Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Adó szaklap írásában bemutatja az állami adóhatóság, valamit az önkormányzati adóhatóságok adótitokkal kapcsolatos jogosultságait és kötelezettségeit, röviden kitérve az adótitok megsértésének jogkövetkezményeire és az adótitok korlátaira.
Az adótitok szabályozása a rendszerváltozással vált szükségessé, így az adótitok először az állami pénzügyekről szóló törvényben került szabályozásra 1989-ben. Ezt követően mindhárom adózás rendjéről szóló törvény behatóan és szigorúan szabályozta az adótitok jogintézményét.
Hatályos jogunkban az adótitok védelme az Alaptörvény VI. cikke (3) bekezdéséből eredeztethető, amely kimondja, hogy „Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.”
Mivel az adótitok személyes adatnak minősül, az Alaptörvény védelme érvényesül az adótitok vonatkozásában is. Így az adótitokhoz való jog olyan személyiségi jog, amelyet mindenki köteles tiszteletben tartani, és a személyiségi jog megsértését jelenti, ha valakinek az adótitkát illetéktelen személy megismeri vagy illetéktelen személy számára hozzáférhetővé válik.
Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) és az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 2018. január 1-jei hatálybalépése alapvetően nem változtatott az adótitok szabályozási rendszerén. A legtöbb változás az adótitokra vonatkozó szabályok törvényen belüli elhelyezkedését érintette.
Az Art. „Adatnyilvántartás, hatósági bizonyítvány, adótitok, adóhatósági adatszolgáltatás” című harmadik része tárgyalja az adótitok szabályozását, de az adótitok szabályozásának számtalan kapcsolódási pontja van az adóeljárási szabályokban.
Kiemelkedően fontos, hogy a titok védelmét az adóigazgatási eljárásokról szóló törvények garanciális szabályokkal védjék, és az adatok és tények lehető legtágabb köre élvezze ezt a típusú jogi védelmet, hiszen csak így biztosítható, hogy ezekről az információkról illetéktelen személyek ne szerezhessenek tudomást. Ezért az Art. az információk nagyon széles körét vonja az adótitok védelme alá.
Az Art. 127. §-a határozza meg az adótitok definícióját, mely szerint az adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, végzés, igazolás vagy más irat.
Adókedvezmények esetében bizonyos esetekben nehezen választható el, hogy az adott információ adókedvezményként az adótitok tárgya vagy éppen ellenkezőleg, közpénznek minősül.
Ezt az esetkört vizsgálta a Kúria a Pfv.IV.21.175/2017. számú ügyben is. Az ügy alperese egy közhasznú alapítvány volt, amely az alapító okirata értelmében a sporttevékenység, nevelés, oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés, egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, gyógyító és egészségügyi rehabilitációs tevékenység körében folytatott közhasznú tevékenységeket.
A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao tv.) 22/C. § (1) bekezdés d) pontja alapján a fenti tevékenységekre tekintettel támogatásban (a továbbiakban: tao-támogatás) részesült, amelyet a tevékenysége során felhasznált.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2015. december 11-én adatigénylési kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyben kiadni kérte az alperes által kapott tao-támogatással összefüggő költségelszámolásra vonatkozó valamennyi adatot, annak felhasználása okán megkötött valamennyi szerződést.
Az alperes az adatok kiadását megtagadta, mert álláspontja szerint a támogatás nem minősül közpénznek, illetve a működése során nem lát el közfeladatot. Mindezek alapján tehát a felperes által igényelt adatok nem minősülnek sem közérdekű adatnak, sem pedig közérdekből nyilvános adatnak, így azokat az alperes nem köteles kiadni.
Az elsőfokú bíróság elfogadta a felperes álláspontját, mely szerint a tao-támogatás közpénz jellegű juttatás. Ezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül adja ki a kapott tao-támogatás felhasználására vonatkozó adatokat, ideértve a felhasználás során kötött szerződéseket. Az ítélettel szemben az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság egyetértett az alperes fellebbezésében foglaltakkal annyiban, hogy az általa megkapott úgynevezett támogatás nem tekinthető közpénznek. A másodfokú bíróság álláspontját azzal indokolta, hogy amennyiben az adózó nem a támogatás nyújtását, hanem az adózást választja, akkor az érintett vagyontömeg az állami költségvetés részét képezte volna, nem alapozza meg a támogatás közpénz jellegét.
A másodfokú bíróság csak a meglévő pénzeszközöket tekintette közpénznek. A másodfokú bíróság szerint a pénz a jogszabályi lehetőség folytán nem került az állam rendelkezése alá, annak felhasználásáról az adózó dönthetett. Ennek ellenére a másodfokú bíróság az alperes adatok kiadására kötelezéssel érdemben egyetértett, mert álláspontja szerint az alperes egyéb közfeladatot ellátó szervezetnek (szervnek) minősül.
A másodfokú bíróság szerint az adatközlést adótitokra hivatkozással sem tagadhatja meg az alperes, mert az adótitok fogalmát és az érvényesülő követelményeket a törvények az adózó oldaláról fogalmazzák meg, és az adózót védik. A felperes azonban nem a tao-támogatás nyújtóival kapcsolatos, velük összefüggésbe hozható adatokat kérte kiadni, hanem az alperesnek adott juttatás felhasználásának módját tudakolta. A felhasználásra vonatkozó adatok a másodfokú bíróság ítélete szerint nem esnek az adótitok fogalma alá.
Az alperes kérte a másodfokú ítélet felülvizsgálatát a Kúriától.
A Kúria nem értett egyet a jogerős ítéletben foglalt állásponttal. Amint azt a Kúria korábbi, a hasonló tényállású ügyében hozott ítéletében (Pfv.IV.21.135/2017/10.) kifejtette, ezek a támogatások egyértelműen közpénznek minősülnek.
Mivel a támogatást nyújtó szervezetek a konkrét esetben társasági adójuk egy meghatározott részét jogszabályi felhatalmazás alapján nem a költségvetésbe fizetik be, az állam adóbevételtől esik el, és azt közvetett módon általa meghatározott célok finanszírozására irányítja át meghatározott ellenőrzés mellett.
A Kúria szerint az ítéleti tényállásban ugyanez volt megállapítható; az alperes a támogatások kapcsán közvetetten, de közpénzekkel gazdálkodott, így az erre vonatkozó adatok közérdekű adatnak minősülnek közvetlenül az Alaptörvény rendelkezései alapján.
A Kúria kimondta, hogy az esetleges adótitokra való hivatkozás az adott időszak vonatkozásában semmiképpen sem megalapozott, valamint a szükségesség/arányossági teszt alkalmazásával egyébként is megállapítható, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződik a nagyobb közérdek az esetleges adótitokhoz képest.
A fenti ítéletben is bemutatott, a közérdekű adatok és az adótitok egymáshoz fűződő viszonya kapcsán felmerülő bizonytalanságok elkerülése érdekében a jogalkotó az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényt (a továbbiakban: 2003-as Art.) 2016. október 24-én hatályba lépett módosításával egy példálózó felsorolással kiegészítette. Ezt a módosítást a jelenleg hatályos Art. is átvette.
A hatályos törvényi szabályozás szerint tehát adótitoknak számít e körben különösen
– az államháztartás alrendszere terhére nyújtott adókedvezmény, illetve jóváírás;
– az adózó által a törvényben meghatározott célra nyújtott támogatás;
– vagy az adózó által törvényben meghatározott kedvezményezett célra történő felajánlás
esetén a felajánló adózó megnevezése, és az általa igénybe vett adómentesség, adókedvezmény, jóváírás, valamint az általa juttatott támogatás, felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke, továbbá a támogatott megnevezése, a támogatott által kapott támogatás és a támogatott javára felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke.
A jogalkotó fenti jogszabálymódosításhoz fűzött indokolása alapján a módosításra azért volt szükség, hogy a magán- és üzleti szféra körébe tartozó adatok védettségét biztosítsák. Az indokolás szerint: „Ez azt is jelenti, hogy például a kultúra támogatása kapcsán a támogatást nyújtó adózó megnevezése, az adózó által egy meghatározott szervezetnek az adóévben nyújtott támogatási összeg, a támogatott szervezet megnevezése és a támogatott által az egyes támogatóktól külön-külön kapott támogatási összeg az adótitokra vonatkozó védelemben részesül.”
A fenti szabályozás elfogadásával a jogalkotó lezárta a tao-támogatások kapcsán felmerült jogértelmezési vitát, és egyértelműen úgy foglalt állást, hogy bizonyos körben az adótitok szabályai vonatkozzanak a tao-támogatásokra is.
Az Art. tehát rendkívül széleskörűen határozza meg az adótitok tárgyát. Erre szükség is van a magán- és az üzleti titkok széles körű védelme kialakításához.
Az Art. meghatározza azt is, hogy mit nem tekint az adótitok tárgyának. Nyilvánvalóan nem élvezik az adótitokra vonatkozó szabályok által nyújtott védettséget azok az információk, amelyek nyilvánosak. Megjegyzem, ezek az információk egyébként nemcsak adótitoknak, hanem köznapi szóhasználatban sem számítanak titoknak, mert nemcsak néhány ember vagy egy meghatározott csoport férhet hozzá ezekhez az adatokhoz, hanem gyakorlatilag bárki.
Ezen adatok nyilvánossága egyébként közérdekből szükséges is, a gazdasági életet segíti, ha a gazdasági szereplők egymás meghatározott adatait bizonyos körben megismerhetik. Ez növeli az egymás felé fennálló bizalmat és adott esetben akár károktól mentheti meg a feleket.
A fentiek miatt természetesen nem számít adótitoknak a nyilvános cégadat, a céginformációs és az elektronikus cégeljárásban közreműködő szolgálattól kérhető adat, valamint az az adat, amely az alanyával nem hozható kapcsolatba.
Nem számítanak továbbá adótitoknak a bíróság által nyilvántartandó jogi személy (pl. egyesület, alapítvány) meghatározott adatai, a bírósági nyilvántartás nyilvános adatai, valamint a bíróság által nyilvántartandó jogi személy bírósági nyilvántartásának üzemeltetőjétől kérhető adatok.
A törvény a fenti pontban említett, 2016. október 24-én hatályba lépett változásokhoz kapcsolódóan, adótitok fogalmának pontosítása során azt is meghatározta, hogy az egyes támogatásokhoz kapcsolódóan mely adatokra nem terjed ki a titokvédelem, így a törvény szerint nem minősül adótitoknak továbbá
– a támogatást nyújtó, felajánlást tevő adózó által az adóévben igénybe vett adókedvezmény, jóváírás;
– a támogatott által az adóévben az adózóktól kapott támogatás, valamint
– a támogatott javára az adóévben az adózók részéről felajánlott adó vagy adóelőleg
összesített mértéke.
Az Art. alapján továbbá nem számít adótitoknak a nemzeti vagyont kezelő, illetve azzal gazdálkodó adózók esetében az adóévben összesen az adózó által igénybe vett adómentesség, adókedvezmény, jóváírás, és az ehhez kapcsolódó támogatás, valamint a felajánlott adó vagy adóelőleg összege.
Az adóhatóság adatkezelése során az adótitokra vonatkozó szabályokra figyelemmel köteles eljárni. Az adótitok megőrzése során garanciális szerepe van annak, hogy az adóhatóság adatkezelése és adatnyilvántartása megfelelő legyen.
Az Art. 123. §-a szerint az adóhatóság jogosult az adózó és az eljárás egyéb résztvevője természetes személyazonosító adatainak és az ügyfajtát szabályozó törvényben meghatározott személyes adatok, továbbá a tényállás tisztázásához nélkülözhetetlen más személyes adatok megismerésére és kezelésére. Ez alapján az adóhatóság jogosult megismerni és kezelni, nemcsak az adózó, hanem az ügyben meghallgatott tanú, nyilatkozattevő, szakértő, meghatalmazott és egyéb más résztvevő adatait is; azonban kizárólag csak azokat az adatokat ismerheti meg és kezelheti, amelyek az adott eljárásban nélkülözhetetlenek.
Amennyiben az adóhatóság eljárása kérelemre indult, a kérelem benyújtására tekintettel vélelmezni kell, hogy a kérelmező ügyfél a tényállás tisztázásához szükséges személyes adatok – ideértve a különleges adatokat is – kezeléséhez hozzájárulást adott.
Az adóhatóság gondoskodik arról, hogy az általa megismert, törvény által védett titok (a továbbiakban: védett adat) ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adatok védelme biztosított legyen.
A védett adatok köre némileg tágabb az adótitok körébe tartozó titkoknál, hiszen az adóhatóság a védett adatok körében köteles gondoskodni arról, hogy olyan titkok se kerüljenek nyilvánosságra, melyeknek az adózáshoz esetleg nincs köze.
Az adóhatóság az eljárása során annak lefolytatásához – jogszabályban meghatározott módon és körben – megismerheti azokat a védett adatokat, amelyek eljárásával összefüggnek, illetve amelyek kezelése az eljárás eredményes lefolytatása érdekében szükséges.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az adóhatóság adatkezelése során csak célhoz kötötten és csak a szükséges körben ismerhet meg és kezelhet adatokat. Az adóhatóságoknak minden körülmények között az irányadó adatkezelési szabályoknak megfelelően kell eljárniuk az adótitkok és egyéb védett adatok megőrzése érdekében.
Az Art. 124. §-a foglalkozik az adóhatóság nyilvántartásaival. Mivel az adóhatóság által nyilvántartott adatok az adózáshoz kapcsolódó adatok, ezek szükségszerűen adótitoknak minősülnek. E körben az adóhatóság a tudomására jutott adatokat köteles nyilvántartani és megőrizni az adóvégrehajtáshoz való jog elévüléséig.
A főszabály alól kivételt jelentenek a nyugdíjellátás megállapításhoz szükséges adatok: ezeket az adat nyilvántartásba vételétől számított 50 évig tartja nyilván és őrzi meg. Az adóhatóság a természetes személy adózó azonosításával, adókötelezettségének keletkezésével és teljesítésének ellenőrzésével összefüggésben személyes adatokat tart nyilván és ellenőrizhet.
Az Art. rendelkezik arról is, ha az adóhatóságnak olyan adatot kell kezelnie, amely más hatóság, közfeladatot ellátó adatkezelő szerv nyilvántartásában vagy adózói nyilvántartásban szerepel. Ezeket az adatokat az adóhatóság kizárólag
– az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy azonosításához;
– az adókötelezettség, a költségvetési támogatáshoz való jogosultság megállapításához;
– az adózók ellenőrzésre történő kiválasztásához és ellenőrzéséhez;
– végrehajtási eljárás lefolytatásához; valamint
– az adózó kérelmére indult adóigazgatási eljárásban a tényállás tisztázásához használhatja fel.
Az adóhatóság a fenti feladatai teljesítéséhez ingyenesen használhatja a személyi adat- és lakcímnyilvántartást, a cégnyilvántartást, az ingatlan-nyilvántartást, a közúti közlekedési nyilvántartást, az építésfelügyeleti nyilvántartást, illetve valamennyi más, jogszabály alapján közhiteles nyilvántartást. Amint ezeket az adatokat az adóhatóság megismeri, és adózást érintő adatokká válnak az adóhatóság előtt, az adótitok védelme alá kerülnek.
Az adóhatóság nyilvántartja továbbá az adózó nevében eljáró állandó meghatalmazott, megbízott természetes személy adóazonosító jelét a meghatalmazás időtartama alatt a meghatalmazás alapján eljáró személyek beazonosíthatósága, eljárási jogosultságának ellenőrizhetősége érdekében.
A NAV a telefonos ügyféltájékoztató és ügyintéző rendszerben folytatott beszélgetést elektronikusan adathordozóra rögzíti, és annak anyagát az adó megállapításához való jog, illetve, ha az hosszabb, akkor az adó végrehajtásához való jog elévüléséig, illetve a folyamatban levő bírósági eljárás befejezéséig megőrzi. Az adózó vagy képviselője kérelme alapján az általa folytatott, e bekezdés szerint megőrzött telefonbeszélgetéseit meghallgathatja, valamint azokról másolatot kérhet. Természetesen ezen beszélgetések felvételei is adótitoknak minősülnek.
Az adótitkok megőrzése érdekében az adóhatóság az általa kezelt adatok nyilvántartásával kapcsolatos adatfeldolgozási feladatok ellátásával csak államigazgatási szervet vagy kizárólagos állami tulajdonú jogi személyt vagy kizárólagos állami tulajdonú egyéb szervezetet bízhat meg. Az adóhatóság által kezelt adatok nyilvántartásával kapcsolatos adatfeldolgozást más személy akkor láthatja el, ha e korlátozás alól az állami adó- és vámhatóságot irányító miniszter előterjesztésére a közigazgatási informatika infrastrukturális megvalósíthatóságának biztosításáért felelős miniszter határozott idejű, egyedi felmentést adott.
Nagy Sándor Ádám cikkében, amely az Adó szaklap 2019/11-es számában jelent meg, a fentieken túl olvashat még az adótitok megtartására kötelezettek köréről, arról, hogy más adózók adótitkát miként kell megőriznie a hatóságnak az ellenőrzés során, valamint az adótitok megsértéséről és annak szankcióiról. Az Adó szaklapot itt rendelheti meg.
Legtöbben személyi jövedelemadójuk 1+1 százalékát gyermekek gyógyítására és állatmenhelyekre szánják, a támogatott szervezeteknek óriási segítséget jelentenek az adóforintok, a felajánlók évről évre milliárdok sorsáról dönthetnek – hívta fel a figyelmet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) csütörtökön az közleményben.
Az általános forgalmi adó elveit és rendszerét vizsgálva, mindig meg kell állapítani, hogy az ügyletben résztvevő felek adóalanynak minősülnek-e, illetve tevékenységük gazdasági tevékenységnek minősül-e, ugyanis, csak ebben az esetben merülhet fel áfafizetési kötelezettség.
Az ellenérték nélkül adott támogatások, juttatások, térítés nélkül átadott (pénz)eszközök vonatkozásában a Tao-törvény különbséget tesz atekintetben, hogy az ingyenes átadás adománynak minősül-e, és ha nem, a támogató oldaláról vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek tekinthető-e. Elmerülünk a részletekben.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
