Csökkent a szochó, a munkaadók járnak jól

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A nyári szabadságolási időszakban változtak az adó-jogszabályok: a szociális hozzájárulási adó (szocho) mértéke 2 %-al csökkent július elsejétől. A csökkenés mostantól jelenik meg a számfejtésekben. Megbízási szerződéseknél nincs szükség adóelőleg-nyilatkozatra – figyelmeztet a Nexon.

2019. július 1-től 2%-al csökkent a szociális hozzájárulási adó mértéke. A jogszabályváltozás alkalom arra, hogy a pénzügyi és a bérügyviteli szakma munkatársai figyelmet fordítsanak – különösen a megbízási díjak kifizetése kapcsán – egy sokéves helytelen gyakorlat felszámolására – hívja fel a figyelmet a NEXON.

Egy június 26-án kihirdetett törvény július 1-től módosította a szocho mértékét és az adócsökkentés átrajzolja a kedvezményeket is. A módosító passzus úgy szól, hogy: ’A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 2. § (1) bekezdésében a „19,5 százaléka” szövegrészek helyébe a „17,5 százaléka” szöveg lép’.

A szocho mértékének csökkenése mérséklődő trendet követ 2012 óta:

2012. január 1 – 2016. december 31.	27%
2017. január 1 – 2017. december 31.	22%
2018. január 1 – 2019. június 30.	19,5%
2019. július 1-jétől	17,5%

Most azokon az ügyintézőkön van a sor, akiknek az esedékes adóbevallások során érvényesíteni kell a 2 %-al mérsékelt adót.

Különösen a szellemi foglalkozásúak körében nagyon elterjedt, hogy egy-egy ún. mellékes tevékenység elvégzésére (például oktatás megtartására) a felek megbízási szerződést kötnek egymással. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy egy széles körben meggyökerezett hibás gyakorlat szerint a megbízó egy terjedelmes, több oldalas adóelőleg-nyilatkozatot is kér az adóelőleg meghatározása során figyelembe vehető költségekről.

Sok bér- és pénzügyes kolléga tévesen kardoskodik amellett, hogy adóelőleg nyilatkozat hiányában nem alkalmazható adóalap-csökkentés. Pedig régóta hatályos a személyi jövedelemadóról szóló törvény azon rendelkezése, amely általános szabályként írja elő, hogy az adóelőleg alapja „önálló tevékenység esetében a bevétel 90 százaléka”. A rendelkezés ezen megfogalmazása nem köti a szabály alkalmazását nyilatkozattételhez. Sőt. Nemhogy nyilatkozattételi kötelezettséget nem ír elő a törvény, hanem a 10 % költséghányad alkalmazása kötelezővé vált az önálló tevékenység esetén (amennyiben kifizetőtől származik a magánszemély jövedelme).

Adóelőleg-nyilatkozatra így csak akkor van szükség, ha az önálló tevékenységet végző magánszemély nem elégszik meg a törvényi, általános 10 %-os költségelszámolási lehetőséggel, hanem annál magasabb, maximum 50 % költség elszámolását kéri az adóelőleg megállapítás során. Sokaknak okoz bosszúságot ez az ügyintézők munkájába mélyen beleívódott hibás gyakorlat, pedig a megbízási díj kifizetésével járó adminisztrációs tevékenységek száma eggyel csökkent.

---