Adókímélés: ezt a trükköt nagyon nem ajánljuk

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nyíltan törvénysértés elősegítésére, evás cégek „”adókímélés”” céljából történő adásvételének közvetítésére kínálkozik hirdetésében egy vállalkozás a legnagyobb adózási portálon.

Mert ugyan mi másról is lehet szó, ismerve az illetékes hatóságok elszánt küzdelmét a munkavállalókat (is) kisemmiző, vállalkozásinak álcázott, színlelt munkaszerződések ellen, a következő reklámszövegeket olvasva.

„Cégét versenyképesebbé teheti anélkül, hogy a dolgozók fizetését csökkentené, mégis megtakaríthatja a felmerülő járulékok kiemelkedő hányadát. A munkavállalók evás cégbe történő kiszervezésével és alvállalkozóként történő foglalkoztatásával optimalizálhatók a bejelentés során felmerülő járulékok, miközben a dolgozók hivatalos jövedelme nem csökken…”

És azután következik a részletes, az érdeklődő minden félelmét cáfolni, éberségét elaltatni szándékozó ígéret arról, miszerint a hirdető a törvényhozók minden ellenkező szándéka dacára is megtalálta a – szerinte hangsúlyozottan törvényes – módját az evás cégek adásvételének.

A „trükk” borzasztó egyszerűnek látszik, a vonatkozó paragrafus szerint ugyanis kiesne az evából az a vállalkozás, amelyben az adott év során ötven százalékot meghaladó szavazati jogot szerez egy vagy több új tag. Ezért azután már a vak is láthatja, hogy az evázási jog megtartása érdekében nincs más teendő, mint idén csupán a cégtulajdon ötven százalékát venni át az eladótól, hogy majd a többit egy vételi opció alapján, akár már a jövő év első napján kaphassuk meg.

Tessék, hogy mi van a kérdéses cég esetlegesen „bűnös előéletével”, no meg a bennmaradt régi tulajnak járó osztalékkal? Az ajánlat erre is „bombabiztosnak” mondott megoldást kínál: a társasági szerződésben a félrésznyi tulajdon ellenére az eladónak csupán jelképes, maximum évi ezer forintnyi osztalékot kötve ki, a cég előéletének tisztaságát pedig a közvetítő által elvégzendő alapos átvilágítással mondják garantálni.

Az utóbbival kapcsolatban a közvetítő szerint a betéti társaság vevője különben is „csak a belépés napjától vállal felelősséget, ezt a Gazdasági Társaságokról szóló törvény (GT) 109.§-a garantálja számára”. Nahát, mint a mesében, gondolhatja a hozzá nem értő vállalkozó, akit a csábító lépés megtételére gyakran még saját, a vonatkozó jogszabályokban csak felületesen, vagy még annyira sem jártas könyvelője is biztat.

Magunk pedig inkább csak édes álomnak neveznénk a hirdetésben leírtakat, amelyből azonban valamely előre nem jelzett, ám annál nagyobb eséllyel bekövetkező baj esetén nagyon is szörnyű lehet az ébredés. Több évtizedes gyakorlatunk alapján vegyük ezért számba a túlságosan is szépnek mutatott „menyasszony” hibáit. Korábban mások által vitt céget átvenni mindig mindig is rizikó, gondoljunk csak a gyakorlatban hét évnyi hosszúságú adó elévülési szabályra. Amíg az le nem telik, egy hatósági ellenőrzés bármikor találhat olyasmit, ami nem csak a cég, de bt., kkt. esetén akár az új beltag összes vagyonát is elviheti.

Jól lehet, a közvetítő ugyan teljes, előzetes szakmai átvilágítást ígér, ám – a hatóságokénak megfelelő lehetőségek híján – az csupán legfeljebb csalfa biztatásnak mondható. Utóbbi állítást igazolja a következő, a gyakorlatból vett eset, amikor is az átvételkor a vevő könyvelőjének aprólékos vizsgálata nyomán még valóban rendben levőnek látszott a megvásárolt cég dolgaiban minden. Sehol egy köztartozás, valamennyi bevallás, beszámoló időben leadva, minden könyvelési tétel a (formai) követelmények szerinti módon eredeti dokumentumokkal alátámasztva.

Csakhogy, egy időközben lebukott számlagyártól, hogy, hogy nem, a nyomozás egyik szála éppen a szóban forgó vállalkozáshoz vezetett, jókora összegű „vett számla” lekönyvelését találva. Jól lehet, a büntetőjogi felelősség alól valóban mentesült az új tulajdonos, ám a végül hat számjegyűre hízó adójogi következmények mégis elsősorban a vállalkozást, másodsorban pedig annak dolgaiért mögöttes felelősként helytállni köteles új tulajdonost sújtották.

A GT. fentebb idézett paragrafusa szerint ugyanis a régi beltag anyagilag közvetlenül csupán addig felel a működése alatt történtekért, amíg legalább kültagként (tehát a közvetítő javaslata szerint a következő év első napjáig) bennmarad a társaságban, azt követően semmiképpen. Természetesen nem minden cég múltjában találhatók ilyen kriminális momentumok, ám a hirdető által leírt módon történő adásvétel, avagy a korábbi munkavállaló alvállalkozóként történő továbbfoglalkoztatása már önmagában is egy könnyedén feltárható jogsértést takar.

Az adózás rendjéről szóló törvény ugyanis világosan kimondja, hogy mindenféle szerződést, ügyletet azok valódi tartalma szerint kell minősíteni, ám az olyanok, amelyek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése (miként az az itt tárgyalt esetben is teljesen nyilvánvaló), rendeltetésükkel ellentétes joggyakorlásnak, azaz lényegében semmisnek számítanak.

Hogy a munkaviszony álcázására kötött, sok oldalas minisztériumi irányelvben már több évvel ezelőtt pontosan körülírt, színlelt vállalkozási szerződésekről ne is beszéljünk.

Forrás: Heti Válasz

---