Kisokos a kamatjövedelemről
Összeállításunkból mindent megtudhat a kamatjövedelmekről és adózásukról
Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A trianoni békediktátum aláírása lehetőséget teremtett a magyarországi stabilizációs folyamatok elindítására. Ez a külpolitikai, a belpolitikai társadalmi és gazdasági, ez utóbbi részeként a pénzügyi-államháztartási stabilitás megteremtését egyaránt jelentette.
Sokszorosan súlyos beszámítás alá esik az állam megrövidítése most, amikor az adók elvonásával egyenesen az ország létét, fennállását kockáztatjuk.
(részlet az 1920. évi XXXII. törvény indoklásából)
A Trianoni békeszerződés következtében elvesztette Magyarország területének kétharmad részét, népességének 60%-át, nyersanyag-lelőhelyeinek túlnyomó többségét. A békediktátum nem volt tekintettel a megmaradó Magyarország működőképességére, amelynek egyik legmarkánsabb jele volt, hogy energiaforrásainak jelentős része is az utódállamokba került, a közlekedési infrastruktúra (úthálózat és vasútvonalak) megmaradt része nem volt képes biztosítani a korábbi jól tervezett és szervezett szállítási, utazási lehetőségeket.
Csonka Magyarország a terület- és népességaránynál nagyobb arányban örökölte meg az ipari kapacitásokat (~50%), illetve a megmaradó részek lakosságának képzettsége valamivel magasabb szintű volt, mint a leszakadt területeké.
Az Osztrák-Magyar Monarchia gazdaságának kiszolgáltatottsága a világpiacnak jóval kisebb volt, mint az utódállamoké, a Monarchia élelmiszertermelése, nyersanyagai jelentős mértékben képesek voltak biztosítani a belső termelési és fogyasztási igényeket. Trianon után viszont Magyarország külkereskedelemre utalt ország lett, a nyersanyagokat, az energiahordozókat, a fejlett ipari termékeket, de még a cipő- és ruhaipari termékek jó részét is importálni kellett. Az importhányad megnövekedése és a jóvátételi kötelezettség (hadisarc) viszont megkövetelte az export növelését.
Pozitív fejleményként volt értékelhető, hogy az I. világháborút követően visszaesett a kivándorlási hullám. Ennek elsődleges oka nem az volt, hogy az Egyesült Államok országonkénti kvótákat állapított meg a bevándorlásra (pl. 1926-ban Magyarországra 473 fő volt a limit), egész Európában visszaesett a kivándorlás. A Magyarországra betelepülők száma viszont ugrásszerűen megnőtt, a leszakadt országrészekből több mint 300 ezren költöztek Magyarországra.
Az államháztartás helyzete
A világháború és az azt követő események – így az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, a megszállás – kimerítették a magyar államháztartás tartalékait, ezt tovább súlyosbította, hogy a győztes hatalmak zálog alá vették Magyarország bevételeit és vagyonát.
Költségvetési törvény összeállítására 1921-ben történt az első kísérlet (1921. évi XXIII. törvénycikk az 1920/21. évi állami költségvetésről). A törvény összesen 20 210 748 615 koronában állapította meg a kiadásokat, ezzel szemben a bevételek főösszege mindössze 10 520 555 804 korona volt, azaz a tervezett hiány 9 690 192 811 korona volt, ami azt jelenti, hogy a kiadások felére nem volt fedezet.
A következő években nem kísérelték meg az államháztartás mérlegét törvényben szabályozni, lehetetlen is lett volna észszerűen megtervezni azt. Egy elfogadható költségvetés készítésére végül 1925-ben került sor (1925. évi IX. törvénycikk az 1924/25. évi állami költségvetésről), jórészt visszamenőlegesen, tehát tényadatok alapján. Ez a költségvetés 13% hiánnyal számolt.
A belpolitikai helyzet meglehetősen zilált volt a 20-as évek elején, több olyan törvényt is hoztak, amelyek szigorú büntetésekkel fenyegették a törvénytelenségeket. Ezek közül négyet emelünk ki, már a címük is jól mutatja az akkori helyzetet:
A pénzügyi stabilitás megteremtése érdekében szükség volt a közteherviselés alól kibúvók szigorúbb szankcionálására. Az adócsalás esetében ez azt jelentette, hogy ha az adócsalás vétségnek minősült, akkor egy évig terjedhető fogházzal, bűntett esetében három évig terjedhető börtönnel volt büntetendő, de mellette további büntetésként a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését is el kellett szenvednie az elkövetőnek.
A törvény indoklásának következő részlete ma is megszívlelendő (lenne):
Az iskolákban is tanítani kell, hogy aki önző érdekből az államot károsítja, az a hazának az ellensége, továbbá, hogy az ily cselekedet erkölcstelensége nem kisebb, mint bármely más, a vagyon ellen nyereségvágyból elkövetett közönséges bűncselekmény erkölcstelensége, sőt súlyosabb is, amennyiben még a tolvajról és a sikkasztóról vagy csalóról feltehetjük, hogy bűnös lelki világában a hazaszeretet számára maradt hely, arról azonban, aki tudatosan és szándékosan az államot rövidíti meg, senki sem mondhatja, hogy a hazáját szereti. |
---|
Illetéktörvény
A közteherviselést érintő korábbi jogszabályok módosítása mellett egy új törvény megalkotása mérföldkövet jelentett. Ez pedig a vagyonátruházási illetékekről szóló 1920. évi XXXIV. törvénycikk volt. A törvény egységesen szabályozta az örökléssel, ajándékozással, visszterhes vagyonátruházással – ide értve az ingó dolog, az ingatlan és a vagyoni értékű jogok átruházását is – kapcsolatos kötelezettségeket, rögzítette az értékelési szabályokat.
A törvény a Wekerle Sándor pénzügyminisztersége idején elfogadott hasonló című törvény szabályozásán alapult, de annak érdemi működtetése az 1918-20-as évek eseményei miatt nehézségekbe ütközött, illetve a megváltozott körülmények is indokolták az újrakodifikálást.
A törvény struktúrája, szabályai mai illetékszabályozásunkban is visszaköszönnek, mindez jól mutatja azt, hogy egy átgondolt reformlépésről volt szó a közteherviselés rendszerében.
Korányi Frigyes pénzügyminiszter – hivatkozva Wekerle korábbi elképzeléseire is – további illetékszabályok bevezetését is bejelentette, így az okirati illetékek, a törvénykezési illetékek és a közigazgatási eljárási illetékek rendszerbe foglalását is. Ezek az illetékek egyébként léteztek, de „elszórva” különböző jogszabályokban, gyakran szabályozási hibákkal.
Ezeknek az illetékszabályoknak az egységes szabályozására hosszú időn át nem került sor, csak az 1986. évi I. törvény valósította meg ezt.
Fényűzési forgalmi adó
Hogy mi minősül luxuscikknek, az korról-korra változik, illetve természetesen ennek megítélése függ a társadalom fejlettségétől, az adott ország gazdasági viszonyaitól. Korábban is több alkalommal említettük már az ilyen termékek, tevékenységek adóztatását (pl. fegyvertartás, játékasztalok, cselédtartás, kocsi- és lótartás). A világháború következményeként a luxus megítélése jelentősen megváltozott, de az államháztartás pénzigénye is számos terméket, szolgáltatást a fényűzés kategóriájába sodort.
Az országgyűlés 1920 nyarán fogadta el a fényűzési forgalmi adóról szóló 1920. évi XVI. törvénycikket, amely a napi fogyasztási termékek és szolgáltatások jelentős részét is megadóztatta. A bőséges felsorolást a cikk mellékletében teljes terjedelmében közzé tesszük.
Az adó mértéke 10% volt, kivéve, ha az étel- és italfogyasztásra fényűzési vállalatnál (minősített vendéglátóhelyen) került sor, ebben az esetben 25% volt az adó mértéke.
A gramofon és a hozzá való lemezek is luxuscikknek minősültek
Az infláció, mint rejtett adózás
Az adózás egyik legdurvább módja az infláció. A lakosság és a gazdasági szereplők megtakarításai szinte észrevétlenül enyésznek el. Ennek nem ritkán a felelőtlen állami túlköltekezés az oka, amit olyan pénz- vagy egyéb értékpapír kibocsátással finanszíroznak, amelynek nincs meg a fedezete a gazdasági teljesítményben. Ilyen túlköltekezés lehet persze a külfölddel szemben teljesítendő hiteltörlesztések, vagy az országra kivetett jóvátételi kötelezettség is.
Előfordul, hogy az állam tudatosan generálja az inflációt, hasznot húz belőle, és az állami kötelezettségekhez ilyen módon teremt fedezetet.
Magyarországon az infláció különböző formái több alkalommal is megjelentek már korábban is. Ilyen volt a középkorban a pénzrontás (kevésbé értékes ötvöző anyagok hozzáadása a nemesfémhez), Rákóczi fedezet nélküli pénzkibocsátása, de az 1848-49-es időszakban kibocsátott Kossuth-bankók mögött sem volt nemesfémfedezet.
Az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában egészen 1914-ig ismeretlen volt az infláció. A háború finanszírozására Magyarország 14 milliárd korona kölcsönt vett fel a központi banktól, illetve 18 milliárd korona értékben bocsátott ki hadikölcsön-kötvényeket. Ez jórészt fedezetlen pénzkibocsátásban jelent meg, az első világháború végére már 60%-os volt a pénzromlás mértéke.
Hegedűs Lóránt stabilizációs kísérlete
A világháborút követően az első stabilizációs programot Hegedűs Lóránt (pénzügyminiszter volt 1920. december 16-tól 1921. szeptember 27-ig) dolgozta ki. Mivel az ország külső forrásokhoz nem tudott hozzájutni, ezért csak a belső forrásokra hagyatkozhatott. Ennek módszereként megemelték a korábbi adókat, ún. vagyonváltság adókat vetettek ki, illetve néhány új adófajtát is bevezettek.
A Bethlen-kormány tagjai, Hegedüs Lóránt jobbról a negyedik
Az új adók között elsőként kell megemlíteni a hadiváltságról szóló 1921. évi XIII. törvénycikket. E törvény alapján minden 1865 és 1899 között született férfinak, aki nem vett részt az első világháború harci cselekményeiben hadiváltságot kellett fizetnie. A törvény igen kevés kivételt engedett meg, ezek közül három fontos területet emelünk ki:
A hadiváltságból a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák segítését kívánták finanszírozni.
A vagyonváltságot több törvényben is szabályozták, különböző vagyonelemekre vetették ki:
A vagyonváltság törvények indoklása szerint ez a közteher azért is indokolt, mert a világháború során az állam megvédte azokat a vagyonelemeket, amiket megterheltek. Maga az indoklás eléggé álságos volt, különösen a betétek és folyószámla követelések esetében, mivel a jelentős infláció miatt ezek jelentős értékvesztést szenvedtek el.
Hegedűs 24-25 millió korona vagyonváltsággal számolt, ennél azonban jóval kevesebb folyt be.
A vagyonváltság törvényeket is ismertette a korabeli ADÓ-szaklap e száma
A legnagyobb elmaradás a földterületek természetben történő beszolgáltatásánál volt, a remélt 1,5 millió kataszteri hold helyett annak csak harmada folyt be, a nagybirtokosok ellenálltak.
Hegedűs a pénzben befolyt vagyonváltságot az államadóság csökkentésére szerette volna fordítani, de a költségvetési helyzet miatt egy részét ennek folyó költségvetési kiadásokra költötték.
Az új adófajták között több olyan is volt, amelyek jól megfogható, beszedhető és ellenőrizhető adófajtákat jelentettek (mai adórendszerünkben ilyen például a pénzügyi tranzakciós illeték és a távközlési adó). Két ilyen adót említünk meg.
Adóval terhelték a gyujtószereket (1921. évi XI. törvénycikk). Ez a különböző gyufaféléket és a gyujtószerszámokat (mai szóhasználattal öngyújtókat) vonta adózás alá. A remélt költségvetési bevételen (115 millió korona) túl fontos szempont volt, hogy Magyarország ezekből a gyújtószerekből jelentős importra szorult, a belföldi termelés a szükségleteknek csak mintegy 40%-át volt képes kielégíteni.
Legalább ennyire furcsa (mai szemmel) a szivarkahüvely- és szivarkapapir-adóról szóló 1921. évi XIX. törvénycikk. Az adó bevezetése mellett a költségvetés bevételi igénye volt a döntő, a remélt bevétel 70 millió korona volt. Importproblémák itt nem merültek fel, mint ahogyan a dohányzás egészségre káros volta sem szerepelt az indoklásban. Hogy mennyire alaposan készítették elő még az ilyen törvénytervezeteket is, jól mutatja az indoklás következő részlete:
A jelenleg magyar állami igazgatás alatt álló területen ezidőszerint 16 szivarkahüvely- és szivarkapapír-gyártelep van, még pedig Budapesten 11 Sopronban 2, Pestujhelyen, Cinkotán és Szegeden 1-1. Ezek az ipartelepek napi 8 órai munka mellett évente 23,000.000 dobozt a 100 drb. szivarkahüvelyt képesek előállítani, de minden nehézség nélkül 2 munkáscsoportot tudnának egyszerre foglalkoztatni, amely esetben az eddigi termelés 46,000.000 dobozra volna emelhető. Ezzel szemben a fogyasztás évente 28,000.000 dobozra tehető. A szivarkapapír – a vágástól eltekintve, amire minden gyár kellőképen be van rendezve – kézi munkával készül, így tehát ebből a cikkből úgyszólván tetszőleges mennyiség gyártható; az évi szükséglet mintegy 80,000.000 60 lapos csomagra tehető. Az előadottakból kitűnőleg, a meglévő szivarkahüvely- és szivarkapapírgyáraink, az évi 28,000.000 dobozra becsült szivarkahüvely szükségletet minden nehézség nélkül fedezni tudják, sőt a munkáslétszám emelése révén, olyan feleslegeket termelhetnek, amelyek e cikkben kivitelt tesznek lehetővé, a szivarkapapírszükséglet fedezése pedig, még a fogyasztás jelentékeny növekedése mellett is minden akadály nélkül biztosítható. Ami a törvényjavaslatból várható pénzügyi jövedelmet illeti, a fenti adatok alapján és a törvényjavaslatban foglalt adótételek alkalmazása révén kb. 70,000.000 K évi bevételt remélek ebből az adóból biztosíthatni, megjegyzem azonban, hogy ez az összeg előreláthatólag még növekedni fog, mert jelenleg aránylag csekély fogyasztással állunk szemben, amelynek emelkedése várható. |
---|
A szivarkapapír értékesítéséből is jelentős adóbevételt vártak
A bevezetett intézkedések kevésnek bizonyultak, az államháztartás helyzete csak ideiglenesen stabilizálódott, a belső erőforrásokra alapozott stabilizáció kudarcra volt ítélve. Az 1921-es év őszére meglódult az infláció, Hegedűs csomagja összeomlott, lemondásra kényszerült a miniszteri posztról.
Irodalom:
Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)
Magyarország gazdaságtörténete a Honfoglalástól a XX. századig (szerk.: Honvári János, AULA Kiadó, 2000, Budapest, 328-333.pp.)
Magyarország története –1918-1919, 1919-1945 (Akadémiai Kiadó, 1978, Budapest, 426-440.pp.)
Melléklet: a fényűzési forgalmi adóról szóló 1920. évi XVI. törvénycikkben meghatározott luxuscikkek köre
A fényűzési tárgyak a következők: 1. gyöngyök és drágakövek, úgyszintén ezeknek utánzatai, továbbá a mesterséges drágakövek és féldrágakövek; az ezekből a tárgyakból készült vagy velük szoros (mechanikai) összeköttetésbe hozott anyagok; |
---|
Összeállításunkból mindent megtudhat a kamatjövedelmekről és adózásukról
Követhetetlenné vált az adók fizetésének rendszere azzal, hogy az adóhatóság bejelentés nélkül is levonhat köztartozásokra összegeket az akár más adóra szánt pénzünkből. Ezen a gyakorlaton változtatna a MINKE (Minősített Könyvelők Egyesülete) javaslata.
2024-ben bevezetésre került az elektronikus áfa rendszer, amely a digitalizációban rejlő lehetőségek kihasználásával az áfa bevallások elkészítésében vállalt adóhatósági támogatás keretében csökkenti a vállalkozások számára az adminisztrációs terheket. Egyúttal kijelöli a fejlődés irányát is, amelyben a végső cél az új platformok használatának elterjedése. A HÍD Consulting segítségével áttekintjük a digitális szabályozás részleteit
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!