Az elektronikus piacterekre vonatkozó szabályok (7. rész)

Egyre jobban digitalizálódó világunkban a termékek áramlásának jelentős része elektronikus piacterek közreműködésével történik. Ennek is köszönhető, hogy amikor az uniós döntéshozók az e-kereskedelem szabályozását megváltoztatták, akkor ebben az elektronikus piactereknek megújult szerepet kaptak. Most elmerülünk a megújult szabályozásban.

A sorozat korábbi részeit itt olvashatja.

A korábbiakban már említettem, hogy a vélelmezett értékesítői státusz az áfa szempontjából egy fikció, a valóságban az ügylet két másik szereplő között megy végbe, azonban az áfa mégis kitünteti a felületet egy státusszal, ami elősegíti az áfa behajtását.

A vélelmezett értékesítő általában nincs a termékek birtokában, és a termékek tulajdonjogának átruházása az elsődleges értékesítő és a vevő között történik. Ezért a vélelmezett értékesítő gyakran nem rendelkezik a termékértékesítés helyének megállapításához és az áfa-kötelezettségek teljesítéséhez szükséges információkkal, mint például az a hely, ahol a termékek az ügylet időpontjában találhatók (kiszállítás helye) vagy az értékesített termékek jellege. Az elektronikus felületnek ilyen információkat kell kapnia az elsődleges értékesítőtől. Ezen túlmenően a vélelmezett értékesítőnek a vevő általi árukiválasztás időpontjában kell meghatároznia az áfa-kötelezettségeit. Következésképpen az értékesítés áfa szempontból megfelelő kezelésének (fizetési és jelentéstételi kötelezettségek) biztosítása érdekében a vélelmezett értékesítők gyakran függenek az értékesítők által az árukiválasztás előtt, de legkésőbb az árukiválasztáskor szolgáltatott információk pontosságától. Annak érdekében, hogy ne rójanak aránytalan terhet a piacterekre, nagyobb jogbiztonság érvényesül, és az előre meghatározott esetekben a piacterek áfa fizetési kötelezettsége korlátozott.

A jogi szabályozás úgy szól, hogy az elektronikus felületet működtető adóalany, akit úgy kell tekinteni, hogy ő maga kapta meg és értékesítette a termékeket, nem kötelezhető az említett értékesítések tekintetében általa bevallott és megfizetett áfát meghaladó áfa megfizetésére, amennyiben három feltétel együttesen teljesül. A feltételek tehát, hogy az adóalany az elektronikus felületén keresztül termékeket értékesítők vagy egyéb harmadik felek által megadott információkra támaszkodik az adott értékesítést terhelő áfa helyes bevallása és megfizetése tekintetében (1), a termékek értékesítőitől kapott, előző pontban említett információi helytelenek (2), valamint az adóalany bizonyítani tudja, hogy nem tudta és észszerűen elvárható módon nem tudhatta, hogy a kapott információ helytelen (3).

Amennyiben a felelősség korlátozására vonatkozó előbbi feltételek teljesülnek, az elektronikus felület az esedékes áfa újbóli megállapítása esetén nem felelős az érintett termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások áfa-különbözetéért, valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő esetleges büntetések és kamatok megfizetéséért.

Nézzük meg ezt egy példán keresztül. Adott egy fogyasztó, aki elektronikus felületen keresztül terméket rendel az elsődleges értékesítőtől, és jelzi, hogy a szállítási cím az „A” tagállamban van. Az elektronikus felület által felszámított áfa megegyezik az „A” tagállamban a termékekre alkalmazandó áfával. A megrendelést követően a vevő és az elsődleges értékesítő megállapodik abban, hogy a szállítást olyan „B” tagállamban teljesítik, ahol az értékesített termékre vonatkozó áfa-kulcs magasabb, mint az „A” tagállamban. Az elektronikus felületet erről nem tájékoztatják. Ebben a helyzetben az elektronikus felület nem felelős a áfa-különbözetért, valamint a késedelmes fizetések miatt a B” tagállamban felmerülő esetleges büntetésekért és kamatokért. Az elsődleges értékesítő felelősségére csak akkor lehet hivatkozni, ha „B” tagállam olyan nemzeti jogszabályokat vezetett be, amelyek az elsődleges értékesítő egyetemleges felelősségét írják elő.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.

---