Gyakori illetékkérdések

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Adó szaklap 2011/9. számában dr. Börzsönyi Zsuzsanna a jogalkalmazás során sokszor előforduló, a vállalkozásokat érintő illetékkérdésekre ad választ. A 8 kérdésből szemezgetünk.

Kell-e alkalmazni az arányosítás szabályát az illetékmaximum tekintetében akkor, ha a vagyonszerző egy belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétjeinek csak meghatározott hányadát szerzi meg?

2010. január 1-jétől az Itv. 18. § (2) bekezdésének h) pontja értelmében a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgyát képezi a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése, amennyiben a vagyonszerzésben az Itv. 18. § (4) bekezdésében nevesített kritériumok fennállnak.

Az idézett jogszabályhely értelmében az Itv. 18. § (2) bekezdés h) pontjában foglalt vagyonszerzés után akkor kell az illetéket megfizetni, ha

a) a vagyonszerző, illetve – magánszemély vagyonszerző esetén – annak házastársa, bejegyzett élettársa, gyermeke, szülője,

b) az a) pontban felsoroltak – önálló vagy együttes – többségi tulajdonában álló gazdálkodó szervezet,

c) az a) és b) pontban felsoroltakkal a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő gazdálkodó szervezet

tulajdonában álló vagyoni betétek aránya önállóan vagy együttesen eléri vagy meghaladja az összes vagyoni betét 75 százalékát.

A visszterhes vagyonátruházási illeték mértéke az Itv. 19. § (1) bekezdése szerint a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 4 százalék, ingatlan, illetve belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetén ingatlanonként 1 milliárd forintig 4 százalék, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2 százalék, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint.

Az ingatlanonként kifejezést mintegy magyarázva, az egyértelmű jogalkalmazás érdekében a jogszabályhely következő mondata azt rögzíti, hogy ingatlan résztulajdonának szerzése esetén az 1 milliárd forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére kell alkalmazni a 4 százalékos illetéket, illetve az ingatlanonként legfeljebb 200 millió forintot a tulajdoni hányad arányában kell figyelembe venni.

A sávosan degresszív illetékmérték és a maximális illetékösszeg tehát nemcsak akkor alkalmazható, ha a vagyonszerző az ingatlan tulajdonjogát szerzi meg, hanem – ahogyan arra az Itv. 19. § (1) bekezdése utal – belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét szerzésekor is. Példával szemléltetve ez azt jelenti tehát, hogy amennyiben olyan belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét 100 százalékának szerzése az ügylet tárgya, mely társaság egy ingatlan 1 tulajdoni hányadának tulajdonosa, akkor maximum 100 millió forint a fizetendő illeték összege.

Így tehát elmondható, hogy a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése után fizetendő visszterhes vagyonátruházási illeték megállapításakor a 4 százalékos kulccsal illetékező 1 milliárd forintot, illetve az illetékmaximumnak tekinthető 200 millió forintot is arányosítani kell a megszerzett tulajdoni hányad függvényében.

Egy végelszámolással érintett társaság vagyonát megszerző kapcsolt vállalkozás vagyonszerzése esetén alkalmazható-e az Itv. 26. § (1) bekezdésének t) pontja szerinti illetékmentesség?

Elöljáróban érdemes tisztázni azt, hogy a Ptk. 117. §-a szerinti átruházással – ha a törvény kivételt nem tesz – csak a dolog tulajdonosától lehet tulajdonjogot szerezni. A jogszabályhelyhez kapcsolódó kommentár és a joggyakorlat szerint minden származékos vagyonszerzés átruházásnak tekintendő.

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 68. § (4) bekezdése alapján a cégek jogutód nélküli megszűnésekor – a felszámolási eljárás, valamint a megszüntetési eljárás esetét kivéve – végelszámolásnak van helye. A végelszámolás megindításának kritériuma a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 94. § (1) bekezdése szerint az, hogy a cég ne legyen fizetésképtelen. Végelszámolásra a cég legfőbb szervének elhatározása alapján vagy a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásban hozott határozata alapján (kényszer-végelszámolás) kerülhet sor.

A cég legfőbb szerve – az erre irányadó jogszabályok szerint – hoz határozatot a cég jogutód nélküli megszűnéséről, illetve a végelszámolás elrendeléséről. A cég legfőbb szerve a határozatában megállapítja a végelszámolás kezdő időpontját, és megválasztja a végelszámolót. Tekintettel arra, hogy a végelszámolás kezdő időpontjában megszűnik a cég vezető tisztségviselőjének megbízatása, ettől az időponttól fogva a végelszámoló minősül a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének.

A végelszámolás során tehát a végelszámoló – a Ctv. 99. § (1) bekezdésének, valamint a Gt. 29. § (1) bekezdésének együttes értelmezésével – jár el a cég képviselőjeként. Ebből következik, hogy a végelszámolás befejezésekor a végelszámoló – a társaság legfőbb szervének határozata alapján – adja ki a felosztott vagyont. Vagyis a tag a végelszámolás alatt álló társaságtól szerzi meg a felosztott vagyont.

Mivel a kérdésben nevesített jogügyletben a végelszámolással érintett és a vagyont megszerző társaságok kapcsolt vállalkozási viszonyban állnak, a végelszámolással érintett társaság vagyonát megszerző kapcsolt vállalkozás vagyonszerzése esetén alkalmazható az Itv. 26. § (1) bekezdésének t) pontjában rögzített – a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét kapcsolt vállalkozások közötti átruházására vonatkozó – illetékmentesség azzal, hogy a vagyonszerzőnek ebben az esetben is eleget kell tennie a bejelentési kötelezettségnek az adóhatósághoz, a vagyonszerzést követő legkésőbb 30 napon belül.

dr. Börzsönyi Zsuzsanna cikke teljes terjedelemben, további 6 kérdéssel és az azokra adott válaszokkal az Adó szaklap 2011/9. számában olvasható.

Forrás: Adó szaklap 2011/9. szám

---