Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Dante Isteni színjátékában számos pénzzel, vagyonnal kapcsolatos bűn, annak pokolbéli büntetése, purgatóriumbeli vezeklése szerepel. Ezek közül most a mértéktelen pénzimádattal, illetve a pénz hamisításával foglalkozunk.
„Mért prédálsz? Mért kuporgatsz?”
(Dante: Isteni színjáték, 7. ének, részlet)
Dante halálának 700. évfordulójáról az Adó Online lapjain is megemlékezünk. Az első részben Dante életéről szóltunk röviden, a második részben az Isteni színjáték kulturális hatásairól szóltunk, bemutatva a legfontosabb irodalmi, képzőművészeti, zenei, sőt filmművészeti hatásokat is.
A keresztény teológia szerinti hét főbűnt Dante tovább részletezte, azok súlyosságát is értékelte, ennek megfelelően helyezte el azokat a Pokol kilenc körében. Ezekről szintén a második részben volt szó.
Ha az ember még halála előtt őszintén megbánta elkövetett bűneit, akkor a Purgatóriumba kerülhet(ett), ahol vezekléssel a bűnei törlésre kerülhetnek. A büntetés és a vezeklés módja összefüggésben van az elkövetett bűnökkel.
Ha valaki a Pokolra kerül, akkor az elkövetett bűnök szerint kerül a Pokol meghatározott helyére, és ott szenvedései örökké tartanak, nincs esély máshová kerülnie.
A Pokol térképe (Sandro Botticelli, 1480 és 1490 között, Vatikáni Apostoli Könyvtár)
A Purgatórium hegyén más a helyzet! A hegy kilenc lépcsőből, teraszból, párkányból áll (a fordítástól függ az elnevezés), a vétkező ember lelke a legalsó fokon kezdi vezeklését, majd a kiszabott időt követően egy szinttel feljebb léphet, tehát mindegyik szinten vezekelni kell a léleknek, ha elkövette azt a bűnt. A súlyosabb bűnök vannak az alsóbb lépcsőkön, a kevésbé súlyosak a magasabb szinteken. Az elkövetett bűnök mértékétől függően az egyes szinteken a vezeklés rövidebb vagy hosszabb ideig tart, ez akár száz vagy akár ezer esztendő is lehet!
A Purgatórium hegyének tetején van a földi paradicsom, ide felérve a vétkes lelke már megtisztul, bebocsátást nyerhet a Paradicsomba.
A pénz bűvöletében a Pokolban és a Purgatóriumban
A pénz imádata Danténál nem tartozik a nagyon súlyos bűnök közé, többé-kevésbé ezt minden ember elköveti az élete során. Ennek megfelelően a pénzimádók a Pokol negyedik körében bűnhődnek (az igazán súlyos bűnöket elkövetők a 6-9. körökben szenvednek).
A pénz imádata két formában is megvalósulhat, egyrészt a pénz, a vagyon céltalan, mindenek felett álló gyűjtésében, másrészt a mértéktelen pénzszórásban, költekezésben. Erre utal a cikk mottójául választott idézet is.
A pénzimádat Danténál egy állat, a farkas képében is megjelenik, a műben jó néhányszor utal a farkasra, mindig azonosítva azt a kapzsisággal, a mértéktelen halmozással. Többször is a pápák (és más egyházi jellegű szervezetek, személyek, például szerzetesrendek) ilyen bűneit személyesíti meg a farkassal (allegória!), de előfordul, hogy nevén is nevezi a pápákat, püspököket, vagy más ismert személyeket. A vallást, az egyház egészét soha nem bírálja Dante, maga is hithű keresztény ember volt.
A pénzimádók büntetése az, hogy nagy súlyos köveket görgetnek mellükkel. A kuporgatók az egyik irányba, a tékozlók a másik irányba. Mikor a körben összetalálkoznak, akkor mind megfordulnak, és a másik irányba görgetik a köveket, mígnem újból összetalálkoznak.
|
Miként Kharübdisz örvény-áradásban tör hullámot hullámmal, úgy kerengtek az árnyak hangos összevisszaságban. Eddig itt voltak legtöbben a lelkek, követ hordván mellükön s vetve torlaszt egymásnak, két irányból tülekedtek. Ütötték egymást, szörnyen szitkozódtak, s – visszafordulva terhével – gyalázta a többit mind: „Mért prédálsz? Mért kuporgatsz?” Visszakerengett folyton mindahány a fekete körbe, átfordulva nyomban, és mindnek átkozódva járt a szája, majd indult újra s visszatért legottan, amint elért kimért köre feléhez. És én, ki már elbizonytalanodtam, megkérdeztem: „Mester, miféle nép ez? És e csuhások, nyírva tonzurásan, kik ők, itt balra? Szóm most erre kérdez.” És ő felelt: „Itt csak félcédulás van, ameddig élt, mértéket egy se tartott, sem tékozlásban, sem kuporgatásban. Szavukból a természetük kihallod. Amint találkoznak a célhoz érve: ellen-vétkük parancsol hátraarcot. |
Többen papok voltak a földön élve, érsekek, pápák, akiket gyakorta fukarrá torzított a pénznek éhe.” Én erre: „Mester, nézem őket sorra, s szemeim ismerősre nem találnak, pedig emlékszem bűn-foltos papokra.” S ezt mondta ő: „Megtévesztett a látszat, bevonja őket vétkük mocska, szennye, nyoma sincs már a régi arcvonásnak. Két ponton kell nekik tusázni egyre, egyik csukott markú, másik hajatlan lesz majd, ha szól az angyal kürtje zengve. Azért gyötrődnek örök kárhozatban, mert rosszul adtak s vettek – s lásd az Éden távoli ott, hol ennyi indulat van. Beláthatod, nem kell erről beszélnem, hogy tréfa csak a sóvárgott szerencse – Fortuna dús volt mindig is szeszélyben. Mert minden kincs, aranyak százezerje – amit e fáradt lelkek birtokoltak – kevés, hogy nyugtát egy is visszanyerje.” (Pokol 7. ének, részlet, Baranyi Ferenc fordítása) |
A halmozók, pénzimádók büntetése – mellükkel súlyos köveket görgetnek
A pénzimádók, ha megbánták haláluk előtt bűneiket, a Purgatóriumba is kerülhetnek. A kilenc lépcsőből a hetediken vezekelnek (fölöttük már csak a falánkság és a testiség/bujaság bűnösei vannak).
A pénzimádók büntetése az, hogy a földön fekve (fetrengve) állandóan lefelé kell nézniük, nem emelhetik fel tekintetüket, mivel a földi életben mindig fölfelé néztek a pénzre, vagyonra.
Dante itt is találkozik egy pápával, V. Hadriánnal (=Adorján), aki címhalmozása miatt kerülhetett a kapzsiság bűnét elkövetők közé (alig több, mint egy hónapig volt pápa 1276-ban, tehát Dante ismerhette V. Hadrián bűneit).
Dante igen hosszan részletezi a kapzsisággal kapcsolatos „eseményeket”, a Purgatórium 19-22. énekeiben nagyon sok híres és hírhedt esetre tesz utalást. Külön is érdemes kiemelni a francia királyi házat, amelynek pénzéhségét erőteljesen ostorozza a 20. énekben. Korának francia uralkodóját, Szép Fülöpöt többfajta bűnnel is ’felruházza’ – anélkül, hogy a király nevét akár egyszer is leírta volna művében –, így a templomosok ellen indított hadjáratát majd kivégzését is Fülöp pénzéhségével magyarázza.
|
Amint az Ötödik Párkányra léptem, rengeteg síró embert vettem észre, akik a földön feküdtek, hason. „Lelkem a porban hever!” – hajtogatták olyan mélyről jövő sóhajtozással, hogy alig értettem a szavukat. … „A megtérésem, jaj, kései volt: mikor megtettek Róma Pásztorának, megláttam, mennyire hazug az élet. Láttam, hogy ott nem nyughat meg a szív, az az élet már nem visz fölfelé; így ezt az életet kezdtem szeretni. Addig silány, Istentől távoli, rossz lélek voltam, rang- és pénzimádó; most, amint látod, bűnhődöm ezért. Hogy mit is tesz velünk a pénzimádat, azt tisztulásunk módja jól mutatja. Nincs itt a hegyen keserűbb vezeklés. Ahogy szemünket föl sosem emeltük, csak bámultuk a földi dolgokat, jogos, hogy most a földet nézegessük. Ahogy a pénzvágy kioltotta bennünk minden más jónak a szeretetét, jogos, hogy büntetésül földre nyomva, megbéklyózott tagokkal szenvedünk; s amennyit gondol Jó Uralkodónk, annyit fekszünk itt mozdulatlanul.” … „Jaj, pénzimádat! Hogy tudsz ártani! Utódaimat úgy meghódítottad, hogy már saját vérükkel sem törődnek!… |
De múlt s jövő bűnei semmiségek, mert Anagniba jön a liliom s a helytartóban Krisztust teszi rabbá. Látom, hogy gúnyolják másodszor is, látom újra az epét s ecetet, s hogy meghal élő bűnözők között. Látom, mily kegyetlen az új Pilátus, neki ez nem elég; jogtalanul a Templomosokra támad mohón.” … „hogy fért el szívedben a pénzimádat a sok józan és bölcs tudás között, amikkel szorgalmasan töltekeztél?” … „A kérdésedből látom: azt hiszed, pénzéhes voltam másik életemben – azért, mert abban a körben találtál. Tudd meg, a pénzéhség ellenkezője volt a hibám: mértéktelen pazarlás. Sok ezer hónapig bűnhődtem érte. S ha nem fordultam volna jó irányba, miután elolvastam, amit írtál korholva emberi természetünket: »Az emberek pénzétvágyát miért nem jól vezérled, tisztes aranyéhség?!«– most súlyokat görgetnék ütközésig. Ez ébresztett rá, hogy szétnyílt tenyérből csak szóródik a pénz; s ezt a hibámat megbántam többi vétkeimmel együtt. … Bár azok között voltam itt, akik a pénzimádatuk miatt zokognak, nekem pont ellenkező volt a bűnöm.” (Purgatórium 19-22. ének, részletek, Nádasdy Ádám fordítása) |
A pénzimádók és költekezők vezeklése
Dante a Paradicsom 29. énekében még egyszer foglalkozik a római pápák és megbízottaik mérhetetlen pénzgyűjtésével. A következő sorokban a búcsúcédulák árusítását kritizálja, mondván, hogy értéktelen érmékkel (búcsúcédulával) vásárolják meg a purgatóriumbéli idő lerövidítését (annak semmit nem érő ígéretét):
|
Ma viccekkel meg jópofa szöveggel állnak ki beszélni, s ha nevetés van, dagad a csuha – többre nincs igény. De olyan madár fészkel ott a csuklyán, hogy a nép, hogyha látná, értené: miféle »bűnbocsánatot« remélhet! |
A földön úgy megnőtt a butaság, nem néznek megbízást, igazolást; bármilyen ígéretre már rohannak. Ezen híznak Szent Antal disznai, meg mások, akik disznóbbak azoknál, mert értéktelen érmékkel fizetnek. (Paradicsom 29. ének, részlet, Nádasdy Ádám fordítása) |
Pénzhamisítók
A Pokol 8. körében bűnhődnek a személy- és pénzhamisítók (a személyhamisításra lásd Puccini Gianni Schicchi című operáját, amelynek alaptörténete szintén szerepel az Isteni színjátékban). Ezeknél a hamisításoknál – Danténál – már csak egy súlyosabb bűnfajta van, az árulás.
Dante korában a pénzeket ezüstből vagy aranyból készítették (ekkor már általában verték), az értékét a benne lévő nemesfém mennyisége határozta meg. Ha a pénzt hamisították – kisebb súlyban készítették, mint ami a névérték szerint kellett volna, vagy értéktelenebb ötvöző anyagokat használtak –, az alkalmas volt a pénzbe vetett bizalom megingatására, aláásta a társadalom, az állam megítélését. Éppen ezért az uralkodók nagyon is vigyáztak arra, hogy ’jó’ pénz legyen forgalomban.
De nem mindig!
Már az ókorban is folyamodtak különböző trükkökkel a névérték és a tényleges érték eltérítéséhez, ez eredményezhetett akár gazdasági válsághelyzetet is. Nem olyan mértékben, mint manapság, mert a pénzgazdálkodás, a pénzforgalom jóval alacsonyabb szinten állt akkoriban.
A Színjátékban egy Ádám mester nevű pénzhamisítóval találkozhatunk, aki a firenzei aranypénzt – melyen Keresztelő Szent János képe volt – hamisította, oly módon, hogy a huszonnégy karátnyi aranyból három karátnyit olcsóbb fémmel (talán rézzel) helyettesített. Ádám mester ezen rajta vesztett, leleplezték és máglyahalálra ítélték. Maga Dante is láthatta kivégzését 1281-ben.
A Pokol 8. körében Ádám mesterrel találkozik Dante. Büntetése a vízkórság, teste felpüffed a sok elfogyasztott folyadéktól, de szomjúsága (tulajdonképpen az aranyra!) nem csökken. A pénzhamisítók emellett folyamatosan veszekednek, ordítoznak egymással, és ép kezeikkel egymást püfölik.
|
Hogy elrohant a két vadultnak árnya, kiket figyeltem eddig, visszatértem, a többi lelket fürkészőn vigyázva. Lant formájú lett volna egy egészen, ha a lágyéka el lett volna metszve ott, hol törzsünk két ágra oszlik éppen. A vízkór /melytől torz mindenki teste, mert a nedvet aránytalanul osztja, az arc kárára potrohot növelve/, összezárt ajkait ketté nyitotta így tesz a hektikás, mikor a szája csücsörít s fittyed, mert gyötrő a szomja. Ó ti – szólt most –, kik bűntől nem igázva jártok /bár tudnám, hogy miért/ e honban, nézzetek rám, szemetek látva lássa, mint senyved Ádám mester nagy nyomorban, míg éltem, mindent megadott az élet, és most egy csöppnyi víz sem oltja szomjam. … A zord igazság úgy is ostoroz ma, hogy idézi a földet, hol a vétkem elkövettem – s így fájdalmam fokozza. Ott van Roména, hol érmékre véstem Szent János arcát: hitvány, gyatra pénzre, miért is végül máglyatűzön égtem. |
Gaz Guido, Alessandro s fivére e kettőnek ha látnám, hogyan szenved, nem adnám Brenda kútjáért cserébe! … Miattuk jöttem én e társaságba, ők biztattak: hamis forintot verjek – rossz fém miatt csak három volt karátja.” … Hogy társa ily becsmérlőn emlegette: a görögnek úgy felhorgadt haragja, hogy az öklével durván hasba verte. Puffant az, mintha verő dobra csapna, de Ádám mester is képébe vágott, hisz néki sem volt hitványabb a karja. S szólt: „Nehéz lettem, semmit sem csinálok, de a kezem, ha kell, mozdulni nem fél: latrot pofozni mindig készen állok.” Erre amaz: „Mikor máglyára mentél, korántsem voltál ilyen gyors, de bezzeg az voltál, mikor pénzt csalásra vertél.” „Igazad van ezegyszer – így felelt meg a vízkóros –, de hol volt igazad, Trója népe mikor vallatni kezdett?” Nekem szavaim voltak hamisak, neked a pénzed” – szólt az. – „Egy a vétkem, de te lefőzöd a démonokat!” (Pokol 30. ének, részletek, Baranyi Ferenc fordítása) |
Pénzhamisítók, alkimisták
A pénzhamisítást az uralkodók gyakran maguk is elkövették. Két utalást is ad erre Dante a Paradicsom 19. énekében:
– Ismét (lásd fentebb a templomosok kivégzését) Szép Fülöp francia királyra utal azzal, hogy „mekkora bajt okoz / a Szajnánál a hamispénz-verő, / akit egy vadkan küld majd a halálba” (Szép Fülöp egy vadászaton szerzett halálos sebet, a túlvilági utazás idején, 1300-ban még élt, de a dantei sorok megírásakor már halott volt). Fülöp a hadi kiadásait fedezte a csökkent értékű pénz veretésével, de ennek következménye Franciaország elszegényedése lett.
– A másik hamisító II. Uros István szerb király volt, aki velencei mintára veretett kis értékű pénzt. Mivel az érmék a megszólalásig hasonlítottak a velencei pénzre, ez alkalmas volt a velencei pénzbe vetett bizalom csorbítására is.
Irodalom:
Boccaccio művei – Dante élete (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975)
Dante Alighieri összes művei (Magyar Helikon, Budapest, 1965)
Dante: Isteni színjáték (Nádasdy Ádám fordítása) (Magvető, Budapest, 2020)
Dante Alighieri: Pokol (Baranyi Ferenc fordítása) (Tarandus Kiadó, Győr, 2012)
Dante: Isteni színjáték – Purgatórium (Baranyi Ferenc és Simon Gyula fordításában) (Kossuth Kiadó, Budapest, 2017)
Dante Alighieri: Az új élet (Baranyi Ferenc fordításában) (Hungarovox Kiadó, Budapest, 2013)
A külön nem jelölt képek forrása: The British Library, az Isteni színjátékot tartalmazó kódex miniatúrái (Itália, Toszkána, Siena?, 1444 és 1450 között),
