Dilemmák a tranzakciós illetékről
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nemzetközi jogi, taktikai és politikai dilemmák sokaságát veti fel a tranzakciós illeték jegybankra való kiterjesztése. Ezeket veszi sorra a hvg.hu.
Jogértelmezési dilemmán áll vagy bukik a kormány nagy ötlete a Magyar Nemzeti Bankra kiterjesztett tranzakciós illeték – írja a hvg.hu.
Az egyik jogértelmezés szerint a kabinet ezzel arra kényszeríti a jegybankot, hogy finanszírozza az államot, ami ellentétes a jegybanktörvénnyel és az EU alapszerződésével. Ezek a jogszabályok a monetáris finanszírozás tilalmát úgy határozzák meg, hogy „az MNB nem nyújthat folyószámlahitelt vagy bármely más hitelt a közszektor számára”. Ha a jegybank nem hárítja át az illetéket a kereskedelmi bankokra, akkor pedig ezt teszi – állítják a lapnak e jogértelmezés hívei.
Mások úgy látják, hogy nincs szó a monetáris finanszírozási tilalom áthágásáról, mert a központi bank ugyanúgy lehet adóalany, mint bármelyik intézmény: ennek megfelelően az MNB jelenleg is fizet adókat, például áfát.
Más szakértők úgy nyilatkoztak a lapnak, hogy a tranzakciós adóval a kormány csőbe húzta az MNB-t: ha áthárítja az adót a bankokra, akkor megvalósítja a kormány által régóta várt kamatcsökkentést, ha pedig nem hárítja át, akkor a kormány azzal támadhatja az MNB-t, hogy Simor András veszteséget okoz az adófizetőknek. Mások úgy vélik, az egész csak blöff a kormány részéről, aminek célja, hogy távol tartsa az országtól az IMF-et, miután a jegybanktörvény problémája kifulladt.
A hvg.hu elemzését itt olvashatja.
