Árfolyam az áfa-bevallásban II.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A devizás ügyleteknél használt árfolyamokról szóló bejegyzésünk első részében a kimenő számláknál felmerülő kérdéseket tekintettük át. A második részben a bejövő számlákkal kapcsolatos tudnivalókban merülünk el.
Bejövő számlák esetén azt hihetnénk, hogy rendkívül egyszerű helyesen megoldani a feladatot, hiszen alapesetben azt az áfa-összeget vonjuk le a bevallásban, amit szállítónk a felénk kiállított számlán feltüntetett. Ez a leggyakrabban így is van, hiszen egy belföldi adóalany által felénk devizában kiállított áfás számlán az áfa összegét a számla kibocsátójának forintban is fel kell tüntetnie. (Ha nem tüntette fel, feltétlenül javíttassuk a számlát.)
Jó tudni, hogy a számla befogadóját amiatt nem lehet elmarasztani, ha a szállító által a számlán feltüntetett, de esetlegesen téves árfolyammal számított áfát helyezi levonásba (ide nem értve a kellő körültekintéssel kiszűrhető nyilvánvaló hibákat – mint pl. egy elütés miatt 394 Ft-os EUR árfolyammal számított áfa összeg).
Ha a beszerzési számla nem tartalmaz áfát, nekünk viszont meg kell állapítanunk az áfa összegét forintban, a következőkre kell figyelnünk:
Belföldi fordított áfás ügyletek esetén (pl. hulladék-vásárlásnál vagy az engedélyköteles körbe tartozó építőipari szolgáltatás igénybe vételénél) meg kell vizsgálni, hogy a számla kézhezvétele, az ellenérték megtérítése, vagy a teljesítést követő hónap 15. napja következett-e be hamarabb, és a három közül a legkorábbi napon érvényes árfolyammal kell számolni. Kellemetlen lehet, ha a szállítótól nem kapjuk meg időben a számlát: a teljesítést követő hónap 15. napját egy könyvelőnek számla nélkül elég nehéz belőnie, ha magáról a teljesítés bekövetkezéséről is a számlából értesülne, ha pedig a hajó már régen elment, előfordulhat, hogy csak önellenőrzéssel lehet a nyomába eredni.
Közösségi adóalanytól vagy közösségen kívülről igénybe vett szolgáltatás esetén általános esetben (azaz olyankor, amikor az ügylet teljesítési helyének meghatározása az igénybe vevő székhelye, telephelye szerinti történik), a tényleges teljesítés napján érvényes árfolyammal kell számolnunk, egyéb esetben azonban (pl. az ingatlan fekvése szerinti, vagy a szolgáltatás végzésének tényleges helye szerinti teljesítési helyű ügyleteknél) megint csak az előző pontban említett három esemény közül a legkorábbi napján érvényes árfolyamot használjuk.
Közösségi termékbeszerzés esetén a számla keltének napján érvényes árfolyammal kalkulálunk, ha viszont a számlát a szállítónak nem sikerült a teljesítést követő hó 15-ig kiállítania, akkor ez utóbbi nap lesz az árfolyam szempontjából az irányadó. Persze a kérdés itt is felmerülhet: honnan tudjuk, hogy ez a nap bekövetkezett, ha nincs a kezünkben a számla – itt sem zárható ki tehát, hogy önellenőrzést kell benyújtanunk.
Előfordulhatnak olyan egyéb ügyletek is, melyek a beszerzőnél járnak áfa-fizetési kötelezettséggel, de nem tartoznak a fenti három típus egyikébe sem (pl. fel- és összeszerelés tárgyául szolgáló termék beszerzése külföldi adóalanytól). Ilyenkor a tényleges teljesítés napján érvényes árfolyamot alkalmazzuk.
A fenti ügyletekre fizetett előlegek esetén nem történik olyan gazdasági esemény, ami a beszerző számára adófizetési kötelezettséget eredményezne, ezért nem merül fel az árfolyam kérdése sem. Kivétel ez alól a „szolgáltatásimport”, ahol az előlegfizetés napján az aznapi árfolyammal meg kell állapítani a fizetendő adót.
A cikk szerzője Cseuz Ákos, az ABT Treuhand csoport adótanácsadó menedzsere.
További blogbejegyzések:
