Az üdülési jog kötelez is

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az üdülési jog megszerzésére irányuló szerződéses konstrukciók hazánkban is hamar elterjedtek, mivel elsősorban a középrétegnek biztosítanak megfizethető, hosszú távú üdülési lehetőséget a nagyobb anyagi terhet jelentő ingatlanvásárlással szemben. Egyre több cég csábít kecsegtető ajánlatokkal, a szerződéskötésnél azonban nem árt körültekintően eljárni, ehhez nyújt jogi fogódzót cikkünk…

„Timeshare” szerződés

Az üdülési jog elődjeként, még a nyolcvanas években indultak az üdülőszövetkezetek, majd a kilencvenes években terjedtek el Magyarországon is a klasszikus üdülőhasználati jogot értékesítő cégek, akik népszerű külföldi üdülőhelyekre kínáltak üdülési jogot. Ma már előtérbe kerültek az újonnan épülő belföldi apartman-házakban és szállodákban kínált használati jogok, amelyekhez gyakran nemzetközi cserelehetőség (RCI tagság) is kapcsolódik. Az angolból ismert „timeshare” kifejezés egyébként időben megosztott használatot jelent. A hazai jogi szabályozás 1999-ben született meg, a 20/1999. II. 5. Korm. rendelet azóta többször módosult, és elsősorban a vásárlók érdekeit védi.

A jogszabály értelmében az üdülőhasználati jog megszerzésére irányuló szerződés olyan szerződés (illetve egymással összefüggő több szerződés), amelynek alapján a fogyasztó ellenérték fejében legalább hároméves időtartamra jogot szerez egy vagy több ingatlan ismétlődő, meghatározott időtartamú üdülési vagy lakáscélú használatára.

A szerződés keletkeztethet társasági részesedést, szövetkezeti, vagy egyesületi tagságot is. A szerződés alapján az értékesítő cég köteles a használati jogot a fogyasztóra átruházni, aki köteles ennek ellenértéket megfizetni.

Tájékoztatni kell a vásárlót

Az értékesítő egyik legfontosabb kötelezettsége, hogy magyar nyelvű írásbeli tájékoztatást kell adnia a szerződés lényeges elemeiről, illetve az üdülőhasználat lényeges körülményeiről. Ez vonatkozik a közvetlen reklámtevékenység keretében zajló bemutató előadásokra is. Az írásbeli tájékoztatóban az ingatlan (üdülő) általános leírása mellett egyértelmű, közérthető leírást kell adni többek között:

• az értékesítő, illetve az ingatlantulajdonos cégnevéről, székhelyéről, nyilvántartási számáról, valamint az értékesítés alapjául szolgáló jogviszonyról,
• a használati jog pontos tartalmáról, továbbá a megszerzéséhez szükséges, az ingatlan fekvése szerinti állam által előírt feltételekről,
• arról, ha a szerződés alapján a fogyasztó nem szerez az ingatlanon tulajdonjogot vagy dologi használati jogot,
• az ingatlan felszereltségéről, állapotáról, megközelíthetőségéről,
• az értékesítési, illetve a használatbavételi engedélyről,
• ha az ingatlan építés alatt áll, az építkezés menetéről, ütemezéséről, az építési engedélyekről,
• a kiegészítő szolgáltatásokról, a közművek, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó alapszolgáltatások igénybevételének feltételeiről,
• az ingatlan üzemeltetéséről, karbantartásáról, a javítási munkálatok elvégeztetéséről és az ezekkel kapcsolatos ügyintézés módjairól, elveiről,
• a használati jog megszerzéséért fizetendő ellenértékről, valamint az ingatlan használatáért, a közművek, az alap- és kiegészítő szolgáltatások igénybevételéért fizetendő éves díjról, továbbá az ingatlan közterheiről, az ingatlan üzemeltetésével, karbantartásával, a javítási munkálatok elvégeztetésével, és az ezekkel kapcsolatos ügyintézéssel járó költségek viselésének elveiről és becsült összegükről,
• az éves díj és költségek emelésének a feltételeiről,
• a használati joggal való rendelkezés feltételeiről,
• az elállás jogáról, annak feltételeiről és arról, hogy az elállási idő lejárta előtt a fogyasztótól semmilyen fizetés nem követelhető, illetve nem fogadható el.

Ha vásárló az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára, vagy lakóhelye az Európai Unió valamely tagállamában van, választása szerint az állampolgársága vagy a lakóhelye szerinti állam hivatalos nyelvén kell a tájékoztatót s rendelkezésére bocsátani. Ha pedig a vásárló más állam állampolgára, vagy lakóhelye más államban van, az írásbeli tájékoztatót – kérésére – választása szerint az állampolgársága vagy a lakóhelye szerinti állam hivatalos nyelvén kell megkapnia.

Szerződni csak írásban

A szerződést írásba kell foglalni, és egy példányát át kell adni a fogyasztónak. Főszabályként magyar nyelvű szerződést kell készíteni, ha az ingatlan fekvése szerinti nyelv eltér a szerződés nyelvétől, az ennek megfelelő nyelven készült hitelesített fordítást is készíttetni kell, amelyet át kell adni a fogyasztónak.

Lényeges szabály, hogy vita esetén az értékesítőt terheli annak bizonyítása, hogy az írásbeli tájékoztatót az előírt nyelven, a szerződés egy példányával, valamint az ingatlan fekvése szerinti hivatalos fordítással együtt átadta a fogyasztónak, valamint hogy a tájékoztatóban szereplő, de a szerződésből kimaradó feltételeket írásban közölte a fogyasztóval.

Szerződéskötés után is elállhat a vásárló

Kevesen tudják, hogy a jogszabály a szerződés vagy az előszerződés megkötésétől és egy példányának átadásától számított 15 napon belül indokolási és egyéb kötelezettség nélküli elállási jogot biztosít a vásárló számára. Az elállási idő 30 napra növekszik, ha az értékesítő a szerződéskötést megelőzően nem, vagy nem a rendelet által előírt nyelven bocsátotta a vásárló rendelkezésére az írásbeli tájékoztatót. Amennyiben pedig a szerződés nem tartalmazza a kötelező tartalmi elemek valamelyikét, akár három hónapig is élhet elállási jogosultságával a vásárló. Az elállást természetesen írásban kell közölni az értékesítővel. Szintén lényeges szabály, amit gyakran megszegnek az értékesítők, hogy az elállási idő elteltéig semmilyen jogcímen nem fogadható el, illetve követelhető fizetés a vásárlótól. Ha pedig a tilalom ellenére mégis átvenne pénzt az értékesítő, köteles azt a teljesítés napjától késedelmi kamattal növelten visszafizetni. Amennyiben a vásárló eláll a szerződéstől, az értékesítő csak a szerződéskötésből eredő kárának, különösen a szerződés elkészítésének és fordíttatásának költségeit követelheti, feltéve, hogy ezek pontos összegét megjelölte magában az okiratban.

Gondoljuk át, mire van szükségünk

Elsősorban azzal kell tisztában lenni, hogy az üdülőhasználati jog megszerzésével több évre, akár évtizedekre szóló jogosultságot szerzünk, de egyben ugyanennyi időre kötelezettségeket is vállalunk (fenntartási díj, közös költség, üdülőhasználati díj…stb). Végig kell gondolni, hogy valóban szeretnénk-e minden évben ugyanott nyaralni, hiszen anyagi lehetőségeink nem biztos, hogy megengedik, hogy ezen kívül máshova is elutazzunk. Ráadásul annyi pénzből, amennyit egy évben különböző jogcímeken kifizetünk, utazási irodán keresztül is nyaralhatunk minden évben máshol. Aki azonban pontosan azért választja az üdülési jogot, mert egy saját nyaraló megvásárlása és fenntartása túl nagy anyagi teherrel jár, nem csalódik, ha biztonságos és megszokott környezetre, szolgáltatásokra vágyik. Arról nem beszélve, hogy nem kell bajlódnia sem a kert, sem az apartman rendberakásával.

Ki lehet értékesítő

A rendelet hatálya alá tartozó szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében csak az az értékesítő köthet, aki megfelel a jogszabályi feltételeknek, és akit kérelme alapján a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH) által vezetett nyilvántartásba bejegyeztek. Eszerint 2008. április 29-éig összesen 82 vállalkozás szerzett jogosultságot üdülés jog értékesítésére. A Hivatal honlapján, az idegenforgalmi nyilvántartások menüpont alatt szerződéskötés előtt mindenki személyesen meggyőződhet arról, hogy az értékesítő szerepel-e a nyilvántartásban (www.mkeh.gov.hu).

dr.Váci Tímea

---