Árfolyam az áfában (XVI. rész)

A következőkben egyes speciális esetek kapcsán lesz szó az alkalmazandó árfolyamról.

Az előző részek itt olvashatók.

Releváns jogszabály: – 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

Alkalmazandó árfolyam: speciális esetek

Áfa tv. területi hatályán kívüli ügyletek

Az Áfa tv. 159. § (2) bekezdés c)-d) pontjai bizonyos esetekben akkor is előírják a magyar szabályok szerinti számla kibocsátását, ha maga az ügylet nem Magyarországon teljesül. Ilyenkor magyar áfa értelemszerűen nem kapcsolódik az értékesítéshez, az ügyletet azonban szerepeltetni kell az áfabevallásban (és közösségi ügylet esetén az összesítő nyilatkozatban is). Felmerül a kérdés, hogy ehhez milyen árfolyamon kell forintosítani az adóalapot.

A magyar Áfa tv. rendelkezései főszabály szerint a belföldön adóztatandó ügyletekre alkalmazandóak, az Áfa tv. területi hatályán kívüli ügyletekre csak olyan mértékben, amilyenben ezt külön erre vonatkozó szabály előírja. Az árfolyamra vonatkozó előírásokat tartalmazó 80. § nem határoz meg speciális szabályt a külföldön teljesült ügyletekre. A 80. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása fel sem merül, mivel a nem belföldön teljesült értékesítések nem tartoznak az ott megjelölt esetkörökbe. A b) pont azért nem jön szóba, mert az 58. § nem alkalmazható a területi hatályon kívüli ügyletekre, hiszen ilyen esetben a teljesítés időpontjára a teljesítés országának szabályai vonatkoznak. Ezért a 80. § (1) bekezdés c) pontjának főszabálya alkalmazandó: a teljesítés napján érvényes árfolyam használatával kell forintra átszámítani az adóalapot.

Megjegyzést érdemel, hogy a forintosításra ezen ügyletek esetében kifejezetten a bevallási kötelezettség teljesítéséhez van szükség, a bevallásban pedig az ellenérték csak tájékoztató adatként szerepel. Magyar áfavonzat hiányában a költségvetés szempontjából nem hordoz kockázatot az, ha a területi hatályon kívüli ügyleteket az adóalanyok nem egységesen kezelik az árfolyam tekintetében, ezért az adóhatóság részéről nem indokolt mulasztási bírság kiszabása akkor sem, ha úgy ítéli meg, hogy az adóalany nem megfelelő árfolyamot használt az adatok átváltásához.

Lízing

A zárt végű lízingügylet során alkalmazandó devizaárfolyammal kapcsolatban a gyakorlatban nehézséget okozott annak eldöntése, hogy mennyiben lehet kihatással a devizában meghatározott adóalapra a devizaárfolyam utólagos változása, illetve milyen hatást vált ki a felek olyan utólagos megállapodása, amely szerint a korábban forintban meghatározott ellenértéket a jövőre nézve devizában, vagy a devizában meghatározott ellenértéket a jövőre nézve más devizanemben rendezik.

Az ezzel kapcsolatos hivatalos adóhatósági álláspontot a 2008/103. Adózási kérdés tartalmazza. Ennek levezetése értelmében, amennyiben a zárt végű lízingügylet esetén az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, az Áfa tv. 80. § (1) bekezdés c) pontja alapján a teljesítéskor érvényes árfolyamot kell alkalmazni. Ez a rendelkezés azonban csak abban az esetben releváns, ha a felek a megállapodásukban az ellenértéket, és így a fizetendő adó alapját nem forintban, hanem külföldi fizetőeszközben határozták meg.

A zárt végű lízingügylet teljesítési időpontja az Áfa törvény 10. § a) pontjának, 55. § (1) bekezdésének, valamint 58. § (4) bekezdésének együttes olvasatából következően a termék birtokba adásának napja lesz.

Az említett rendelkezésekből az alábbiak következnek:

• Abban az esetben, ha a felek az ellenértéket, és így ezen keresztül az adó alapját eredetileg forintban határozták meg – akár oly módon, hogy a forintban fizetendő összeget a szerződésben valamely deviza valamely árfolyam értékéhez kötötték –, akkor az a körülmény, hogy utóbb a pénzügyi rendezéskor megegyezésük szerint egyes ún. törlesztő részletek tényleges kifizetése devizában történik, az eredeti teljesítés adatait, ezzel együtt az adó alapját nem befolyásolja, feltéve, hogy az ellenértéknek a szerződésben – forintban – rögzített összege ezáltal nem változik, a lízingbe vevő továbbra is a szerződésben meghatározott forintösszeggel tartozik. Éppen ezért ebben az esetben a teljesítésről kibocsátott számlát utólag korrigálni nem kell.
• Amennyiben a felek devizában határozták meg az ügylet ellenértékét, akkor az adó alapjának meghatározásakor a lízingtárgy birtokbaadásának napján érvényes árfolyamot kell alapul venni. Tekintettel arra, hogy a zárt végű lízingügylet teljesítése az általános forgalmi adó szempontjából a birtokbaadás napján befejezett, azzal lezárul, ezért az ún. törlesztő részletek során alkalmazott árfolyam a teljesítés napján érvényes árfolyammal meghatározott adóalapot és a fizetendő adó összegét nem módosítja.
• Abban az esetben, ha az ügylet ellenértékét devizában határozták meg, és később az egyes kifizetések devizaneme az eredetihez képest változik, az előző pontokban kifejtettek az irányadók, feltéve, ebben az esetben is, hogy a módosítással együtt az eredetileg meghatározott ellenérték összege nem változik meg, azaz a lízingbe vevőtől továbbra is az eredetileg megállapodott összeg követelhető.

Amint tehát az az Adózási kérdésben is szerepel, ha a szerződésben eredetileg – akár forintban, akár más pénznemben – meghatározott ellenérték nem változik, csupán az esedékes összeg kifizetése történik más devizanemben, zárt végű lízingnél ez nem jár számlakorrekcióval, következésképpen a kibocsátott számlán alkalmazott árfolyamra sincs kihatással.

Ha a felek magát a szerződéses ellenértéket módosítják utólag, akkor számlakorrekcióra van szükség. A cikksorozat számlakorrekcióról szóló XIV. részében leírtak szerint korrekciós számlán is az eredetileg alkalmazott teljesítéskori árfolyamot kell használni, hiszen a teljesítés napja – a birtokbaadás dátuma – nem változik, és a korrekcióra nem azért van szükség, mert eredetileg nem a megfelelő árfolyamot alkalmazták.

Nyílt végű és operatív lízing esetén az Áfa tv. 58. §-a szerinti ügylet valósul meg. Itt is igaz, hogy ha az adott időszakra vonatkozóan a szerződés szerint járó ellenérték szerződés szerinti (forintban vagy más eredeti pénznemben meghatározott) összege nem változik, csupán a kifizetés történik ettől eltérő pénznemben, akkor a számla korrekciója fel sem merül. Ha viszont a felek magát a szerződés szerinti ellenértéket módosítják, és ez kihat már számlázott időszakra is, miáltal pótlólag fizetendő (esetleg visszatérítendő) összeg keletkezik, az alkalmazandó árfolyamra a cikksorozat XV. részében leírtak irányadóak.

---