Adószámmal rendelkező magánszemélyek utáni járulékfizetés


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A foglalkoztató intézmények közül sokan az adószámmal rendelkező magánszemélyek társadalombiztosítási jogállást illetően abban a téves feltevésben vannak, hogy mivel a magánszemélyek számlát adtak, nem kell tőlük járulékot vonni és nem kell utánuk társadalombiztosítási járulékot, tételes egészségügyi hozzájárulást fizetni.

Az egyéni vállalkozó önmaga köteles megállapítani, bevallani és megfizetni a járulékokat, azonban ha az adószámmal rendelkező magánszemély nem minősül egyéni vállalkozónak, ezek a kötelezettségek az általános szabályok szerint a foglalkoztatót terhelik.
A járulékfizetési kötelezettség két alapvető feltétele a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony, illetve a járulékalapot képező jövedelem megléte. Ilyen jellegű jövedelem esetén ezért mindig vizsgálni kell, hogy a munkavégzésre milyen szerződés alapján kerül sor, illetve milyen jövedelmet szerez a magánszemély.

Biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony

Munkavégzésre általában valamilyen megbízás alapján kerül sor, amelyek jellemzően megbízási, vállalkozási vagy felhasználási szerződésen alapulnak. Ezek mindegyike olyan jogviszony, amely a törvény erejénél fogva biztosítási kötelezettséget alapoz meg. E munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok közös jellemzője, hogy a biztosítás akkor terjed ki a munkát végző személyekre, ha a tárgyhónapban e tevékenységből elért, járulékalapot képező jövedelem összege eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, naptári napokra annak harmincad részét.

Járulékalapot képező jövedelem

A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok az szja törvény szerint önálló tevékenységnek, az ebből származó jövedelmek önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősülnek, melyet az adóelőleg megállapításánál is figyelembe kell venni. Az ilyen jövedelem járulékalapot képező jövedelemnek minősül.

Ilyen jövedelem hiányában járulékalapot képező jövedelemnek minősül a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetve a szerződésben meghatározott díj. A magánszemély legkésőbb a kifizetés időpontjában nyilatkozhat arról, hogy művészeti tevékenységét önálló tevékenység keretében folytatja, adószámmal rendelkezik, és az általa kiállított számla alapján megszerzett – e tevékenységből – származó bevétele után az adóelőleg-fizetési kötelezettséget a magánszemély adóelőleg-fizetésére vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti. Ekkor a kifizető nem állapít meg adóelőleget, a szerződésben meghatározott díj képezi a fizetendő járulékok alapját.

Minden adva van tehát a járulékfizetési kötelezettség megállapításához, úgymint biztosítást megalapozó jogviszony, és járulékalapot képező jövedelem.
A szerző kiemeli a biztosítási kötelezettség megállapításának speciális szabályait, kitér arra, hogy mely időtartamok vehetők figyelembe biztosítási időként, s ezeket gyakorlati számításokkal magyarázza. Ha a díjat havonta rendszeresen fizetik, a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget havonta, ha utólag egy összegben vagy időszakonként történik a kifizetés, akkor a díj kifizetésekor kell elbírálni.

Amikor a kifizetett járulékalapot képező jövedelem nem éri el a 30 százalékos határt, biztosítási jogviszony nem jön létre, így a járulékokat és a tételes egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetni, azonban a kifizetőt 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli e jövedelem után.

Dr. Jurányi Benedekné írása teljes terjedelemben az Adó tb-kalauz 2006/12. számában olvasható.



Kapcsolódó cikkek

2022. augusztus 9.

Ukrán munkavállalók elszállásolását terhelő áfa levonása

Egy belföldi áfaalany társaság a súlyos munkaerőhiány kiküszöbölése céljából külföldi munkavállalókat alkalmaz. A gyártási tevékenység folyamatosságának biztosítása és a szükséges munkaerő megtartása érdekében a társaság ingyenes szállást is biztosít nekik. A társaság kölcsönzött ukrán munkavállalókat is foglalkoztat. Ez utóbbi ukrán munkavállalók is igazoltan a társaságnál dolgoznak 100 százalékban, azonban az ő díjukat egy munkaerő-közvetítő cég számlázza. A kölcsönzött ukrán munkavállalók esetében a szállásköltség vagy a munkaerő-közvetítő cég díjában szerepel – mint járulékos költség –, vagy azt közvetlenül a társaság fizeti a szállásadóknak. Az Ukrajnában jelenleg fennálló háborús helyzet miatt az ukrán munkavállalók jelezték a társaságnak, hogy az Ukrajnában élő hozzátartozóik kimenekítéséhez szükséges bizonytalan ideig távol maradnak, illetve nem végeznek munkát, valamint a fenti időszakot követően csak akkor tudnak újra munkába állni, ha a hozzátartozóik elszállásolását az üzemek közelében meg tudják oldani. A társaság azt tervezi, hogy a jövőben az ukrán munkavállalók családtagjainak az elszállásolását is a jelenleg igénybe vett munkásszálláson oldja meg, akár plusz férőhelyek biztosításával. A szállásokat továbbra is az ukrán munkavállalók használnák, csak egy-egy szobában hozzátartozókat is elhelyeznének, vagyis minden szobában lenne ukrán munkavállaló, illetve egy-egy ukrán munkavállaló nagyobb szálláshelyet kapna. Így az ukrán munkavállalók maguk mellett tudhatják a hozzátartozóikat és folytathatják a munkát, a társaság pedig továbbra is rendelkezni fog a gyártáshoz szükséges munkaerővel. Levonhatja-e a társaság a saját maga által foglalkoztatott és a kölcsönzött ukrán munkavállalók, illetve azok hozzátartozóinak elszállásolását terhelő áfát? Az Adó szaklapban megjelent kérdés-válasz.

2022. augusztus 8.

Munkaerő-kölcsönzési szolgáltatás az áfa rendszerében

A munkaerő-kölcsönzési szolgáltatás helyes áfa-rendszerbeli kezeléséhez elengedhetetlen, hogy az ügyletben részt vevő felek tisztában legyenek a szolgáltatás alapját képező munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszonnyal, majd a jogviszony minősítését követően a fordított adózás, valamint a – szolgáltatás jellegéből adódóan – az időszakos elszámolású ügyletek szabályaival. Megjegyzendő, hogy ugyan elméletileg a munkaerő-kölcsönzés tipikusan az átmeneti jellegű, ideiglenes munkaerő-igények kielégítésére szolgál, azonban számos esetben az adózók adóelkerülési törekvéseinek melegágyát is képezi. Az Adó szaklap cikke.