Érdemben nehezítik az agresszív adótervezést


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Új világra készülhetnek a cégcsoportok, miután az OECD a minap ajánlást fogalmazott meg arról, milyen követelményeket támaszt a  háromelemű transzferár-dokumentációs struktúrájának Country-by-country („CbC”) jelentésével szemben. Ami már most látható: 2016-tól érdemben nőhetnek az adminisztrációs terhek, és egyre nehezebbé válik az agresszív adótervezés. A részleteket a BDO Magyarország írásából ismerheti meg.


Korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy az OECD (Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete) 2013-ban kidolgozta a BEPS (Base erosion and profit shifting) névre keresztelt akciótervet, aminek az a célja, hogy megfékezze az agresszív adótervezést, illetve adóelkerülést. Erre azért volt szükség, mert a multinacionális vállalkozások az elmúlt években egyre inkább kihasználták a nemzetközi adózási kiskapukat, hogy minél kevesebb adóterhük keletkezzen.

A BEPS akcióterv néhány pontja transzferár kérdéseket is érint, hiszen ha nemzetközi adótervezésről van szó, akkor ez a terület kiemelt szerepet kap. A transzferárakat érintő pontok közül most a dokumentálási kötelezettséggel kapcsolatos részre térünk ki.

Látható, hogy ma már a legtöbb OECD tagállam kötelezővé teszi a cégcsoporton belüli tranzakciókban alkalmazott árak, azaz a transzferárak dokumentálását, annak érdekében, hogy az adóhatóságok ellenőrizni tudják, hogy a multinacionális vállalkozások nyeresége melyik országban keletkezik és adózik.

A transzferárak dokumentálásával kapcsolatban az OECD a Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára – 2010 („OECD Irányelvek”) c. kiadványának V. fejezetében tett ajánlásokat. A legtöbb tagállam a saját transzferár szabályozását az OECD Irányelvekre építi, és ennek megfelelően kötelezi az adózókat a transzferár nyilvántartás elkészítésére. A nemrég kidolgozott BEPS akcióterv részeként ugyanakkor az OECD javaslatot tett ennek a fejezetnek a teljes átdolgozására.

Mi volt ennek a lépésnek a célja?

Nyilvánvalóan, egy olyan dokumentációs rendszer létrehozása, amely lehetővé teszi a transzferárakkal kapcsolatos nyilvántartások és dokumentumok átláthatóságát és hatékonyabb ellenőrizhetőségét, a kormányok és az adóhatóságok számára. Az átdolgozás egyik leglényegesebb pontja egy háromelemű transzferár dokumentációs rendszer bevezetése. Hogy épül fel ez a kidolgozott rendszer?

  1. Fődokumentum (master file): A dokumentáció célja, hogy teljes és átfogó képet nyújtson a cégcsoport globális működését illetően. Ezért a fődokumentum a vállalatcsoport valamennyi tagjára vonatkozó közös, szabványosított információkat tartalmaz. Így ismerteti a globális cégstruktúrát, a cégcsoportban fellelhető értékláncokat, a cégcsoport által ellátott főbb funkciókat, a szervezeti átalakulásokat, az immateriális javakra vonatkozó cégpolicy-t és a cégcsoport finanszírozási struktúráját.

  2. Specifikus nyilvántartás (local file): A specifikus nyilvántartás a vállalatcsoport helyi tagjának a kapcsolt ügyleteit hivatott bemutatni. Ennek megfelelően tartalmazza a helyi üzleti struktúra részletezését, a helyi tagvállalat kapcsolt tranzakcióinak bemutatását és azok transzferár szempontú elemzését.

  3. Country-by-country („CbC”) jelentés: Ez a jelentés a cégcsoport egészére vonatkozó adatokat dokumentálja, annak érdekében, hogy az adóhatóságokat tájékoztassa az adóügyi kockázatokról. A dokumentálandó információk tervezett köre az árbevétel – független és kapcsolt felenkénti bontásban –, az adózás előtti eredmény, a munkavállalók száma és a megfizetett adó mértéke. Továbbá, egy lista is a CbC jelentés részét kell majd képezze, melyben minden egyes tagvállalat és üzleti tevékenységük kerül feltüntetésre.

A fődokumentum – specifikus nyilvántartás már ismert és gyakran alkalmazott transzferár dokumentációs struktúra a magyar transzferár szabályozásban, a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009 (X.16.) PM rendeletben („PM Rendelet”) is megjelenik, mint választható nyilvántartási forma.

De mi az, ami új elem és igen komoly gondokat okozhat a cégcsoportok számára?

Ez az imént hivatkozott CbC jelentés, ami előreláthatóan még több adminisztrációs terhet fog jelenteni a cégcsoportok számára, mivel az adatok begyűjtése a cégcsoport minden egyes tagjától igen időigényes feladat lesz.

Az OECD, a G20-ak csoportja és az adóhatóságok viszont áttörő újításként tekintenek a CbC jelentés kidolgozására. Egyfajta mérföldkőnek tartják az agresszív adótervezés és adóelkerülés megfékezésének folyamatában, vagyis a BEPS akciótervben.

Mivel számos kérdés merült fel és sok körülmény ismeretlen volt a CbC jelentés alkalmazásával kapcsolatosan, ezért az OECD 2015. február 6-án kiadott egy új iránymutatást, melyben konkretizálja, hogyan kívánja bevezetni a három elemű transzferár dokumentációs struktúrát, fókuszálva az új CbC jelentésre.

Mik az ezzel kapcsolatos legfontosabb elemek?

  • Időzítés: az CbC jelentést a multinacionális vállalkozásoknak először a 2016. január 1-jétől kezdődő adóévre kell majd elkészíteniük. Tehát nagyon fontos, hogy legkésőbb a következő évtől a cégcsoportok foglalkozzanak ezen jelentéshez szükséges adatok begyűjtésével.

  • Mentesítés kisebb nemzetközi cégcsoportokra vonatkozóan: azon cégcsoportok számára, melyek árbevétele nem haladja meg a 750 millió eurót (az érték felülvizsgálata 2020-ban várható) mentesülhetnek a CbC jelentés készítése alól.

  • Egyéb mentesítések: egyéb mentesítések nem várhatóak, minden iparág érintett lesz a CbC jelentés készítésében.

  • Az előírt adatok közlése: Az OECD megerősíti, hogy a CbC jelentésre egy standard minta kerüljön alkalmazásra, melyben a kért adatokat közlik a multinacionális vállalkozások. A cégcsoportnak már most érdemes megismerkedniük ezen mintával.

  • Adatvédelem: A CbC jelentésben közölt adatok nem lesznek nyilvánosak, csak az adóhatóságok számára lesznek elérhetőek, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeknek megfelelően.

  • Megfelelő használat: Az adóhatóságok elsősorban a transzferár kockázatok feltárására alkalmaznák a CbC jelentést, de ez a BEPS-hez kapcsolódó kockázatok mérésére is alkalmas lehet.

  • Dokumentálási rendszer: A CbC jelentést azon ország adóhatóságához kell majd benyújtani, ahol a cégcsoport végső anyavállalata található, a vizsgált évhez képest egy éven belül. Helyi szinten, illetve a közvetlen anyavállalat országának adóhatóságához akkor kell benyújtani, ha annak az országnak az adóhatósága, ahol a cégcsoport végső anyavállalat található nem teszi kötelezővé a CbC jelentés elkészítését.

  • Kormányok közötti információ csere: Az OECD javasolja, hogy ki kell dolgozni egy hatékony rendszert az információáramlás elősegítése érdekében a kormányok között.

Mire lehet számítani az új dokumentációs struktúra bevezetésével?

A CbC jelentés bevezetése elméletben arra szolgálna, hogy megkönnyítse az adóhatóságok feladatát az ellenőrzések során azért, hogy hatékonyabban kiszűrhessék, ha valahol adóelkerülési szándék mutatkozik. Ezen felül, az elmúlt időszakban a kormányok közötti információcsere folyamatot a CbC jelentés tovább erősítené, hiszen másik célja, hogy az adóhatóságok között is eredményesebben áramoljon az információ.

A fenti pontok még egyelőre csak javaslatok, de mindenképpen azt mutatják, hogy jelentős változásokra kell számítani a transzferárak dokumentálást illetően, mind nemzetközi mind hazai szinten. Hiszen, ahogy az már régóta megfigyelhető, a magyar transzferár szabályozás is az estek többségében átveszi a nemzetközi újításokat és alapvetően elmondható, hogy az OECD Irányelvekre épül.

A nemzetközi adózási kiskapuk bezárása nem könnyű feladat, azonban látható, hogy az OECD kiemelten foglalkozik a témával és egyre próbál olyan eszközöket bevezetni, amivel az agresszív adótervezést megfékezi.

A cégcsoportoknak fel kell készülniük egy új világra az adóhatósági ellenőrzésekkel kapcsolatban, melyek egyértelműen egyre csak szigorodnak. Mivel a következő pénzügyi évet már érinti az új dokumentációs rendszer, így a cégcsoportoknak már most át kell gondolniuk milyen adótervezési rendszert alakítanak ki (akár megfelelő minőséget nyújtó, nemzetközi háttérrel rendelkező szakértők bevonásával), ennek során pedig kiemelt figyelmet szükséges fordítani a transzferárakra.

A cikk szerzője Orbók Ilona, a BDO Magyarország adómenedzsere és Siegler Zsófia tax partner. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere. 


Kapcsolódó cikkek

2024. február 23.

Energiahatékonysági beruházások adókedvezménye – még nem késő élni vele

Az energiahatékonysági beruházásokkal összefüggő adókedvezmények rendszere jelentősen átalakult tavaly év végén és ez nehéz helyzetbe hozza a cégeket. Egyúttal fontos hangsúlyozni, hogy a folyamatban lévő beruházások esetén még nem késő élni az adókedvezmény adta lehetőséggel – olvasható a Niveus Consulting Group közleméényében.

2024. február 23.

E-kereskedelem: a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (1. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról szólnak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.