Amit a készpénzfizetésről tudni kell

Szerző: Kovácsné Álmosdy Judit
Dátum: 2017. május 29.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A nagy összegű készpénzfizetést számos esetben be kell jelenti – cikkünkben bemutatjuk, pontosan kiket és mely esetekben terhel a bejelentési kötelezettség. Érdemes megismerni részletesen a szabályokat, mert jelentős bírság fenyegeti azt, aki megszegi őket.


Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény III. fejezetében a bejelentés szabályai között a 17. § (9) bekezdésében előírt, készpénzért történő vásárláshoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség elsősorban a gazdálkodók közötti készpénzmozgást hivatottak megakadályozni.

A szabályozás lényege, hogy a készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül az állami adó- és vámhatósághoz a vevőnek, a szolgáltatás igénybevevőjének – a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek kivételévelbe kell jelentenie

a) a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást,

b) egyéb esetben a kétmillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást.

A Bejelentés készpénzfizetésről című 40-es nyomtatvány a bejelentési kötelezettség teljesítésére szolgál. Bejelentésre kötelezettek mindazok az adózók, akik termék vásárlásához, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan az eladó felé kétmillió forintot – kapcsolt vállalkozások esetén egymillió forintot – meghaladó értékben készpénz szolgáltatást teljesítettek (készpénzben fizettek).

Nem terheli bejelentési kötelezettség a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyt. Nem kell bejelenteni a készpénzfizetést akkor, ha a kifizetésre nem termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenében, hanem munkaviszonyhoz, munkaviszony jellegű jogviszonyhoz kapcsolódóan kerül sor.

Art. 17. § (9) bekezdésében szereplő bejelentési kötelezettség a pénzforgalmi számla nyitására nem kötelezett adózók közötti jogügyletekre is vonatkozik, illetve a pénzforgalmi számla nyitására nem kötelezett és a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózók között megvalósult készpénzfizetésre is alkalmazni kell.

Az adózás rendjéről szóló törvény 172.§. (1) bekezdés a) pontja szerint, a magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét késedelmesen, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti.

 

Az Art. 38.§. (3a) bekezdése értelmében, pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó (adóköteles tevékenysége keretében más, pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak a vele vagy más jogalannyal kötött szerződés alapján, az abban meghatározott szolgáltatás vagy termékértékesítés – általános forgalmi adó felszámítása esetén az általános forgalmi adóval növelt – ellenértékeként, szerződésenként egy naptári hónapban legfeljebb 1,5 millió forint összegben teljesíthet készpénzszolgáltatást.

A pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózók körét az Art. 38. § (2) bekezdése határozza meg. Eszerint legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie a belföldi

– jogi személynek,

– jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak,

– általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélynek, ideértve az egyéni vállalkozót is.

Az előírt korlátot meghaladó készpénzfizetés esetén az Art. 172. §-ának (20f) bekezdése szerint, a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó a 38. § (3a) bekezdésében foglalt előírás megsértése miatt a készpénzszolgáltatásnak az 1,5 millió forintot meghaladó része után 20% mértékű mulasztási bírságot fizet. A 38. § (3a) bekezdésében foglalt előírás megsértésével teljesített kifizetés jogosultja, ha a szabálytalan kifizetést elfogadja, a készpénzszolgáltatásnak az 1,5 millió forintot meghaladó része után 20% mértékű mulasztási bírságot fizet. Tehát mind a készpénzben kifizetést teljesítő, mind annak jogosultja mulasztási bírsággal néz szembe.

Csak 2 000 001 forinttól él – általános esetben – a bejelentési kötelezettség.

A törvény szövege kissé túlbonyolított, de annyit nagy nehezen meg lehet belőle érteni, hogy szankcionált ügylet csak két olyan adóalany között jöhet létre, akik mindketten pénzforgalmi bankszámla nyitására kötelezettek az adózás rendjéről szóló törvény szerint.

Van egy remek mondat az Art. 38.§. (3b) bekezdésében, amely elősegíti a büntetések kiszabását. Eszerint „azon készpénzben teljesített kifizetéseket, amelyeket a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó ugyanazon felek között kötött szerződések alapján ugyanazon adózó részére teljesít, egy szerződés alapján teljesített készpénzszolgáltatásnak kell tekinteni, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra.”

 

Ugyanakkor nem minősül készpénzfizetésnek, ha a fizetés következményeként legalább az egyik félnél megvalósul a bankszámla jóváírás vagy –terhelés. Ennek megfelelően, mivel a készpénzfizetéshez az egyik fél részéről pénzintézeti kiegyenlítés kapcsolódik, nem minősül készpénzfizetésnek például,

  • ha az ügyfél bankszámlájára szóló készpénzátutalási megbízással (csekkel) kerül feladásra készpénz, vagy

  • ha az ügyfél bankszámlájára, az ügyfél bankszámláját vezető banknál történik a tartozás kiegyenlítése készpénz befizetésével vagy,

  • ha a banknak adott rendelkezés alapján az adózó bankszámlájáról az ügyfél részére történik készpénzkifizetés a tartozás kiegyenlítésére.

Amennyiben a kifizetést teljesítő adózó az ellenérték egy részét készpénzfizetéssel, a fennmaradó részt pedig átutalással teljesíti, akkor az átutalás útján teljesített összeg a szankcionálás során figyelmen kívül hagyandó.

A nyújtott kölcsön nem felel meg a törvényi feltételeknek, mivel az nem minősül ellenértéknek. Azonban a kölcsönszerződés alapján a kölcsönvevő által fizetendő kamatra már alkalmazni kell a jelzett törvényhelyet. (Megjegyzem, kamatot nem szoktak kp-ben fizetni.)

Nem minősülnek ellenértéknek azon összegek sem, amelyeket az adózó a nem szerződésszerű teljesítés ellentételezéseként szerez meg (így például a kötbér vagy a késedelmi kamat, kártérítés).


Kapcsolódó cikkek:


A szocializmus építése (1948-56) – 1. rész
2019. március 22.

Az ország erőltetett újjáépítése valósult meg az úgynevezett Rákosi-korszakban. A kuláküldözés, a magántulajdonon alapuló gazdaság ellenséggé tétele napi gyakorlat volt ebben az időszakban. A politikai vezetés az eszközökben nem nagyon válogatott, a cél elérése érdekében az adózást és az adóztató apparátust is eszközként használták fel.

Gyakori kérdések és válaszok az szja-bevallásról
2019. március 21.

Gyakori kérdések és válaszok az szja-bevallásról

Az adóhatóság honlapján tájékoztató jelent meg „Gyakori kérdések és válaszok az szja-bevallásról” címmel. Az összeállítás választ ad a leggyakrabban felmerülő kérdésekre. Cikkünkben bemutatjuk ezeket a kérdéseket.

Új brit adóhatósági tájékoztató no-deal Brexit esetére
2019. március 20.

A Brexittel kapcsolatban az eredeti, március 29-i határidő közeledtével egyre nagyobb a bizonytalanság, ebben a helyzetben pedig fokozottan igaz, hogy a leginkább körültekintően a megállapodás nélküli kilépésre való felkészüléssel járhatunk el.

A kormány napirendre veheti a szállásáfa-csökkentést
2019. március 20.

A Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ (NTAK) rendszerének sikeres bevezetése esetén a kormány napirendre veszi a szállodaszövetség által szorgalmazott áfacsökkentést a szálláshely-szolgáltatásban - mondta a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) vezérigazgatója a szállodaszövetség közgyűlését megnyitó beszédében szerdán Budapesten.