Az innovációs járulék változásai

Közeledik a 2023. adóévi elszámoló bevallás benyújtásának határideje az innovációs járulék tekintetében is, emiatt célszerű áttekinteni az adónemet érintő 2023-as változásokat.

A légitársaságok hozzájárulásáról és egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LIX. törvény az innovációs járulékalap kapcsán – 2023. augusztus 14-i hatállyal – két fő változást iktatott be: az egyik a kisvállalati adó hatálya alá tartozó adóalanyokat érinti, míg a másik valamennyi adóalanyt, tartozzanak akár a társasági adó, akár a kisvállalati adó hatálya alá.

A kisvállalati adó alanyainak innovációs járulékalapja

A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény [a továbbiakban: Inno tv.] 16. § (1) bekezdése értelmében az innovációs járulék alapjának kiindulópontja a helyi iparűzési adó alapja, ugyanis az adózó nettó árbevételét csökkenteni kell az eladott áruk beszerzési értékének és a közvetített szolgáltatások értékének sávosan meghatározott részével, továbbá az alvállalkozói költségekkel, az anyagköltséggel, a kutatás-fejlesztés közvetlen költségeivel. Az így meghatározott összegből pedig végezetül le kell vonni a külföldi telephelyre jutó innovációs járulékalap-részt.

A kisvállalati adó alanyai a helyi iparűzési adóban az adóalapot már régebb óta „egyszerűsített” módon is megállapíthatják, mégpedig a kisvállalati adó alapjának 20 százalékkal növelt összegében a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény [a továbbiakban: Htv.] 39/B. § (1) bekezdése szerint. Az innovációs járulék rendszerében viszont ugyanezen szabály megfelelő alkalmazására korábban nem volt lehetőség. A kisvállalati adó alanyainak az innovációs járulék-kötelezettségüket minden esetben a Htv. 39. § (1) bekezdése alapján kellett meghatározniuk, akkor is, ha egyébként a helyi iparűzési adó megállapítására az „egyszerűsített” módszert választották. Az Inno tv. 16. § (1) bekezdése 2023. augusztus 14-ei hatállyal módosult. Az új rendelkezés szerint „a járulék alapja

a) a Htv. 39. § (1) bekezdése alapján – a Htv. 39. § (11) és (12) bekezdéseire figyelemmel – meghatározott adóalap, csökkentve a Htv. szerint kimutatott, külföldön létesített telephelyre jutó iparűzési adóalaprész összegével;

b) az a) ponttól eltérően, ha a járulékfizetésre kötelezett a kisvállalati adó alanya és a helyi iparűzési adó alapját a Htv. 39/B. § (1) bekezdése szerint állapítja meg, akkor választása szerint a Htv. 39/B. § (1) bekezdése alapján meghatározott adóalap, figyelemmel a Htv. 39/B. § (3) bekezdésére is.”

A 2023. augusztus 14-étől hatályos jogszabálymódosítás megteremtette tehát annak a lehetőségét, hogy a kisvállalati adó alanyai az innovációs járulékot is az „egyszerűsített” módon meghatározott helyi iparűzési adóalapból kiindulva vezessék le. E módszer alkalmazása választható; a választás adóévre szól, és bejelentést kell tenni róla az adóhatóságnak a kisvállalati adóbevallásban legkésőbb az annak benyújtására előírt határidőig [Inno tv. 16. § (10) bekezdés]. Az Inno tv. 51. § (3) bekezdésében szereplő átmeneti rendelkezés értelmében az egyszerűsített adóalap-meghatározás első alkalommal már a 2023. adóévre is alkalmazható, de csak abban az esetben, ha az irányadó bevallási határidő még nem járt le. A gyakorlatban először a 2024. május 31-éig benyújtandó elszámoló bevallásban érvényesíthetik az adózók az új szabályt.

Az innovációs járulék alapjának meghatározásáról a cikk folytatásában olvashat.

A cikk szerzője dr. Németh Nóra osztályvezető (Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Irányítás, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály, Társasági Adó, Illetékek és Egyéb Adók Osztály).

---