Áfalikviditási problémák kezelése adótartozás-átvállalással

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adótartozás átvállalása régóta ismert a magyar adóeljárási jogban, azonban kevésbé nyilvánvaló, hogy egyes esetekben ez a rendelkezés az áfa megfizetésével okozott likviditási problémák megoldására is alkalmazható.

Az adótartozás átvállalását az adózás rendjéről szóló törvény (2017. évi CL. törvény) 61. §-a szabályozza. A rendelkezés értelmében az eredeti kötelezett helyett más személy kezességet vállalhat az adó megfizetéséért, az adótartozását átvállalhatja. Ennek során az adóhatóság követelésének jogcíme nem változik meg.

Az adótartozás átvállalásának rendkívül pragmatikus vetülete van nagyösszegű egyszeri ügyletek esetében, amikor az áfa megfizetése jelentős likviditási problémákat okozhat az üzletfeleknél. Az adóátvállalás révén az áfás befizetésével kapcsolatos pénzmozgások mindkét félnél elkerülhetőek, így a fordított adózáshoz hasonló előny érhető el az egyenes adózású ügyleteknél is.

Az alábbiakban körbejárjuk a kapcsolódó törvényi előírásokat, illetve az adótartozás átvállalásának a gyakorlati működését.

Polgárjogi alapját a Ptk. 6:203. §-a fekteti le, amely alapján a kötelezett és a jogosult megállapodhatnak egy harmadik személlyel (átvállalóval) abban, hogy a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló kötelezettségét átvállalja, és ezentúl a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti.

Az Art. két alapvető eltéréssel ülteti át ezt a rendelkezést az adóeljárásba. Az egyik, hogy a kezesség vállalása az adó megfizetéséért az adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé. A másik ilyen eltérés, hogy az adóhatóság az átvállalásról szóló háromoldalú szerződést csak abban az esetben írja alá, ha a tartozást átvállaló személyében a tartozás megfizetése biztosított, és az eredetileg kötelezett adózó az átvállalt tartozásért készfizető kezességet vállal. Az eredeti kötelezett kezességvállalása csak abban az esetben nem szükséges, ha ehhez az átvállalónak különösen méltányolható érdeke fűződik. Minden más esetben, ha az átvállaló az esedékességig nem fizeti meg, az adótartozás a kezességet vállaló eredetileg kötelezettől külön határozat nélkül végrehajtható.

Az adóhatóság a fizetési kedvezmények iránti kérelmek elbírálásánál alkalmazottakhoz hasonló kritériumok mentén vizsgálja azt, hogy tekinthető-e biztosítottnak az adó megfizetése a tartozást átvállaló személyében. Lényeges szempont, hogy az átvállalónak nincs adótartozása, nem fizetőképtelen és a vagyoni helyzete nem tekinthető bizonytalannak, továbbá az, hogy vállalja az adótartozás megfizetését az adóhatósági határozatban előírt határidőig.

Az adótartozás átvállalása esetében az eredeti kötelezett az áfával növelt összegben kiállítja a számlákat, amelyeket a számlabefogadó nettó összegben egyenlít ki. Az eredeti kötelezett fizetendő adót, a számlabefogadó pedig – amennyiben az adó levonására jogosult – levonható adót vall be az ügylettel kapcsolatban. Ezzel egyidejűleg a számlakibocsátó háromoldalú szerződés jóváhagyása iránti kérelmet nyújt be az adóhatósághoz, amelyben a számlabefogadó átvállalja a számlakibocsátótól az ügyletből eredő adófizetési kötelezettséget. Az adóhatóság mérlegelési jogkörében eljárva dönt a jóváhagyásról. Jóváhagyó adóhatósági döntés esetében az átvállaló az adószámláján keletkezett többletből fedezi az átvállalt adótartozást.

Mint látható, a jogintézmény jelentős cash-flow előnyt biztosíthat az átvállalóként fellépő számlabefogadónak, megkímélendő az áfa megfinanszírozásától. Mindazonáltal, az alkalmazás elsődleges feltétele, hogy az üzletfelek kölcsönösen bízzanak meg egymásban. Ennek egyik oka, hogy elutasító adóhatósági döntés esetében a számlakibocsátónál azonnali hatállyal beáll az adófizetési kötelezettség, amely akut likvidítási problémát eredményezhet nála, hiszen ezidáig a számlabefogadó csupán a számla nettó összegét egyenlítette ki a részére. Hasonló kockázat felmerülhet akkor is, ha az adóhatóság ugyan jóváhagyta a kérelmet, de az átvállaló adószámláján valamilyen oknál fogva nem keletkezett megfelelő összegű adótöbblet (pl. a helytelen bevallás miatt vagy más tartozás meg nem fizetése miatt). Ebben az esetben, ha az átvállaló nem pótolta ki az adóhiányt a pénzeszköz határidőre történő átutalásával, akkor a számlabefogadónál, mint eredeti kötelezettnél, a tartozás külön határozat nélkül azonnal végrehajthatóvá válik.

Mindezek negatív hatással lehetnek a számlabefogadó köztartozásmentes adózói, vagy megbízható adózói minősítésére is. Kétségtelen, hogy a konstrukció előnyei csak az üzletfelek között fennálló bizalom megléte esetén aknázhatóak ki.

Az adóhatósági jóváhagyás szükségessége kiemeli a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének a betartását. Ezzel összhangban ésszerű gazdasági megfontolás kell, hogy álljon az átvállalás mögött.  Jellemzően olyan tranzakciók esetében érdemes elgondolkodni az adótartozás átvállalásáról, amelyek csak eseti jelleggel jelentkezhetnek az üzletfeleknél. Így minden esetben javasolt, hogy ez irányú döntésünket az ügylet összes körülményének a figyelembevételével, előzetes szakértői konzultáció után hozzuk meg.

A cikk szerzője Lisznyanszkaja Marina, a VGD Hungary vezető adótanácsadója. A VGD Hungary Kft. az Adó Online szakmai partnere.