Az átalányadózó egyéni vállalkozóra vonatkozó járulék és szociális hozzájárulási adó szabályok


Az átalányadózás előtérbe kerülése kapcsán érdemes az azzal kapcsolatos adókötelezettségeken kívül a járulék és szociális hozzájárulási adó szabályokat is áttekinteni.

Az átalányadózó egyéni vállalkozó járulék és szociális hozzájárulási kötelezettsége attól függ, hogy főállású, másodállású vagy pedig kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.

A főállású átalányadózó egyéni vállalkozó esetében a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot főszabályként havonta az átalányban megállapított adóköteles jövedelme (függetlenül attól, hogy az egyéni vállalkozó egyébként a személyi jövedelemadó tekintetében adóalap-kedvezmény érvényesítésére jogosult, és adott esetben a jövedelem után ténylegesen nem kell személyi jövedelemadót fizetnie), de legalább a minimálbér (vagy ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel, akkor a garantált bérminimum) után kell megfizetni.

A 13 százalékos szociális hozzájárulási adót pedig az átalányban megállapított adóköteles jövedelem után kell megfizetnie, de havonta legalább a minimálbér/garantált bérminimum 112,5 százaléka után. Ez tehát azt jelenti, hogy a főfoglalkozású, átalányadózó egyéni vállalkozónak attól függetlenül társadalombiztosítási járulékot és szociális hozzájárulási adót kell fizetnie, hogy esetlegesen a jövedelme után a szja-mentes értékhatár miatt nem keletkezik szja-fizetési kötelezettsége. Például ha az átalányadózó biztosított egyéni vállalkozó tárgyhavi átalányban megállapított adóköteles jövedelme 500 000 forint, akkor ez az 500 000 forint lesz a tárgyhavi járulékalap. Ha viszont a tárgyhavi átalányban megállapított adóköteles jövedelem 50 000 forint, akkor a minimálbér (ha az egyéni vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget, vagy középfokú szakképzettséget igényel, akkor a garantált bérminimum) lesz a tárgyhavi 18,5 százalék mértékű társadalombiztosítási járulék és szociális hozzájárulási adó-kötelezettség alapja.

A főfoglalkozású egyéni vállalkozó járulékfizetési alsó határ, valamint a szociális hozzájárulási adó minimum adóalapja után nem köteles társadalombiztosítási járulékot és szociális hozzájárulási adót fizetni arra az időtartamra, amely alatt

  • táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban részesül,
  • gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, gyermekek otthongondozási díjában vagy ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozást segítő ellátás, a gyermekek otthongondozási díja, illetve az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –,
  • csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül,
  • katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
  • fogvatartott,
  • ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát, egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti.

Ha ezek a körülmények a teljes naptári hónapban nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ és a minimum adóalap kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni. Az időarányosítási kötelezettség azonban nem áll fenn az adóköteles átalányban megállapított összeg tekintetében.

A Tbj. és a Szocho tv. tekintetében a főfoglalkozásúnak nem minősülő (36 órát meghaladó munkaviszony melletti vagy nappali tagozaton tanulmányokat folytató), biztosított egyéni vállalkozó járulék- és szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettsége csak akkor áll fenn, ha adott hónapban adóköteles általányban megállapított jövedelme keletkezik, vagyis az ő esetükben nincs elvárt minimum járulék és szocho-fizetési kötelezettség, ezért a kieső időre jutó arányosítás kérdése sem merül fel.

Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg társas vállalkozói jogviszonnyal is rendelkezik, úgy főszabályként egyéni vállalkozóként áll fenn a főállású egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályok szerint a járulék- és a szocho-fizetési kötelezettség, míg társas vállalkozóként kizárólag a tényleges személyes közreműködésért fizetett díjazás után. Ettől eltérően azonban, ha az egyéni vállalkozó az adóév január 31-ig nyilatkozik a társas vállalkozás részére arról, hogy társas vállalkozóként teljesíti a minimum járulék- és szocho-fizetésre vonatkozó szabályok figyelembevételével ezen kötelezettségeit, akkor egyéni vállalkozóként csak az adóköteles átalányban megállapított jövedelem után áll fenn járulék és szocho kötelezettsége.

Itt érdemes kitérni azokra az adózókra, akik eddig a régi kata szerinti kisadózónak minősültek és mellette a Tbj. szerinti társas vállalkozói jogviszonnyal rendelkeztek. Az ő esetükben 2022. augusztus 31-ig a kata szabályai szerint a kisadózói jogviszonyuk nem minősülhetett főállásnak, hanem kötelezően társas vállalkozóként állt fenn a minimum járulék és adóalap után fizetési kötelezettség, tekintettel arra, hogy a január 31-ig megtehető nyilatkozat (választási lehetőség) csak abban az esetben értelmezhető, ha a mind az egyéni vállalkozói, mind a társas vállalkozói biztosítási jogviszony a Tbj. szerint áll fenn. 2022. szeptember 1-től azonban egyéni vállalkozóként kell legalább a minimálbér (garantált bérminimum) után társadalombiztosítási járulékot és a minimálbér (garantált bérminimum) 112,5 százaléka után szociális hozzájárulási adót fizetni, míg társas vállalkozóként a tényleges járulékalap után kell a fizetési kötelezettségeinek eleget tenni. A régi kata alany egyéni vállalkozó tehát legkorábban 2023. január 31-ig tett nyilatkozattal választhatja azt, hogy a társas vállalkozásban fizesse meg a járulékfizetési alsó határ után a járulékokat.

Mind a főállású, mind a másodállású egyéni vállalkozónak be kell jelentenie a biztosítási jogiszonyát a ’T1041-es nyomtatványon (a 2022. augusztus 31-ig kata-alanyok esetében a biztosítási jogviszony kezdő napja 2022. szeptember 1.), valamint havonta be kell nyújtania az ’58-as számú bevallást még abban az esetben is, ha abban adó- és/vagy járulékfizetési kötelezettség nem szerepel (például a 36 órás munkaviszonnyal rendelkező egyéni vállalkozóaz adatt hónapban nem szerez adóköteles átalányban megállapított jövedelmet).

A 2022. augusztus 31-ig kata alanyok esetében az átalányadózás választásásra nyitva álló határidő 2022. október 31-én jár le, azonban a szeptember havi járulékbevallást október 12-ig kellett benyújtani. Amennyiben az egyéni vállalkozó a bevallás benyújtását követően, de még október 31-ig dönti el, hogy melyik adózási módot választja (átalányadózás vagy vállalkozói szja), és a bevallását nem a választott adózási módnak megfelelően készítette el, úgy azt önellenőrzés keretében módosítani szükséges.

A Tbj. szerinti kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó nem minősül biztosítottnak, ezért nem áll fenn járulék és szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettsége még akkor sem, ha a jövedelme az Szja tv. szerinti adómentes határt meghaladta.

A Tbj. értelmében kiegészítő tevékenységet folytató személy a

  • biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban kereső tevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy, továbbá
  • az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és egyéni vagy társas vállalkozónak minősül,

akkor is, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel.

Saját jogú nyugdíjasnak pedig az a személy minősül, aki

  • a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával az 5. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott saját jogú nyugellátásban, szociális biztonságról szóló egyezménnyel érintett állam által megállapított öregségi nyugellátásban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, vagy
  • a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül,

abban az esetben is, ha a nyugellátás folyósítása szünetel.

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak – biztosítási jogviszony és járulékkötelezettség hiányában – nem kell sem a ’T1041-es, sem a havi ’58-as bevallást benyújtania.



Kapcsolódó cikkek