Adóhatósági „szégyenlisták”

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Adó szaklap írása az állami adó- és vámhatóság kifejezetten szankciós célú vagy közvetetten szankciós hatású közzétételeire fókuszál. A hatályos szabályozás fényében részletesen foglalkozik az egyes közzétételi listák törvényi feltételeivel, így különösen azok tartalmával, korlátaival és a közzétett adatok körével.

1. A nyilvánosságra hozatal célja és korlátai

Számos országban alkalmazzák a nagy összegű, illetve tartós tartozással rendelkező adózók nyilvános közzétételének intézményét, amely egyfajta szankcióként jelenik meg. A nyilvánosságra hozatal az érintett vonatkozásában negatív értékítéletet jelent, az adórövidítésekkel kapcsolatban céloz meg speciális és egyben generális visszatartó erőt, a gazdasági élet egészét tekintve pedig az átláthatóságot és a nagyobb biztonságot szolgálja. A nagy összegű adóhiánnyal, illetve tartós tartozással rendelkezők publikálása jogkövetésre ösztönző eszközként is megjelenik, a konkrét adózót szándékozzák vele fizetési kötelezettségének teljesítésére buzdítani.

A „szégyenlisták” alkalmazása, de még inkább azok aktuális tartalma iránt a publikum mindenkor nagy érdeklődést tanúsít, és azokra egyes nemzetközi szervezetek is figyelmet fordítanak. Így például az IOTA (Intra-European Organisation of Tax Administrations), amely a nyilvánosságra hozatallal a hátralékbehajtási módszerekről és elősegítő intézkedésekről 2013-ban publikált – 30 ország bevonásával – összehasonlító és értékelő jelentésében foglalkozott.

A felmérés eredménye szerint nyilvánosságra hozatalt a részt vevő tagállamok 80 százaléka alkalmaz. A szervezet a jelentésében kiemelten foglalkozik az adótartozással rendelkezők nyilvánosságra hozatalának jogi korlátaival, amellyel a közzétételt alkalmazó tagállamok mindegyike érintett. Ezekben az országokban – jogi szabályozás alapján – kizárólag az adós jogszabályban meghatározott adatai (az adós neve és adószáma, az adós vezető tisztségviselője vagy tulajdonosa és/vagy a tartozás összege) tehetők közzé. Egyes tagállamok publikálják ellenben például az adós tevékenységi körét (Bulgária), a meg nem fizetett adónemeket és az adós érvényben lévő fizetési kedvezményeit (Észtország), avagy az adóhatósági döntést és az adófizetés részleteit (Svédország) is.

A nyilvánosságra hozatal alapja a megfelelő nyilvántartás. A jelentés szerint az országok mindössze harmada katalogizálja centralizált nyilvántartásban az adósokat (pl. Magyarország, Bulgária, Dánia, Észtország, Lettország, Portugália, Szerbia, Szlovákia, Svájc és Svédország). Néhány kivételtől eltekintve a regiszter – amelynek vezetéséért szinte mindenütt az adóhatóság felelős – fő szabályként kizárólag a végrehajtható adótartozás összegét tartalmazza. De van olyan ország is, aki csak a fizetendő hátralékot (például Észtország vagy Svájc), és olyan is, aki mindkettőt megjeleníti (például Lettország vagy Svédország). Eltérő a gyakorlat abban is, hogy a nyilvántartás a tartozás nagyságrendjétől függetlenül minden adóst tartalmaz-e, avagy csak azokat, akik egy meghatározott összeg feletti tartozással bírnak.

A jelentés külön kitér az aktív publikáció módszerére, amikor is az adóhatóság az adósokat a médiában jeleníti meg, úgymond „hirdeti”. Ezt az intézkedést az országok 40 százaléka alkalmazza, köztük például Magyarország is. Ez a közzététel legáltalánosabban az internetre, azon belül is az adott ország adóhatóságának honlapjára korlátozódik. Mindössze néhány tagállam hozza nyilvánosságra adósait újságban (például Írország, Szerbia, az Egyesült Királyság, Finnország és Észtország), vagy akár a rádióban és televízióban is (Írország, Szerbia).

2. A hazai szabályozásról röviden

2.1. A kezdeti lépések: az első közzétételek

A hazai adóigazgatás 1996-tól teszi lehetővé az adótitokhoz fűződő jogok közérdekből történő korlátozását, törvény által kötelezve az állami adóhatóságot arra, hogy szankciós jelleggel az adótitok fogalomkörébe eső adatokat tegyen közzé a tisztességesen adózók védelme érdekében, illetve a gazdaság tisztulásának céljából. Az első nyilvánosságra hozatal azokat az adózókat érintette, akiknek a terhére egy bizonyos összeget (magánszemély esetében 10, más adózók esetében 100 millió forintot) meghaladó adóhiányt állapított meg az állami adóhatóság. Emellett közzétették a bejelentkezési kötelezettség nélkül tevékenykedők adatait is [az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 48. § (3) bekezdés és (4) bekezdés a) pontja].

2.2. Alkotmányossági próba és további közzétételi listák bevezetése

A 2003-ban történt újraszabályozáskor a jogalkotó a korábbi szabályozást változatlan tartalommal emelte át az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: 2003-as Art.) 55. § (3) és (4) bekezdéseibe.

A régi-új rendelkezések absztrakt normakontroll keretében – szinte azonnal – az Alkotmánybíróság elé kerültek [26/2004. (VII. 7.) AB határozat]. Döntésében a bírói testület a bejelentési kötelezettségüket elmulasztók nyilvánosságra hozatalát vizsgálta, érdemben a személyes adatok védelméhez való joggal összefüggésben (minthogy az indítvány kizárólag erre irányult). Arra a megállapításra jutott, hogy a személyes adatok védelméhez való jogot önmagában a vitatott rendelkezés nem sérti. Törvény ugyanis közérdekből, az adatok körének kifejezett megjelölésével elrendelheti személyes adatok nyilvánosságra hozatalát. A nyilvánosságra hozatal a jelen esetben közérdekből történik, és mások jogainak megóvása a célja. Az Alkotmánybíróság a szükségességi-arányossági teszt eredménye alapján pedig úgy ítélte meg, hogy az intézkedés nem jelent szükségtelen korlátozást, és – a nyilvánosságra hozatal mint a bejelentkezési kötelezettség elmulasztása következményeire figyelemmel – a rendelkezés céljához képest nem is tekinthető aránytalannak.

Az alkotmánybírósági döntés az adóhiány közzététele vonatkozásában tett másik indítványt – határozott kérelem hiányában – visszautasította. Ez a rendelkezés tehát érdemben végül nem került a testület elé.

A szabályozás – ahogy az az adóeljárási jogszabályoktól általában megszokott – 2004. és 2018. között számos alkalommal módosult, helyenként kizárólag pontosító célzattal, másutt ellenben kiegészítő tartalommal. A rendelkezések között ugyanis újabb és újabb közzétételi lehetőségek-kötelezettségek jelentek meg az állami adóhatóság feladataként. A cél, de leginkább a kifejtett hatás tekintetében pedig számos – így például a 2003-as Art. 54. § (5) bekezdés b), c) és d) pontok, 55. § (5), (6) és (8) bekezdések szerinti – közzétételi lista szankciós intézkedésnek, avagy állami adóhatósági „szégyenlistának” is tekinthető.

Jelen írásunknak nem tárgya, de a teljesség igényével meg kell említeni, hogy 2012-től a jogalkotó az önkormányzati adóhatóságok számára is lehetőséget ad (a helyben szokásos módon történő közzététellel) a nyilvánosság erejének alkalmazására, a helyi adó és gépjárműadó vonatkozásában, a 90 napon keresztül folyamatosan nagyobb összegű adótartozással rendelkező adózók esetében. Érdekes tény, hogy ez a közzétételi lista a tartozás összegét is tartalmazza, mégpedig a kezdetektől, szemben a nagy összegű adótartozással rendelkező adósok azon listájával, amelyet az állami adó- és vámhatóság tesz közzé.

2.3. A hatályos rendelkezések szerinti „szégyenlisták”

Az adóeljárási szabályok 2016. évi újrakodifikációját követően az adóhatósági közzététel szabályait az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényben (a továbbiakban: Art.) találjuk.

Minthogy az adószám-felfüggesztés jogintézménye megszűnt, az ezzel összefüggésben szabályozott nyilvánosságra hozatal sem jelenik meg már az új rendelkezések között (amelyből következően ilyen adatbázis sem érhető el).

A hatályos szabályozás szerint így az alábbiak szerint alkalmaz az állami adó- és vámhatóság szankciós jelleggel nyilvánosságra hozatalt:

A közzététel tartalma	Jogszabályi alap
Nagy összegű adóhiánnyal rendelkező adózók listája	Art. 263. §
Nagy összegű adótartozással rendelkező adósok listája	Art. 264. §
Be nem jelentett foglalkoztatottat foglalkoztatók listája	Art. 265. §
Az adószám szankciós jellegű törlésével érintett adózók listája	Art. 266. § c) pont
Végrehajtási eljárással érintett adózók listája	Art. 266. § d) pont
Bejelentkezési kötelezettség nélkül tevékenykedő adózók listája	Art. 266. § g) pont
Az áfabevallási kötelezettségüket több mint két egymást követő bevallási időszakon keresztül elmulasztó adózók listája	Art. 266. § l) pont

A rövid áttekintést és történeti előzményeket követően a továbbiakban a szerző a nyilvánosságra hozatal törvényi feltételeinek részletes elemzésével és jogalkalmazási kérdéseivel foglalkozik.

3. A nyilvánosságra hozatal egyes esetei és jogalkalmazási kérdései

3.1. Az adóhiánnyal rendelkező adózók közzététele

Hosszú jogalkalmazási gyakorlatra tekint vissza a nagy összegű adóhiánnyal rendelkező adózók deklaráltan szankciós célú közzététele. Az Art. 263. §-a szerint az állami adó- és vámhatóság azon adózók adatainak a közzétételére köteles, akiknek a terhére véglegessé vált határozatban természetes személyek esetében 10 millió forintot, más adózók esetében 100 millió forintot meghaladó összegű adóhiányt állapított meg, és akik a határozatban előírt fizetési kötelezettségüknek – a határozatban megállapított határidőben – nem tettek eleget. A listán a csőd- vagy felszámolási eljárás vagy kényszertörlés alatt álló adózók nem szerepelnek.

A közzétett adatok köre: az adózó neve (elnevezése), lakóhelye, székhelye, telephelye és adószáma.

Ezen túlmenően publikált adat – jogszabályi felhatalmazás alapján – az adóhiány és jogkövetkezmények, azaz a bírságok és késedelmi pótlék összege is!

Noha a jogkövetkezmények összege megjelenik az adóhatósági listán, azonban az irányadó összeghatárt magának a határozat szerinti adóhiánynak kell meghaladnia, tehát a határozatban szereplő jogkövetkezmények az összeghatárra vonatkozó törvényi feltétel teljesülését nem befolyásolják.

PÉLDA

Egy gazdasági társaság terhére az adóhatóság véglegessé vált elsőfokú határozatában általános forgalmi adónemben 90 millió forint adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet, illetve ahhoz kapcsolódóan 45 millió forint adóbírságot és 3 millió forint késedelmi pótlékot állapított meg. Az adózó határidőre a mindösszesen 138 millió forint tekintetében a fizetési kötelezettségét nem teljesítette. Közzétételre ebben az esetben nem kerül sor, minthogy az adóhiány önmagában (azaz a jogkövetkezmények nélkül) nem haladja meg a gazdasági társaságok esetében irányadó 100 millió forintos összeghatárt.

A hatósági gyakorlat az adóhiány összeghatárának számításakor az adott időszakban véglegessé vált, de kizárólag az egy határozatban megállapított adóhiányt veszi alapul, azaz az adóhiány összege nem kumulálódik az egy negyedévben véglegessé vált több határozat alapján.

PÉLDA

Egy gazdasági társaság terhére az adóhatóság általános forgalmi adónemben a 2019. negyedik negyedévben véglegessé vált elsőfokú határozatában 2019. június hónap vonatkozásában 55 millió, míg egy másik, ugyanezen negyedévben véglegessé vált határozatában 2019. július hónap vonatkozásában 65 millió forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapít meg. Közzétételre a negyedévet követő 30 napon belül nem kerül sor, minthogy az adóhiány összege határozatonként a 100 millió forintos összeghatárt nem haladja meg.

A közzététel negyedévente történik – a negyedévet követő harminc napon belül – a negyedév során véglegessé vált határozatok tekintetében, az adatbázis az állami adó- és vámhatóság honlapján xls formátumban található meg.

Arra, hogy a közzététel szempontjából mikor tekinthető véglegesnek a határozat, az adóeljárás szabályai nyújtanak választ.

– Végleges az elsőfokú határozat akkor, ha a fellebbezési határidő eltelt és ellene nem fellebbeztek, vagy a fellebbezésről lemondtak, illetve azt visszavonták. Nem tekinthető azonban véglegesnek akkor, ha a kézbesítésének megdöntése tárgyában előterjesztett kézbesítési kifogás iránti kérelem, avagy a fellebbezés elkésettségére tekintettel előterjesztett igazolási kérelem elbírálására irányuló eljárás még zajlik.

– Végleges a másodfokú határozat akkor, ha a fellebbezés alapján a másodfokú adóhatóság az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta vagy megváltoztatta. A véglegesség a határozat közlésével áll be.

Nem tekinthető azonban véglegesnek a másodfokú határozat, ha

– a kézbesítésével szemben benyújtott kézbesítési kifogás elbírálására irányuló eljárás véglegesen még nem zárult le;

– annak bírósági felülvizsgálatára kerül(het) sor, vagyis akkor, ha a kereset megindítására nyitva álló határidő még nem telt el, illetve az adózó által indított közigazgatási per jogerősen nem zárult le; továbbá

– a keresetet a bíróság visszautasítja, vagy az eljárás megszüntetéséről dönt, azonban az erről szóló bírósági végzés még nem emelkedett jogerőre.

A közzététel konjunktív törvényi feltétele a fizetési kötelezettség teljesítésének hiánya. Közzétételre ugyanis akkor kerülhet sor, ha az adózó a határozatban előírt fizetési kötelezettségnek a határozatban előírt határidőben, az adóhatósági határozat véglegessé válását követő 15 napon belül nem tesz eleget (Art. 62. §). Önmagában tehát a nagy összegű adómegállapítás ténye nem vonja maga után a nyilvánosság ereje alkalmazásának ódiumát akkor, ha az adózó a kötelezettséget határidőben megfizeti. Fontos gyakorlati tudnivaló, hogy a megfizetettség adóhatósági azonosítását nagyban segíti és gyorsítja a pontosság, azaz a megfelelő adószámlára és a közlemény (azaz az adószám pontos) feltüntetésével történő teljesítés.

3.2. A nagy összegű adótartozással rendelkező adósok nyilvánosságra hozatala  

A gazdasági életben a szerződő partnerek fizetőképessége rendkívül fontos információ. Minthogy azonban nagy összegű tartozás nemcsak az adóellenőrzés során feltárt adóhiányból származhat, hanem például az adózó folyó (bevallásain alapuló) fizetési kötelezettségének elmaradásából is, ezért a nagy összegű adóhiánnyal rendelkező adózók közzététele mellett indokolt a hosszú időn keresztül, nagy összegű adótartozással rendelkező adózók nyilvánosságra hozatala is, amelyet a jogalkotó 2006-ban vezetett be.

Az állami adó- és vámhatóság a honlapján negyedévenként – a negyedévet követő 30 napon belül – teszi közzé ezért azoknak az adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét és adószámát, amelyeknek 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, az adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetéssel csökkentett tartozása összességében számítva a 100 millió forintot, természetes személy esetében a 10 millió forintot meghaladja (Art. 264. §).

Fontos kiemelni, hogy a közzététel feltételeként meghatározott tartozásösszeget nem adónemenként, hanem nettó módon kell számításba venni, azaz az állami adóhatóság által nyilvántartott adótartozás összegét csökkenteni kell az ugyancsak az állami adóhatóság által nyilvántartott túlfizetések összegével. Ez következik az adótartozás nettó számításának az Art. 73. §-ában meghatározott fogalmából is. Ha az így számított egyenleg tartozást mutat, és ez 180 napon (egész pontosan a negyedév utolsó napján és a megelőző 179 napon) keresztül eléri a törvényben meghatározott összeghatárt, akkor lehet az adózó azonosítására alkalmas adatokat az adóhatóság honlapján megjeleníteni.

PÉLDA

Egy gazdasági társaság adószámláján az adóhatóság általános forgalmi adónemben 2019. december 31-én és azt megelőző 179 napon keresztül folyamatosan 120 millió forint adótartozást, míg társasági adó adónemben 40 millió forint valós túlfizetést tart nyilván. Közzétételre 2020. január 30. napján ebben az esetben nem kerül sor, minthogy az adótartozás összege nettó módon a 100 millió forintot nem haladja meg.

A nettó módon számított adótartozás pontos meghatározása érdekében az állami adó- és vámhatóság a közzétételt megelőzően minden esetben adószámla-egyeztetést kell, hogy végezzen a valós hátralék és túlfizetés megállapítása érdekében. Az egyenleg megállapítása során ugyanis körültekintően szükséges eljárnia, a fenti esetek kiszűrésén túl (amelyek adótartozásnak nem minősülnek), a könyvelt tételek mellett, a már esedékes, de még nem könyvelt tételek (például benyújtott, de még nem könyvelt bevallások, átvezetési kérelmek, önellenőrzések, avagy a még nem könyvelt befizetés) figyelembevételére is sor kell, hogy kerüljön. Az adótartozás számításának meghatározása során foglalkoznunk kell azzal is, hogy melyek azok az esetek, amikor adótartozásról nem beszélhetünk (tehát közzétételre sem kerül sor):

– ha az adózó fizetési kedvezményt (részletfizetés, fizetési halasztást) engedélyező jogerős határozattal rendelkezik és a fizetési kötelezettségének folyamatosan eleget tesz [Megjegyzendő azonban, hogy az engedélyezett fizetési kedvezmény (részletfizetés vagy halasztás) teljesítésének elmaradása esetén természetesen az adózó a listában szerepeltetendő];

– ha az adótartozást az adóhatóság elévülés miatt törölte;

– a közigazgatási bírósághoz benyújtott, azonnali jogvédelem keretében kért halasztó hatály elrendelése iránti kérelemmel érintett kötelezettségek esetében;

– az adóhatóság végrehajtást felfüggesztő vagy közigazgatási perben a bíróság halasztó hatályt elrendelő döntésével érintett kötelezettségek esetében; továbbá

– az adószámlát nem érintő, adók módjára behajtott köztartozás, illetve az általános közigazgatási rendtartás alapján végrehajtásra átadott fizetési kötelezettség esetében sem.

A közzétételi listát az állami adó- és vámhatóság adóalanyi kör (természetes személyek és más adózók) szerinti bontásban a honlapján pdf formátumban publikálja.

3.3. A be nem jelentett foglalkoztatottakat foglalkoztatók közzététele  

Kifejezetten szankciós célú a munkaviszony létesítésével összefüggő munkáltatói bejelentési kötelezettség elmulasztásának adóhatósági feltárásához köthető nyilvánosságra hozatal, amelynek jogszabályi alapját az Art. 265. §-a képezi.

Az állami adó- és vámhatóság a honlapján azoknak az adózóknak a nevét, székhelyét és adószámát (adószámmal nem rendelkező természetes személy foglalkoztatók esetében a nevet, lakcímet és adóazonosító jelet) teszi közzé, amelyek tekintetében végleges és végrehajtható közigazgatási vagy – ha az adóhatóság határozata ellen közigazgatási pert indítottak, akkor – bírósági határozat a kötelezettség teljesítésének elmulasztását megállapította. A közzé tett adatok köre e szankciós lista esetében – jogszabályi rendelkezés szerint – tartalmazza a jogsértést megállapító határozat keltét és végrehajthatóvá válásának napját is. Ismételt adózói jogsértés hiányában a közzétett adózó adatait a közzétételtől számított 2 év elteltével az adóhatóság törölni köteles.

Azokat, akik az adott mulasztást ismételten elkövették, „nem rendezett munkaügyi kapcsolatokkal rendelkező” adózóknak kell tekinteni, rájuk – 2018. január 1-jétől – önálló jogszabályhely [Art. 265. § (2) bekezdés] ír elő külön nyilvánosságra hozatali kötelezettséget. Ezen adózók azok, akiknél a két mulasztás – vagyis a közzétett és az előzményi mulasztás, ami egyébként már lehet, hogy a rendszeres frissítés miatt már nem szerepel a listán – közzétehetővé válás egymáshoz képest 2 éven belül volt. Több telephellyel rendelkező munkáltató esetében csak akkor minősül ismételtnek a mulasztás, ha azt egy korábbival azonos és ugyanazon telephely vonatkozásában követték el.

Minthogy újbóli mulasztás esetében a listából való törléshez szükséges 2 évet az ismételt jogsértés közzétételétől kell számítani, az ellenőrizhetőség érdekében az adóhatóság a közzététel napját is megjeleníti a honlapon, xls formátumban, folyamatos jelleggel, havi rendszerességgel nyilvánosságra hozott adatbázisban.

Érdekes megjegyezni, hogy jelenleg a be nem jelentett foglalkoztatottakat foglalkoztatók listáján szereplő tételek nagyságrendjéhez képest (közel 5000 tétel) a nem rendezett munkaügyi kapcsolatokkal rendelkezők listája jelentősen rövidebb, mindössze mintegy 20 tételt tartalmaz.

A törvény szerint a közzététel feltétele a kötelezettségszegés végleges és végrehajtható közigazgatási vagy bírósági határozatban történő megállapítása. E feltétel megértéséhez érdemes itt is röviden kitérnünk a releváns adóeljárási rendelkezések alapján arra, hogy mikor válik közzétehetővé az adat. E lista tekintetében akkor tekintjük az adatot közzétehetőnek, ha

– az első fokon véglegessé vált határozat végrehajtható (Ilyen eset például, ha a fellebbezési határidő lejárt és fellebbezést nem terjesztettek elő. Másik példával élve az, ha a fellebbezést nem az előterjesztésre jogosult nyújtotta be és ezért a fellebbezést szintén véglegessé vált döntésben elutasították);

– a másodfokon véglegessé vált határozat végrehajtható, és a határozat bírósági felülvizsgálatának megindítására nyitva álló határidőn belül keresetlevelet nem nyújtottak be, vagy a határozat bírósági felülvizsgálata jogerősen befejeződött.

A közzétehetővé vált, azonban ténylegesen még közzé nem tett adatok a végleges elbírálásig nem tehetők közzé, ha az adózó a fellebbezési vagy keresetindítási határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet nyújtott be, továbbá akkor sem, ha az első- vagy másodfokú határozat vonatkozásában kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemmel élt az adózó. Ki kell azonban emelni, hogy ezek a beadványok a már közzétett adatok közzétételének jogszerűségét nem érintik.

Végül meg kell említeni, hogy e közzététel vonatkozásában akkor is végrehajthatónak kell tekinteni a határozatot a bírság megfizetésére nyitva álló határidő elteltével, ha a mulasztási bírságot esetleg már megfizették [Art. 265. § (3) bekezdés]. Vagyis a bírság – előírt határidőben vagy határnapon történt – pénzügyi teljesítése ennél az esetnél az állami adó- és vámhatóság közzétételi kötelezettségét nem érinti!

Rákosa Melinda cikkében, amely az Adó szaklap 2020/3-as számában jelent meg, a fentieken túl olvashat még az adószám szankciós jellegű törlésével érintett adózók listájáról, a bejelentkezési kötelezettségüket elmulasztó adózók közzétételéről, a végrehajtási eljárás alatt álló adózók közzétételéről, az áfabevallási kötelezettségüket elmulasztó adózók listájáról, a közzététel garanciáiról, a közzétételi listán szereplés adózói minősítésre gyakorolt hatásáról, valamint a közzététel kifogásolásának lehetőségéről. Az Adó szaklapot itt rendelheti meg.

---