Fiktív munkaerő-kölcsönzés adókockázata
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A híradásokból gyakran kaphatunk tájékoztatást a munkaerő-kölcsönző társaságok szigorú adóhatósági ellenőrzéséről, a fiktív munkaerő-kölcsönzés miatt nyakon csípett elkövetőkről és a zár alá vett vagyontárgyakról, melyek között nagy értékű ingatlanok, autók és egyéb járművek is szép számmal megtalálhatóak. Érdemes azonban figyelemmel lenni arra is, hogy a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos adóellenőrzés számos esetben kapcsolódó vizsgálat keretében a munkaerő-kölcsönzést igénybevevő cégekre is kiterjedhet, vagy éppen ellenkezőleg: egy igénybevevő társaságnál lezajlott ellenőrzés tapasztalataiból kiindulva sikerül lebuktatni a fiktív szolgáltatást nyújtó ”munkaerő-kölcsönzőt”. Hogyan érintheti egy ilyen ellenőrzés az igénybevevő adópozícióját? Mostani cikkünkben ennek a témának jártunk utána.
Az adóhatóság ellenőrzési irányelvében a célkitűzések között külön nevesíti a „munkaerő-kölcsönzés rendeltetésszerű gyakorlásának elősegítését”.
Az irányelv a csalárd, nem rendeltetésszerű munkaerő-kölcsönzés jelenségét az alábbiak szerint szemlélteti: „Az élőmunka-igényes ágazatokban működő, jelentős létszámot foglalkoztató vállalkozások adóterhük optimalizálása jegyében saját alkalmazottaikat elbocsátják és munkaerő kölcsönző cégek szolgáltatásait veszik igénybe vagy az elbocsátott személyeket foglalkoztatják tovább munkaerő-kölcsönzés keretében. A jelenség káros hatása abból ered, hogy a munkáltatói feladatok és költségvetési kötelezettségek kiszervezéséhez” jellemzően olyan munkaerő-kölcsönző cégek, illetve azok több régióra kiterjedő láncolatai asszisztálnak, amelyek kifejezetten azzal a céllal jönnek létre, hogy adóelkerülő magatartással lefölözzék a költségvetést, illetve a társadalombiztosítási alapokat megillető bevételeket, emellett a bejelentési, bevallási kötelezettség teljesítésének hiánya esetén a foglalkoztatottak érdekei, jogai is sérülnek. Ott ahol a munkaerőt kölcsönbe adó, vagy a kölcsönbe vevő adóelkerülő szándékkal alkalmazza ezt a foglalkoztatási formát, megkárosítva az államot, a társadalombiztosítási alapokat, illetve veszélyeztetve a foglalkoztatottak későbbi ellátási jogosultságát is, az ellenőrzés teljes eszköztárával fel kell lépni a jelenség ellen, mivel – járulékfizetés elmaradása okán – a fedezet nélkül megállapításra kerülő társadalombiztosítási ellátások a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait súlyos mértékben megkárosítják.” (NAV 4004/2015. tájékoztatása a 2015. évi ellenőrzési feladatainak végrehajtásához kapcsolódó ellenőrzési irányokról)
Kérdésként merül fel, hogy milyen adókockázattal járhat egy nem rendeltetésszerű munkaerő-kölcsönzés, illetve kit is terhel ez az adókockázat: a fiktív szolgáltatást nyújtót vagy az azt igénybevevőt?
A gyakorlat azt mutatja, hogy az adóhatóság a munkaerő-kölcsönzéssel összefüggő ellenőrzése során számos esetben tesz megállapítást a munkaerő-kölcsönzést igénybevevő cégeket érintően is.
Munkaerő-kölcsönzés munkaviszony keretében történő foglalkoztatás „átminősítésének” kérdése
Az adózás rendjéről szóló törvény alapelvi szinten előírja a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Az alapelv szerint, nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy jogügylet, amelynek célja az „adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése”. A „tartalom elsődlegessége a forma felett” adójogi alapelv szerint a szerződést, ügyletet valódi tartalmuk szerint kell minősíteni.
Az adóhatóság az ügylet valós tartalma, illetve az eset körülményeinek vizsgálata alapján akár azt is megállapíthatja, hogy a munkaerő-kölcsönzési jogviszony „fiktív”, így az arról kiállított számlát sem lett volna jogosult a kölcsönbevevő társaság befogadni. Ennek alapján az adóhatóság adóhiányt és ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményeket állapíthat meg a kölcsönbevevő társaság oldalán.
Milyen ismérvek alapján minősítheti az adóhatóság a munkaerő-kölcsönzési jogviszonyt?
Az adóhatóság munkaerő-kölcsönzéssel összefüggésben jogosult vizsgálni, hogy:
-
a munkaerő kölcsönzést végző társaság formailag a munkaerő kölcsönzésre vonatkozó jogszabályi feltételeknek megfelel-e,
-
továbbá valós gazdasági teljesítés történt-e a munkaerő kölcsönzést végző társaság és a kölcsönzött munkaerőt igénybe vevő társaság között.
A valós gazdasági teljesítés kapcsán az adóhatóság jogosult ellenőrizni, hogy a munkaerő kölcsönzés, mint gazdasági ügylet a szerződésben és egyéb számviteli bizonylatokban foglaltaknak megfelelően valósult-e meg, továbbá vizsgálhatja a „színelt munkaviszony” kérdését is.
Bár a színlelt szerződéssel történő munkaerő-kölcsönzés kapcsán – a már nem hatályos 7001/2005. (MK 170) FMM-PM együttes irányelvhez hasonló – iránymutatás hivatalosan nem lett közzétéve, azonban az ellenőrzési gyakorlat kialakította az erre vonatkozó szempontokat, melyeket a szerződések valós tartalma alapján vizsgál. Ennek alapján, amennyiben a foglalkoztatás körülményei egyértelműen munkaviszony fennállására utalnak, nevezetesen:
– a tevékenység jellege,
– a feladat-meghatározás,
– a személyes munkavégzési kötelezettség,
– a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége,
– a munkavállaló rendelkezésre állása, és
– az alá-, fölérendeltségi viszony
vizsgálata alapján az adóhatóság arra a következtetésre juthat, hogy a munkaerő kölcsönzés keretében történő foglalkoztatásra, illetve tevékenység ellátására valójában a kölcsönbevevő társaság és kölcsönzött munkavállaló közötti munkaviszony keretében került sor.
Színlelt munkaviszony kapcsán az adóhatóság azt ellenőrzi, hogy az igénybevett szolgáltatás a munkavégzés körülményeit illetően megfelel-e a munkaerő kölcsönzés ismérveinek, vagy adott esetben megállapítható, hogy ténylegesen a munkavállalói jogköröket a megbízó gyakorolta, a kölcsönzött munkaerő valójában ténylegesen munkavállalóként dolgozik a kölcsönbevevő társaságnál.
Adókockázat az igénybevevőnél
A fentiek alapján a munkaerő-kölcsönzést igénybevevő cégnél az adóhatóság adóhiányt és annak jogkövetkezményeit állapíthatja meg például az alábbiak szerint:
-
társasági adó (munkaerő-kölcsönzés igénybevett költsége, valamint az azzal kapcsolatos előzetesen felszámított áfa, mint nem a vállalkozás érdekében felmerült költség, ráfordítás)
-
általános forgalmi adó (az igénybevevő oldalán áfa kockázat merülhet fel, hiszen a nem hiteles bizonylat alapján elszámolt költség vonatkozásában áfa levonási jog sem gyakorolható),
-
legrosszabb esetben, amennyiben megállapítást nyer, hogy a kölcsönzött munkavállalók a kölcsönbevevő társaságnál munkavállalóként dolgoztak, úgy a társaságnak, mint kifizetőnek a munkabérrel összefüggésben személyi jövedelemadó és járulék levonási, illetve fizetési kötelezettsége merült volna fel. Ennek kapcsán személyi jövedelemadó, valamint járulékok és a foglalkoztatót terhelő közterhek tekintetében tehető megállapítás
-
1.000.000 Ft-ig terjedő mulasztási bírság kiszabását kezdeményezheti annak okán, hogy az érvényes munkaviszony a valóságban a kölcsönbevevő társaság és a magánszemélyek között – és nem a munkaerő-kölcsönzésről számlát kiállítók és a magánszemélyek között – jött létre, ugyanakkor a kölcsönbevevő társaság elmulasztotta a foglalkoztatottai bejelentését az adóhatóság felé.
|
Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
- díjmentes cikk és szaklap értesítő
- kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata
- egyedi szaklap ajánlatok
|
 |
Fiktív munkaerő-kölcsönzés
Amennyiben a munkaerő-kölcsönzési szolgáltatást nyújtó társaság nem felelt meg a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó alapvető működési feltételeknek, úgy a befogadott számlák és egyéb rendelkezésre álló dokumentációk formailag nem lehetnek alkalmasak a munkaerő-kölcsönzési tevékenység megvalósulásának alátámasztására.
A munkaerő-kölcsönzési szolgáltatás nyújtására vonatkozó alapvető működési feltételeket ágazati jogszabályok írják elő. A munka törvénykönyve alapján kölcsönbeadó az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság vagy – a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában – szövetkezet lehet, amely megfelel a munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatására való jogosultság szabályairól szóló Kormány rendeletben foglaltaknak, és a székhelye szerint illetékes munkaügyi központ nyilvántartásba vette. Az ágazati szabályok alapján a munkaerő-kölcsönző cég a munkaügyi nyilvántartásba vételről rendelkező határozat számát az üzleti kapcsolataiban, hirdetéseiben, levelezésében köteles folyamatosan használni, így a nyilvántartási számra a munkaerő-kölcsönzésre irányuló szerződésben is hivatkozni kell.
Az adóhatóság ezáltal nagyobb valószínűséggel minősítheti fiktívnek az olyan munkaerő-kölcsönző cégtől igénybevett szolgáltatást, ahol a munkaerő-kölcsönző cég nem rendelkezik a munkaügyi központ általi nyilvántartásba vétellel, vagy korábbi nyilvántartásbavételi számát szankciós jelleggel elvesztette.
Az adókockázatok minősítésénél, nem pusztán abból az adatból szükséges kiindulni, hogy valamely társaság szerepel-e a munkaerő kölcsönzést végzők nyilvántartásában vagy sem, hanem számos más egyéb kockázatosnak kezelt körülményt is mérlegelni kell.
A nyilvántartásba vételi szám szankciós jellegű elvesztése (törlés a nyilvántartásból) döntően egy folyamat, amely a törlést elrendelő határozat jogerőre emelkedésével zárul és egy nem megfelelő működési időszak eredménye. Így például kockázatos működésre utalhat, amennyiben a munkaerő kölcsönző cég székhelyszolgáltatónál van bejelentve, illetve a cég gyanús körülmények között kerül eladásra külföldieknek, vagy kockázatos magyar magánszemélyeknek.
Előfordulhat, hogy a munkaerő-kölcsönző cég néhány évig előírásszerűen működött, ugyanakkor később elmulasztja munkavállalóit bejelenteni az adóhatósághoz, adókötelezettségeit nem teljesíti vagy ténylegesen nem is rendelkezik munkavállalókkal.
A bírósági gyakorlat számos esetben vizsgálta az adóhatóság eljárását a fiktív munkaerő-kölcsönzéssel összefüggésben. Egyik ítéletében a Bíróság kiemelte, hogy „nemcsak a számlakibocsátótól, hanem a számla befogadójától is elvárható a tevékenységére vonatkozó szabályok ismerete, annak vizsgálata, hogy a vele szerződő féllel köthet-e, vagy sem előírásoknak megfelelő tartalmú szerződést, illetve a partnere rendelkezik-e vagy sem a jogszabályi kellékeknek megfelelő megállapodás megkötésére, illetve teljesítésére” (EBH 2006.1456).
Mit tehet a jóhiszeműen eljáró munkaerő-kölcsönzést igénybevevő fél?
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a jóhiszeműen eljáró munkaerő-kölcsönzést igénybevevő adózó milyen tőle elvárható intézkedéseket tehet annak elkerülésére, hogy egy jövőbeli adóhatósági megállapítás felróható magatartást és adójogi szankciókat állapítson meg vele szemben?
Néhány javaslatunk ezzel kapcsolatosan:
Javasolt szerződéskötéskor, valamint a munkaerő-kölcsönzési szolgáltatás igénybevételének időszaka alatt rendszeresen ellenőrizni, hogy a munkaerő-kölcsönző cég rendelkezik-e érvényes, a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozóan a munkaügyi központ által kiadott érvényes nyilvántartásba vételi számmal. Érdemes az erre vonatkozó határozatot a társaságtól elkérni, illetve annak érvényességét a szerződésben feltüntetett nyilvántartási szám alapján legalább negyedévente ellenőrizni. Megjegyezzük, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat a munkaerő-kölcsönző cégekről negyedéves rendszerességgel aktualizált, mindenki számára hozzáférhető nyilvántartást vezet a honlapján.
Ajánlott minél részletesebben dokumentálni a gazdasági ügylet teljesítésének megtörténtét, azaz azt, hogy ténylegesen megvalósult a munkaerő-kölcsönzési jogviszony. Ennek alátámasztására célszerű a munkaerő-kölcsönzési szerződésen túl az egyéb számviteli bizonylatok teljes körű rendelkezésre állását biztosítani (így különösen aláírt jelenléti ívek, teljesítés igazolások, egyéb alátámasztó dokumentációk).
A fent hivatkozott, kockázatos működésre utaló ismérveket javasolt a munkaerő-kölcsönző cég kapcsán rendszeresen ellenőrizni.
A cikk szerzője Dr. Petrányi Gábor és dr. Csernyák Szabolcs; mindketten a BDO Magyarország tax managerei. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.
