Az özvegyi nyugdíj feltételei

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az elhalálozást követő egy évre az özvegyen maradt fél ideiglenes nyugdíj formájában kaphat segítséget. Ezt követően állandó özvegyi nyugdíj állapítható meg annak, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte, vagy rokkant, továbbá árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek ellátásáról gondoskodik. Az özvegyi nyugdíj feltételeit ismerteti az Adós szaklap 2010/11. számában megjelent írás.

Hozzátartozói nyugellátás – az egyéb feltételek fennállása esetén – annak az elhunyt személynek a jogán jár, aki haláláig az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, rokkantsági nyugdíjasként halt meg. A hozzátartozói nyugellátásokra jogosultak továbbá azok is, akiknek elhunyt házastársa (szülője, gyermeke) mezőgazdasági szövetkezeti járadékhoz, mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékhoz, illetve mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékához szükséges szolgálati időt megszerezte, illetőleg halálakor a felsorolt ellátásokban részesült.

A hozzátartozói nyugellátásra jogosultság szempontjából halálesetnek minősül az eltűnés is, amennyiben annak tényét bíróság jogerősen megállapította. Az, aki hozzátartozója halálát – a bíróság jogerős ítélete szerint – szándékosan okozta, hozzátartozói, baleseti hozzátartozói nyugellátásra nem jogosult.

Özvegyi nyugdíjat a házastárs (ideértve a bejegyzett élettársat is, a továbbiakban együtt: házastárs), az elvált házastárs és az élettárs kaphat. Fontos tudni, hogy a felsorolás nem rangsor és nem feltétlenül egymást kizáró jogosultakról van szó, hiszen lehetőség van az özvegyi nyugdíj megosztására is.

Az özvegyen maradt házastárs esetében nincs jelentősége annak, hogy a felek mennyi ideig éltek együtt. A jogosultsági feltétel ebben az esetben csupán az, hogy az özvegyi nyugdíjat igénylő személy a meghaltnak törvényes házastársa volt, és vele haláláig együtt élt. Más a helyzet akkor, ha az elhunyt a házasságkötéskor már betöltötte a nyugdíjkorhatárt, ilyenkor ugyanis megszakítás nélküli öt év házassági együttélés alapozza meg a jogosultságot vagy a házasságból, korábbi együttélésből gyermeknek kellett származnia.

Az élettársra és az elvált házastársra azonban ennél szigorúbb szabályok vonatkoznak. Az élettárs ugyanis csak akkor jogosult özvegyi nyugdíjra, ha elhunyttal annak haláláig egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt, feltéve, hogy az együttélésük (vagy annak akár csak egy része) alatt özvegyi nyugdíjban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban nem részesült. Az élettársi együttélés időtartamát a lakcímet igazoló hatósági igazolvánnyal vagy bizonyítvánnyal igazolható. Amennyiben az igénylő hatósági igazolványt vagy bizonyítványt nem tud csatolni, lehetőséget kell biztosítani számára az élettársi közösség fennállásának egyéb hitelt érdemlő módon (pl. tanúnyilatkozatokkal) történő bizonyítására is. Az élettársak közös gyermekének nem a halált megelőző egyéves együttélési idő alatt kellett, illetőleg kell megszületnie, a gyermek születhetett már a korábbi években is, és az ún. utószülött (az apa halálát követő 300 napon belül született) közös gyermek is megalapozza az élettárs özvegyi nyugdíjra jogosultságát.

Az elvált, továbbá a házastársától külön élő személy özvegyi nyugdíjra jogosultsága pedig csak akkor állapítható meg, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.

Amennyiben az igénylő és a meghalt személy nem éltek együtt a halál időpontjában, annak eldöntésénél, hogy a kérelmet az együtt, vagy pedig a különélőkre vonatkozó szabályok szerint kell-e elbírálni, az a mérvadó, hogy a különélés mióta tartott. Egy évnél hosszabb ideig tartó különélés esetén a különélőkre, egyébként pedig az együtt élőkre vonatkozó szabályok az irányadók.

Nagy Mária cikke részletesen ismerteti az özvegyi nyugdíj két fajtájának, az ideiglenes és az állandó özvegyi nyugdíjnak a szabályait, foglalkozik az özvegyi nyugdíj feléledésével, az igénybejelentés módjával, az igényérvényesítés egyéb szabályaival, valamint a folyósítással kapcsolatos tudnivalókkal. Választ ad arra a kérdésre, hogy miért kevesebb az özvegyi nyugdíj az elhunyt nyugdíjánál.

---