Fordított adózás a belföldi ügyeleteknél

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új áfa-törvény 2008. január 1-jétől kezdődő hatállyal a hulladékkereskedelmen túl számos tevékenység tekintetében bevezette a belföldi fordított forgalmi adózás alkalmazását. Az Adó szaklap 2008/1-2 számában Farkas Alexandra cikkéből megismerhetjük, hogy mit is takar ez az adózási módszer, és mikor, milyen tevékenységek tekintetében alkalmazandók a szabályok

Mi is az a fordított adózás?

Az általános forgalmi adó rendszerében a fő szabály az, hogy az adót a terméket saját nevében értékesítő, illetve a szolgáltatást saját nevében nyújtó adóalany számítja föl és fizeti meg, ezzel együtt azonban annak összegét át is hárítja a megrendelőre (egyenes adózás). Amennyiben a megrendelő adólevonásra jogosult adóalany, akkor ő a rá áthárított általános forgalmi adót levonásba helyezheti (feltéve, hogy az adott beszerzés nem esik tételes levonási tilalom alá), azonban, ha a megrendelő nem adóalany vagy adóalany ugyan, de adólevonásra az érintett beszerzés vonatkozásában, vagy egyébként nem jogosult, akkor értelemszerűen az áthárított áfát levonni nem tudja.
Fordított adózás esetén a fentiekkel ellentétben az adót nem a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany, azaz nem a teljesítésre kötelezett fél számítja föl és hárítja át a megrendelőre, hanem a megrendelő lesz az, aki (amely) az adó felszámításáról és megfizetéséről gondoskodni köteles (fordított adózás). Nagyon fontos szabály, hogy mivel adót felszámítani – akár más helyett is – csak és kizárólag áfaalany tud, ezért a fordított adózás pusztán adóalanyok között értelmezhető. Lényeges körülmény az is, hogy a jelen cikkben tárgyalt ügyletek vonatkozásában a fordított adózás csak akkor működik, ha a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany belföldön nyilvántartásba vett, azaz van magyar adószáma.
Le kell szögezni tehát, hogy amennyiben a megrendelő nem áfaalany személy, szervezet, vagy külföldi adóalany, akkor a belföldi fordított adózás szóba sem jön, ez utóbbi esetben – függetlenül attól, hogy az értékesítés vagy a szolgáltatás tárgya az új Áfa-törvény szerint fordított adózás körébe esik – az általános, egyenes adózási módszer alkalmazandó.
Az új Áfa-törvény 60. § (1)–(2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy fordított adózás esetén a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kézhezvételekor vagy az ellenérték megtérítésekor, vagy a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani, mégpedig a három időpont közül azt kell figyelembe venni, amelyik a leghamarabb következik be.

Milyen körben alkalmazandó a belföldi fordított adózás?

A régi Áfa-törvény is ismerte a fordított adózás alkalmazását belföldi ügyletek tekintetében, azonban ezt az adózási módszert csak a hulladékkereskedelemben érintett adóalanyok alkalmaz(hat)ták. 2008. január 1-jétől azonban az új Áfa-törvény 142. §-a alapján az alábbi belföldi ügyletek vonatkozásában alkalmazandó a fordított adózás:

• az építési szerződés alapján történő ingatlanátadás,
  ingatlanhoz kapcsolódó építés-szerelési, fenntartási, takarítási, tisztítási, karbantartási, javítási, átalakítási és bontási szolgáltatások nyújtása,
• az építési szerződés alapján átadásra kerülő ingatlanhoz, továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó – az előző pontban megnevezett – szolgáltatásokhoz történő munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása,
• egyes hulladéktermékek értékesítése,
• újnak nem minősülő ingatlan értékesítése, nem beépítés alatt álló ingatlan értékesítése, illetőleg építési teleknek nem minősülő földterület értékesítése, ha az értékesítő adóalany az ilyen értékesítései vonatkozásában az általános szabályok szerinti adózást választotta,
• az adós és hitelező viszonylatában olyan termék értékesítése, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul,
• a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék és egyéb, a teljesítésekor szokásos piaci árát tekintve 100 ezer forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termék értékesítése, ha az értékesítő adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll.

Az evaalany helyzete a belföldi fordított adózás alá eső ügyleteknél

Az új Áfa-törvény 142. § (3) bekezdés a) pontja alapján a fordított adózás alkalmazásának feltétele – azontúl, hogy az adott ügylet a fordított adózás alá essen – az, hogy a felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen. Ebből azt gondolhatnánk, hogy az evaalany a fordított adózásban nem lesz érintett, de azonnal csalatkozunk, ha továbbolvassuk a 142. szakaszt, ugyanis annak (4) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a belföldi fordított adózás alkalmazásában az evaalanyt is belföldön nyilvántartásba vett áfaalanyként kell kezelni.
Mit jelent ez az evaalany számára?
Mivel a fordított adózás alkalmazása szempontjából őt is áfaalanynak tekintjük, ezért amennyiben az evaalany a jelen cikk előző pontjaiban részletezett terméket értékesít vagy szolgáltatást nyújt eva- vagy áfaalanynak, akkor – tekintettel a fordított adózás alkalmazásának kötelezettségére – nettó, azaz áfa nélküli számlát állít ki, ugyanakkor bevételként is csak a megkapott nettó összeget veszi figyelembe és ebből fizeti az evát.
A fentieken túl fontos további körülmény, hogy az evaalany nemcsak a szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés, hanem a szolgáltatás igénybevétele, termék beszerzése esetén is alkalmazza a fordított adózási mechanizmust, amennyiben a beszerezni kívánt termék, igénybe vett szolgáltatás az Áfa-törvény 142. § (1) bekezdésében szerepel. Amikor az evaalany vevői oldalon van egy fordított adózás alá eső ügyletben, akkor ő a teljesítésre kötelezett partnerétől – hasonlóan a normál áfaalanyok közötti ügyletekhez –áfa nélküli nettó számlát kap, és erre az ellenértékre, mint adóalapra saját maga fogja felszámolni a 20 százalékos általános forgalmi adót. A saját magának felszámított áfát ugyanakkor az evabevallásban kell az evaalanynak áfaként – külön soron – bevallani és megfizetni, és tekintve, hogy az evaalany áfaalanyiságának híján adólevonásra nem jogosult, ezért a fordított adózás keretében az igénybe vett szolgáltatásra, beszerzett termékre tekintettel felszámított áfát levonásba helyezni nem tudja.
Fontos megemlíteni, hogy mivel az evaalany az új Áfa-törvény 88. § (1) bekezdése alapján az egyébként adómentes körbe tartozó ingatlanok (újnak nem minősülő, nem beépítés alatt álló ingatlan, illetve nem építési telek) értékesítésre nem választhatja az általános szabályok szerinti adózást, ezért amennyiben ilyen ingatlant evaalany értékesít, akkor az minden esetben adómentesként kezelendő, tehát nem eshet fordított adózás alá.

Farkas Alexandra cikkében részletesen és gyakorlati példákkal illusztrálva ismertet minden adózási esetet, és kitér az átmeneti szabályok alkalmazására is. A cikk teljes terjedelemben az Adó szaklap 2008/1-2. számában olvasható.

---