Adóalapképzés a bizományosi konstrukció esetén

Szerző: Molnár Péter
Dátum: 2019. május 23.
Címkék:
Rovat:
Az előző cikkben alaposan körbejártuk a bizományosi szerződés két típusát és a teljesítési időpontok alakulását eladási, illetve vételi bizomány esetén. Röviden összefoglalva a bizományosi konstrukcióban két viszonylatot különböztetünk meg, a megbízó és a bizományos, valamint a bizományos és harmadik személy közti ügyletet, amelyek összefüggenek egymással. A megbízás irányulhat valamely termék(ek) eladására, illetve beszerzésére. Eladási bizomány esetén a teljesítési időpontnak mindkét viszonylatban meg kell egyeznie, vételi bizománynál ennek nem kellene megegyeznie, azonban az adókockázat minimalizálása érdekében célszerű ezt is egy időpontra hozni.

Kiemelten fontos a bizományi díj és az adóalap témájának alapos ismerete, mivel bár már több mint 10 éve új Áfa törvény van hatályban, a NAV mégis mentett át a korábbi törvény értelmezéséből a mai mindennapos gyakorlatba.

Az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja szerint termék értékesítése esetén az adó alapjába beletartoznak a „ felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek”. Ugyanitt a (2) bekezdésben „Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.”

Az előbbi alapján tehát a törvény járulékos költségként említi a bizományi díjat. Járulékos költségként csak akkor képes valamely költség az adó alapjának részévé válni, ha ugyanaz a nyújtója és ugyanaz a megrendelője, mint a főügyletnek. Bizományi konstrukció esetén a főügylet az mindig a termék megszerzése, eladására irányul, azaz a bizományos és a harmadik személy között zajlik. Azaz a vételi bizomány lesz az, amikor a termék megrendelője és a bizományosi szolgáltatás nyújtójának személye megegyezik. Vételi bizománynál a megbízó megrendelőként lép fel a beszerzett termék és a bizományosi szolgáltatás vonatkozásában is, azaz a bizományosi díj az adó alapjának részévé tud válni járulékos költségként. Ez azt jelenti, hogy a bizományi díj nem fog önálló ügyletet képezni, a termék ellenértékével együtt számlázandó, ezért célszerű a megbízónak és a bizományosnak úgy meghatározni a termék ellenértékét, hogy az már magába foglalja a bizományosi díjat is.

Nézzük meg ezt egy gyakorlati példán keresztül, a megbízó megbízza a bizományost, hogy vásároljon neki öt darab terméket 63.500 Ft-ért (bruttó összeg). A felek 10.000 Ft-ban határozzák meg a bizományosi díjat. Bizományos be is szerzi az öt terméket 63.500 Ft-ért és kiszámlázza a teljes díjat megbízója felé a következőképpen: 50000 (alapár) + 10000 (bizományosi díj) = 60000 * 0,27 = 76.200 Ft. A bizományos végső egyenlege ezen az ügyleten: 16.200 – 13.500 = 2.700 Ft fizetendő adó. Tekintettel a hivatali gyakorlatra nagyon figyeljünk oda, hogy a teljesítési időpont mindkét viszonylatban (eladó-bizományos, bizományos-megbízó) ugyanaz legyen.

Eladási bizomány már nem ilyen egyszerű, hiszen eleve különbözik két minőség, ugyanis a bizományos az eladást harmadik személy felé teljesíti, míg a megbízó irányába bizományosi szolgáltatást teljesít. Máshonnan megközelítve, a bizományos a megbízótól megveszi a terméket, amit elad harmadik személy részére, és a tevékenységéért bizományi díjat fog felszámolni megbízója felé. Ebből logikusan következik, hogy a bizományos nem lehet termékértékesítő és szolgáltatás nyújtó is a megbízó felé, azaz a bizományosi díj nem vehetné fel a járulékos költség minőségét, azonban a NAV hatályos joggyakorlata mégis négyszögesíti a kört, és nem engedi, hogy a bizományosi díjat külön számlázza le megbízója felé.

Adókockázat minimalizálása érdekében a felek semmi esetre se állapodjanak meg abban, hogy a bizományos külön számla keretében számlázza le a bizományosi díjat, mert ha ezt megteszi és a megbízó ezt a számlát levonásba helyezi, akkor a NAV könnyen adókülönbözetet tárhat fel nála, amelynek bírság vonzata is lehet. E helyett a felek kövessék a hatóság által elvárt gyakorlatot, a megbízó termékértékesítésről kiállított számlájának pénzügyi rendezése során számoljanak el a bizományosi díjjal.

Nézzük meg ezt is konkrét példán keresztül, ami az egyszerűség kedvéért legyen az előző példa fordítottja, azaz a megbízó azzal bízza meg a bizományost, hogy adjon el öt terméket 50.000 + ÁFA összegért, és a bizományosi díj legyen 10.000 Ft.

Amennyiben a felek minimalizálni kívánják az adókockázatot, akkor a megbízó 50.000-10.000 = 40.000 + ÁFA (10.800 Ft) összegben fogja kibocsátani a számláját, míg a bizományos harmadik személy irányába 50.000 + ÁFA (13.500 Ft) összegben fog számlázni. Az ügylet kapcsán a költségvetés nyeresége 13.500 – 10.800 = 2.700 Ft általános forgalmi adó.

A cikk szerzője: Molnár Péter független adótanácsadó


Kapcsolódó cikkek: