Az iszlám gazdasági alapelvei (2. rész)

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2021. február 26.
Címkék: , , , ,
Rovat:
A Korán szúráiból az iszlám hittudósok olyan alapelveket vezettek le, amelyek a gazdasági tevékenységre, az állami működés gazdasági oldalára, illetve a muszlim ember pénzzel, gazdálkodással való helyes viselkedésére vonatkoznak. Ezeknek az alapelveknek a betartása a hívő muszlim számára kötelező előírás.

Ne éljétek fel vagyonotokat magatok közt hiábavalón, megkörnyékezve vele a bírákat azért, hogy más ember vagyonából is elnyerjetek a bűn által, és ezt ti tudjátok.

(Korán 2:188.)

A Korán és az iszlám vallás rövid bemutatását követően rátérünk a gazdasági alapelvek ismertetésére. Abu-l-A’la Maududi iszlám hittudósnak ’Az iszlám életmód’ című könyvében egy egész fejezetet szentel ennek bemutatására. A könyv megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban is. Ebben az írásban a könyv említett fejezetének tematikáját követjük.

Előre felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szépen megfogalmazott alapelvek és napjaink iszlám világának a valósága nincs teljesen összhangban egymással. Ennek számos oka van:

– Az iszlám államok is rákényszerültek arra, hogy beilleszkedjenek a világgazdaságba. A meghatározó gazdasági trendeket sem megváltozatni, sem megkerülni nem lehet, azokhoz alkalmazkodni kell. Ez egyes esetekben sajátos kettősséget eredményez: Az állam belső jogrendje figyelembe veszi az iszlám törvénykezést, a sariát, nemzetközi kapcsolataiban viszont alkalmazkodik a nemzetközileg elfogadott szabályokhoz.

– Az iszlám államok többsége szekularizált, az állami működéstől többé-kevésbé független a vallási élet. Az állami jogrend csak részben alkalmazza ezekben az országokban az iszlám törvénykezést.

– Sok országban élnek kisebbségben muszlim közösségek. E közösségeknek és tagjainak választott országuk törvényeihez, szokásaihoz is alkalmazkodni kell. Ez nem ritkán okoz konfliktusokat a vallásuk gyakorlásával. Erről is lesz még szó a következő részekben.

Az iszlám hívők százalékos megoszlása a Földön 2009-ben

A muszlimok gazdasági életének középpontjában a Korán és a Szunna (Mohamed próféta életmódja, gyakorlata), valamint az ezekből levezetett szabályok, rendeletek állnak. Az iszlám törvénykezés csak megengedett (ún. helál), vagyis vallásilag tiszta forrásból származó jövedelmet vagy üzletet tart elfogadhatónak. Az iszlám tudósok a vallási előírások alapján a gazdaság területén felállítottak néhány alapelvet és megszabtak bizonyos határokat az emberi tevékenység számára. A muszlim közösségek a gazdasággal és pénzügyekkel kapcsolatos kérdéseket mindenek előtt hitbeli és erkölcsi szempontból közelítik meg, ez az igazságosságra és mértékletességre való intésekben, a pazarlás tiltásában nyilvánul meg leginkább. A muszlimnak a pénzzel és a vagyonnal kapcsolatban alapvetően az istenfélelemre, a túlvilágon való számadás figyelembe vételére kell gondolnia. A szociális igazságosságot, a társadalmi egyensúlyt főleg egyéni jótékonykodással kívánják elérni. A termelés, az árucsere és a tulajdoneloszlás általános rendszerénél is ezeket az elveket alkalmazzák. Az iszlám a termelés korszakhoz kötött módszereivel és technikáival vagy a szervezési kérdések részleteivel nem foglalkozik, már csak azért sem, mert a Korán fogalmai és előírásai ebben az értelemben időtlenek.

Minden ember ősi joga azon törekvés, hogy megkapja saját részét ezen a világon. Egyetlen embert, rasszt vagy osztályt sem lehet korlátozni életformája vagy foglalkozása megválasztása szempontjából. A gazdaság területén mindenkinek egyenlő az esélye, bármely előny vagy hátrány érvényre juttatása, amely monopólium kialakításához vezet, megengedhetetlen.

Az anyagi javak csupán eszközök, amelyek lehetnek az ember evilági és túlvilági boldogságának vagy boldogtalanságának forrásai, attól függően, hogy az adott ember milyen úton szerzi meg vagyonát és milyen célra fordítja. Az Istennek tetsző módon történő vagyonszerzés, valamint a vallásilag megengedett és hasznos célokra való felhasználása, amely mind az egyén, mind a társadalom számára előnyös, áldássá és a boldogság forrásává válik számára evilágon és a túlvilágon.

A pénzhez, vagyonhoz való önző ragaszkodás túlvilági büntetést vonhat maga után. Ha valaki tisztességtelenül jut a vagyonhoz, nem adakozik a szegények javára, olyan célra költi el, amely káros számára és környezetére nézve, akkor az iszlám tanításai szerint ez a magatartás evilági és túlvilági boldogtalansághoz fog vezetni.

2:261. Kik vagyonukat Allah útján áldozzák olyanok, mint a gabonaszem, mi hét kalászt termett, minden kalászban száz szemet. Allah megsokszorozza (jutalmát) annak, kinek Ő akarja. Allah a Meghallgató, a Mindentudó.

7:31. Ó, Ádám gyermekei! Vegyétek magatokra ékességeiteket minden imahelyen, egyetek, igyatok, és ne pazaroljatok. Ő nem szereti a pazarlókat.

23:1-11. Boldogulnak a hívők, – Kik imájukban alázatosak, Kik a hívságokat elvetik, Kik eleget tesznek a kötelező alamizsnaadásnak, Kik erényük megőrzői, Csak azokkal nem, kik házastársuk, vagy kiket jobbjuk bír, ők nem kifogásolhatók, De kinek vágya ezt meghaladja, ezek ők, a törvényszegők, – Kik megőrzik azt, miket rájuk bíztak és egyezségükhöz hívek, Kik imájukat megtartják, – Ezek ők, az örökösök, Kik a Paradicsom örökébe lépnek, miben ők halhatatlanok.

29:64. Mi más az Evilági élet, mint csak szórakozás és játék? De a Túlvilág Otthona, ott az igazi élet! Bár tudnák!

A következőkben Abu-l-A’la Maududi iszlám hittudós könyvére hagyatkozunk (a szükséges mértékben lerövidítve azt), az általa alkalmazott többes szám első személyt sem változtattuk meg.

  1. Jog a magántulajdonra

A természet ingyen rendelkezésünkre álló és közvetlenül felhasználható adományaiból mindig szabadon vehetünk, és mindenkinek joga van szükségleteinek megfelelően használni ezeket. A folyók és a kutak vizét, az erdei fákat, a vad növények gyümölcseit, a vadon nőtt füveket és takarmányt, a levegőt, a dzsungelben élő állatokat, a földfelszín alatti ásványokat és más természeti kincseket senki sem foglalhatja le, s nem is korlátozhatja senki azok szabad használatát.

Megkövetelhető, hogy azok, akik e dolgok közül valamelyiket kereskedelmi célokra akarják használni, az államnak ezért adót fizessenek. Illetve a kormány közbeléphet, ha valaki a természet adományaival visszaél.

A birtokot a tulajdonos vagy saját maga kell, hogy használja, vagy pedig rendelkezésre kell bocsátania azt, hogy más használhassa. A földjét senki sem hagyhatja parlagon három évnél tovább. Ha a tulajdonos maga nem használja azt növénytermesztésre, építkezésre vagy más célra, akkor a földet három év elmúltával elhagyottnak tekintik. Ha valaki tulajdonává tesz egy üres földdarabot, amely korábban senkinek sem volt a birtokában és produktív tevékenységet folytat rajta, akkor nem lehet tőle bírói döntéssel elvenni azt.

Az iszlámban nagyon fontos a szociális igazságosság és valamennyi ember jóléte, de ezek követése nem mehet a saria által megszabott jogok rovására. A saria személyes tulajdonjogra vonatkozó korlátozásait igazságtalanság leépíteni vagy túlzottan megszigorítani a társadalom kollektív jóléte érdekében. Az iszlám állam egyik kötelessége az, hogy védje az egyének legális jogait és biztosítsa, hogy a társadalommal szembeni kötelezettségeiket a törvényben előirányozottaknak megfelelően betöltsék.

Mekkai nagymecset 3:97. Ebben a nyilvánvaló bizonyságok, Ábrahám imahelye, s ki ide betér, biztonságban van. Allah iránti kötelessége az embereknek a zarándoklat, (de csak annak) akinek erre út nyílik. S ki tagad, hát Allah nem szorul teremtményeire

  1. Az egyenlőség problémája

Ha a természet csodáira és azokra az áldásokra tekintünk, amelyekkel Isten az embereket ellátta, el kell ismernünk, hogy Isten adományainak és kedvezményeinek elosztásánál nem egyenlően gondolt mindenkire. Szép alkat, kellemes hang, kiemelkedő fizikai és szellemi tulajdonságok stb. nem egyforma mértékben jutottak minden embernek. Éppen így van ez az élethez szükséges anyagi javakkal is. A különbözőség az élet fűszere, ez képezi az emberi törekvések és a jó tulajdonságok hajtóerejét. Ebből következően minden szándék és ideológia, amely az emberiségre valamiféle mesterséges gazdasági egyenlőséget akar ráerőltetni hamis, irreális és megvalósítása lehetetlen.

Az egyenlőség, amelyért az iszlám síkra száll, az esélyegyenlősség a biztos megélhetésre és a jólét fokozataiban való előrelépés lehetőségében. Az esélyegyenlőség legyen mindenki számára biztosítva. Az iszlám abszolút mértékben elutasítja azok véleményét, akik a termelőeszközök és a termelés gyümölcsei tekintetében teljes egyenlőséget akarnak kikényszeríteni, mert ez a nézet a korlátozott természetes egyenlőtlenséget mesterséges egyenlősdivel akarja felváltani.

Az a rendszer felel meg a leginkább az emberi természetnek, ahol a gazdasági versenyben minden ember mindenki számára láthatóan és olyan körülmények között vesz részt, amelyeket Isten biztosított a számára. A munkát és a törekvést jutalmazni, a tétlenséget büntetni kell.

  1. Szociális igazságosság

Az iszlám törekszik a társadalomban egy olyan intézmény létrehozása, amely segítséget és támogatást biztosít azoknak, akik nem rendelkeznek a megélhetésükhöz szükséges javakkal.

Azok az emberek, akik képtelenek részt venni a gazdasági versenyben, a szociális létesítménytől kaphatják meg a nekik járó részt. S azok, akik azért szorulnak támogatásra, hogy a gazdasági versenybe bekapcsolódjanak, szintén ettől a szervezettől (intézménytől) kaphatnak segítséget.

Ennek a szociális szerveződésnek a legfőbb forrásai a muszlimok által kötelezően fizetendő adomány (zakát), illetve az önkéntes alamizsnálkodás (szadaka).

Az iszlám nem helyesel semmilyen politikai vagy gazdasági szervezetet vagy rendszert, amelynek az a célja, hogy az egyén identitását a közösségben feloldja és így megfossza őt személyiségének és képességének helyes kibontakozásának szabadságától. Egy ország egyes termelőeszközeinek államosítása elkerülhetetlenül az egyén társadalom által történő elpusztítását eredményezi. Ahogy a politikai és szociális szabadság elengedhetetlen szükségszerűség, a gazdasági szabadság is elengedhetetlen egy kívánatosnak tartott, erkölcsileg megalapozott lét számára.

A mekkai Kába szentély 2:125. Megtettük az Otthont (Mekkában) találkozóhelyül az embereknek, s biztonságul, mondván: „Vegyétek a helyet, ahol Ábrahám állt fel, imahelyként.” Előírtuk Ábrahámnak és Izmaelnek, (mondván): „Tisztítsátok meg házamat a körbenjáróknak, meditálóknak, térdeplőknek és leborulóknak.”

Társadalmi életünknek elegendő teret kell hagyni, hogy minden ember akadálytalanul megkereshesse a megélhetéséhez szükséges javakat, megőrizhesse lelkiismereti szabadságát és képes legyen erkölcsi és intellektuális képességeinek megfelelően kibontakoztatni saját hajlamait és adottságait. Munkanélküli segélyből vagy mások kegyes adományaiból nem lehet megnyugtatóan élni még akkor sem, ha azok bőségesek is, mert a morális és a lelki fejlődés lelassulását sohasem egyensúlyozhatja ki csupán a testi jólét és a kényelem.

Az iszlám nem áll egy olyan szociális rendszer pártján sem, amely az egyéneknek korlátlan gazdasági és társadalmi szabadságot biztosít, és biankó csekkeket állít ki nekik arra, hogy érvényre juttathassák személyes érdekeiket és kövessék céljaikat akár a közösség egészének kárára is, mások tulajdonának kizsákmányolása és jogtalan elsajátítása árán.

Az iszlám az arany középutat választotta, amely az egyént egyrészt arra szólítja fel, hogy a közösség érdekében bizonyos megszorításokat vállaljon magára, amiért cserébe szabad kezet kap saját dolgainak irányításában. Vállalkozói és versenyszabadságot élvez olyan keretek között, amelyek az egyén és a társadalom jólétét egyaránt garantálják.

  1. Kötelezettségek és korlátozások

Az iszlám a megélhetés biztosításának minden olyan módját világosan elítéli, amely más emberek vagy a társadalom egészének érdekeit morálisan vagy anyagilag sérti.

Az iszlám elismeri az egyén birtoklási jogát az általa jogosan szerzett dolgokra, de ez a jog nem érvényesülhet feltétel nélkül, az ember jogos tulajdonát csak megengedett célokra és csak megengedett módon használhatja fel.

Az iszlám törvénykezés kategorikusan megtiltja az alkohol és más kábító italok és szerek előállítását és forgalmazását, a házasságtörést, az üzletszerű táncot és kéjelgést, a szerencsejátékokat (a lottót is), a spekulációt, a fogadást, a csaló vagy kétes természetű tranzakciókat, amelyekben az egyik fél nyeresége teljesen biztosított, míg a másik fél haszna teljesen bizonytalan és kétséges. Megtiltja az ármanipulációt.

Az ember vagyonát nem pazarolhatja luxuscikkekre. A pazarló kiadások bizonyos formái világosan és egyértelműen tilalmasak, míg más formák megtiltása az iszlám állam belátására van bízva.

A jogos és méltányos szükségletek kielégítése után megmaradó összeget össze lehet gyűjteni. A megtakarított pénzt fel lehet használni a vagyon további gyarapítására, de erre vonatkozólag is van néhány megkötés. Az összegyűjtött vagyonból a tulajdonosnak évente (Ramadánkor) zakátot kell fizetnie abból az összegből, ami egy bizonyos, pontosan meghatározott minimumot meghalad.

Az illető saját maga is bonyolíthatja ügyeit vagy valaki másra bízhatja pénzét, azonban csak azzal a feltétellel, hogy az esetleges nyereségből a megbízott is részesül.

Medinai nagymecset 9:108. Ne állj fel ott (imára) soha! Mert bizony a mecset, mi az őrizkedésre épített első naptól kezdve, érdemesebb arra, hogy ott felállj. Abban férfiak vannak, kik arra vágynak, hogy megtisztuljanak. Allah szereti a megtisztulókat.

Az iszlám az egész közösség érdekében két feltételt szab az egyén számmára: először is, hogy árujából zakátot és a mezőgazdaságból származó bevételeiből uszrt (tized) fizessen; másodszor, hogy azokkal, akik a kereskedelemben, iparban vagy mezőgazdasági termelésben a társai, igazságosan és becsületesen bánjon éppúgy, mint azokkal, akiknek állást ad, továbbá az állammal is, mint a tág értelemben vett közösséggel.

Az összegyűjtött vagyont az iszlám felfogása szerint nem szabad sokáig egy kézben vagy egy helyen koncentrálni. Az iszlám öröklési jog szerint a vagyon generációról generációra nagy számú örökös között oszlik szét. Az iszlám törvény szerint az egész vagyont, amelyet egy ember életében összegyűjtött, közvetlenül annak halála után szétosztják a közeli rokonok között. Ha nincsenek közeli hozzátartozók, akkor a vagyon a távolabbi rokonokra száll úgy, hogy mindenkinek a törvény által meghatározott rész jut. Ha távoli rokonok sem jelentkeznek, akkor az egész muszlim közösség jogosult az örökségre.

Irodalom:

Abu-l-A’la Maududi: Az iszlám életmód (Magyarországi Muszlimok Egyháza, Budapest, 2007)

Frankopan, Peter: Selyemutak – Egy új világtörténet (Park Könyvkiadó, Budapest, 2020, 81-98 pp.)

Korán (Mihálffy Balázs (Abdel Rahman Mihálffy) fordítása és kommentárjai), illetve egy másik változatban

Korán (Simon Róbert fordítása) (Helikon Kiadó, Budapest, 1987)

Simon Róbert: A Korán világa (Helikon Kiadó, Budapest, 1987)


Kapcsolódó cikkek:


Az iszlám a gazdaságról – alapok (1. rész)
2021. február 19.

A Föld népességének negyede az iszlám vallás követője. Ezzel, a kereszténység után, a legelterjedtebb vallás. Az iszlám alapműve, a hitelvek összefoglalója a Korán. A terjedelmes mű vallási törvényeket, történeteket, verseket tartalmaz. Számos gazdasági tartalmú előírása közül cikksorozatunkban a pénzügyi, adózási jellegű előírásokat emeljük ki. A Koránt méltán tekinthetjük az egyik legjelentősebb, történelmet meghatározó dokumentumnak.