áfa-kulcsát kell alkalmazni, illetve a termékimport adómentes lesz.
Az előbbi szabályoktól érdemi eltérést akkor fogunk tapasztalni, amikor bár a rendeltetés és a szabad forgalomba helyezés tagállama megegyezik, de a távértékesítő nem használja ki az egyablakos rendszer kínálta lehetőségeket. Ebben az esetben az ügylet teljesítési helye a harmadik ország lesz, ahonnan a termék elindul. A termékimport ilyenkor adóköteles lesz, az áfát a szabad forgalomba helyezéssel egyidőben meg kell fizetni, a távértékesítés nem fog még külön adózni.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.
